Gyorsan közeledünk a világ történelmének végső válsága felé, azért fontos, hogy megértsük, hogy az iskoláink által nyújtott nevelési előnyöknek különbözniük kell a világi iskolákban nyújtott nevelési módszerektől (CT 56).

Nevelési eszméink túl szűk látókörűek és túl alacsony színvonalúak. Szükségünk van szélesebb látókörre és magasabb célkitűzésre. Az igazi nevelés többet jelent, mint egy tanfolyam elvégzése. Többet jelent a földi életre való előkészületnél. Az igazi nevelés egész lényünkkel, és amennyire lehetséges, létünk teljes időszakával foglalkozik. A testi, szellemi és lelki képességek harmonikus kifejlesztését jelenti. Előkészíti a tanulót a szolgálat örömére az eljövendő világban (ED 13).

A nevelés munkája és a megváltás munkája a szó legszorosabb értelmében egy, mert a nevelésben és a megváltásban "más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus" (lKor 3:11) [ED 30].

Minden nevelés és fegyelmezés magasztos célja az, hogy az embert újra összhangba hozza Istennel, és annyira felemelje, megnemesítse erkölcsi természetét, hogy újra visszatükrözze Teremtője képmását. Ez a munka oly fontos volt, hogy Megváltónk elhagyta a menny királyi udvarait és személyesen lejött a földre, hogy megtanítsa az embereket, hogyan válhatnak alkalmasakká a magasabb rendű életre (CT 49).

Olyan könnyű belesodródni világi tervekbe, módszerekbe, szokásokba és nem gondolni az időre, amelyben élünk, vagy a munkára, amit el kell végeznünk, mint Noé kortársai tették. Állandóan az a veszély fenyeget, hogy nevelőink ugyanabba a hibába esnek, mint a zsidók, hogy olyan szokásokhoz, eljárásokhoz és hagyományokhoz alkalmazkodnak, amelyeket nem Isten adott. Némelyek makacsul és szilárdan ragaszkodnak a régi szokásokhoz és különböző tanulmányozásokhoz, amelyek nem lényegesek üdvösségünk szempontjából. Ezeket a szokásokat cselekedve elfordulnak Isten különleges munkájától és hiányos, rossz nevelést adnak tanítványainak (4T 150-151).

Szükségünk van olyan férfiakra és nőkre, akiknek képesítésük van arra, hogy munkálkodjanak a gyülekezetekben és kiképezzék ifjainkat arra a különleges munkára, hogy felébresszék az emberekben a vágyat Jézus iránt. Iskoláink ezt a célt tartsák szem előtt és ne legyenek olyanok, mint egyéb felekezeti iskolák, vagy más nevelőintézetek és főiskolák. Mindenképpen legyenek magasabb színvonalúak, ahol nem tanítják a hitetlenség semmiféle fokozatát. A tanulókat neveljék gyakorlati kereszténységre és a Bibliát tekintsék legelső, legfontosabb tankönyvüknek (FE 231).

Éjszakai látomásban egy nagy társaságban voltam, ahol a nevelés tárgya foglalkoztatta a jelenlevők gondolatait. Régi oktatónk beszélt az emberekhez e szavakkal: "Az egész hetednapi adventista közösség érdeklődjék a nevelés tárgya iránt!" (6T 162)

A gyülekezetnek különleges munkát kell végeznie gyermekeink nevelése és kiképzése által, hogy a világi iskolák vagy más társaságok ne befolyásolják őket romlott szokásaikkal. A világ telve van gonoszsággal és semmibe veszi Isten követelményeit. A városok olyanok lettek, mint Sodorna, ezért gyermekeinket naponta sok gonosz befolyás veszi körül. Azok, akik a nyilvános világi iskolákat látogatják, gyakran társalognak olyanokkal, akiket jobban elhanyagoltak, mint őket, akik az iskolán kívül töltött időben utcai nevelést kaptak. Az ifjúság szíve könnyen befolyásolható, azért, ha környezetük nem megfelelő, Sátán felhasználja ezeket az elhanyagolt gyermekeket, hogy befolyásolják gondosabban nevelt társaikat. Így mielőtt a szombatünneplő keresztény szülők tudomást szereznének róla, hogy mi történt, gyermekeik megromlanak.

