A tanácsokról, melyeket a salamancai látomásban nyertek, a tapasztalatokról és a tanításokról, amiket Isten művének munkásai a rákövetkező pár hét alatt kaptak, így ír White testvérnő:

"1890 november 3-án, mikor Salamancában munkálkodtam, éjjel, mikor imádkoztam, látomásban különböző államokban tartott összejövetelekre vitettem, hogy a dorgálás, intés határozott bizonyosságait kellett közölnöm. Battle Creekben épp egy tanácskozás folyt a prédikátorok és a kiadóhivatalt vezető férfiak és más intézmények között és hallottam, hogy az összegyűltek véleményeiket és terveiket nem szelíd lelkülettel adták elő és azok elfogadását javasolták, melyek engem aggodalommal és nyugtalansággal töltöttek el."

Évekkel ezelőtt hasonló tapasztalatom volt és az Úr akkoriban sok nagy fontosságú dolgot nyilatkoztatott ki nekem és figyelmeztetéseket adott, melyeket át kellett adnom azoknak, kik veszélyben voltak. November 3-án, éjjel ezeket a figyelmeztetéseket emlékezetemben hozták és megparancsolták, hogy azokkal, kik nagy állásokat töltenek be, közöljem azt és hogy ne legyenek bátortalanok vagy csüggedtek. Egyes dolgokat láttam, melyeket nem értettem, de biztosítékot nyertem arra vonatkozólag, hogy Isten nem engedi, hogy gyermekeit a világi tévelygések és hitetlenség köde vegye körül és hogy a világgal egybe kapcsolódjanak, hanem a tévelygés és hitetlenség köde fölé emeli majd őket, ha szavát hallják és engedelmeskednek neki és parancsolatait megtartják és lábaikat a sziklára fogja helyezni, hol a biztonság és győzelem levegőjét lélegezheti be.

Mialatt komoly imába merültem, elragadtattam környezetemből. A szoba fénnyel telt meg és én egy összejövetelnek, mely a generálkonferenciának látszott, egy üzenetet hirdettem. Isten Lelke arra indított, hogy egy nagyon komoly felhívást intézzek hozzájuk, mert az volt az érzésem, hogy a mű központjában nagy veszély előtt állunk. A nyugtalanság testileg és lelkileg lesújtott és bántott az a gondolat, hogy népünknek Battle Creekbe üzenetet kell vinnem, hogy óvjam attól a cselekedettől, mely a kiadóhivatalt Istentől elszakítaná.

Az Úr szemei szomorúan és nem-tetszően tekintettek népére és ezek a szavak hangzotta: "De ez a mondásom ellened, hogy az első szeretettedet elhagytad. Emlékezzél meg azért, honnét estél ki és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd, ha pedig nem, hamar eljövök ellened és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha, meg nem térsz." Jel. 2, 4-5.

Ő, ki a megtéretlen Izrael felett sírt, mikor látta, hogy milyen tudatlanul állnak Istennel és Krisztussal az Üdvözítőjükkel szemben, most a mű központjára Battle Creekre nézett. Nagy veszély vette körül a népet, egyesek azonban ezt nem tudták. Hitetlenségük és megtéretlenségük vakította meg szemeiket és Isten művének a kiadói művel kapcsolatos legfontosabb érdekeit emberi bölcsességre bízták. Gyenge emberi ítélettel bíró férfiak halandó kezeibe adva az ellenőrzés gyeplőjét, Isten akaratának, útjának és tanácsának nélkülözhetetlen voltáról. Makacs, vasakaratú férfiak a kiadóhivatalon belül és kívül egyesültek abban a szilárd elhatározásban, hogy bizonyos terveket saját ítéletükkel megegyezve keresztül visznek.

