Krisztus azért jött, hogy az üdvösséget mindenki számára elérhetővé tegye. Kálvária keresztjén megfizette az elveszett világ megváltásának végtelen árát. Önmegtagadása, önfeláldozása, önzetlen munkálkodása, megaláztatása, mindenekfelett pedig életének feláldozása bizonyságot tesz az emberiség iránt érzett mélységes szeretetéről. Eljött a földre, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett. Küldetésének célja a bűnösök megmentése volt minden népben és nemzetben. Megfizette az árat mindenkiért, hogy megváltsa őket, hogy egységbe és összhangba hozza őket Önmagával. Nem kerülte el a legnagyobb tévelygőt és a legnagyobb bűnöst sem. Különösen azokért munkálkodott, akiknek a legnagyobb szükségük volt az általa hozott üdvösségre. Minél nagyobb szükségük volt a reformációra, átalakulásra, annál nagyobb volt érdeklődése, rokonszenve, és annál komolyabban munkálkodott érettük. Nagy szeretettől áthatott szíve mély részvétet érzett azok iránt, akiknek a legnagyobb szükségük volt átformáló kegyelmére.

Azonban közöttünk, mint nép között, hiányzik a mély, komoly, szívet érintő rokonszenv és szeretet a megkísértettek és tévedők iránt. Sokan nagy hidegséget és bűnös hanyagságot tanúsítanak, amit Krisztus úgy ábrázolt, hogy "átmentek a másik oldalra", és a lehető legtávolabb tartják magukat azoktól, akiknek szükségük van segítségükre. Az újonnan megtért léleknek gyakran heves küzdelmet kell vívnia megalapozott szokásai ellen, vagy valamelyik különleges kísértés ellen. Amikor legyőzi őt valamelyik szenvedélye vagy hajlama, vagy valami bűnös tapintatlanságot követ el, nagy szüksége van testvéreinek tapintatára és bölcsességére, hogy lelki egészsége helyreálljon. Ilyen esetekben gyakorolnunk kell Isten Igéjének következő tanítását: "Atyámfiai, még ha elő fogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is" (Gal 6:1). "Tartozunk pedig mi az erősek, hogy az evőtelenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk" (Róm 15:1) [5T 603605].

Enyhe rendszabályok, szelíd válaszok és kellemes szavak által sokkal eredményesebben reformálhatunk és menthetünk, mint szigorral és bántó nyerseséggel. Egy kis barátságtalansággal oly állapotba hozhatod az embereket, hogy már nem érheted el őket. Azonban az engesztelő szeretet lelkületével magadhoz kötheted és megszilárdíthatod őket a helyes úton. Gyakorold a megbocsátás lelkületét és támogasd a körülötted élők minden jó célkitűzését és tevékenységét! (4T 65)

Isten megtette részét az emberek üdvözítése érdekében, ezért most felhívja a gyülekezetet az együttműködésre. Egyik oldalon Krisztus vére, az igazság Igéje és a Szentlélek; a másik oldalon az elveszendő lelkek állnak. Krisztus minden követőjének meg kell tennie a részét abban, hogy az emberek elfogadják azokat az áldásokat, amelyekről a menny gondoskodott. Vizsgáljuk meg magunkat komolyan, és lássuk meg, hogy elvégeztük-e ezt a munkát?! Vizsgáljuk meg indítékainkat és életünk minden cselekedetét!

Emlékezeted termeiben nem függ-e sok kellemetlen kép? Gyakran szükséged volt Jézus megbocsátó szeretetére. Állandóan az ó részvétére és szeretetére támaszkodtál. Mégis nem mulasztottad-e el kinyilvánítani mások iránt azt a szeretetet, amelyet Krisztus tanúsított irántad? Érezted-e a felelősség terhét az iránt, aki a tiltott ösvényre merészkedett? Figyelmeztetted-e őt kedvesen? Sírtál-e érte? Gyengéd szavaid és cselekedeteid által megmutattad-e, hogy szereted őt és meg akarod menteni?