Családok, akik gyermekeik nevelése céljából olyan helyekre költöztek, ahol nagy iskoláink működnek, jobb szolgálatot tennének Mesterüknek, ha helyükön maradnának. Bátorítsák a gyülekezetet, amelynek tagjai, hogy alapítsanak egyházi iskolát, ahol a közelben lakó gyermekeik lelkiismeretes, gyakorlati keresztény nevelést kaphatnak. Sokkal jobb lenne gyermekeiknek, önmaguknak és Isten ügyének is, ha kisebb gyülekezetben maradnának, ahol szükség van segítségükre, ahelyett, hogy nagyobb gyülekezetbe mennek, ahol, mivel nincs szükség rájuk, állandóan az a kísértés fenyegeti őket, hogy lelki tétlenségbe merülnek.

Ahol néhány szombatünneplő keresztény van, a szülők egyesüljenek és gondoskodjanak megfelelő helyről az iskola számára, ahol gyermekeiket és ifjaikat taníthatják. Alkalmazzanak keresztény tanítót, odaszentelt keresztény misszionáriust, aki oly módon neveli gyermekeit, hogy misszionáriusok legyenek (CT 173-174).

Ünnepélyes, szent szövetséget kötöttünk Istennel, hogy Neki neveljük gyermekeinket és nem a világnak, hogy megtanítsuk: ne szeressék a világot, hanem szeressék és féljék az Istent és tartsák meg az ő parancsolatait. Gondoljanak arra, hogy Teremtőjük az Ő képmására alkotta őket és Krisztus az a minta, akihez hasonlóvá kell válniuk. A legkomolyabb figyelmet kell szentelnünk az olyan nevelésre, amely a megváltás ismeretét közli, és alakítja az ifjúság életét és jellemét az isteni hasonlóságra (6T 127).

Isten azt akarja, hogy a munkások kiképzésére és hiányának pótlására alapítsanak nevelési központokat, ahol tehetséges ifjainkat kiképezhetik a gyakorlati ismeretek ágaiban és a Biblia igazságaiban. Amikor ezek a személyek belépnek a munkába, megadják a jelenvaló igazság munkájának jellegét az új területeken.

Azoknak a kiképzése mellett, akiket régebbi területekről küldenek ki, mint misszionáriusokat, a világ különböző részein is ki kell képezni személyeket a saját honfitársaik és a körülöttük lévők közötti munkálkodásra. Jobb és biztonságosabb számukra, ha kiképzésüket azon a területen nyerik, ahol munkálkodnak majd. Csak ritkán az a jobb, akár a munkás, akár a mű előmenetele szempontjából, hogy távoli országokban kapják meg kiképzésüket (6T 137).

Ha mint gyülekezet és mint egyének tisztán akarunk állta az ítéletkor, akkor komolyabb erőfeszítéseket kell tennünk ifjúságunk kiképzése érdekében, hogy alkalmasakká váljanak a reájuk bízott munka különböző ágaiban való munkálkodásra. Fektessünk le bölcs terveket, hogy a tehetséges személyek fogékony értelmét megerősítsük, fegyelmezzük és kicsiszoljuk a legmagasabb fokig, hogy Krisztus munkáját ne akadályozza az olyan ügyes munkások hiánya, akik komolyan és hűségesen végzik munkájukat (CT 43).

Az apák és anyák működjenek együtt a tanítóval és munkálkodjanak komolyan gyermekeik megmentéséért! Igyekezzenek fenntartani otthonukban a komoly, maradandó érdeklődést és neveljék fel gyermekeiket az Úr tanítása és intése szerint. Minden napnak egy részét szánják tanulmányozásra és legyenek tanulók gyermekeikkel együtt! Így a nevelési órát élvezetté és áldássá tehetik és bizalmuk is növekszik ebben a módszerben, amely által gyermekeik üdvösségét munkálják (6T 199).

Némelyik tanuló zúgolódva és panaszkodva jön haza az iskolából és a szülők és a gyülekezet tagjai hitelt adnak felnagyított, egyoldalú állításaiknak. Jó lenne, ha meggondolnák, hogy a történetnek két oldala van, azonban megengedik, hogy ezek az eltorzított hírek választófalat emeljenek közéjük és az iskola közé. Ekkor kezdik kifejezésre juttatni félelmüket, kétségüket és gyanakvásukat az iskola vezetésével szemben. Az ilyen befolyás nagy kárt okoz. Az elégedetlenség szavai úgy terjednek, mint a fertőző betegség és a lélekre gyakorolt benyomást nagyon nehéz kitörölni. A tovább adott hír minden ismétléssel nagyobbodik, míg végül óriási méreteket ölt. Ekkor a vizsgálat kideríti, hogy a tanítók, vagy a tanárok nem követtek el hibát. Ők csak kötelességüket teljesítették, amikor ragaszkodtak az iskola szabályaihoz, amelyeket végre kell hajtani, mert anélkül az iskola lelki színvonala lesüllyedne.

