A józan ész utasításai irányítják azokat, akik a házasságot Isten egyik rendelkezésének tekintik, amelyet az Ő szent elbírásai védelmeznek.

Jézus nem kényszerítette rá az emberiség egyik osztályára sem a nőtlenséget. Nem azért jött, hogy eltörölje a házasság szent kapcsolatát, hanem hogy felemelje és visszaállítsa eredeti szentségébe. Gyönyörűséggel tekint a családi kapcsolatra, ahol szent és önzetlen szeretet uralkodik.

Az evés, ivás, házasodás és férjhez menés önmagában nem bűn. A házasodás Noé idejében is törvényes volt és most is törvényes, ha helyesen élnek vele és nem viszik bűnös túlzásba. Azonban az emberek Noé napjaiban Isten tanácsa nélkül házasodtak, vagy nem kérték Isten vezetését és tanácsát.

Az a tény, hogy az élet minden viszonya mulandó, fejtsen ki mérséklő hatást mindarra, amit teszünk, vagy mondunk. Noé napjaiban a szertelen, túlhajtott szerelem - amely önmagában törvényes, ha helyesen élnek vele -, tette a házasságot bűnössé Isten szemében. Sokan elvesztik lelküket ebben a korszakban is azáltal, hogy teljesen leköti őket a házasság gondolata és maga a házasélet.

A házassági viszony szent, azonban ebben az elfajult korszakban minden leírható gonoszságot takar; s mert visszaélnek vele, olyan bűnné lett, amely most az utolsó idők egyik jelét alkotja, amiképpen a vízözön előtti házasságokhoz is bűn tapadt. Aki a házasság szent természetét és igényeit megéli, annak életét a Menny is helyesli és boldogságot hoz mindkét fél részére. Isten dicsőíttetik az ilyen házasság által.

Azok, akik keresztényeknek vallják magukat, kellő időben vegyék tekintetbe a házasság kiváltságának minden eredményét, és minden cselekedetük épüljön megszentelt alapelvekre.

A házastársak nagyon sok esetben visszaéltek házassági kiváltságaikkal, mert állati szenvedélyeiket fokozták azoknak mértéktelen kielégítése által.

Elfogadott, hogy ha egy törvényes dolgot túlzásba visznek, súlyos bűnné lesz.

Sok szülő nem szerzi meg azt az ismeretet, amellyel rendelkeznie kellene a házasságban. Nem ügyelnek arra, hogy Sátán előnyt nyer velük szemben és uralja gondolataikat és életüket. Nem tudják még, hogy Isten megkívánja, hogy házaséletükben kerüljenek minden túlzást. Nagyon kevesen érzik vallási kötelezettségüknek, hogy uralják szenvedélyeiket. A házasságban egyesültek választottjukkal, ezért úgy érvelnek, hogy a házasság megszenteli alacsony szenvedélyeik kielégítését. Még a kegyességet valló férfiak és nők is szabadjára engedik kéjes szenvedélyeik gyeplőit, és nem gondolnak arra, hogy Isten felelősségre vonja őket életerőik elpazarlásáért, mivel gyengítik egész szervezetüket.

Bárcsak mindenkivel meg tudnám értetni Isten iránti kötelességét, hogy a legjobb állapotban őrizzék meg testi és lelki egészségüket, hogy tökéletesen szolgálhassák Teremtőjüket! A keresztény feleség tartózkodjék attól, hogy akár szóval, akár tettel felingerelje férjének szenvedélyeit, mert sokaknak egyáltalán nincs vesztegetni való erejük e téren. Ifjúságuktól fogva gyengítették agyukat és aláásták szervezetüket érzéki szenvedélyeik kielégítése által, ezért házasságkötésükben önmegtagadás és mértékletesség legyen jelszavuk!

Ünnepélyes felelősség kötelez bennünket Isten iránt, hogy lelkünket tisztán, testünket pedig egészségben tartsuk, hogy hasznára lehessünk az emberiségnek és tökéletesen szolgáljunk Istennek. Az apostol a következő figyelmeztető szavakat intézi hozzánk: "Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban" (Róm 6:12). Ezekkel a szavakkal buzdít bennünket előrehaladásra: "Mindaz pedig, aki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető" (lKor 9:25). Pál figyelmezteti mindazokat, akik keresztényeknek vallják magukat, hogy szánják oda "testüket élő, szent és Istennek kedves áldozatul". Önmagáról pedig ezt mondja: "Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek"(lKor 9:27).

