Nemrég egyik éjszaka a Szentlélek azt a gondolatot hozta elmémbe, hogy ha az Úr olyan hamar eljön, mint azt hisszük, akkor határozottabban kell a nép elé tárnunk az igazságot, mint a múltban tettük.

Ezzel kapcsolatban gondolataim visszaszálltak az 1843-1844-ben élő hívők tevékenységére. Abban az időben sok házról házra való munkát végeztek és fáradhatatlan erőfeszítéseket tettek, hogy figyelmeztessék az embereket az Isten Igéjében felsorolt dolgokra. Nekünk még nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk, mint amit ők tettek, akik oly hűségesen hirdették az első angyal üzenetét. Gyorsan közeledünk a föld történelmének végéhez, azért midőn felismerjük, hogy Jézus valóban nemsokára eljön, ébredjünk fel és munkálkodjunk úgy, mint még soha azelőtt. A parancsunk az, hogy húzzuk meg a vészharangot és életünkkel mutassuk be az igazságot és az igazságosságot. A világnak nemsokára szembe kell állnia a nagy Törvényhozóval és felelnie kell törvényének megrontásáért. Csak azok remélhetnek bűnbocsánatot s békességet, akik törvényszegésükből megtérve engedelmeskednek a törvénynek.

Mily sok jót tehetnénk, ha mindazok, akik ismerik az igazságot, az élet Igéjét, munkálkodnának azok megvilágosításáért, akik nem ismerik az igazságot! Midőn a samáriabeliek Krisztushoz jöttek a samáriai asszony hívására, Krisztus úgy beszélt róluk tanítványainak, mint egy aratásra érett gabonaföldről, e szavakkal: "Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljön az aratás? Ímé mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra" (Jn 4:35). Krisztus két napig lakott a samariabelieknél, mivel vágyódtak az igazság után. Milyen elfoglalt napok voltak azok, amelyeknek eredményeképpen sokan hittek Őbenne az Ő saját beszédéért, amiről a következő szavak tettek bizonyságot: "Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus" (Jn 4:41-42) [8T 252-254].

Midőn hallom a rettenetes szerencsétlenségeket, amelyek hétről hétre történnek, felteszem magamnak a kérdést: "Mit jelentenek ezek a dolgok? A legrettenetesebb csapások gyorsan követik egymást. Mily gyakran hallunk földrengésekről, szélviharokról, tűz és árvizek által okozott pusztulásokról, amelyek sok életet és tulajdont megsemmisítenek. Ezek a szerencsétlenségek látszólag a szervezetlen és szabálytalan erők szeszélyes kitörései, azonban Isten céljait olvashatjuk bennük. Istennek eszközei ezek, amelyek által igyekszik felébreszteni az embereket veszedelmük tudatára.

Krisztus eljövetele közelebb van most, mint amikor hívőkké lettünk. A nagy küzdelem végéhez közeledik. Isten büntető ítéletei már sújtják földünket. Ünnepélyes figyelmeztetésük így hangzik: "legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia" (Mt 24:44).

Azonban gyülekezeteinkben nagyon sokan csak alig ismerik a jelenkori igazság jelentőségét, ezért felhívom őket, hogy ne vegyék semmibe az idők jeleinek teljesedését, amelyek világosan mutatják, hogy az idő közel. Nemsokára sokan, akik nem keresték lelkük üdvösségét, keserűen panaszkodnak majd: "Elmúlt az aratás, elvégződött a nyár, és mi nem szabadultunk meg!" (Jer 8:20).

A föld történelmének végső jeleneteit éljük. A jövendölések gyorsan beteljesednek. Próbaidőnk órái gyorsan letelnek. Egy pillanatot se veszíthetünk!!! Ne aludjunk el őrhelyünkön! Senki se mondja szívében cselekedetei által: "Halogatja még az én Uram a hazajövetelt!" Hirdessük komoly, figyelmeztető szavakban Krisztus közeli eljövetelének üzenetét! Figyelmeztessük az embereket mindenütt, hogy térjenek meg és meneküljenek meg az eljövendő haragtól! Serkentsük őket azonnali előkészületre, mert csak alig sejtjük, hogy mi előtt állunk! A lelkészek és gyülekezeti tagok menjenek ki az érett mezőkre! Mondják meg a közönyösöknek, hogy keressék az Urat, amíg megtalálható! A munkások bárhol hirdetik a Biblia elfelejtett igazságait, megtalálják aratásukat. Megtalálják azokat, akik elfogadják az igazságot és odaszentelik életüket, hogy lelkeket nyerjenek meg Krisztusnak.