Midőn társalogtál azokkal, akik ingadoztak és tántorogtak jellemük erőtlenségeinek és rossz szokásainak terhe alatt, hagytad, hogy egyedül harcolják meg a harcot, amikor segítséget nyújthattál volna nekik? Nem kerülted-e el ezen súlyosan megkísértett személyeket a másik oldalon, miközben a világ készségesen kinyilvánította részvétét irántuk és Sátán hálójába csalogatta őket? Nem mondtad-e te is Kainnal: "Avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának?" (lMóz 4:9)

A gyülekezet nagy Vezetője és Feje hogyan tekinti életed munkáját? Ő, aki előtt minden lélek értékes, mert vérével vásárolta meg őket, hogyan tekinti közönyösségedet azok iránt, akik letértek a helyes ösvényről? Nem félsz, hogy Ő is elhagy téged, amiképpen te is elhagytad azokat az embereket? Biztos lehetsz benne, hogy Ő, aki az Úr házának hűséges Őrállója, megjegyez minden hanyagságot.

Még nem késő jóvátenni a múlt hanyagságait. Térjünk vissza az első szeretethez, az első lelkesedéshez! Keressétek meg azokat, akiket elűztetek, és bűnvallomás által kössétek be a sebeket, amelyeket másokon ejtettetek! Jöjjetek közel könyörülő, szerető Megváltótokhoz és áradjon szívetekbe isteni részvétének árama szívetekből mások szívébe. Legyen példa számunkra Jézus gyengédsége és irgalmassága, amelyet kinyilvánított életében, megmutatva, hogyan kezeljük embertársainkat, különösen azokat, akik testvéreink a Krisztusban.

Sokan elgyengültek és elcsüggedtek az élet nagy harcában, akiket egy vidám, bátorító szó megerősített volna, hogy győzzenek. Sohase legyetek szívtelenek, hidegek, részvétlenek és hibakereső ítélkezők! Sohase veszítsetek el egy alkalmat se, hogy oly szavakat szóljatok, amelyek bátorítanak és reménységet nyújtanak. Mi nem mondhatjuk meg, mily messzeterjedő befolyást árasztanak kedvességünk gyengéd szavai, krisztusi erőfeszítéseink, hogy megkönnyítsük mások terheit. A tévedőt csak az alázatosság, szelídség és gyengéd szeretet lelkületével állíthatjuk helyre (5T 610613).

A tévedő gyülekezeti tagok kezelésében Isten népe kövesse azokat az utasításokat, amelyeket Megváltónk adott Máté evangéliumának 18. fejezetében.

Az emberek Krisztus tulajdonai, akiket végtelen áron vásárolt meg, akiket azzal a szeretettel kapcsolt magához, amelyet e és az Atya nyilvánított ki. Akkor milyen gondosaknak kell lennünk egymás kezelésében! Az embereknek nincs joguk ahhoz, hogy gonoszt cselekedjenek egymás ellen. A gyülekezet tagjainak nincs joguk ahhoz, hogy saját indulataikat és hajlamaikat kövessék tévedő testvéreik kezelésében. A gyülekezet tagjai kedvezőtlen híreket terjesztenek egymásról. Hibát és igazságtalanságot követnek el, mivel valaki nem követte az Úr Jézus utasításait (Mt 18:13-20).

Krisztus kijelentette: "Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát" (Mt 18:15). Ne beszélj másoknak a helytelenségről, mert egyik elmondja a másiknak, és így a hír állandóan terjed, míg végül az egész gyülekezet szenved. Intézd el a dolgokat "négy szem között" . Ez az Isten terve. "Ne indulj fel a versengésre hirtelen, hogy azt ne kelljen kérned, mit cselekedjél azután, mikor gyalázattal illet téged a te felebarátod. A te ügyedet végezd el felebarátoddal; de másnak titkát meg ne jelentsd" (Péld 25:8-9). Ne szenvedd el a bűnt a te felebarátodban, de ne pellengérezd ki hibáit. Ne növeld ily módon a bajt. Ne keltsd azt a látszatot, hogy feddésed bosszúból ered. Helyesbítsd testvéredet az Isten Igéjében előírt módon.

