White testvérnő az 1913-as generálkonferencián összegyűlt testvéreknek megírta az utolsó négy év tapasztalatait, mióta az 1909-es konferencián személyesen volt alkalma beszélni hozzájuk...

"Azon összejövetel után több hónap alatt" - írta - "nehéz tervet viseltem és felhívtam a felelős állásokban lévő testvéreim figyelmét azokra a dolgokra, melyeket az Úr parancsára kellett terjeszteni. És most még mindig nagy érdeklődést tanúsítok egyesek munkáival kapcsolatban, szabályokkal szembeni állásfoglalásaival, mégis erős bizalmat érzek az egész területen tevékenykedő munkásokkal szemben, és hiszem, hogy amikor összegyűlnek az Úr előtt, megalázkodnak és újra felajánlják magunkat a szolgálatra, képesek lesznek Isten akaratát cselekedni. Vannak egyesek, kik a dolgokat nem látják meg helyes megvilágításban, ezek azonban tanulják meg a dolgokat úgy látni, mint munkatársaik és kerüljék el a komoly tévedéseket. Keressék komolyan az Urat ebben az időben és helyezzék akaratukat teljesen Isten akarata alá...

A jelenetek, melyeket nemrég éjszaka láttam, mély benyomást gyakorolt rám. Egy nagy mozgalom - egy ébredés - folyt sok helyen. Tagjaink sorba álltak és engedelmeskedtek Isten felhívásának. Testvéreim az Úr szól hozzánk. Ne hallgassunk az ő szavára? Nem akarjuk e lámpáinkat előkészíteni és mint férfiak, úgy cselekedni, mint akik Uruk jövetelét várják? Ez az idő a világosság hordozásra és cselekvésre szólít fel...

Így intelek benneteket... úgy járjatok, mint illik elhivatásotokhoz, mellyel elhivattak. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben, igyekezvén megtartani a lélek egységét a békességnek kötelékében."

A nyilvános és otthoni tevékenységről így írt White testvérnő 1913-ban:

"Szeretnék komoly személyes munkát végezni a területen és biztosan többet is foglalkoznék a nyilvános munkával, ha nem hinném azt, hogy az én koromban meggondolatlanság túl sokat bízni a testben. Egy munkát kell elvégeznem, amennyiben a gyülekezettel és a világgal közölnöm kell azt a világosságot, melyet időről-időre, reám bízott az Úr, melyekben a harmadik angyal üzenetét hirdették. Szívem telve van azzal a vággyal, hogy tárjuk az igazságot mindazok elé, kik csak elérhetik. Én is élénken részt veszek ebben, amennyiben kéziratokat küldök a nyilvánosság számára. Azonban óvatosnak kell lennem, hogy oly állapotban ne kerüljek, amelyben már egyáltalán nem tudnék írni. Nem tudom meddig fogok élni, azonban kevesebb bajom van az egészséggel, mint ahogy vártam.

Az 1909-es generálkonferencia után több hetet a tábor-összejövetelek látogatásával töltöttem, különböző intézeteket is meglátogattam Új Angliában, a Közép Államokban és a Közép-nyugaton.

Californiai otthonomban való visszatérésem után újból elkezdtem kéziratom sajtó alá rendezni. Az elmúlt négy év alatt kevés levelet írtam. Az erőt, amivel rendelkeztem, többnyire fontos könyvek befejezésére fordítottam.

Alkalmilag meglátogattam az összejöveteleket és a Californiai intézeteket, azonban időm legnagyobb részét a St. Heléna melletti falusi otthonomban Elvshaven-ben töltöttem kézirat munkával.

Hálás vagyok, hogy az Úr életben tart, hogy így könyveimen munkálkodhatom, Óh bár erőm volna mindazt megtenni, amit látok, hogy meg kell tenni! Az imám az, hogy adjon az Úr nékem bölcsességet, hogy az igazságot, amelyekre tagjainknak szükségük van, világosan, és elfogadható módon közölhessük. Az a meggyőződésem, hogy Isten képességet fog adni, hogy ezt cselekedhessük.

Érdeklődésem a mű iránt általában még mindig oly erős, mint valaha és szívből óhajtom, hogy a jelenvaló igazság munkája a világ minden részében állandóan előbbre haladjon... Azonban tanácsosnak tartom, hogy ne dolgozzak túl sokat nyilvánosan, míg könyveim kötik le figyelmemet...

Hálás vagyok, sem mint kifejezhetném, hogy Isten Lelke hordoz, a vigaszért és kegyelemért, melyet folyton nékem ad, és, hogy erőt és alkalmat ad, hogy gyermekeit bátorítsam és erőt és alkalmat ad, hogy nékik segítsek. Amíg az Úr erősít meg hitemben, hogy jobban megismerhessem és akaratát tökéletesebben teljesítsem. Az Úr jő! Dicsőítsük őt!"