Azt mondtam nekik: Ezt nem tehetitek. E nagy érdekek ellenőrzését nem lehet teljesen azoknak átadni, kik Isten dolgaiban kevés tapasztalattal rendelkeznek és nincs lelki ítélőképességük. Isten népének bizalma, egyes tévedő emberek rossz kormányzása által, ne rendüljön meg a mű középpontjának fontosabb érdekei iránt, hisz ezek az intézetek nagy befolyást gyakorolnak az Egyesült Államok és külországok gyülekezeteire. Ha ráteszik kezeiket a kiadó műre, Isten e nagy eszközére, tapasztaljátok majd, hogy ez saját lelketekre veszélyes és Isten művére nem lesz üdvös. Isten szemében ez épp oly nagy bűn lesz, mint Uzza bűne, mikor kinyújtotta kezét, hogy a frigyládát megóvja. Olyanok vannak, kik mások dolgába avatkoznak és minden, amit Isten tőlük kíván az, hogy helyesen cselekedjenek, a javakat szeressék és alázatosan járjanak Istennel és lelkiismeretesen dolgozzanak, mint oly férfiak, kiket a nép arra választott, hogy a rájuk bízott művet intézzék. Egyesek ezt elmulasztották, mint az a műből látható. Bármely állásuk van felelőségük legyen és ha akkora tekintélyük is van, mint Akhábnak, mégis Isten felettük áll, ő uralkodik mindeneken...

"Ne szövetkezzetek hitetlenekkel és ne csak azokat hívjátok egybe, kikről tudjátok, hogy úgy gondolkodnak, mint ti is, akik minden javaslatotokra áment mondanak, közben másokat, kikről tudjátok, hogy nincsenek veletek egy véleményen kizárjatok tanácsaikról. Láttam, hogy nagy veszélyben forgunk, ha így cselekszünk."

Ésa. 8, 11-13, 20.

Azoknak, kik a mű valamely ágában dolgoznak, mely által a világot át kell alakítani, nem kell szövetkezzen azokkal, kik az igazságot nem ismerik. A világ nem ismeri az Atyát, vagy a Fiút és nem tudja lelkileg megítélni sem művünk természetét, sem azt, hogy mit kell tennünk, vagy mit nem. A felülről jövő parancsoknak engedelmeskedjünk. Ne hallgassunk a hitetlenek tanácsára és ne fogadjuk el az általuk indítványozott terveket. A művet nem ismerők indítványai olyan tervek lesznek, melyek Isten intézményeinek erejét gyengítik. Ily javaslatok elfogadása által Krisztus tanácsát vetjük meg...

Láttam, hogy Izraelnek Sámuel napjaiban elkövetett balgaságai Isten népénél ismétlődni fognak. Nagyobb alázatosság, kevesebb önbizalom kell, és több bizalom az Úrban, Izrael Istenében, ki uralkodik a nemzeteken. Csak akkor állhatja ki a mű a próbát, ha az emberi erőfeszítések az isteni erővel egyesülnek. Ha többé nem emberekre, vagy saját ítéletükre fognak támaszkodni, hanem Istennek fognak hinni, úgy az minden esetben alázatos lélek, kevesebb beszéd, több ima terveinek és megmozdulásainak nagyobb elővigyázata által fog megnyilvánulni. Olyan emberek fogják a valóságot tanúsítani, kik Istenre bízzák magukat és Krisztus indulatával bírnak.

Ismételten láttam, hogy Isten népe nem lehet biztonságban az utolsó időben, ha emberekben bízik és a testben bizakodik. A hatalmas igazságok hirdetőit, mint durva köveket vette ki a világból, kiket a mennyei épület részére faragni, csiszolni és fényesíteni kell. A próféták intése, dorgálása, figyelmeztetése és tanácsa által faragja őket az Úr, hogy isteni példaképük kiábrázolódjon bennük és rajtuk. Ez a Vigasztaló munkája, hogy a szívet és a jellemet átalakítsa és így az emberek az Úr útján fognak vándorolni.

1845. óta időről-időre megmutatta nékem Isten az ő népének veszélyeit és láttam, hogy az utolsó napok veszélyei felülmúlják a többiekét. Láttam a veszélyeket egész a mai időkig. Nagy események játszódnak le nem sokára előttünk. Az Úr meg fog jelenni hatalommal és dicsőséggel és Sátán tudja, hogy hatalma nem sokára véget ér. A világ feletti ellenőrzésének utolsó alkalma volt előtte, ezért rendkívüli erőfeszítéseket fog tenni, hogy a föld lakosait elpusztítsa. Azok, kik hiszik az igazságot, hűségesen őrködjenek a vártán, mert különösen Sátán elhiteti őket csaló bizonyítékával úgy, hogy emberi véleményük a rájuk bízott szentséget elárulná. Sátán ellenségeskedése a jó ellen mind inkább nyilván csalóbb lesz, mert lázadásának utolsó művében egész erejét beleveti a küzdelembe és minden lélek, amely nincs teljesen Istennek szentelve és nem az isteni hatalom védi, az ég ellen fog szövetkezni Sátánnal és a világegyetem Ura ellen fog harcolni.