Ne engedd, hogy neheztelésed rosszindulattá érjen. Ne engedd, hogy a seb elgennyedjen és mérgezett szavakban fakadjon ki, amelyek megmételyezik azokat, akik meghallják. Ne engedd, hogy továbbra is keserű gondolatok töltsék be lelkedet és az övét is! Menj el testvéredhez és beszélj vele a dolgokról őszintén és alázattal!

Bármilyen a sérelem, az nem változtatja meg Isten tervét, amelyet a félreértések és személyes bántalmak elintézésére rendelt. Midőn négyszemközt és Krisztus lelkületével beszélsz azzal, aki hibát követett el, gyakran eltávolítja a nehézséget. Menj el a tévedőhöz Krisztus szeretetével és rokonszenvével, részvétteljes szívvel, és igyekezz rendbe hozni a dolgot. Beszélj vele nyugodtan és csendesen! Haragos szavak ne hagyják el ajkaidat. Emlékezz e szavakra: "aki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól és sok bűnt elfedez" (Jak 5:20).

Vidd el testvéredhez azt a gyógyszert, amely meggyógyítja a szeretetlenség betegségét! Tedd meg a te részedet, hogy segíts neki! A gyülekezet egységéért és békességéért érezd kiváltságodnak és kötelességednek, hogy megtedd ezt! Ha hallgat rád, megnyerted őt barátodnak.

Az egész menny érdeklődéssel kíséri a sértett és tévedő között lefolyó személyes beszélgetést. Ha a tévelygő elfogadja a Krisztus szeretetében tett feddést, elismeri hibáját, bocsánatot kér Istentől és testvérétől, akkor mennyei napfény árad szívébe. A versengés véget ért; a barátság és bizalom helyreállt. A szeretet olaja meggyógyítja a fájó sebet, amit a helytelen eljárás okozott. Isten Lelke összeköti a szíveket, és a helyreállt egységért dicsének zenéje hangzik fel a mennyben.

Mindazok, akik így egyesültek a keresztényi közösségben, imádkozzanak és megfogadják, hogy igazságosan járnak el, hogy szeretik az irgalmasságot és alázattal járnak Istennel, - elnyerik Isten áldását. Ha másokat megbántottak, bűnüket megbánják, megbánják és jóváteszik és komolyan elhatározzák, hogy jót cselekednek egymással; ez jelenti Isten törvényének betöltését.

"Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó" (Mt 18:16). Vigyél magaddal lelki embereket, és beszéljetek együtt a tévedővel, elkövetett helytelenségéről. Lehet, hogy enged testvérei egyesült felhívásának. Midőn látja a dologban elfoglalt egységes álláspontjukat, lelke megvilágosodhat.

"Ha pedig nem hallgat rád" - mi történjék akkor? A bizottság néhány tagja vegye-e magára a felelősséget, hogy kizárja a tévedőt? "Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek" (Mt 18:17).

Ha nem hallgat a gyülekezet szavára, ha visszautasít minden megnyerésére irányuló törekvést, akkor a gyülekezeten nyugszik a kizárás felelőssége. Akkor nevét ki kell törölni a gyülekezet könyvéből (7T 260262).

Egyetlen gyülekezeti tisztviselő se tanácsolja, egyetlen bizottság se javasolja, egy gyülekezet se szavazza meg valamely helytelenséget elkövető tagnak a kitörlését a gyülekezet könyveiből, amíg hűségesen nem követték Krisztus utasításait. Ha követték ezt az utasítást, akkor a gyülekezet tisztázta magát Isten előtt. Akkor az elkövetett gonoszság táruljon fel a maga valóságában, és távolítsák el, hogy ne terjedjen tovább. A gyülekezet épségét és tisztaságát meg kell őrizni, hogy feddhetetlenül álljon Isten előtt, Krisztus igazságának ruháiba öltözve.

