Kedves ifjú barátaim, amit vettek, azt aratjátok majd. Most van itt számotokra a vetés ideje. Mit vettek? Minden szavatok és cselekedetek olyan mag, amely jó vagy rossz gyümölcsöt terem, és örömet vagy szomorúságot hoz a vetőnek. Amilyen az elvetett mag, olyan lesz a termés is. Isten nagy világossággal és sok kiváltsággal ajándékozott meg benneteket. Midőn megkaptátok a világosságot és felhívták figyelmeteket a fenyegető veszedelemre, akkor a felelősség már a tietek. Az a mód, ahogyan fogadjátok a világosságot, a mérlegserpenyőt, az öröm vagy a bánat felé mozdítja el. Sorsotokat önmagatok alakítjátok ki.

Mindnyájan jó vagy gonosz befolyást árasztotok másokra, amit a menny könyveiben pontosan feljegyeznek. Egy angyal kísér benneteket és feljegyzést készít szavaitokról és cselekedeteitekről. Midőn reggel felébredtek, érzitek-e gyámoltalanságotokat, hogy Istentől származó erőre van szükségetek? Szükségeteket Isten elé tárjátok-e alázatos, őszinte imában? Ha igen, akkor az angyalok feljegyzik imátokat; és ha nem származik hamis ajakról, akkor ha az a veszély fenyeget, hogy öntudatlanul rosszat cselekszetek, vagy befolyástokkal másokat is rosszra vezettek, akkor őrző angyalotok mellétek áll és jobb eljárásra indít benneteket. Megválasztja a szavakat számotokra és befolyásolja cselekedeteiteket.

Ha nem érzed magadat veszélyben és nem imádkozol segítségért, akkor biztosan eltévelyedsz. Hanyagságodat beírják Isten mennyei könyvébe és a vizsgálat napján könnyűnek találnak.

Vannak körülötted olyanok, akik vallási oktatást nyertek, de némelyeket elkényeztettek, dédelgettek, hízelgéssel és dicsérettel árasztottak el, azért elrontották őket a gyakorlati élet számára. Olyan személyekről beszélek, akiket személyesen ismerek. Jellemüket annyira eltorzították hízelgés, kényeztetés és tétlenség által, hogy hasznavehetetlenné váltak erre az életre. Ha pedig ebben az életben hasznavehetetlenek, akkor mit remélhetnek arra az életre, ahol mindenki szent, tiszta és kiegyensúlyozott jellemmel bír? Imádkoztam ezekért a személyekért és személyesen beszéltem velük. Láttam a befolyást, amelyeket gyakorolnak mások lelkére, mert hiábavalóságra, a ruha szeretetére és az örökkévaló dolgok iránti közömbösségre vezetik őket. Ezen osztályokhoz tartozók egyedüli reménye az, hogy vigyázzanak útaikra, alázzák meg Isten előtt büszke hiábavaló szívüket, vallják meg bűneiket és térjenek meg (3T 363-364).

Az ifjak egyedüli biztonsága a szüntelen éberség és az alázatos ima. Ne álltassák magukat azzal, hogy ezek nélkül is keresztények lehetnek! Sátán elrejti kísértéseit és csalásait a világosság leple alá, mint amikor Krisztushoz közeledett a pusztában, és mennyei angyal képében jelent meg. A lelkek ellensége hozzánk is, mint mennyei küldött közeledik, azért az apostol figyelmeztet, hogy legyünk éberek, józanok, mert ez az egyedüli biztonságunk. Az ifjak gondtalanok és könnyelműek és elhanyagolják kötelességeiket. Állandóan elesnek az ellenség kísértéseiben, ahelyett, hogy győznének, miképpen Krisztus is győzött (3T 374).

Sokan azt állítják, hogy az Úr oldalán állnak, de nem úgy van, mert minden cselekedetükkel Sátán oldalán állnak. Milyen módon határozzuk meg, hogy kinek az oldalán állunk? Kié a szívünk? Kiről szeretünk beszélgetni? Ki bírja legmelegebb rokonszenvünket és legjobb erőinket? Ha az Úr mellett állunk, akkor gondolataink Nála időznek és legszívesebben Kóla gondolkodunk. Nem tartunk fenn barátságot a világgal. Mindenünket, amink van és amik vagyunk, odaszenteltük Neki. Vágyódunk arra, hogy viseljük képmását, befogadjuk az Ő Lelkét, cselekedjük az Ő akaratát és elnyerjük az Ő tetszését minden dologban.