Nem tiszta szeretet az, amely arra indítja a férfit, hogy feleségét kívánsága kielégítésének eszközévé tegye. Állati szenvedélyei kielégítésért kiáltanak. Milyen kevés férfi nyilvánítja ki szeretetét az apostol által előírt módon: "Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképpen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért; hogy azt megszentelje, megtisztítván (nem beszennyezve) ...hogy legyen szent és feddhetetlen" (Ef 5:25-27). Isten ezt a szeretetet ismeri el szentnek a házaséletben. A szeretet tiszta és szent alapelv, azonban a kéjes szenvedély nem ismer korlátozást, ezért nem a szeretet uralja és irányítja. Vak a következményekkel szemben, nem következtet az okból az okozatra, ami cselekedetével jár.

Sátán igyekszik lesüllyeszteni a tisztaság értékét és elgyengíteni azok önuralmát, akik házasságra lépnek, mert tudja, hogy amíg az alacsony szenvedélyek uralkodnak, addig az erkölcsi erők állandóan gyengülnek, így nem kell aggódnia az illető egyének lelki növekedése miatt. Azt is tudja, hogy ennél eredményesebben nem sikerülne rávésni gyűlöletes képmását az ilyen szülők utódaira, s így könnyebben formálhatja majd utódaik jellemét, mint szüleikét.

Férfiak és nők, egy napon majd megtudjátok, hogy mi a kívánság és mi a következménye kielégítésének. Ugyanolyan alacsony szenvedély található a házasságban, mint azon kívül.

Mi az eredménye annak, ha szabadon engedjük szenvedélyeink gyeplőit? A hálószobát, ahol Isten angyalainak kellene tartózkodniuk, megszentségtelenítik az aljas szokások gyakorlásával. Mivel szégyenletes állatiasság uralkodik, testük megromol. Utálatos szokásaik utálatos betegségekre vezetnek. Azt, amit Isten áldásukra adott, átokká változtatják.

A nemi túlzások ténylegesen megsemmisítik a lelki gyakorlatok szeretetét. Elveszik az agyból azt az anyagot, amely szükséges lenne a szervezet táplálására, és így a leghatásosabban merítik ki életerejét. Egy asszony se segítse férjét az önmegsemmisítésnek e munkájában, és nem is teszi meg, ha igazi szeretet él benne férje iránt.

Minél jobban hódolnak az emberek az érzéki szenvedélyeknek, azok annál erősebbek lesznek és annál hangosabban kiáltanak kielégítés után. Az istenfélő férfiak és nők ébredjenek fel kötelességükre! Sok hitvalló keresztény szenved idegbénulásban a nemi életben tanúsított mértéktelenség miatt.

A férjek legyenek gondosak, figyelmesek, állhatatosak, hűségesek és részvétteljesek! Nyilvánítsanak ki szeretetet és rokonszenvet! Ha beteljesítik Krisztus szavait, akkor szeretetük nem lesz alacsonyrendű, földies, érzéki, amely testük megsemmisítésére vezet; feleségükre pedig gyengeséget és betegséget hoz. Nem hódolnak alacsony szenvedélyeik kielégítésének, és nem hangoztatják feleségük előtt, hogy engedelmeskedniük kell férjüknek mindenben. Ha a férj nemes jellemmel, tiszta szível és világos értelemmel bír, amivel minden kereszténynek rendelkeznie kell, akkor az megnyilvánul házaséletében is. Ha a férj Krisztus lelkületével rendelkezik, akkor nem semmisíti meg testét, hanem igyekszik elérni a legmagasabb színvonalat Krisztusban.

Egy férfi sem fogja igazán szeretni feleségét, ha az türelmesen alárendeli magát neki, hogy rabszolgája legyen, és szolgál férje romlott szenvedélyeinek. Engedékeny alárendelése által a feleség elveszti értékét, amellyel bírt férje szemében. A férj a feleségét magaslatáról lerántva látja és nemsokára azzal gyanúsítja, hogy ugyanolyan könnyen aláveti magát másnak is, hogy ugyanúgy lealacsonyítsa, mint ő tette. Kétségbe vonja állhatatosságát és tisztaságát, majd megunja és új társakat keres, hogy felébresszék és erősítsék állati szenvedélyeit. Az ilyen emberek Isten törvényével nem törődnek. Ezek a férfiak rosszabbak az állatnál. Démonok emberi alakban. Nem ismerik az igazi, megszentelt szeretet felemelő, megmentő alapelveit.

A feleség is féltékeny lesz férjére és feltételezi, hogy ha alkalom kínálkozna, ugyanolyan készségesen udvarolna másnak is, mint neki. Látja, hogy férjét nem uralja Isten félelme és lelkiismerete, mert e megszentelt védőbástyákat ledöntötték kéjes szenvedélyei. Mindaz, ami férjében Istenhez volt hasonló, eltűnt; az állati szenvedélyek rabszolgája lett.

