Az alázatos hívő keresztény számára Isten háza: a menny kapuja. A dicsének, az ima, a Krisztus képviselői által mondott szavak Isten kijelölt eszközei, hogy egy népet készítsenek elő a mennyei gyülekezet számára, arra a magasztosabb istentiszteletre, ahova "nem mehet be semmi tisztátalan".

Az otthon a család szentélye; a bezárt szoba, vagy a liget a legalkalmasabb csendes hely lehet az egyéni istentiszteletre, azonban a hívők közösségének szentélye: a gyülekezet. Az istentisztelet helyének és módjának szabályai vannak. Ne kezeljük közönyösen az Isten tiszteletéhez tartozó dolgokat! Abból a célból, hogy az emberek a legeredményesebben hirdethessék Isten dicsőségét, társaságuk olyan legyen, hogy lelkükben megkülönböztessék a szentet a közönségestől. Azoknak vannak magasztos eszméik, nemes gondolataik és törekvéseik, akik olyan társaságban időznek, amely erősíti minden gondolatukat az isteni dolgokban. Boldogok azok, akiknek van egy szentélyük, akár alacsony, akár magas, a városban vagy a sziklás hegyek barlangjaiban, az egyszerű kunyhóban, vagy a vadonban. Ha az a legjobb, amit felajánlhatnak Mesterünknek, akkor Ő is megszenteli azt a helyet jelenlétével és szent lesz az a seregek Ura számára.

Midőn az imádkozók belépnek az összejövetel helyére, illő módon tegyék és csendesen foglaljanak helyet. Ha kályha van a teremben, nem helyes, ha közönyös, gondatlan módon köréje gyűlnek. Közönséges beszédet, suttogást és nevetgélést ne tűrjünk meg Isten házában se istentisztelet előtt, se utána. Buzgó, tevékeny kegyesség jellemezze az imádkozókat.

Ha némelyeknek várniuk kell az istentisztelet előtt, őrizzék meg az áhítat igazi lelkületét csendes elmélkedés által, és emeljék fel szívüket Istenhez imában, hogy az istentisztelet különleges áldást hozzon szívükbe és mások meggyőzésére és megtérésére is vezessen. Gondoljanak arra, hogy mennyei küldöttek vannak jelen az imaházban. Mindnyájan sokat veszítünk az Istennel való meghitt közösségünkből, ha időnket nem használjuk fel elmélkedésre és imára. Lelki állapotunkat gyakran meg kell vizsgálnunk. Szívünket és lelkünket tárjuk ki az Igazság Napjának sugarai előtt!

Ha az Isten házába való belépéskor a hívők igazi tiszteletet éreznek az Úr iránt, és arra gondolnak, hogy az Ő jelenlétében vannak, akkor a csendességben édes ékesszólás fog megnyilatkozni. A suttogást, nevetgélést és beszélgetést, amely nem bűn a közönséges munkahelyen, ne gyakorolják Isten imádságának házában. Lelkünket készítsük elő Isten Igéjének hallgatására, hogy fontossága kellőképpen befolyásolja szívünket.

A lelkész méltóságteljes, ünnepélyes arckifejezéssel lépjen be. Midőn a szószékhez ér, boruljon le csöndes imában s komolyan kérje Isten segítségét. Mily benyomást tesz ez! Ünnepélyesség és áhítat lesz Úrrá mindenkin, és Isten angyalai nagyon közel jönnek. A gyülekezet minden Istenfélő tagja hajtsa meg fejét és egyesüljön vele csöndes imában, hogy Isten áldja meg jelenlétével a gyülekezetet és adjon erőt emberi nyelven hirdetett igazságának (5T 491-493).

Az összejövetelek és imaórák ne legyenek unalmasak. Minden legyen készen a kitűzött órára, és ha egyesek negyed, vagy fél órát késnek is, ne várjanak rájuk. Ha csak ketten vannak jelen, akkor is igényt tarthatnak Isten ígéretére. Ha lehetséges, az összejövetelt tartsák meg pontosan a kiszabott időben, akár kevesen, akár sokan vannak jelen (2T 577-578).

Isten végtelen nagyságának érzete és jelenlétének tudata igazi tiszteletet ébreszt iránta. Minden szívet mélyen befolyásoljon a láthatatlan Isten jelenlétének érzete. Az ima órája és helye szent, mivel Isten van ott jelen, és amidőn magatartásunkkal tiszteletet nyilvánítunk ki, az ihletett érzés elmélyül. "Szent és rettenetes az ő neve!" - mondja a zsoltáríró (Zsolt 111:9) [GW 176-178].