Az igazi nevelés olyan hatalom, amely képesít bennünket arra, hogy úgy használjuk fel képességeinket, hogy áldásos eredményeket érjünk el. Miért van az, hogy a vallás oly kevéssé köti le a figyelmünket, miközben agyunk, csontjaink és izmaink ereje a világot szolgálja? Ez azért van, mert lényünk minden ereje a világ felé hajlik. Megszoktuk, hogy komolysággal és teljes erőnk megfeszítésével végezzük munkánkat, míg végül könnyen haladunk abban a mederben. A keresztények ezért találják oly nehéznek a vallásos életet és oly könnyűnek a világi életet. Képességeiket hozzászoktatták, hogy erejüket abban az irányban fejtsék ki. Vallási életükben elméletileg elfogadták Isten Igéjének igazságait, de gyakorlatilag nem szemléltetik életükben.

A vallásos gondolatok és áhítatos érzések ápolását nem szövik bele a nevelésbe, pedig ezeknek kellene irányítaniuk életüket. A helyes cselekvés szokása hiányzik nevelésükből. Kedvező körülmények között, pillanatnyi érzelmi fellángolásukban tevékenykednek ugyan, de az isteni dolgokról való természetes és készséges gondolkodás nem uralkodó alapelve életüknek.

Neveljük rá magunkat, hogy szeressük a tisztaságot! Ápoljuk a lelki dolgok szeretetét, ha növekedni akarunk a kegyelemben és az igazság ismeretében! A jóság és igazi szentség utáni vágy helyes minden tekintetben; ha azonban itt megállunk, semmit se ér. Isten céljai helyesek, de ha határozottan nem valósítjuk meg azokat, semmit se használnak. Sokan elvesznek, miközben reménylik és vágyódnak arra, hogy keresztények legyenek, azonban nem tesznek határozott erőfeszítéseket; azért mikor megmérik őket a mérlegen, híjával találják őket. Akaratunkat a helyes irányban kell gyakorolnunk, ezen elhatározással: "Én őszinte keresztény akarok lenni! Meg akarom ismerni a tökéletes szeretet koszszúságát, szélességét, magasságát és mélységét!" Hallgassatok Jézus szavaira: "Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot mert ők megelégíttetnek" (Mt 5:6). Krisztus bőségesen gondoskodott róla, hogy megelégítse azt a lelket, aki éhezi és szomjúhozza az igazságot (2T 262266).

A tiszta szeretet nagyobb teljesítményekre és az isteni dolgok fokozottabb megismerésére serkenti a lelket, úgyhogy nem elégszik meg a teljességnél kevesebbel. A legtöbb hitvalló kereszténynek nincs érzéke azon lelki erő iránt, amelyet elnyerhetnének, ha oly buzgón, lelkesen és kitartóan törekednének elnyerni az isteni dolgok ismeretét is, mint a földi élet silány, veszendő dolgainak ismeretét. A hitvalló keresztény tömegek megelégszenek azzal, hogy lelki törpék legyenek. Nem tűzik ki célul, hogy keressék először Isten országát és az Ő igazságát, azért az igazi kegyesség rejtett titok marad számukra, amelyet nem képesek megérteni. Nem ismerik Krisztust tapasztalatból.

Ha azok a férfiak és nők, akik megvannak elégedve az isteni dolgokban elsatnyult, nyomorúságos állapotukkal, - hirtelen felmehetnének a mennybe és egy pillanatra szemlélhetnék az ott élők tökéletes és szent állapotát, akkor látnák, hogy mindenki telve van szeretettel, minden arc örömtől sugárzik, elragadó dallamos zene hangjai csendülnek fel Isten és a Bárány dicsőítésére. Látnák, hogy a világosság ragyogó sugarai áradnak a megváltott szentekre Annak az arcáról, aki a királyiszékben ül és a Báránytól. Felismernék, hogy a megváltottak mindig nagyobb és magasztosabb örömöt tapasztalnak majd, mert minél többet fogadnak be Isten örömeiből, annál jobban növekszik befogadóképességük és annál magasabbra emelkednek az örökkévaló boldogságban. Így állandóan új és újabb készletet merítenek a dicsőség és áldás kimondhatatlan forrásaiból. Kérdezem: Egyesülhetnének-e ilyen világias gondolkodású személyek a mennyei sokasággal? Részt vehetnének-e énekeikben? Elviselhetnék-e a tiszta, magasztos, elragadó dicsőséget, amely Istentől és a Báránytól árad? Óh nem! Isten évekkel meghosszabbította próbaidejüket, hogy megtanulják a menny nyelvét, hogy "isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van a világon" (2Pt 1:4). Azonban ők lelkük és lényük erőit önző módon saját üzletükre, munkájukra fordították. Istent nem szolgálhatták teljes szívből úgy, hogy abból üzletet is csináljanak. Számukra a világi vállalkozás az első, ami leköti legjobb erőiket, ezért csak futólag gondolnak Istenre. Átváltozhatnak-e az ilyenek a végső döntés után, amikor kihirdetik: "Aki szent, legyen szent ezután is... aki fertelmes (szennyes), legyen fertelmes ezután is!" Ez az idő eljön.