Ha a szülők beleélnék magukat a tanítók helyzetébe és meglátnák, hogy mily nehéz vezetni egy több száz tanulóból álló különböző osztályú iskolát, akkor másképp látnák a dolgokat. Gondoljanak arra, hogy némely gyermeket sohase fegyelmeztek otthon. Ha nem tesznek valamit ezekért a gyermekekért, akiket hűtlen szüleik oly siralmasan elhanyagoltak, akkor Jézus sohase fogadhatja el őket. Ha valami korlátozó, irányító erő nem munkálkodik érdekükben, értéktelenek lesznek ebben az életben és nem lesz részük az örök életben sem (4T 428).

Sok szülő téved, mert nem támogatja a hűséges tanító erőfeszítéseit. Az ifjak és gyermekek tökéletlen értelmükkel és fejletlen ítélőképességükkel nem mindig képesek megérteni a tanító terveit és módszereit. Mégis, amikor elmondják otthon, amit az iskolában mondtak, vagy cselekedtek, a szülők megbeszélik a családi körben, és szabadon kritizálják a tanító eljárását. Ilyenkor a gyermekek olyan leckét tanulnak meg szüleiktől, amelyet nem felejtenek el könnyen. Amikor szokatlan korlátozásnak vetik alá őket, vagy komoly tanulást kívánnak tőlük, meggondolatlan szüleikhez fordulnak rokonszenvért, elnézésért és dédelgetésért. Így bátorítják a nyugtalanság és alárendeltség lelkületét, amelynek megmételyező befolyásától az egész iskola szenved és a tanító terhét is sokkal nehezebbé teszik. Azonban a legnagyobb veszteséget a helytelen szülői vezetés áldozatai, a gyermekek szenvedik, mert azok a jellemhibák, amelyeket helyes fegyelmezéssel kiküszöbölhettek volna, az évek folyamán erősödnek és talán teljesen megsemmisítik használhatóságukat (FE 64-65).

Az Úr együttműködik minden odaszentelt tanítóval és fontos, hogy minden tanító felismerje ezt. Azok a tanítók, akik Isten fegyelmezése alatt állanak, kegyelmet, igazságot és világosságot nyernek a Szentlélek által, hogy ezeket továbbadják gyermekeiknek. Ők a világ legnagyobb Tanítójának vezetése alatt állnak, ezért helytelen lenne tőlük, ha barátságtalan lelkületet tanúsítanának és éles, ingerült szavakat használnának. Így megörökítenék gyermekeikben saját hibáikat.

Isten az Ő Lelke által érintkezik az emberrel. Imádkozz, amint tanulmányozod: "Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát" (Zsolt 119:18). Midőn a tanító imájában Istenre támaszkodik, Krisztus Lelke reá száll és Isten munkálkodik a Szentlélek által a tanulók szívében. A Szentlélek reménységgel, bátorsággal tölti be szívét és lelkét és a Biblia jelképes ábrázolásait feltárja tanulói előtt. Az igazság szavai növekednek fontosságukban és olyan széleskörű és mély jelentőséget nyernek, amiről nem is álmodott sohasem. Isten Igéjének szépsége és ereje átformáló hatást gyakorol a lélekre és a jellemre. A mennyei szeretet sziklái ihletésként hatnak a gyermekek szívére. A gyermekek százait hozhatjuk Krisztushoz, ha munkálkodunk értük (CT 171-172).

Nevelési intézményeink legfontosabb munkája jelenleg az, hogy oly példát adjunk a világnak, amely Isten dicsőítésére szolgál, A szent angyalok felügyelnek a munkára emberi eszközök által. Mindegyik osztály viselje magán az isteni kiváltság jeleit! (CT 57)

Keressetek egy erős férfiút, hogy iskolátok igazgatója legyen, akinek elég fizikai ereje is van ahhoz, hogy alapos, fegyelmező munkát végezzen, aki képes kioktatni tanítványit a rendre, csinosságra és szorgalomra. Bármit csinálsz, végezz alapos munkát. Ha hűségesen tanítod az általános tárgyakat, tanítványaid közül többen közvetlenül is beléphetnek a munkába, mint könyvevangélisták és iratterjesztők. Nem szükséges, hogy minden munkás magasabb kiképzést szerezzen (CT 213-214).