Midőn az összejövetelt megkezdik imával, minden térd hajoljon meg a szent Isten előtt és lélekben mindenki emelkedjék fel csendes áhítatban Istenhez, aki meghallja a hűséges imádkozók könyörgését, és az Ige hirdetése eredményes lesz. Az imádkozók élettelen magatartása Isten házában az egyik nagy oka annak, hogy az Ige szolgálata nem eredményez több jót. A sok szívből tiszta, érthető kijelentéssel áradó ének dallama Isten egyik eszköze a lélek megmentésének. Minden istentiszteletet ünnepélyességgel és áhítattal kell vezetni, mintha az összejövetelek Urának látható jelenlétében lennénk.

Midőn az Igét szólják, gondoljatok arra testvéreim, hogy Isten hangját halljátok választott szolgája által, ezért hallgassátok figyelmesen, Egy pillanatra se aludjatok el, mert ezáltal éppen azokat a szavakat veszíthetitek el, amelyekre a legnagyobb szükségetek van, amelyek - ha ügyelnétek rá - megőriznének benneteket attól, hogy helytelen ösvényre térjetek. Sátán és angyalai arra törekszenek, hogy eltompítsák érzékszerveinket, hogy ne halljuk meg az intéseket, figyelmeztetéseket és dorgálásokat, vagy ha halljuk is, ne hassanak szívünkre és ne formálják át életünket. Néha egy kisgyermek annyira leköti a hallgatók figyelmét, hogy a drága mag nem hull jó földbe és nem hoz gyümölcsöt. Néha fiatal férfiak és nők oly kevés tiszteletet tanúsítanak Isten háza és az istentisztelet iránt, hogy a prédikáció alatt állandóan beszélgetnek. Ha ezek láthatnák Isten angyalait, amint figyelik őket és feljegyzik cselekedeteiket, akkor szégyennel és rettegéssel telnének el önmaguk iránt. Isten figyelmes hallgatókat kíván. Sátán akkor vetette el az ő konkolyát, amikor az emberek aludtak.

Midőn az áldást kimondják, még mindenki maradjon csendben, mintha attól félnének, hogy elvesztik Krisztus békéjét. Mindenki tolongás vagy hangos beszéd nélkül távozzék, érezve, hogy Isten látható jelenlétében van. Ne álljanak meg a padsorok között, hogy odamenjenek valakihez, vagy pletykálkodjanak, mert így elzárják az utat a kijárat felé. A gyülekezet környékét is tartsák tiszteletben. Ne tegyék régi barátok találkozóhelyévé, ne ápoljanak közönséges gondolatokat, és ne bonyolítsanak le világi üzleteket. Ezeket a gyülekezeten kívül intézzék el. Istent és angyalait megalázzák a gondatlan, hangos nevetéssel és csoszogással, amely sok helyen hallható.

Szülők, emeljétek fel a kereszténység színvonalát gyermekeitek lelkében! Legyetek segítségükre, hogy Krisztust beleszőjék tapasztalataikba! Tanítsátok meg őket arra, hogy a legnagyobb tiszteletet tanúsítsák Isten háza iránt! Értessétek meg velük, hogy midőn belépnek Isten házába, szívüket lágyítsák meg és fegyelmezzék meg ilyen gondolatokkal: "Isten jelen van! Ez az Ő háza!" - Ápoljátok a tiszta gondolatokat és a legszentebb indítékokat! Mondd magadban: "Nem szabad büszkeséget, irigységet, féltékenységet, gonosz gyanakvást, gyűlöletet, vagy megtévesztést tartogatni szívemben, mert a szent Isten jelenlétébe megyek! Isten ezen a helyen találkozik népével, hogy megáldja őket. A magasságos és szent Isten, aki örökké lakozik, letekint reám, megvizsgálja szívemet, és olvassa szívem legtitkosabb gondolatait és életem cselekedeteit!"

Az érzékeny és fogékony lelkű ifjúság aszerint értékeli Isten munkáját, ahogyan szüleik. Sok családfő otthon megkritizálja a prédikációt; kétségbe vonja és könnyedén kezeli. Egyedül a menny könyvei nyilvánítják majd ki, hogy milyen benyomást tesznek az ifjakra ezek a gondatlan, tiszteletlen megjegyzések! A gyermekek sokkal gyorsabban megértik e megjegyzéseket, mint azt a szülők gondolják. Lelkünk hamis előítélettel telik meg, amelyet az idő se változtat meg teljesen. A szülők szomorkodnak, hogy gyermekeik szíve kemény és hogy nehezen tudják felébreszteni erkölcsi érzéküket, hogy engedelmeskedjenek Isten követelményeinek (5T 493-497).

Tanúsítsunk tiszteletet Isten neve iránt! Soha ne ejtsük ki az e nevét tiszteletlenül, vagy gondatlanul! Még imában is kerüljük gyakori és szükségtelen ismétlését! "Szent és rettenetes az Ő neve" (Zsolt 111:9). Az angyalok elfedezik arcukat midőn kimondják az Ő nevét. Akkor milyen tisztelettel kell kiejtenünk az Ő nevét nekünk, elbukott, bűnös embereknek!