1880-ban az egyik látomásomban azt kérdeztem: Hol talál Isten népe ezekben a veszélyes napokban védelmet? A válasz így hangzott: Jézus közben jár népéért, noha Sátán a jobb keze felől áll, hogy vádolja őt. És mondá az Úr... üszög-é ez? Zak. 3,2. Mint az emberek közben járója és szó szólója fogja Jézus azokat vezetni, kik vezetni hagyják magukat és így szól hozzájuk: Kövessetek engem előre, lépésről-lépésre, hogy az igazság napjának fénye világít.

De nem mindenki követi a világosságot. Egyesek eltávolodnak a biztos ösvénytől, mely az alázat ösvénye. Isten egy üzenetet bízott szolgáira, a kor számára, azonban ez az üzenet részleteiben nem igen egyezik a vezető férfiak felfogásával és egyesek bírálják az üzenetet és hírnökeit. Sőt elég merészek, hogy Istentől, Szentlelke által küldött intő szózatot elvessék.

Milyen más hatalma van még Istennek, mely által ezeket elérheti, kik intését és feddését elvetették és Isten Lelkének bizonyságát nem tartják emberi bölcsességnél magasabb forrásból eredőnek? Mit tehettek ti, kik ezt cselekedtétek? Milyen mentséget tudtok felhozni, kik elfordultatok azoktól a bizonyítékoktól, melyek Isten jelenlétét a műben igazolták? Gyümölcseikről ismerik meg őket. Nem akarom az Isteni vezetés bizonyítékait nektek elbeszélni, melyeket az elmúlt két esztendőben kiválasztott szolgái elnyertek, azonban a jelenlegi bizonyíték szemetek elé tárult és most kötelességetek, hogy higgyetek. Isten intő üzeneteit nem hanyagolhatjátok el, nem vethetitek el, vagy nem könnyelműsködhettek, ha nem akartok abba a veszélybe kerülni, hogy örökre elvesztek.

Gáncsolni, gúnyolódni és rosszul képviselni az igazságot csak saját lelketek le alacsonyítása árán tehetitek. Az ilyen fegyverek használata által nem aratok győzelmet, hanem szellemileg hanyatlotok és lelketek elszakad Istentől. Szent dolgokat a közönségessel egy szintre hoztok és ez által oly állapotokat teremtetek, melyek a sötétség fejedelmének tetszenek, de Isten Lelkét száműzik. A gáncsoskodás és bírálgatás megfosztják a lelket a kegyelem harmatától, mint, Gilboa halmai az eső hiányától szenvednek. Nem lehet bírni azok ítéletében, kik gúnyolódnak és rossz képviselői az igazságnak. Tanácsaiknak és határozatainak nincs súlya. Bizonyítsák be isteni teljhatalmukat, mielőtt döntő lépéseket tesznek, hogy a mű cselekedetei isteni formát öltsenek.

Azokat vádolni és bírálni, kiket Isten felhasznál, annyit jelent, Istent vádolni és bírálni, ki őket küldte. Mindenkinek fejleszteni kell vallási képességeit, hogy vallási dolgokban helyes ítélőképességgel rendelkezzenek. Egyesek nem tettek különbséget a tiszta arany és a ragyogás között, a valóságos és az árnyák között.