Az 1913-as generálkonferencián összegyűlt testvérekhez írt üzenetében White testvérnő az elmúlt tapasztalatok tanításának értékéről beszélt, melyet a harmadik angyal üzenetének első hirdetői ismernek és melyről határozott bizonyságot tehetnek.

Nagyon szeretném, írta, ha a kereszt régi harcosai, kik a Mester szolgálatában őszültek meg, bizonyságaikat határozott beszéddel tennék, hogy azok, kik hitben még fiatalabbak felismernék, hogy az üzenetek, melyeket az Úr a múltban adott nékünk, a világtörténelem mai helyzetében is nagyon fontosak. Múlt tapasztalatunk semmit sem vesztet erejéből.

Mindenki vigyázzon, hogy az öreg pionírokat el ne bátortalanítsa, s ne éreztesse velük, hogy ők már keveset tudnak. Befolyásukat még mindig erősen kell éreztetniük Isten művében. Az idős prédikátorok bizonysága mindig segítség és áldás lesz a gyülekezetnek. Isten éjjel, nappal vigyáz az ő kipróbált hű harcosaira, míg eljön az idő, hogy leteszik fegyverüket. Biztosak lehetnek, hogy annak gondoskodó oltalma alatt állnak, ki sosem szunnyad, vagy alszik, hogy fáradhatatlanul őrizők vigyáznak rájuk. Ezt tudva és felismerve, hogy Krisztusban vannak, bizalom teljesen megnyugodhatnak Isten előrelátó kormányzásában.

White testvérnő hite egész életében rendíthetetlen maradt a mindent vezető Gondviselésben, mely a hármas angyali üzenet kibontakozó igazságaival összeköttetésben áll. Gyakran tett bizonyságot meggyőződéséről, hogy az Isten kezdettől fogva népének tanítója és vezetője volt. Az a meggyőződés, hogy a múltban az egész advent-mozgalmat az Isten vezette, bizalmat és biztosítékot adtak neki a jövőre. Figyeljük meg a következő megnyilatkozását, melyet 1890-ből saját tapasztalatról és annak a ténynek a felismeréséről írt, hogy a közeljövőben viták és hitpont differenciák fognak keletkezni:

"Értékes alkalmaim voltak, hogy tapasztalatokat szerezzek. Az első, második és harmadik angyali üzenetkor is voltak tapasztalataim. Az angyalok úgy vannak ábrázolva, mint akik az ég közepén repülnek és a világnak egy intő üzenetet hirdetnek, mely a világ történetének utolsó napjaiban élő embereknek szól. Senki sem hallja az angyalok szavát, mert csak jelképek, kik Isten népét jelzik, mely a világegyetemben összhangban dolgozik. Férfiak és nők, kiket Isten Szentlelke megvilágosított és az igazság által megszentelt, hirdeti az üzeneteket sorrendjükben."

Ez ünnepélyes mű egy részét magam is végeztem. Majdnem egész keresztény tapasztalatom ehhez fűződik és vannak olyanok kik most élnek oly tapasztalattal, mely az enyémhez hasonló. Ez üzenet hirdetésénél a jövendölés mindegyik részlete teljesedett. Azoknak, kiknek megadatott, hogy az üzenetek hirdetésében részt vegyenek, olyan tapasztalatot szereztek, mely a legnagyobb érték számukra, és most, mikor az utolsó napok veszélyei között élünk, mikor minden oldalról hangokat lehet hallani, itt van Krisztus, itt van az igazság és sokan azon igyekeznek, hogy lerontsák hitük alapját, mely minket az egyházakból és a világból kivezetett, hogy mi Isten különös népe álljunk a világban. Ezeknek azt mondjuk:

Mi kezdettől fogva, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk és kezeinkkel illettünk, az életnek Igéjéről... amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségetek legyen vélünk.

Tanúsítom a dolgokat, amelyeket láttam, a dolgokat, amiket hallottam, amit kezeimmel érintettem az életnek Igéjéről. Tudom, hogy ez a bizonyságom az Atyától és a Fiútól van. Láttuk és bizonyítjuk, hogy Szent Lélek ereje kísérte az igazság fejtegetését, az intést szóban és írásban és az üzenet adásának helyes sorrendjét. Ezt a művet megtagadni annyi, mint a Szent Lelket tagadni és belénk olvasztani egy olyan csapatot, kik ott hagyták a hitet és hitetlen lelkekhez csatlakoztak.

Az ellenség minden lehetőt megtesz, hogy a hívők bizalmát hitük pillériben a múltban adott üzenetekben, - elpusztítsa - az örök igazság magas polcára helyezték és a művet megalapították és annak jellemét adták. Izrael Istene népét kivezette a mennyei eredetű igazsággal fejlesztette naggyá. Hangját meghallottuk és még mindig halljuk, amint azt mondja nekünk: menjetek előre erőről erőre, kegyelemből kegyelembe, dicsőségről dicsőségre. A mű megerősödik és kiterjed, mert Izrael Istene a védelmezője népének.

