Istennek van egy földi gyülekezete, amely az Ő választott népe, akik megtartják az Ő parancsolatait. Isten nem vezet tévelygő vadhajtásokat, egyiket itt, a másikat ott, hanem egy népet. Az igazság megszentelő erő; azonban a küzdő, harcoló gyülekezet még nem diadalmaskodó, győző gyülekezet. A búza között konkoly is van. A szolgák megkérdezték: "...Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat? Ő pedig monda: Nem. Mert amikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok" (Mt 13:28-29). Az evangélium hálója nemcsak jó halakat fog, hanem rosszakat is. Egyedül csak az Úr tudja, ki az Övé.

Egyéni kötelességünk, hogy alázatosan járjunk az Úrral. Ne keressünk idegen, új üzenetet! Ne gondoljuk, hogy Isten választottai - akik törekszenek a világosságban járni - alkotják Babilont (2T 362).

Habár gonosz dolgok léteznek a gyülekezetben és létezni fognak a világ végéig, az utolsó napok gyülekezete mégis a világ világossága, amelyet beszennyezett és erkölcsileg lesüllyesztett a bűn. A gyülekezet gyenge és hibás állapotában - habár szüksége van a figyelmeztetésre, dorgálásra és tanácsra - mégis az egyedüli közösség a földön, amelyre Krisztus az Ő legfőbb figyelmét fordítja. Ez a föld egy műhely, amelyben az emberi és isteni eszközök együttműködésével Jézus munkálkodik az emberi szíveken az Ő kegyelme és isteni irgalma által.

Istennek van egy különleges népe, földi gyülekezete, amelynél nincs különb, amely feljebbvaló mindeneknél, hogy hirdesse az igazságot és védelmezze Isten törvényét. Istennek vannak kijelölt eszközei, emberei, akiket vezet, akik viselték a nap hőségét és terhét, akik együttműködnek a mennyei eszközökkel, hogy előrevigyék Krisztus országát e földön. Egyesüljünk mindnyájan e választott eszközökkel, hogy végül azok között legyünk, akiknél "...van a szenteknek békességes tűrése, ...akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét" (Jel 14:12; 2T 361362).

Isten földi gyülekezete "egy" Isten mennyei gyülekezetével. A földi hívők és a mennyei lények, akik sohase buktak el - "egy" közös gyülekezetet alkotnak. Minden mennyei lény érdeklődik a szentek földi gyülekezete iránt, amelynek tagjai összegyűlnek e földön Isten imádására. A menny belső pitvarában hallgatják a föld külső pitvarában elhangzó, Krisztusról tett bizonyságtételeket. A földi imádkozók dicséneke és hálaadása egyesül a mennyei himnusszal. Dicséret és örömujjongás hallatszik a mennyei udvarokban, mivel Krisztus nem halt meg hiába Ádám elbukott gyermekeiért. Miközben az angyalok isznak a kútfőből, a megváltott földi szentek az Isten trónjától eredő tiszta folyamokból isznak, amelyek megvidámítják Istenünk városát.

Vajha mindnyájan felismerhetnénk, hogy milyen közel van a menny a földhöz! Midőn a földi emberek nem is gondolják, a világosság angyalai kísérik őket. Egy-egy csendes tanú őriz minden embert és igyekszik őt Krisztushoz vonni. Ameddig van remény, amíg az emberek nem állnak ellene a Szentléleknek örök romlásukra, addig mennyei lények őrzik őket. Gondoljunk rá, hogy a földi szentek minden összejövetelén jelen vannak az angyalok és hallgatják bizonyságtételeiket, imáikat és énekeiket. Gondoljunk arra, hogy dicséreteinket kiegészítik az angyali seregek mennyei karának énekei.

