Láttam, hogy ünnepeinket nem a világ szokásai szerint kell megtartanunk, de mégse múljanak el észrevétlenül, mert ez elégedetlenséget kelt gyermekeinkben. Ezeken a napokon, amikor fennáll az a veszély, hogy gyermekeinket gonosz befolyások veszik körül, és megromlanak a világ élvezetei és izgalmai által, akkor a szülők gondoljanak ki valamit a veszedelmes szórakozások helyett! Értessék meg gyermekeikkel, hogy javukat és boldogságukat akarják!

Ezeknek az ünnepeknek a megtartása által mind a világi, mind az egyházi embereket arra nevelték, hogy elhiggyék, hogy a tétlenségekben töltött napok lényegesek boldogságuk és egészségük érdekében; azonban az eredmények azt mutatják, hogy ezek a gonoszságok forrásai lettek.

Mi komolyan arra törekedtünk, hogy az ünnepeket a lehető legérdekesebbé tegyük a gyermekek és az ifjúság számára, de igyekeztünk helyesen eltölteni az időt. Célunk az volt, hogy távol tartsuk őket a hitetlenek közötti szórakozásoktól.

Egy élvezetkereső nap befejezése után, hol van az élvhajhászó megelégedése? Mint keresztény munkások, kit segítettek egy jobb, magasabbrendű és tisztább életre? Mit láthatnának, ha áttekinthetnék az angyal feljegyzését? Egy napot elveszítettek. Egy nap elveszett a saját lelkük számára. Egy napot elveszítettek a Krisztus szolgálatában, mivel semmi jót sem cselekedtek. Vannak más napjaik is, de ez a nap sohase tér vissza, amit elfecséreltek haszontalan, balga beszéddel; a fiúk a leányokról, a leányok a fiúkról.

Az elmulasztott napok alkalmai sohase térnek vissza. Jobban tették volna, ha a legkeményebb munkát végezték volna azon az ünnepen. Azonban nem használták fel helyesen azt az ünnepet, ezért eltűnt az örökkévalóságban, hogy az ítéletkor majd szembeálljon velük, mint egy rosszul eltöltött nap.

Nem lenne-e jó, ha ünnepeket szentelnénk Istennek, amikor felidéznénk emlékezetünkben az Úrnak velünk való bánásmódját? Nem lenne-e jó elmélkedni a múltban elnyert áldásairól? Emlékezzünk meg komoly figyelmeztetéseiről és szívleljük meg azokat, hogy ne feledkezzünk meg Istenről!

A világnak sok ünnepe van, amelyeken az embereket lekötik a játékok, lóversenyek, szerencsejátékok, a dohányzás és ivás.

Vajon ne tartson-e Isten népe szent összejöveteleket, amelyeken megköszönhetik Istennek az ő gazdag áldását Az egyházban szilségünk van férfiakra, akikben megvan a képesség arra, hogy fejlődjenek a szervezés terén és gyakorlati munkát végezzenek az emberiség szükségének enyhítése és lelki üdvössége érdekében. Nem szentelheti mindenki egész idejét az Úr munkájára, mert meg kell keresniük mindennapi kenyerüket, azonban vannak ünnepeik és van bizonyos szabadidejük, amit keresztényi munkára szentelhetnek és ily módon jót cselekedhetnek, ha nem is adhatnak sokat javaikból.

Ünnepnapjaitokat tegyétek kellemessé és boldoggá gyermekeitek számára, sőt a szegények és szenvedők számára is! Ne engedjétek elmúlni a napot hálaadás nélkül és a Megváltónak szánt hálaáldozatok nélkül! (AH 472-476)

Az Ószövetségben a gyermekek születése napján különleges adományokat adtak Istennek az Ő rendelkezése szerint. Most azt látjuk, hogy a szülők különös gondot fordítanak arra, hogy gyermekeiknek adjanak adományokat születésük napján. Ezt az alkalmat arra használják fel, hogy tiszteletben részesítsék gyermekeiket, mintha tisztelet járna az emberi lénynek. Sátán ebben a dologban is megvalósítja a maga elgondolását azáltal, hogy az emberek gondolatait emberekre terelte, hogy adományaikat embereknek adják. Így a gyermekek gondolatait is önmagukra irányítja, mintha különleges kegyben kellene részesíteni őket.

Születésnapjuk alkalmával a gyermekeket meg kell tanítani arra, hogy van okuk hálát adni Istennek szerető gondoskodásáért, hogy még egy esztendőn át megőrizte életüket. Ily módon értékes tanítást adhattok nekik. Hálával tartozunk Istennek, a minden kegyelem Adományozójának: életünkért, egészségünkért, az eledelért, a ruházatért és az örök élet reménységéért. Illendő dolog, hogy elismerjük Isten adományait és bemutassuk hálaadományainkat a mi legnagyobb Jótevőnknek. Ezeket a születésnapi adományokat szívesen fogadja a Menny.

Tanítsátok meg gyermekeiteket arra, hogy áttekintsék életük elmúlt esztendejét és gondolkodjanak azon, hogy örülnének-e, ha betekinthetnének a menny könyveibe írt feljegyzésekbe, ahogyan jelenleg állnak! Buzdítsátok őket komoly gondolkodásra, hogy megvizsgálják, hogy magatartásuk, cselekedeteik, szavaik tetszenek-e Istennek. Életüket hasonlóbbá tették-e Jézus életéhez, hogy szép és gyönyörűséges legyen Isten szemében? Tanítsátok meg őket Istennek, az Ő útainak és az Ő rendeleteinek megismerésére! (AH 472-476)