A tanítók kiválasztásánál legyünk nagyon elővigyázatosak, tudva, hogy ez éppen olyan ünnepélyes, komoly dolog, mint a lelkészi szolgálatra való kiválasztás. A kiválasztást bölcs emberek végezzék, akik képesek felismerni a jellemet, mert a legtehetségesebb személyekre van szükség, akik képesek befolyásolni a fiatalok lelkét és sikeresen viszik előre a munka különféle ágát, amelyeket tanítóinknak végezniük kell egyházi iskoláinkban. Ne helyezzetek a gyermekek fölé fiatal, tapasztalatlan tanítókat, akik nem bírnak vezetői képességgel, mert erőfeszítéseik zűrzavarhoz vezetnek (CT 174-175).

Addig ne alkalmazzátok a tanítót, amíg vizsgálat és próba által nem győződtetek meg róla, hogy szereti Istent és fél attól, hogy megbántja Őt. Ha a tanítókat Isten tanítja, ha leckéjüket naponta megtanulják Krisztus iskolájában, akkor Krisztus lelkületében munkálkodnak. Krisztusért munkálkodnak és győzelmet aratnak, mert minden gyermek és ifjú becses szemeikben (FE 260).

A tanító szokásait és alapelveit fontosabbnak kell tekintenünk, mint irodalmi képzettségét. Csak akkor gyakorolhat helyes befolyást, ha tökéletes önuralommal rendelkezik és szíve tele van tanítványai iránti szeretettel, ami meglátható tekintetén, szavain és cselekedetein (FE 19).

A tanító mindig úgy viselkedjék, mint egy keresztény úriember. Legyen tanítványainak barátja és tanácsadója. Ha egész népünk - tanítók, lelkészek, gyülekezeti tagok - ápolnák a keresztényi udvariasság, előzékenység lelkületét, sokkal könnyebben hozzáférnének az emberek szívéhez. Sokkal több embert vezetnének rá, hogy kutassák és elfogadják az igazságot. Midőn minden tanító megfeledkezik önmagáról, énjéről, és mély érdeklődést tanúsít tanítványainak sikere és előmenetele iránt, felismerve, hogy Isten tulajdonai és neki számot kell adnia lelkükre és jellemükre gyakorolt befolyásáról - akkor olyan iskolák lesznek, amelyekben az angyalok is szívesen időznek (CT 93-94).

Egyházi iskoláinknak olyan tanítókra van szükségük, akiknek magasztos erkölcsi tulajdonságaik vannak, akikben megbízhatnak, akik józanok a hitben, tapintatosak, türelmesek, Istennel járnak és a gonosznak a látszatától is őrizkednek.

Gonoszságot cselekszünk, ha a fiatal gyermek fölé büszke és szeretetlen tanítót helyezünk. Ilyen tanító nagy kárt okoz a gyermekeknek, akiknek jelleme gyorsan fejlődik. Ha a tanítók nem rendelik alá magukat Istennek, s nem szeretik a gyermekeket, akik fölé helyezték őket, vagy ha részrehajlók azok iránt, akiket kedvelnek és közönyösséget nyilvánítanak ki azok iránt, akik kevésbé vonzók, vagy nyugtalanok és idegesek, ne alkalmazzák, mert munkájuk által lelkek vesznek el Krisztus számára.

Olyan tanítók kellenek, különösen a gyermekek számára, akik nyugodtak, kedvesek, türelmet gyakorolnak mindazok iránt, akiknek a legnagyobb szükségük van rá (CT 175-176).

Ha a tanító nem ismeri fel az ima szükségét és nem alázza meg magát Isten előtt, akkor elveszti a nevelés lényegét (CT 231).

A tanító fizikai rátermettségének fontossága alig becsülhető túl, mert minél jobb az egészsége, annál tökéletesebb a munkája. Elméje nem alkalmas a tiszta gondolkodásra és nem elég erős a cselekvésre, ha testi erejét elgyengíti a betegség. A szívet befolyásolja az elme, azonban ha testi erőtlenség miatt az elme elveszti erejét, akkor ugyanolyan mértékben elzárul a magasabbrendű érzések és indítékok csatornája is és a tarutó kevésbé képes megkülönböztetni a jót a gonosztól. Ha rossz egészségi állapotának következtében szenved, akkor nem könnyű számára, hogy türelmes és vidám legyen és igazságosan cselekedjen (CT 177).