Midőn a tévedő megtér és alárendeli magát Krisztus fegyelmezésének, akkor adni kell neki még egy alkalmat. Ha nem tér meg, hanem kiment a gyülekezetből, Isten szolgái akkor is munkálkodjanak érte. Igyekezzenek komolyan arra, hogy bűnbánatra bírják őt. Bármilyen súlyos sérelmet okozott, ha enged a Szentlélek fáradozásainak, és bűnének megvallása és elhagyása által bebizonyítja megtérését, akkor bocsássanak meg neki és fogadják be újra a nyáj közé. Testvérei bátorítsák őt a helyes életmódra és kezeljék őt úgy, mint ahogyan ők kívánnák, hogy őket kezeljék, ha az ő helyében lennének, "ügyelvén arra, hogy ők is kísértésbe ne essenek" (Gal 6:1).

Krisztus így folytatta tanítását: "Amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és amit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen" (Mt 18:18).

Ez a kijelentés kötelező erővel bír minden korszakra. A gyülekezet hatalmat kapott arra, hogy Krisztus helyett cselekedjék, ezért Isten eszköze, hogy megőrizze a rendet és fegyelmet népe között. Az Úr hatalommal ruházta fel gyülekezetét, hogy munkálja a gyülekezet sikerét, tisztaságát és rendjét. Rajta nyugszik a felelősség, hogy kizárja a méltatlanokat, akik Krisztus-ellenes magatartásukkal gyalázatot hoznak az igazságra. Mindazt, amit a gyülekezet Isten Igéjének utasításaival összhangban tesz, a menny is szentesíti.

Nagyon fontos ügyek merülnek fel, amelyeket a gyülekezetnek kell elintéznie. Isten szolgái, akiket népének vezetésére rendelt, miután megtették részüket, rendeljék alá az egész ügyet a gyülekezetnek, hogy a hozott döntésben egységre jussanak.

Az Úr azt kívánja, hogy követői óvatossággal járjanak el egymás kezelésében. Emeljék fel, állítsák helyre és gyógyítsák meg egymást. Azonban a gyülekezet ne hanyagolja el a megfelelő fegyelmezést. A gyülekezet tagjai tekintsék magukat egy iskola tanulóinak, akiknek meg kell tanulniuk, hogy oly jellemet fejlesszenek, amely méltó magasztos elhívatásukhoz. E földi gyülekezetben Isten gyermekeinek el kell készülniük a mennyei gyülekezettel való ünnepélyes egyesülésre. Azok, akik itt e földön összhangban élnek Krisztussal, remélhetik, hogy örökké élnek majd, mint a megváltottak családjának tagjai (5T 610-613).

Sátán legyőzi mindazokat, akik igyekeznek mentegetni, vagy elrejteni bűneiket és megengedik, hogy azok bent maradjanak a menny könyveiben anélkül, hogy megvallanák és bűnbocsánatot nyernének. Minél magasztosabb a hitvallomásuk és minél tiszteletreméltóbb tisztséget töltenek be, eljárásuk annál súlyosabb Isten szemében, és annál biztosabb a nagy ellenség diadala. Azok, akik halogatják az Isten napjára való előkészületüket, a nyomorúság napján már nem készülhetnek el, sem később. Az ilyenek ügye reménytelen (CG 620).