Azok, akik megszokták, hogy gyönyörködjenek a lelki dolgokban, átváltozhatnak, mert nem sújtja le őket a menny tisztasága és felülmúlhatatlan dicsősége. Jól ismerheted a művészeteket, kiváló lehetsz a zenében és irodalomban, magaviseleted megnyerheti társaid tetszését, azonban mit segítenek neked ezek a dolgok a mennyre való előkészületben? Mit segítenek abban, hogy előkészítsenek, hogy megállj Isten törvényszéke előtt? (2T 266-267)

Senki se csaljon meg. Istent nem csúfolhatod meg. Csak a szentség tehet téged alkalmassá a mennyre. Csak őszinte, gyakorlati kegyesség adhat tiszta, magasztos jellemet és képesíthet arra, hogy megjelenj Isten előtt, aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik. A mennyei jellemet ezen a földön kell kifejlesztened (a kegyelem ideje alatt), vagy pedig sohase fejlesztheted ki, azért kezdd meg azonnal! Ne áltasd magadat azzal, hogy eljön az idő, amikor kevesebb erőfeszítéssel elérheted, mint most, mert akkor minden nap távolabb sodródsz Istentől! Készülj buzgósággal az örökkévalóságra, mint eddig még soha! Neveld rá magadat arra, hogy megszeresd a Bibliát, az ima és az elmélkedés óráit, de mindenekfelett azt az órát, amikor társaloghatsz Istennel. Ha egyesülni akarsz a mennyei karral, nyilvánítsd ki mennyei lelkületedet! (2T 267268)

Gondolataim visszaszállnak a hűséges Ábrahámhoz, aki engedelmeskedett a Beérsebában, éjjeli látomásban kapott isteni parancsnak, elindult útjára Izsákkal. Látja a hegyet, amelyről Isten kijelentette, hogy azon mutassa be áldozatát.

A részvétteljes, szomorú apa, reszkető, szerető kezeivel megkötözi Izsákot, mivel Isten mondta. A fiú beleegyezik feláldozásába, mivel hisz Atyjának feddhetetlenségében. Azonban, midőn minden kész, miután az apa hite, és a fiú készséges engedelmessége kiállta a próbát, Isten angyala megállítja Ábrahám kezét, amelyet már felemelt, hogy megölje fiát és közli Ábrahámmal, hogy elég. "...most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem" (lMóz 22:12).

Ábrahám hitének e cselekedetét a mi áldásunkra jegyezték fel. Megtanít bennünket az Isten követelményeiben való bizalom nagy leckéjére, bármily súlyosak és nehezek is azok. Megtanítja a gyermekeket a tökéletes engedelmességre Isten és szüleik iránt. Ábrahám engedelmessége arra tanít bennünket, hogy semmi se legyen túl drága számunkra, hogy Istennek adjuk.

Isten odaadta Fiát egy megaláztatással, önmegtagadással, szegénységgel és gyalázattal telt életre és a keresztrefeszítés kínos halálára. Azonban az angyal nem hozta az Atya örömteljes üzenetét: "Elég! Nem kell meghalnod Fiam!" Az angyali seregek szomorúan vártak, hogy Izsák esetéhez hasonlóan Isten megakadályozza Fiának szégyenteljes halálát. Azonban az angyalok nem kaptak engedélyt, hogy ilyen üzenetet vigyenek Isten drága Fiának. Megaláztatása folytatódott a törvényszék termében és a Golgotához vezető úton. Kigúnyolták, kinevették, leköpdösték. Eltűrte gyűlölőinek gúnyolódását, míg végül fejét lehajtva meghalt a kereszten.

Adhatná-e Isten nagyobb bizonyítékát irántunk való szeretetének, mint hogy odaadta értünk Fiát, hogy átélje ezeket a szenvedéseket? Amiképpen Istennek ez az ajándéka az ember számára végtelen szeretetének ingyen ajándéka volt, úgy ennek megfelelően bizalmunkra, engedelmességünkre és szeretetünk gazdagságára tartott igénye is igen nagy. Isten elvárja, hogy adjuk neki mindazt, amit csak odaadhatunk. Odaadásunk álljon arányban Isten végtelen ajándékával, azért legyen teljes és semmi se hiányozzék belőle! Mindnyájan adósai vagyunk Istennek. Ő igényt tart mindnyájunkra, aminek csak akkor tudunk eleget tenni, ha odaszánjuk magunkat teljes és tökéletes áldozatul. Isten azonnali és készséges engedelmességet kíván és nem fogad el ennél kevesebbet. Most van rá alkalmunk, hogy biztosítsuk a magunk számára Isten szeretetét és kegyét. Némely olvasóm életének ez lesz az utolsó éve. Vannak-e olyanok az ifjak között, akik olvassák e felhívást, akik mégis e világ élvezeteit választják Krisztus békéje helyett, amelyet a komoly keresőknek és azoknak ad, akik örömmel cselekszik az Ő akaratát? (3T 368-380)

