Láttam, hogy nem kell késleltetnünk az Úr eljövetelét. Az angyal így szólt: "Készüljetek! Készüljetek el mindarra, ami e földre következik. Cselekedeteitek legyenek összhangban hitetekkel!" Gondolataink időzzenek Istennél, és befolyásunk is Isten és igazsága mellett szóljon. Nem dicsőíthetjük Istent, ha gondtalanok, közönyösek vagyunk és kétségbe esünk. Komolyan kell törekednünk saját üdvösségünk elérésére és mások megmentésére. Ez a legfontosabb, a többi azután következik.

Láttam a menny szépségét. Hallottam a menny elragadó énekét, amidőn Jézusnak adták a dicsőséget, tisztességet és dicséretet. Ekkor megláthattam valamit Isten Fiának csodálatos szeretetéből. Megváltónk otthagyta a menny minden dicsőségét és szeretetét, és annyira szívén viselte üdvösségünket, hogy türelmesen és szelíden elviselt minden méltatlanságot, amellyel illették. Megsebezték, megverték, összezúzták. Kálvária keresztjére feszítették és elszenvedte a legborzalmasabb halált, hogy megmentsen minket a haláltól. Meghalt, hogy megtisztulhassunk az Ő vérében, hogy feltámadva Vele élhessünk a hajlékokban, amelyeket készített számunkra, hogy örvendezhessünk a menny világosságában és dicsőségében, hogy hallgathassuk az angyalok énekét és együtt énekelhessünk velük.

Láttam, hogy az egész menny érdeklődik üdvösségünk iránt. Akkor hogyan lehetnénk közönyösek? Lehetünk-e gondtalanok, mintha csekély dolog lenne az, hogy üdvözülünk-e, vagy elveszünk? Megvessük-e az értünk hozott nagy áldozatot? Némelyek ezt cselekedték, mert könnyelműen elutasították a felajánlott kegyelmet, ezért magukra vonták Isten haragját. Isten Lelkét nem szomoríthatjuk meg a végsőkig, mert ha még egy kevés ideig megszomorítjuk, eltávozik tőlünk. Miután Isten mindent megtett az emberek üdvössége érdekében, ha életükkel kinyilvánítják, hogy megvetik felajánlott kegyelmét, részük a halál lesz; nagy árat kell fizetniük! Haláluk rettenetes lesz, mert érezniük kell azt a borzalmas gyötrelmet, amelyet Krisztus szenvedett el a kereszten, hogy megvásárolja számunkra az üdvösséget, amelyet ők visszautasítottak. Akkor felismerik, hogy mit vesztettek. Meglátják, hogy elveszítették örök életüket és halhatatlan örökségüket. A lelkek megmentése érdekében hozott nagy áldozat mutatja nagy értéküket. Ha egy drága lélek elvész, örökre elveszett.

Láttam, amint egy angyal mérleget tartott kezében és lemérte Isten népének, különösen az ifjúságnak gondolatait és indítékait. Az egyik mérlegserpenyőben voltak a mennyei gondolatok és vágyak; a másik serpenyőben a földi gondolatok és kívánságok. Ebbe a mérlegserpenyőbe tették a költött történetek (regények) olvasását, a ruházkodás, külszín, hiábavalóság, s büszkeség gondolatait stb. Ó, mily ünnepélyes pillanat! Isten angyalai, kezükben mérleget tartva lemérik Isten gyermekeinek gondolatait, akik azt állítják, hogy meghaltak a világnak és Istennek élnek. A mérlegserpenyő, amely telve van földi gondolatokkal, hiábavalósággal és büszkeséggel, gyorsan lesüllyedt, habár egyik súlyt a másik után vették le róla. A mennyei gondolatokat és vágyakat tartalmazó mérlegserpenyő gyorsan felemelkedett, amidőn a másik lesüllyedt, mert nagyon könnyű volt. Én elmondom ezt úgy, amint láttam, de nem érzékeltethetem veletek azt a mély és ünnepélyes benyomást, amit lelkemre tett, amikor láttam, hogy az angyal leméri Isten népének vágyait, gondolatait és indítékait. Az angyal így szólt: "Bemehetnek-e a mennybe az ilyenek? Nem, nem soha! Mondjátok meg nekik, hogy a reménység, amelyet most táplálnak magukban, hiábavaló és ha nem térnek meg gyorsan és nem fogadják el az üdvösséget, akkor elvesznek."

A kegyesség külső formája senkit se ment meg. Mindenkinek mély és élő tapasztalattal kell bírnia. Csak ez mentheti meg őket a nyomorúság idején. Akkor megvizsgálják munkájukat és ha arany, ezüst, vagy drágakő, akkor elrejtik őket az Úr házának rejtekében; ha azonban munkájuk fa, széna és polyva (lKor 3:12-15), akkor semmi se oltalmazhatja meg őket az Úr haragjának hevétől.

Láttam, hogy sokan egymás között mérik le magukat oly módon, hogy összehasonlítják életüket mások életével. Ezt ne tegyük, mert egyedül Krisztus a mi Példaképünk, ezért egymást felülmúlva kövessük Őt. Vagy Krisztus munkatársai vagyunk, vagy az ellenségé. Vagy gyűjtünk Krisztussal vagy tékozlunk. Vagy szívvel-lélekkel keresztények vagyunk, vagy semmik. Krisztus így szól: "Vajha hideg volnál, vagy hév. így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból" (Jel 3:15-16).

Láttam, hogy némelyek alig tudják, hogy mit jelent az önmegtagadás és áldozathozatal, vagy mit jelent az igazságért való szenvedés. Azonban áldozat nélkül senki sem mehet be a mennybe. Gyakorolnunk kell az önmegtagadás és áldozatkészség lelkületét. Némelyek nem áldozták fel önmagukat, saját lelküket Isten oltárán. Elhamarkodott heves természetük és étvágyuk uralja őket. Istennek ügyével nem törődve, saját érdekeiket szolgálják. Azok, akik örök életükért készek minden áldozatra, elnyerik azt. Az örök életért érdemes szenvedni, énünket keresztre feszíteni és minden bálványt feláldozni. A rendkívül nagy örök dicsőség mindent felülmúl és mellette elhomályosul minden földi élvezet (2Kor 4:17) [1T 123-126].