Láttam, hogy Isten szent nevét tisztelettel és áhítattal kell kiejtenünk. E szavakat: "Mindenható Isten", némelyek könnyedén és gondatlanul együtt használják imáikban, ami nem tetszik Istennek. Nem ismerik eléggé Istent és az igazságot, mert különben nem beszélnének olyan tiszteletlenül a nagy és félelmetes Istenről, aki nemsokára megítéli őket az utolsó napon. Az angyal így szólt: "A két szót (Mindenható Isten) ne használjátok együtt, mert félelmetes (rettenetes) az Ő neve!" Azok, akik felismerik Isten nagyságát és fenségét, szent áhítattal veszik ajkukra az Ő szent nevét, aki "hozzáférhetetlen világosságban lakozik" és egy ember se láthatja Őt úgy, hogy életben maradjon. Láttam, hogy ezeket a dolgokat meg kell értetni és helyesbíteni, hogy a gyülekezet virágozhasson (EW 122).

Isten Igéjét tartsuk tiszteletben! Tiszteljük e szent könyvet, ezért soha ne használjuk közönséges célra és soha ne használjuk gondatlanul. Sohase idézzük a Szentírást tréfásan vagy szellemeskedő mondásra. "Istennek teljes beszéde igen tiszta", "mint földből való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva" (Péld 30:5; Zsolt 12:7).

Mindenekelőtt tanítsák meg a gyermekeket arra, hogy az igazi tiszteletet engedelmességükkel mutatják meg. Isten nem parancsolt semmi lényegtelent, és nincs semmi más mód tiszteletünk kinyilvánítására, ami annyira tetszene az Úrnak, mintha engedelmeskedünk mindannak, amit Ő mondott.

Tanúsítsunk tiszteletet Isten képviselői iránt, a lelkészek, tanítók és szülők iránt, akiket Isten azért hívott el, hogy Helyette intézkedjenek; ezért az irántuk tanúsított tiszteletünkkel Őt tiszteljük (ED 236; 243244).

Jó lenne, ha a fiatalok és öregek elmélkednének a Szentírás ama szavain, amelyek kijelentik számunkra, hogy hogyan tekintsük azt a helyet, amelyet Isten megkülönböztetett az Ő különleges jelenlétével. Az Úr megparancsolta Mózesnek az égő csipkebokornál: "Oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, amelyen állasz, szent föld" (2Móz 3:5). Jákób az angyalok látomását szemlélve így kiáltott fel: "az Úr van e helyen, és én nem tudtam ...nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja!" (lMóz 28:16-17).

Beszédeddel és példáddal mutasd meg, hogy tiszteletben tartod hitedet, és tisztelettel beszélsz a szent dolgokról! Sohase engedd meg, hogy könnyelműség vagy tréfálkozás hagyja el ajkaidat, amikor a Szentírást idézed! Amidőn kezedbe veszed a Bibliát, jusson eszedbe, hogy szent helyen állsz; angyalok vesznek körül és ha szemeid megnyílnának, meglátnád őket. Magatartásod legyen olyan, hogy mindenkire azt a benyomást tedd, hogy tiszta és szent légkör vesz körül téged. Egyetlen hiábavaló szó, vagy tréfálkozó nevetés helytelen irányba terelhet egy lelket. Rettenetes következményekkel jár az, ha nem vagyunk állandó kapcsolatban Istennel! (FE 195-196)

Tanítsunk meg mindenkit arra, hogy csinosan, tisztán és rendesen öltözködjék, de ne hódoljon a külső ékesítésnek, amely teljesen alkalmatlan a szentély számára. Ne fitogtassuk ruházatunkat, mert ezzel támogatjuk a tiszteletlenséget. Az emberek figyelmét gyakran felhívják erre, vagy arra a ruhára, és oly gondolatokat ébresztenek, amelyeknek nincs helyük az imádkozók szívében. Isten legyen gondolataink és imádatunk tárgya! Minden, ami elvonja figyelmünket a szent, ünnepélyes istentisztelettől, megbántja Őt.

Szigorúan ügyeljünk ruházkodásunkra, lelkiismeretesen kövessük a Biblia előírásait. A divat istennővé lett, amely uralja a külvilágot, de gyakran belopódzik a gyülekezetbe is. A gyülekezet Isten Igéjét tegye mértékegységévé, és a szülők is értelmesen gondolkodjanak a világi divat követéséről. Ha szükséges, Ábrahámhoz hasonlóan határozottan parancsolják meg házuk népének, hogy helyesen járjanak el. Ahelyett, hogy a világgal kapcsolnák össze őket, kapcsolják össze őket Istennel. Senki se gyalázza meg Isten szent helyét feltűnő ruházatával, mert Isten angyalai vannak ott jelen. Izrael Szentje így szólt apostola által: "Akiknek ékessége ne legyen külső, hajuknak fonogatásából és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből való; Hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, ami igen becses az Isten előtt "(1Pt 3:3-4) [5T 499-500].