A kérdés most az: Kötelessége-e a feleségnek, hogy feltétlenül engedjen férje kívánságának, hogy csak az alacsony szenvedélyek uralják, amikor értelme és ítélőképessége arról győzi meg, hogy testének kárára cselekszi azt, amelyről Isten megparancsolta, hogy szentségben és tisztességben őrizze meg áldozatul Istennek?

Nem tiszta és szent szeretet az, amely arra bírja a feleséget, hogy kedveskedjék férje állati szenvedélyének, életének és egészségének rovására. Ha a feleségnek igazi szeretete és bölcsessége van, akkor igyekszik elterelni férje gondolatait a kéjes szenvedélyek kielégítéséről magasztos lelki tárgyakra azáltal, hogy érdekfeszítő dolgoknál időzik. Szükségessé válhat, hogy alázattal és szeretettel hangoztassa, még férje nemtetszésének kockáztatása árán is, hogy nem alacsonyítja testét azáltal, hogy enged a nemi túlzásoknak. Gyengéden és kedvesen emlékeztetnie kell férjét, hogy egész lényére Istennek van az első és legmagasabb rendű igénye, ezért nem veheti semmibe Isten kívánságát, mert számot kell adnia érte Isten nagy napján.

Ha a feleség felemeli érzelmeit és szentségben, tisztességben megőrzi női méltóságát, akkor sokat tehet befolyása által, hogy megszentelje férjét és így betöltse magasztos feladatát. Így cselekedve megmentheti férjét és önmagát is, ami által kettős munkát végez. E kényes dologban nehéz eljárni, ezért sok bölcsesség és türelem kell hozzá, valamint erkölcsi bátorság és erő. Ez az erő és kegyelem azonban elnyerhető ima által. A feleség szívének uralkodó elve a szeretet legyen! Szeretetének egyedüli helyes alapja csak a férje iránti helyes szerelem lehet.

Ha a feleség átengedi testét és értelmét férje uralmának, és minden dologban enged akaratának, akkor feláldozza lelkiismeretét, méltóságát és egyéniségét is. Elveszti az alkalmat, hogy hatalmas befolyást gyakoroljon a jóra, amelyet meg kellene ragadnia, hogy felemelhesse férjét. A feleség meglágyíthatja férjének nyers, kemény természetét. Megszentelő befolyását oly módon gyakorolhatja, hogy férjét megfinomítja és megnemesíti. Ráveheti őt, hogy komolyan törekedjék uralni szenvedélyeit és lelki gondolkodású legyen, hogy mindketten isteni természetet nyerjenek, "megmenekülve a romlottságtól, amely a kívánságban van e világon". Befolyásának hatalma olyan nagy lehet, hogy férje gondolatait a magasztos, nemes tárgyakra tereli, az alantas, érzéki szenvedélyek fölé, amelyeket a kegyelem által meg nem újult szív ösztönszerűen keres. Ha a feleség úgy érzi, hogy férje tetszésének elnyerése érdekében le kell szállnia az ő színvonalára, mert férje szeretetének indítórugója az állati szenvedély, amely uralja cselekedeteit, - akkor a feleség magára vonja Isten nemtetszését, mert nem gyakorol megszentelő befolyást férjére. Ha úgy érzi, hogy egyetlen tiltakozó szó nélkül engednie kell férje szenvedélyének, akkor még nem érti Isten és férje iránti kötelességét.

Az alacsonyrendű szenvedélyek székhelye testünkben van, és e szenvedélyek testünkön keresztül munkálkodnak. A "test", "testies", "testi kívánságok", szavak magukban foglalják alacsonyrendű, romlott természetünket. Azonban a test egyedül nem tud Isten akarata ellen cselekedni. Azt a parancsot kaptuk, hogy feszítsük meg testünket minden hajlamával és kívánságával. Hogyan tehetjük meg ezt? Fájdalmat idézzünk elő testünkben önkínzás által? Nem, hanem ítéljük halálra a csábító kísértéseket! Űzzük ki elménkből a gonosz gondolatokat, és ejtsünk foglyul minden gondolatot a Krisztusnak! (2Kor 10:5) Minden érzéki, állatias ösztönünket rendeljük alá a lélek magasabbrendű erőinek! Isten szeretete uralkodjék bennünk mindenekfelett, és Krisztus osztatlanul foglalja el trónját szívünkben! Testünket tekintsük Krisztus megvásárolt tulajdonának, ezért testünk tagjai legyenek az igazság eszközei, "fegyverei" (Róm 6:13) [AH 121-128].