Isten megméri jellemünket, magatartásunkat és indítékainkat a mennyei szentély mérlegén. Félelmetes dolog lesz, amikor Megváltónk, aki meghalt a kereszten, hogy szívünket magához vonja, kijelenti, hogy híjával vagyunk a szeretetnek és engedelmességnek. Isten nagy és drága adományokkal ajándékozott meg bennünket. Világosságot árasztott reánk és megismertette velünk akaratát, úgyhogy nem kell tévelyegnünk és sötétségben járnunk. Ha a mérlegen megmérve híjával találnak bennünket a végső számadás és megjutalmazás napján - ez félelmetes dolog lesz -, rettenetes hiba, amelyet többé sohase tehetünk jóvá. Ifjú barátaim, Isten könyvében hiába keresik-e majd neveteket?

Isten megbízott benneteket, hogy munkálkodjatok Érette és legyetek az Ő munkatársai. Körülöttetek mindenütt megmentendő lelkek élnek. Vannak olyanok, akiket bátoríthattok és akiknek áldására szolgálhattok komoly erőfeszítéseitek által. A bűnbánó bűnösöket az igazsághoz vezethetitek. Midőn érzitek Isten iránti felelősségeteket, akkor azt is érzitek, hogy kitartóan kell imádkoznotok és őrizkednetek kell Sátán kísértéseitől. Ha valóban keresztények vagytok, akkor inkább szomorkodtok a világ erkölcsi sötétsége felett, semhogy a ruházkodás könnyelműségének és büszkeségének hódolnátok. Azok közé tartoztok, akik sóhajtoznak és nyögnek azon utálatosságok miatt, amelyeket cselekszenek a földön. Ellenálltok Sátán azon kísértéseinek, hogy a hiábavalóságnak, ékesítésnek és a feltűnést keltő díszítgetésnek hódoljatok. Látókörötök szűk, értelmetek eltörpült, úgyhogy csak ezek a haszontalan dolgok elégíthetnek ki benneteket, magasztos felelősségetek elhanyagolásával.

Napjaink ifjai Krisztus munkatársai lehetnek, ha akarnak és a munkában hitük megerősödik és istenismeretük növekszik. Az élet könyvébe bejegyeznek minden őszinte szándékot és minden igaz cselekedetet. Szeretném felébreszteni az ifjúságot, hogy meglássa és érezze, mily nagy bűnt követnek el, ha saját maguk kielégüléséért élnek, és lealacsonyítják lelküket az élet silány, hiábavaló dolgainak színvonalára. Ha gondolataikat és szavaikat e világ léha csábításai fölé emelnék, és Isten dicsőítését tűznék ki életük céljául, akkor elnyernék az Ő békességét, amely minden értelmet felülhalad (3T 370-371).

Isten azt akarja, hogy az ifjak komoly gondolkodású férfiakká váljanak, hogy előkészüljenek az Ő nemes munkájában való részvételre és alkalmasakká váljanak a felelősségek hordozására. Isten romlatlan szívű, erős és bátor, elszánt fiatal férfiakat hív, akik állhatatosan megharcolják az előttük levő harcot, hogy dicsőíthessék Istent és az emberiség áldására szolgálhassanak. Ha az ifjak tanulmányoznák a Bibliát, akkor heves vágyaik lecsillapodnának és hallgatnának Teremtőjük és Megváltójuk szavára. Akkor nemcsak Istennel élnének békességben, hanem megnemesednének és felemelkednének.

Vidd el a világosságot mindenhová, ahová mégy! Mutasd meg, hogy határozott célod van, hogy nem vagy a bizonytalanság embere, akit könnyen megingathatnak társaik rábeszélései! Ne engedj azok indítványainak, akik gyalázzák Istent, hanem inkább igyekezz őket megjavítani és megmenteni a gonosztól!

Imádkozz és győzd meg az ellenkezőket a szelídség és alázatosság lelkületével! Midőn egy lelket megmentesz a tévelygésből és Krisztus zászlaja alá hozol, öröm van a mennyben és csillagot nyersz örvendezésed koronájába. Isteni befolyása által a megmentett lélek másokat is az üdvösség ismeretére vezet, ami által a végzett munka megsokszorozódik és csak az ítélet napján látjuk meg messzeterjedő befolyását.

Ne vonakodj munkálkodni az Úrért, mivel azt gondolod, hogy csak keveset tehetsz! Tedd meg hűségesen a keveset, mert Isten együttmunkálkodik erőfeszítéseiddel! Beírja nevedet az élet könyvébe és méltóvá tesz arra, hogy bemenj az Úrnak örömébe (MYP 21-23).