A szellemi kiképzés szempontjából a Biblia sokkal hatásosabb eszköz, mint bármely más könyv, vagy az egyéb összes könyvek együttesen. Tárgyainak magasztossága, kifejezéseinek méltóságteljes egyszerűsége, képes beszédének szépsége felüdíti és felemeli a gondolatainkat, ahogyan semmi más sem képes. Egyetlen más tanulmány se nyújt oly szellemi erőt, mint az az erőfeszítésünk, hogy kinyilatkoztatott igazságait megértsük. Így, midőn elménk kapcsolatba jut a végtelen Isten gondolataival, kitágul és megerősödik.

A Biblia ereje még nagyobb mértékben megnyilatkozik lelki természetünk kifejezésében. Az Istennel való közösségre teremtett ember csak ebben a közösségben találhatja meg valódi életét és kifejlődését. Miután Isten úgy teremtette az embert, hogy Őbenne találja meg legnagyobb örömét, azért semmi másban nem is találja meg azt, ami kielégíthetné szívének sóvárgását, lelki éhségét és szomjúságát. Aki őszintén és tanuló lelkülettel tanulmányozza Isten Igéjét és igyekszik megérteni igazságait, kapcsolatba kerül annak szerzőjével és ha nem választ másképpen, fejlődési lehetőségének nincs határa (ED 124-125).

A leckével kapcsolatos bibliaverseket tanuljátok meg kívülről, de nem kötelességként, hanem kiváltságként. Habár először emlékezetünk gyenge lesz, de gyakorlat által megerősödik, úgyhogy gyönyörűséget találunk abban, hogy ily módon raktározzuk el az igazság igéit és e szokás a legértékesebb segítségnek bizonyul lelki növekedésünk érdekében (CT 137-138).

Amiképpen Éden lakói a természet könyvének lapjairól tanultak, amiképpen Mózes felismerte Isten kézírását Arábia pusztaságában és a hegyen, és a gyermek Jézus Názáret domboldalain, úgy a mai gyermekek is tanulhatnak Tőle, mert a láthatatlant a láthatók szemléltetik.

Amennyire lehetséges, helyezzük a gyermeket legkisebb korától kezdve oda, ahol a természet csodálatos tankönyve megnyílik előtte (ED 100-101 ).

Gyermekeiteket ne küldjétek túl korán iskolába! Az anya legyen elővigyázatos, hogyan bízza gyermekének formálását idegen kezekre. A gyermekek legjobb tanítói 8-10 éves korig a szülők. Tantermük legyen a szabad levegőn, a virágok és madarak között; tankönyvük: a természet kincstára. Amidőn a gyermekek értelme felfoghatja, a keresztény szülők nyissák meg előttük a természet nagy könyvét! Az ilyen környezetben adott tanításokat nehezen felejtik el (FE 156-157).

A túl korai iskolába küldés a gyermeknek nemcsak fizikai és szellemi egészségét veszélyezteti, hanem erkölcsi szempontból is sokat veszítenek, mert megismerkednek rossz magaviseletű gyermekekkel, akik durvák, nyersek, hazudnak, lopnak, csalnak s gonoszságuk ismeretét örömmel közlik a fiatalabbakkal. A magukra hagyott fiatal gyermekek sokkal könnyebben megtanulják a rosszat, mint a jót. A természetes szív a legkönnyebben elsajátítja a gonosz szokásokat. A csecsemő- és gyermekkorban látott és hallott dolgok mélyen bevésődnek lelkükbe. Az ifjú szívükbe elhintett gonosz magvak gyökeret vernek és éles tövisként sebzik meg szüleik szívét (CG 302).

Most, amiképpen Izrael napjaiban, minden ifjút ki kell képezni a gyakorlati élet kötelességeire. Tanulják ki az ipari munka valamennyi ágát, amelyekkel szükség esetén megkereshetik kenyerüket. Ez nemcsak az élet nehézségei elleni védekezésül szükséges, hanem testi, lelki és szellemi fejlődésük szempontjából is.

Iskoláinkban végezzenek különböző ipari munkát! Az ipari oktatás foglalja magában a könyvvitelt, ácsipart és a földművelés minden ágát. Tegyenek előkészületeket a kovácsmesterség, festőmunka, cipőkészítés, sütés, főzés, mosás, foltozás, gépelés és nyomtatás tanítására. Minden rendelkezésünkre álló erőt fel kell használnunk e kiképző munkában, hogy a tanulók a gyakorlati élet kötelességeire jól kiképezve kerüljenek ki az iskolából.

A leánytanulók számára is gondoskodjunk sok foglalkozásról, hogy alapos kiképzésben részesüljenek! Tanítsák meg őket a varrásra és kertészkedésre! Gondozzák a virágokat és ültessenek epret! Így, miközben ránevelik őket a hasznos munkára, egyúttal egészséges testgyakorlatot is végeznek a családban (CT 307-312).