Azok az előítéletek és nézetek, melyek Mineapolisban uralkodtak, még nem haltak ki teljesen, mert az egyes lelkekbe hintett mag életre kel és termést ígér. Az ágakat lemetszették, de a gyökeret nem húzták ki sohasem és így még mindig termik a szentségtelen gyümölcseiket, hogy azoknak, kikkel ti szövetkeztek, az üzenetét és az üzenet vivő képességeit megmérgezzék, illetőleg felfogó képességét elrontsák és értelmüket elhomályosítsák. Ha ti egy alapos vallomással s keserűség gyökereit elpusztítanátok, akkor Isten világosságát tisztán látnátok. Ezen alapos munka nélkül lelketek sosem fog felszabadulni. Isten szavát kell tanulmányoznotok és pedig nem azzal a szándékkal, hogy saját gondolataitokat igazoljátok, hanem hogy elátkozzátok vagy jóváhagyjátok azokat, aszerint, hogy mennyire egyeznek Isten Szavával. A Biblia állandó kísérőtök legyen. Tanulmányozzátok a bizonyosságban, nem azért, hogy egyes mondatokat kiragadjatok saját állításotok erősítésére, miközben egyszerű kijelentéseket nem vesztek figyelembe, noha azok azért adattak, hogy cselekvési módotokat javítsák.

Közöttünk az Istentől való elhajlás kapott lábra és a megtérés, az első szeretethez való visszatérés még nem történt meg, holott megváltásunkhoz és szívünk megújulásához annyira szükséges. A hitetlenség tört be sorainkba, mert az a divat, hogy Istentől elhajolva a kételynek adjunk helyet. Sok szív így kiáltott fel: Nem akarjuk, hogy ez uralkodjon felettünk. Bal választás volt. Közöttünk sokaknak a vallása a bukott Izraelnek vallása lesz, mert saját útjukat szeretik és az Úr útját elhagyják. Az igazi vallást, a Biblia vallását, - mely csak a megfeszített és feltámadott üdvözítő általi bűnbocsánatot tanítja, mely az Isten fiában való hit általi megigazulást hirdeti - kevésre értékelik, kigúnyolják és elvetették. Olyan vallásnak bélyegezték, mely rajongásba és fanatizmusba visz. Azonban Jézus Krisztus lelki élete és a Szentlélek által közölt szeretet az egyedüli, a lelkeket a jó cselekedetre képessé teszi. Krisztus szeretete az az erő és hatalom, mely Isten üzeneteit kísérte, amit emberi ajkon keresztül hirdetett. Milyen jövő áll előttünk, ha elhanyagoljuk, hogy a hit egységre jusson?

Ha azon egység által leszünk egybekötve, melyért Krisztus imádkozott, akkor befejeződik ez a hosszú harc, mely sátáni befolyásra állandóan folyik. Többé nem fektetnek le egyes férfiak világi mintára terveket, mert nem bírnak lelki látóképességgel a lelki dolgok megkülönböztetésére. Most úgy látják, menni az embereket, mintha fák lennének. Szükségük van, hogy Isten érintse őket, hogy úgy lássanak, mint Isten lát és úgy munkálkodjanak, mint Krisztus munkálkodott. Akkor Sion őrállói tisztábban és hangosabban fogják egyesülve fújni kürtjeiket, mert látják, hogy kard jő rájuk és felismerik a veszélyt, mely Isten népét fenyegeti.

Bizonyos lépéseket saját lábaitokkal kell megtennetek, hogy a béna le ne térjen az útról. Béna és sánta hitűek vesznek körül bennünket és nektek segíteni kell rajtuk, nem úgy, hogy ti is sántikáltok, hanem úgy lépjetek fel, mint olyan férfiak, kiket megvizsgáltak, kipróbáltak és sziklaszilárd elvűek. Tudom, hogy valamint tenni kell a népért, különben sokan nem készülnek majd elő, hogy elfogadják a mennyből küldött angyal világosságát, mely az egész földet megvilágítja dicsőségével. Ne gondoljátok, hogy a késői eső idején, mint méltó edények elérik majd Isten dicsőségét, ha lelkeiteket hiúság tölti be, visszás dolgokat mondtok és titokban a keserűség gyökereit ápoljátok. Isten nemtetszése fog nyugodni minden lelken, mely az egyenetlenséget szítja, és akik Krisztustól eltérő indulattal rendelkeznek.

Mikor Isten lelke kiáradt reám, tanácskozásokat láttam. Közületek egy felállt magatartása határozott és komoly volt, amint egy lapot emelt fel előttetek. Pontosan láttam a lap címét. Az "American Sentinel" volt. Egyesek az összegyűltek közül, kik bizonyos helyre utaltak, hogy egyeseket kihagyni és másokat módosítani kell. Erős bírálatok hangzottak el a lap irányzatáról és erős keresztény ellenes lelkület uralkodott közöttük. A hangok határozottak és dacosak voltak.