Az Úr nemsokára eljön, ezért legyünk készen, hogy békességben találkozzunk Vele! Határozzuk el, hogy mindent megteszünk, ami tőlünk telik, hogy közöljük a világosságot a körülöttünk élőkkel! Ne szomorkodjunk, hanem legyünk vidámak és mindig tekintsünk az Úr Jézusra, mert nemsokára eljön! Legyünk készen és várjuk az Ő megjelenését! Milyen dicsőséges lesz, amidőn meglátjuk Őt és üdvözöl bennünket, mint az Ő megváltott gyermekeit. Sokáig vártunk, de reménységünk ne aludjék ki. Ha megláthatjuk a Királyt az Ő szépségében, örökké boldogok és áldottak leszünk. Úgy érzem, hogy hangosan kell kiáltanom: "Megyünk hazafelé!!!" Közeledik az idő, amikor Krisztus eljön hatalommal és dicsőséggel, hogy megváltott gyermekeit elvigye örök otthonukba.

A nagy befejező munkában oly bonyodalmakkal kerülünk szembe, amelyeket önmagunk nem tudunk megoldani, de ne felejtsük el, hogy a három mennyei Nagyhatalom munkálkodik értünk. Egy isteni Kéz fogja a kormányt és Isten teljesíti ígéreteit, s összegyűjt a világból egy olyan népet, amely igazságban szolgálja Őt (8T 252-254).

Imádkozom, hogy az a munka, amelyet jelenleg végzünk, mélyen bevésődjék az emberek szívébe, lelkébe és elméjébe. A bajok, zűrzavarok növekednek; azonban mint Isten hívő gyermekei, bátorítsuk egymást! Ne szállítsuk le a színvonalat, hanem inkább emeljük magasra! Tekintsünk hitünk Szerzőjére és Bevégzőjére, Jézusra. Midőn éjjel nem tudok aludni, felemelem szívemet imában Istenhez. Ő megerősít engem és biztosít arról, hogy munkálkodó szolgái mellett áll az otthoni és a távoli misszióterületeken egyaránt. Felbátorít és áldásomra szolgál az a gondolat, hogy Izrael Istene most is vezeti népét és velünk marad mindvégig.,

Az Úr szeretné látni, hogy a harmadik angyal üzenetének hirdetése sikeresen halad előre. Amiképpen minden korszakban munkálkodott, hogy győzelmet adjon népének, úgy ebben a korszakban is szeretné győzelmesen keresztülvinni gyülekezetével kapcsolatos szándékait, ezért megparancsolja hívő szenteinek, hogy egyesült erővel haladjanak előre, hogy hitük növekedjék, és bízzanak az Ő ügyének igazságában és igazságosságában.

Álljunk sziklaszilárdan Isten Igéjének alapelveiben és gondoljunk arra, hogy Isten velünk van és erőt ad, hogy szembeálljunk minden új tapasztalattal! Életünkben mindig őrizzük meg az igazság és igazságosság alapelveit, hogy "erőről erőre" jussunk az Úr nevében. Őrizzük meg szentül azt a hitet, amelyet Isten Lelkének tanítása és tetszése igazolt legkoraibb tapasztalatainktól kezdve a jelen korig. Drága kincsként kezeljük azt a művet, amelyet az Ő parancsolattartó népe által előrevitt, amely az idő múlásával az Ő kegyelmének ereje által mindig erősebb és hatékonyabb lesz. Az ellenség arra törekszik, hogy elhomályosítsa Isten gyermekeinek megkülönböztető képességét és elgyengítse erejüket. Ha azonban a Szentlélek irányítása alatt munkálkodnak, akkor megnyitja előttük a lehetőségek ajtajait, hogy felépítsék a régi, puszta helyeket. Az állandó növekedés tapasztalatának örvendenek mindaddig, amíg az Úr leszáll az égből hatalommal és nagy dicsőséggel, hogy ráhelyezze hűséges gyermekeire a végső győzelem pecsétjét.

Az előttünk álló munka végzése közben meg kell feszítenünk emberi lényünk minden erejét. Erős hitet és állandó éberséget kell gyakorolnunk. Néha a legcsüggesztőbb nehézségekkel kell szembeszállnunk. A munka nagysága megrémít bennünket, de Isten segítségével szolgái mégis kivívják a győzelmet. Testvéreim, "kérlek, hogy ne csüggedjetek el" (Ef 3:13) az előttetek levő próbára tevő tapasztalatok miatt! Jézus veletek lesz; előttetek megy Szentlelke által és előkészíti számotokra az utat. Ő lesz a ti segítségetek minden szükségben.

"Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint, Annak légyen dicsőség az egyházban a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre (minden korszakban) örökkön örökké" (Ef 3:20-21) [3T 309].

Mély hatást gyakoroltak reám azok a jelenetek, amelyek nemrég vonultak el előttem éjszakai látomásban. Láttam, hogy egy nagy mozgalom, ébredés és a felelevenedés munkája megy végbe sok helyen. Feleletül Isten hívására, népünk munkára sorakozott. Kedves testvéreim, az Úr szól hozzánk! Ne figyeljünk-e az Ő szavára?! Ne tisztítsuk-e meg lámpánkat és ne cselekedjünk-e úgy, mint akik várjuk az Úr eljövetelét? Ez az idő felhív bennünket arra, hogy világossághordozók legyünk és cselekedjünk.