Hangsúlyoznunk kell a lémek befolyását a testre és a test befolyását a lélekre. A szellemi tevékenység elmozdítja az agy elektromos erejét, megeleveníti az egész szervezetet és így értékes segítséget nyújt, hogy ellenálljunk a betegségnek.

A Szentírás egy megfontolásra érdemes élettani igazságot tár elénk: "A vidám elme (örvendező szív) jó orvosságul szolgál" (Péld 17:22).

Ha azt akarjuk, hogy a gyermekeknek és ifjainknak jó egészségük, vidám kedélyük, életerejük, jól fejlett izomzatuk és értelmük legyen, akkor sokat tartózkodjanak a friss levegőn! Gondoskodjunk számukra jól beosztott foglalkozásról és szórakozásról! Azoknak a gyermekeknek, akiket az iskolában tartanak és a könyvekre vannak korlátozva, nem egészséges a szervezetük, mert a tanulmányozás megfelelő fizikai munka nélkül a vért az agyba vonzza, ami által a vér keringése az egész szervezetben kiegyensúlyozatlan lesz. Az agyba túl sok vér áramlik, a végtagokba kevés. Állítsanak fel szabályokat, amelyek a gyermekek tanulását meghatározott órákra korlátozzák és idejük egy részét töltsék fizikai munkával. Ha evési, ruházkodási, alvási szokásaik összhangban vannak az egészség törvényeivel, akkor kiképzésüket megszerezhetik testi és szellemi egészségük feláldozása nélkül is (CT 83).

Vezessük rá az ifjúságot, hogy felismerje a munka méltóságát! Mutassátok be nekik, hogy Isten állandóan munkálkodik és mindenben elvégzi kijelölt munkáját. Az egész teremtést tevékenység jellemzi, azért ha be akarjuk tölteni küldetésünket, nekünk is tevékenykednünk kell (ED 214).

A szellemi munkával egyesített hasznos fizikai munka fegyelmező hatást fejt ki a gyakorlati életben; képesíti és ráneveli a testet és elmét, hogy jobban elvégezzük azt a munkát, amelyet Isten szándéka szerint el kell végeznünk a különböző ágakban (FE 289).

Senki se szégyellje közülünk a munkát, bármily szerénynek és szolgainak tűnik is fel. Mindazok, akik agyukkal, vagy kezükkel munkálkodnak, dolgozó férfiak vagy nők s mindazok, kik teljesítik kötelességüket és tisztelik vallásukat, ugyanezt cselekszik a mosásnál, az edények mosogatásánál, mint az istentiszteletek látogatásánál. Miközben kezükkel a legközönségesebb munkát végzik, gondolataikat felemelhetik és megnemesíthetik a tiszta és szent gondolatok (4T 590).

Egyik nagy oka annak, amiért lenézik a fizikai munkát az, hogy azt gyakran hanyag, gondatlan módon végzik, azért nem őrzik meg önbecsülésüket és mások tiszteletét se szerzik meg. A fizikai munkára való kiképzés helyesbítse ezt a tévedést! Fejlessze ki a pontosság és alaposság szokásait! A tanítók sajátítsák el az ügyességet és rendszerességet, az idő gazdaságos kihasználását és ügyeljenek minden mozdulatukra. Ne csak a legjobb módszerekre tanítsák meg, hanem buzdítsák őket állandó javulásra munkájuk végzésében. Tűzzék ki célul, hogy munkájukat olyan tökéletesen végezzék, amennyire az emberi agy és kezek elvégezhetik (ED 222).

Bűnt követünk el, ha megengedjük, hogy gyermekeink tétlenségben nőjenek fel. Használják végtagjaikat és izmaikat, ha el is fáradnak. Ha nem dolgoznak túl sokat, miért ártana nekik jobban a fáradtság, mint nekünk? Nagy különbség van a fáradtság és a kimerülés között. A gyermekeknek gyakrabban van szükségük a foglalkozás változtatására és az időnkénti pihenésre, mint a felnőtteknek, azonban egész fiatal korban tanítsuk meg őket a munkára, akkor boldoggá teszi majd őket az a gondolat, hogy hasznossá tehetik magukat. Egészséges munka után édes lesz az álmuk és üdítő alvás után új erőben ébrednek fel a következő nap munkájára (AH 289).