Ne tégy bűnvallomást azok előtt, akik nem ismerik bűneidet és tévedéseidet! Ne tégy nyilvános bűnvallomást, mert ez csak örömujjongásra indítja a hitetleneket; hanem Isten Igéjének utasítása szerint azoknak valld meg bűneidet, akiket illet, akik nem szereznek előnyt elkövetett helytelen eljárásodból, hanem imádkoznak érted. Akkor Isten elfogadja igyekezetedet és meggyógyít téged. Engedj javadat szolgáló kérésüknek, hogy alapos munkát végezz az örökkévalóságra! Tedd félre büszkeségedet, hiábavalóságodat és végezz nyílt munkát! Jöjj vissza a nyájhoz! A Pásztor vár, hogy elfogadjon téged. Térj meg, cselekedd az "előbbi cselekedeteket" és nyerd el újra Isten kegyét! (2T 296)

Krisztus a te Megváltód. Ő nem használja fel ellened megalázó bűnvallomásodat. Ha a bűnöd magántermészetű, valld meg Krisztusnak, aki az egyedüli közbenjáró Isten és az emberek között. "Ha valaki vétkezik, van Szószólónk (Védőügyvédünk) az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus" (1Jn 2:1). Ha vétkeztél azáltal, hogy visszatartottad Istentől az övét a tizedben és az áldoznivalókban, valld meg bűneidet Istennek és a gyülekezetnek, és ügyelj Isten eme parancsára: "Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba" (Mal 3:10) [CH 364].

Isten népe értelmesen járjon el! Ne nyugodjanak addig, amíg minden ismert bűnüket meg nem vallották, és akkor kötelességük elhinni, hogy Jézus elfogadja őket. Ne várják, hogy mások törjék át a sötétséget és vívják ki számukra a győzelem örömét. Az ilyen öröm csak az összejövetel végéig tart. Istent elvből kell szolgálnunk, nem érzelmi fellángolásból. Reggel és este vívjátok ki a győzelmet a magatok számára otthonotokban! Mindennapi munkátok ne tartson vissza ettől. Szánjatok időt az imára, és amidőn imádkoztok, higgyétek, hogy Isten hallja kéréseteket. Hittel imádkozzatok! Lehet, hogy nem mindig tapasztaljátok az azonnali választ, de ilyenkor Isten megpróbálja a ti hiteteket (1T 167).

Krisztus megalázta magát, hogy az emberiség élére álljon, hogy szembeszálljon a kísértésekkel és elszenvedje azokat a próbákat, amelyeket az embereknek ki kell állniuk. Azért tette ezt, hogy megismerje, mit kell szenvednie az emberiségnek az elbukott ellenségtől, hogy tudja, hogyan könyörögjön a megkísértettekért.

Isten Krisztust tette Bíránkká. Az Atya nem bíró, sem az angyalok nem azok. Krisztus emberi természetet vett Magára és tökéletes életet élt e világon, ezért Ő ítél meg bennünket. Egyedül Ő lehet a mi bíránk. Gondoltok erre testvéreim? Gondoltok erre lelkészek? Gondoltok erre apák és anyák? Krisztus emberi természetet vett magára, hogy bíránk lehessen. Senkit se jelöltek ki arra, hogy mások bírája legyen. Mindaz, amit megtehettek az, hogy fegyelmezzétek magatokat. Krisztus nevében könyörögve kérlek benneteket, ügyeljetek Krisztus parancsára: sohase üljetek az ítélőszékbe! Napról napra ez az üzenet hangzott füleimbe: "Szálljatok le az ítélőszékből!! Jöjjetek le alázattal!" (9T 185).

Krisztus nem tekint minden bűnt egyforma nagynak. A bűnnek vannak fokozatai Előtte, mint a véges ember előtt is. Azonban bármily csekélynek tűnhet fel az emberek szemében ez vagy az a helytelenség, Isten szemében egy bűn se kicsi. Az a bűn, amelyet az emberek csekélységnek tartanak, Isten előtt nagy bűn lehet. A részegest megvetik és kijelentik, hogy bűne kizárja őt a mennyből; ugyanakkor nem feddik meg a büszkeséget, önzést és kapzsiságot, holott ezek a bűnök különösen sértik Istent. Ő a "kevélyeknek ellene áll", és Pál apostol kijelenti, hogy "a fösvénység bálványimádás" (Kol 3:5). Akik ismerik Isten fenyegetését a bálványimádás ellen, azonnal meglátják, milyen súlyos bűn az (5T 337).