Testvéreim, "kérlek azért titeket..., hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, amellyel elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben" (Ef 4:1-3) (3T 441-443].

Kedves testvérek és testvérnők, kérlek titeket, készüljetek Krisztusnak az ég felhőiben való eljövetelére! Napról napra vessétek ki szívetekből, lelketekből a világ szeretetét! Tapasztalatból ismerjétek meg, mit jelent a Krisztussal való közösség! Készüljetek az ítéletre, hogy amidőn Krisztus eljön, csodálják Őt mindazok, akik hisznek, hogy azok között legyetek, akik békességben találkoznak Vele! Azon a napon a megváltottak fénylenek az Atya és a Fiú dicsőségében. Az angyalok arany hárfáikat pengetve üdvözlik a Királyt és győzelmének jelvényeit, a megváltottakat, akik "megmosták az 6 ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében" (Jel 7:14). Felhangzik a diadalének, amely betölti az egész mennyet. Krisztus győzött és bevonul a mennyei udvarokba a megváltottak kíséretében, akik igazolják, hogy szenvedésének és kereszthalálának küldetése nem volt hiábavaló.

Urunk feltámadása és mennybemenetele biztos bizonyítéka Isten szentjei győzelmének a halál és a sír felett. Biztosítéka annak, hogy a menny nyitva áll azok számára, akik megmossák jellemük ruháit és megfehérítik a Bárány vérében. Jézus az emberiség képviselőjeként ment fel a mennybe, és Isten megengedi, hogy azok, akik visszatükrözik az Ő képmását, szemléljék Őt és részesüljenek Vele az Ő dicsőségében.

E földi zarándokokat várják mennyei otthonaik. Fehér ruhák várnak az igazakra a dicsőség koronáival és a győzelmi pálmákkal. Az eljövendő világban világos lesz előttünk mindaz, ami Isten gondviselésében e földön zavarba hozott és érthetetlen volt számunkra. A nehezen érthető dolgokra magyarázatot találunk. A kegyelem titkai feltárulnak előttünk. Ahol véges elménk itt zűrzavart és megszegett ígéreteket lát, ott a legtökéletesebb és legszebb összhangot fedezzük fel. Akkor megtudjuk, hogy legsúlyosabbnak látszó tapasztalatainkat a Végtelen Szeretet rendelte el. Midőn felismerjük Annak végtelen gondoskodását, Aki minden dolgot javunkra változtat, kimondhatatlan örömmel és teljes dicsőséggel fogunk örvendezni.

A menny légkörében nem létezhet fájdalom. A megváltottak otthonában nem lesz könnyhullatás, nem lesznek temetési menetek és gyászjelvények. "nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, amely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer" (Ésa 33:24).

Nemsokára meglátjuk Őt, akiben örök életünk reményei összpontosulnak. Az Ő jelenlétében az élet minden próbája és szenvedése semminek tűnik majd. "Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van. Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet. Mert még vajmi kevés idő, és aki eljövendő, eljő és nem késik" (Zsid 10:35-37). Nézz fel és hited növekedjék állandóan! Ez a hit vezessen a keskeny úton, amely Isten városának kapuin bevezet a mennyei hazába, az örökkévaló dicsőségben, amely a megváltottakra vár. "Legyetek azért, atyámfiai, béketűrők az Úrnak eljöveteléig. Ímé a szántóvető várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel várja, míg reggeli és estveli esőt kap. Legyetek ti is béketűrők, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van" (Jak 5:7-8) [9T 285].

"Még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van" (1Jn 3:2).

Akkor Krisztus szemléli munkája eredményét. Abban a megszámlálhatatlan, nagy sokaságban, amely az Ő dicsőségében áll "feddhetetlenségben nagy örömmel" (Júdás 24. vers), Krisztus, aki vérével megváltott és életének példájával tanított bennünket, "lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik" (Ésa 53:11) [ED 309].

Már nem számítok rá, hogy még sokáig élek. Munkámat majdnem befejeztem... Nem gondolom, hogy még több bizonyságtételt kapok népünk számára. Józan gondolkodású vezető férfiaink tudják, mi szolgál művünk felemelésére és felépítésére; azonban szükséges, hogy szívükben Isten szeretetével mindig jobban belemélyedjenek Isten dolgainak tanulmányozásába (3T 443).

Midőn áttekintem múltunk történetét és követem előrehaladásunk minden lépését egészen jelen állapotunkig, elmondhatom: Dicsőség Istennek!! Midőn látom, hogy mit cselekedett Isten, csodálat és bizalom tölt el Krisztus, a mi Vezetőnk iránt. Nem kell félnünk a jövőtől, kivéve, ha megfeledkezünk arról az útról, amelyen az Úr vezetett minket, és ha elfeledjük tanítását, amelyet elmúlt történelmünkben adott nékünk (LS 196).