A nevelés minden ágában vannak olyan célok, amelyeknek megvalósítása fontosabb a szakismeret elnyerésénél. Vegyük például a nyelvet. Sokkal fontosabb, hogy jól s pontosan írjunk és beszéljünk anyanyelvünkön, mint egy élő, vagy holt nyelv ismeretének megszerzése. Azonban a nyelvtani szabályok ismerete által megszerzett kiképzés nem hasonlítható össze fontosságában a nyelvnek magasabb szempontból való tanulmányozásával. Ezzel a tanulmányozással nagy mértékben össze van kötve az élet jóléte, vagy szenvedése (ED 234).

Vajon az Úr akarta-e, hogy Sátán alapelveit, hamis érveléseit és álbölcselkedéseit ifjúságunk elé tárjuk? A pogány, hamis eszméket úgy mutassuk-e be ifjúságunk előtt, mint ismerettárunk értékes kiegészítését? A legműveltebb kételkedő művei is az ellenség szolgálatában állanak. Vajon akik reformátoroknak vallják magukat, akik igyekeznek a gyermekeket és ifjakat a helyes úton, az Úr megváltottai számára készített úton vezetni, azt képzelik, hogy Isten azt akarja, hogy olyan tárgyakat tárjanak az ifjúság elé tanulmányozásra, amely helytelenül mutatja be Isten jellemét és hamis megvilágításba helyezi Őt? Távol legyen! (CT 28-26)

A gyermekek ezt énekelték a templom udvarában: "Hozsánna! Áldott, aki jő az Úrnak nevében!" (Mk 11:9). Így az utolsó napokban is gyermekek hangja hallatszik majd, akik hirdetik a világnak az utolsó figyelmeztető üzenetet. Midőn a mennyei lények látják, hogy az emberek nem engedik meg többé az igazság hirdetését, Isten Lelke leszáll a gyermekekre, akik olyan munkát végeznek az igazság hirdetése által, amit az idősebb munkások nem tehetnek meg, mivel útjukat elzárják.

Egyházi iskoláinkat Isten rendelte, hogy előkészítsék gyermekeiket erre a munkára. Iskoláinkban meg kell tanítanunk gyermekeinket a jelenlegi különleges igazságokra és a gyakorlati missziómunkára. Lépjenek be a munkások seregébe, hogy segítsék a szenvedőket és betegeket! A gyermekek részt vehetnek az orvosi missziómunkában és csekély hozzájárulásaikkal segíthetik előrehaladását. Befektetésük kevés lehet, de minden csekélység segít és erőfeszítéseikkel sok lelket nyerhetnek meg az igazságnak. Isten üzenetét és az Ő megmentő egészségügyi reformját megismertetik minden nemzettel. Mindezeknek tudatában a gyülekezet viseljen gondot a nyáj bárányairól! Neveljük és képezzük ki gyermekeinket az Úr szolgálatára, mert ők az Úr örökségei!

A helyesen vezetett egyházi iskolák eszközök, hogy felemeljék az igazság zászlaját azokon a helyeken, ahol megalapították őket, mert azok a gyermekek, akik keresztény nevelést kapnak, Krisztus tanúi lesznek. Amiképpen Jézus a templomban feltárta azokat a titkokat, amelyeket a papok és fejedelmek nem fogtak fel, úgy e föld befejező munkájában a helyesen nevelt gyermekek egyszerűségükben oly szavakat szólnak majd, amelyek felkeltik a csodálkozását azoknak az embereknek, akik most magasabb nevelésről beszélnek (4T 202-203).

Megmutatták nekem, hogy főiskoláinknak Isten akarata szerint nagy munkát kell elvégezni a lelkek megmentése érdekében. Képességeink csak akkor lehetnek a leghasznosabbak, ha alárendeljük azokat a Szentlélek irányításának. A Biblia vallásának előírásai és alapelvei az első lépést jelentik az ismeretek megszerzésében és az igazi nevelés alapját képezik. Az ismeret és a tudomány csak akkor szolgálja a legnemesebb célokat, ha Isten Lelke élettel tölti meg. A tudományt csak a keresztény használhatja helyesen. A tudományt csak akkor értékelhetjük igazán, ha vallási szemszögből nézzük. Az Isten kegyelme által megnemesített szív a legjobban értheti meg az igazi nevelés értékét. Isten műveit, amelyek teremtett alkotásaiban megláthatók, csak akkor értékelhetjük helyesen, ha ismerjük a Teremtőt. Ha a tanítók az ifjúságot az igazsághoz, Isten bárányához akarják vezetni, aki elveszi a világ bűneit, akkor nemcsak az igazság elméletét kell megismerniük, hanem gyakorlatilag is meg kell tapasztalniuk a szentség útját. Az igazi kegyességgel egyesült ismeret: hatalom (4T 427).