Vezetőm intő és dorgáló szavakat adott nekem, azok részére, kik az összejövetelen részt vettek és túl hangosan adták elő vádjaikat és kárhoztatásukat. A feddés fő értelme ez volt. Nem az Úr elnökölt ezen az összejövetelen és a tanácsadók között veszekedő szellem uralkodott. E férfiak lelke nem állt Isten Szentlelkének ellenőrzése alatt. Hagyjátok hitünk ellenségének az ilyen terveket, miket most beszéltetek, majd ő indítványozza és kifejezi azokat. Világi szempontból néhányat e tervek közül nem lehet kárhoztatni, de azok nem fogadhatják el azokat, kik a mennyei világosság birtokosai. A világosságra, mit Isten adott, nemcsak saját biztonságunkért, hanem Isten népének biztonságáért is figyeljünk. Mert azon lépések, amelyeket most tettek a nép nem követheti. Eljárásotokat az Úr nem támogatja, cselekvési módotok elárulja, hogy terveiteket az ő segítsége nélkül fektettétek le, azonban ki a legnagyobb tanácsadó az Úr cselekedni fog. Azoknak, kik Isten művét bírálták, szemgyógyító írt kell szerezniük, mert saját erejükben túl hatalmasnak érezték magukat, de van valaki, aki az erősek karját megkötheti és az okosnak tanácsát meg semmisítheti.

Az üzenet, melyet hirdetünk, nem olyan üzenet, melynek hirdetésénél az emberektől félnünk kell. Ne akarjátok azt elfedni és eredeti okát és célját elrejteni. Pártfogói olyanok legyenek, kik nem hallgatnak sem éjjel sem nappal. Mint olyanok, kik Istennek kegyelmes titkainak hirdetői legyenek, kötelességünk, hogy Isten minden tanácsát hűségesen hirdessük. A különös igazságokat, melyek elszakítottak bennünket a világtól és azzá tettek amik vagyunk, erősen kihangsúlyozzuk, mert örök érdekek vannak elrejtve bennünk. Isten az utolsó idők dolgait illetőleg világosságot adott nekünk és szóban és írásban az egész világgal közölnünk kell ezt az igazságot, nem tunya, lélektelen módon, hanem a Lélek bizonyosságával és erejével. Az üzenet terjesztésének leghatalmasabb küzdelme véget ért és elterjesztésének következményei úgy a mennynek, mint a földnek nagy jelentőségűek.

A két nagy hatalom a jó és a rossz közötti harc nem sokára véget ér, de még állhatatos és heves harcok lesznek. Mint Dániel és társai Babilonban, úgy nekünk is most kell elhatároznunk, hogy ha bármi történik is elveinkhez hűek maradunk. A hétszerte forróbb kemence nem tudta Isten hű szolgáit az igazságtól elszakítani. A próba idején szilárdan álltak és ezért a kemencébe dobták őket, de Isten nem hagyta őket. Láthatták, amint egy negyedik alak is velük volt a lángok között és úgy jöttek elő, hogy a tűz szaga sem járta át ruhájukat.

A világ tele van ma hízelgőkkel és csalókkal, azonban az Isten óvja azokat, kik azt állítják, hogy ők szent javak őrzői és Isten művének érdekeit tartják szem előtt, minden igazság ellenségének hízelgő sugalmazásnak helyet nem adnak.

Már nincs idő, hogy mi Isten parancsolatainak áthágóinak oldalára álljunk, hogy az ő szemükkel lássunk, fülükkel halljunk és az ő ferde gondolkodásukkal gondolkodjunk. Össze kell szednünk magunkat. Oda kell hatnunk, hogy életünk szent és jellemünk tiszta legyen. Bár ne lennénk olyanok, kik azt állítják, hogy ők az élő Istennek szolgálnak, mégis rabszolgái valamely szégyenteljes szenvedélynek és ne hoznának többet az Úrnak bemocskolt áldozatot, bűntől bemocskolt lélekkel.