Amikor összegyűltök szombatról szombatra, énekeljetek dicséretet Neki, aki "a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el titeket"; "Annak, aki minket szeretett és megmosott bennünket a mi bűneinkből az Ő vére által" (1Pt 2:9; Jel 1:5) ajánljuk fel szívünk imádatát. A szónok beszéljen Krisztus szeretetéről, és minden ének ezt fejezze ki egyszerű nyelven. Isten Lelke ihlesse imáitokat. Midén az élet

Igéit szólják, szívből jövő válaszotok tegyen bizonyságot róla, hogy mennyei üzenetként fogadjátok. Isten arra tanít bennünket, hogy jöjjünk el házába, hogy ápoljuk a tökéletes szeretet tulajdonságait. Ez alkalmassá teszi a föld lakóit azokra a hajlékokra, amelyeket Megváltónk készített azok számára, akik Őt szeretik. Ott majd összegyűlnek a szentélyben szombatról szombatra, hónapról hónapra, hogy egyesüljenek a legmagasztosabb énekben, hogy dicséretet és hálát mondjanak Annak, aki a trónon ül és a Báránynak örökkön örökké (6T 366-368).

Krisztus hatalmat ad a gyülekezet szavazatának e szavakkal: "Bizony mondom .néktek: Amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen" (Mt 18:18). Krisztus nem támogatja senkinek a saját felelősségére történő kezdeményezését, és nem védelmezi a gyülekezet ellenére saját maga által választott nézeteit. Isten, a gyülekezetet a legnagyobb tekintéllyel ruházta fel az ég alatt. Isten hangja nyilatkozik meg az Ő egységes népe között, a gyülekezetben, amelyet tisztelnünk kell (3T 450451 ).

Isten Igéje nem ad engedélyt egy embernek sem, hogy saját véleményét szembeállítsa a gyülekezet határozatával, vagy saját véleményét hangoztassa a gyülekezet véleményével szemben. Ha nem létezne gyülekezeti fegyelem és gyülekezeti kormányzás, a gyülekezet széthullana és nem lenne egészséges, mint a test. Mindig voltak függetlenül gondolkozó egyének, akik hangoztatták saját igazukat, és azt állították, hogy Isten különleges módon tanította, befolyásolta és vezette őket. Mindegyiküknek megvan a maga elmélete, sajátos nézete és mindegyikük azt hangoztatja, hogy nézete összhangban van Isten Igéjével. Ezek az emberek különböző elmélettel és hitvallomással rendelkeznek, mégis mindegyikük azt állítja, hogy különleges világosságot kapott Istentől. Elszakadnak Krisztus testétől (a gyülekezettől) és mindegyikük külön gyülekezetet alkot önmagában. Mindegyiküknek nem lehet igaza, mégis azt állítják, hogy az Úr vezeti őt.

Megváltónk ígérettel köti össze tanításait; ha ketten vagy hárman egyetértve kérnek valamit Istentől, megkapják. Krisztus itt elénk tárja azt, hogy ha el akarunk érni egy bizonyos célt, kérésünkben teljes összhangban kell lennünk másokkal. Az egyesült ima nagy fontossággal bír, amikor közös célért imádkozunk. Isten meghallgatja az egyének imáit, azonban ebben az esetben Jézus különleges és fontos tanításokat adott, amelyek rendkívüli jelentősséggel bírtak újonnan megalapított földi egyháza számára. Meg kell egyezniük azokban a dolgokban, amelyeket kérnek és amelyekért imádkoznak. Az ima ne csak egy tévedő ember kívánsága és kérése legyen, hanem több személynek ugyanazon dologra irányuló óhaja (3T 428, 486).

A gyülekezet Isten kijelölt eszköze az emberek üdvössége érdekében, szolgálatra szervezve; ezért küldetése az, hogy elvigye az evangéliumot az egész világra. Isten terve kezdettől fogva az volt, hogy gyülekezete által sugározza a világra az Ő teljességét és tökéletességét. A gyülekezet tagjai, akiket a sötétségből kihívott az e csodálatos világosságára, hirdessék az Ő dicsőségét! A gyülekezet Krisztus kegyelme gazdagságának birtokosa, ezért a gyülekezet nyilvánítja ki "a mennyei fejedelemségeknek és hatalmasságoknak" Isten szeretetének végső és teljes megnyilatkozását (AA 9).