Azok a tanulók, akik vallják, hogy szeretik Istent és engedelmeskednek az igazságnak, rendelkezzenek annyi önuralommal, és a bibliai alapelvek olyan erejével, amely képesíti őket arra, hogy szilárdan megálljanak a kísértések között és kiálljanak Jézusért a főiskolában, a bentlakásos nevelőintézetben, vagy akárhol, ahol vannak. A vallást ne csak palástként viseljék Isten házában, hanem egész életüket az egész bibliai alapelvek jellemezzék.

Azok, akik isznak az élet forrásából, nem kívánkoznak változások és élvezetek után, mint a világiak. Magaviseletükben és jellemükben megláthatjuk azt a békét, nyugalmat és boldogságot, amelyet Jézusnál találtak azáltal, hogy terheiket és bajaikat letették az Ő lábaihoz. Megmutatják, hogy az engedelmesség és kötelességteljesítés útján megelégedés és öröm van. Az ilyenek jó befolyást gyakorolnak tanulótársaikra, amely az egész iskolára kihat.

E hűséges sereg tagjai felüdítik és megerősítik tanulóikat és tanáraikat erőfeszítéseikben azáltal, hogy magatartásukkal elítélnek minden hűtlenséget, egyenetlenséget, a szabályok és rendeletek minden elhanyagolását. Megmentő befolyást gyakorolnak, azért munkájuk nem vész kárba Isten nagy napján, hanem követi őket az eljövendő világba és földi életük befolyása elkíséri őket az örökkévalóság szüntelen korszakaiba is.

Egy lelkiismeretes, komoly, hűséges ifjú felmérhetetlen kincs az iskolában. A menny angyalai is szeretettel tekintenek le reá. Drága Megváltója szereti őt, és a menny könyveiben feljegyzik minden igazságos cselekedetét, minden legyőzött kísértését, minden gonosz felett aratott győzelmét. Így jó alapot vet az eljövendő időre is, hogy elnyerhesse az örökéletet.

Nagy mértékben keresztény ifjúságunktól függ azoknak az intézeteknek a megőrzése és fennmaradása, amelyeket Isten gondolt ki, hogy eszközök legyenek művének előre vitele érdekében. Ez a súlyos felelősség nyugszik ifjúságunkon, amelyik ma lép a tettek színpadára. Még sohasem volt olyan időszak, amikor oly fontos események függtek egy emberi nemzedéktől. Akkor milyen fontos, hogy az ifjak képesítést nyerjenek a nagy munkára, hogy Isten felhasználhassa őket eszközeiül?! Isten számít mindazokra, akik mindenki más számára a legjobbat tudják tenni, és a legkiválóbbak tudnak lenni.

Isten adta nekik az életet; minden testi és lelki adományt, amivel bírnak. Ő adott nekik képességeket, hogy bölcsen használják fel. Oly munkát bízott reájuk, amely maradandó, mint az örökkévalóság. Azonban nagy adományaiknak viszonzásául Isten elvárja, hogy ápolják és gyakorolják szellemi és lelki képességeiket. E képességüket nem szórakoztatásukra adta, vagy hogy az Ő akarata és gondviselése ellen cselekedjenek, hanem hogy előrevigyék az igazság és szentség ismeretét e világban. Isten elvárja hálájukat, tiszteletüket és szeretetüket szüntelen kedvességéért és gondviseléséért. Igazságosan követeli meg az engedelmességet törvénye iránt és minden bölcs rendelkezése iránt, amely megőrzi és megoltalmazza az ifjúságot Sátán csalásaitól és a békesség útján vezeti őket.

Ha az ifjúság láthatná, hogy intézeteink törvényeinek és szabályainak teljesítése által csak azt cselekszik, ami megvilágítja helyzetüket a társadalomban, megnemesíti jellemüket, felemeli gondolkozásukat, akkor nem lázadoznának az igazságos szabályok és józan rendelkezések ellen. Nem keltenének gyanakvó ellenségeskedést ezen intézetek ellen. Ifjúságunk rendelkezzék az erő és a hűség lelkületével, hogy megfeleljenek a velük szemben támasztott követelményeknek, amelyek szavatolják sikereiket! Sok ifjú vad, gondatlan jelleme siralmas a világnak e korszakában, azonban mindezért leginkább szüleiket hibáztatjuk. Isten félelme nélkül senki se lehet igazán boldog.