Sokan azt gondolják, hogy csak Krisztusnak felelősek világosságukért és tapasztalatukért, függetlenül az Ő elismert földi követőitől. Azonban Krisztus elítéli ezt az elgondolást tanítása és példája által, amelyet tanulságunkra adott. Gondoljunk Pál apostolra, akit Megváltónk alkalmassá tett a legfontosabb munkára, aki kiválasztott eszköze volt, akit közvetlen kapcsolatba hozott Önmagával. Mégse tanítja őt Pált személyesen az igazság leckéire. "Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?", kérdezi Pál, de a Megváltó nem mondja meg neki közvetlenül, hanem kapcsolatba hozza őt gyülekezetével e szavakkal: "Menj be a városba és majd megmondják neked, mit kell cselekedned" (Acs 9:6). Jézus a bűnösök barátja. Szíve mindig nyitva és mindig megindul az emberek szenvedésein. Övé minden hatalom égen és földön, azonban tiszteletben tartja azokat az eszközöket, amelyeket Ő rendelt az emberek megvilágítására és üdvözítésére. Sault is a gyülekezethez irányítja, ami által elismeri a gyülekezet tekintélyét, hatalmát, amellyel Ő ruházta fel a világ megvilágosítására. A gyülekezet Krisztus megszervezett teste a földön, ezért tisztelnünk kell rendelkezéseit. Saulus esetében "Ananiás" Krisztust és az Ő földi szolgáit is jelképezi, képviseli, akiket Krisztus megbízott, hogy Őhelyette cselekedjenek.

Saulus megtérésében fontos alapelvek tárulnak elénk, amelyeket mindig emlékezetünkben kell tartanunk. A világ megváltója nem szentesít vallási dolgokban oly tapasztalatokat és eljárásokat, amelyek függetlenek az Ő megszervezett és elismert gyülekezetétől, ott, ahol van gyülekezet.

Isten Fia azonosította magát megszervezett gyülekezetének tekintélyével és tisztségével. Áldásait általa, eszközei által küldte, és így az embereket összekapcsolta azzal a csatornával, amelyen át áldását kiárasztotta. Habár Saulus szigorú lelkiismerettel üldözte a szenteket, ez nem tette őt bűntelenné. Midőn Isten Lelke meggyőzte kegyetlen eljárásáról, a tanítványoktól kellett tanulnia (3T 432-433).

Mielőtt a világ világosságai lehetnének, a gyülekezet tagjainak át kell menniük egy fegyelmezésen, ha valóban Isten fiai és leányai. Isten nem teheti a férfiakat és nőket a világosság forrásaivá, ha még a sötétségben vannak, és önelégült állapotukban nem tesznek semmi erőfeszítést, hogy kapcsolatba kerüljenek a világosság Forrásával. Akik érzik saját fogyatkozásaikat, magukba mélyedve komolyan imádkoznak és cselekszenek is, azok elnyerik Isten segítségét. Mindenkinek sokat kell elfelejtenie önmagával kapcsolatban és sokat kell tanulnia. Régi szokásaikat és eljárásukat el kell hagyniuk. Helyesbítsék hibáikat és fogadják be teljesen az igazságot, hogy Isten kegyelme által elnyerhessék a győzelmet (9T 485).

Azok, akik saját felelősségükre hirdetnek egy üzenetet, azok, akik azt állítják, hogy Isten tanítja és vezeti őket, mégis az a különleges munkájuk, hogy lerombolják azt, amit Isten felépített az évek folyamán nem cselekszik Isten akaratát. Tudjátok meg, hogy ezek a személyek a nagy csaló oldalán állnak, ezért ne higgyetek nekik.

Mint javaitok és képességeitek sáfárai, helytelenül használjátok fel az Úr javait a tévelygések terjesztése által. Az egész világ telve van gyűlölettel azok iránt, akik hirdetik Isten törvényének kötelező erejét, ezért az Istenhez hűséges gyülekezetre nagy küzdelem vár. "Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, az élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak" (Ef 6:12). Azok, akiknek fogalmuk van arról, hogy mit jelent ez a harc, nem fordítják fegyvereiket a harcoló gyülekezet ellen, hanem teljes erővel küzdenek Isten népével együtt a gonosz szövetsége ellen (2TT 356-357).