Olyanok, kik az igazságot elméletileg felfogták, de alapelveink a Lélek szentélyébe nem vitték be, hanem az élő igazságot a külső udvarban tartották, semmi szentet sem fogunk látni e közösség elmúlt történetében, mely azzá tette, mai és komoly missziómunkások hírét a világban megalapította. A kor igazsága értékes, azonban azok, kik nem törtek össze a Jézus Krisztus sziklákra való esés által, nem ismerik fel és nem értik meg mi az igazság. Azt fogják elfogadni, ami felfogásukkal egyezik és egy más fundamentumot kezdenek lerakni, mint amely vettetett. Büszkeségüknek hízeleg majd, hogy képesek hitük pilléreit félretenni és saját tákolmányuk pilléreivel helyettesíteni azt.

Ez az idők végezetéig így fog folyni. Az azonban, ki pontos biblia oktató volt, felismeri és megérti azoknak komoly helyzetét, kik a világ történelmének e végső jelenetében élnek. Érezni fogják gyarlóságukat és erőtlenségüket és első feladatuk az lesz, hogy a vallásosság egy formája helyett egy élő összeköttetést keressenek Istennel. Nem nyugszanak és pihennek addig, míg Krisztus a dicsőség reménysége nem lett bennünk. A saját én meg fog halni a lélek büszkeségét száműzik és Krisztus szelídsége és alázatossága hatja át őket.

White testvérnő személyes levelezése sokszor utalt könyv kéziratokra, melyeken fáradhatatlanul nagy szeretettel dolgozott. Mialatt Európában volt, kibővítette a "Nagy Küzdelmet" és "Krisztus életé"-t. A "Nagy Küzdelem" 1888-i első kiadása után elkészítette ennek párját 1890-ben "Pátriárkák és Próféták"-at. A "Jézushoz vezető út" 1892-ben jelent meg. A "Gospel Works" 1893-ban és a "Gondolatok a Hegyibeszédről" 1896-ban jelet meg.

Mikor a "Krisztus Példázatai" és a "Bizonyságtételek" 6. kötete 1900-ban megjelent, egyes barátai azt hitték, hogy a kéziratok készítésének nehéz munkája, hogy könyv alakban nyilvánosságra kerüljenek, kb. véget ért. Azonban nem így volt. A teher, hogy írjon, még mindig szívén feküdt. Egy veszendő világ szükségletei ösztönözték és sokan azok, kik állították, hogy Immánuel alattvalói, sarkalták, hogy tovább dolgozzon, komolyan törekedve, hogy másoknak átadja azt, ami az ő lelkét békével és örömmel töltötte be. Olvassátok mit írt 1902-ben egy barátnőjének arról a magas színvonalról, mit keresztény hívőnek el kell érnie:

Óh, mi ébreszti őket a rajtuk nyugvó felelőség tudatára, hogy szóban és cselekedetben Krisztusra hasonlítsanak! Megkísérlem szunnyadó lelküket, ha nem szóval, legalább írással felébreszteni. Felelősségem rettenetes érzése oly annyira erőt vesz rajtam, hogy olyan vagyok, mint egy kévével súlyosan megrakott kordély. Nem kívánom, hogy a magas hatalmassággal szembeni kötelességemet kevésbé tisztán lássam. Állandóan jelen van nálam, hivatkozik a legnagyobb tekintélyre és jegyzi szolgálatomat, amit teljesítek, vagy megvonok.

Az Úr azt parancsolja, hogy beszéljek és én megteszem azt - közölte továbbá White testvérnő - ha mint Isten választott követe a felelősséget ily módon érezte. Utasítást kaptam hogy határozott tekintéllyel tegyek bizonyságot. Ugyanebben a hónapban egy másik levélben ezt írta:

"Minden okom meg van rá, hogy mennyei Atyámat világos gondokkal dicsőítsem, melyeket Biblia tárgyakról adott nekem. Az a kívánságom, hogy ezeket az értékes dolgokat leírjam, hogy a prédikátorok és laikusok gondolatait, ha lehetséges a vitáktól elvonjam, és oda irányítsam, hol a Lélek táplálékát, ételt, egészséget, reményt és bátorságot kap...

Éjszaka sok dolgot tárnak elém. Az Írást kegyelemmel és gazdagsággal látom magam előtt. Az Úr így szól hozzám: Szemléld e dolgokat és gondolkozz rajtuk. Te igényelheted az igazság gazdag kegyelmét, mely a lelket táplálja. Ne foglalkozz vitás kérdésekkel, veszekedéssel és széthúzással, melyek lelkednek csak sötétséget és bátortalanságot adnak. Az Igazság világos, tiszta és fűszeres... Hittel és szeretettel szóld az igazságot és az eredményt bízd Istenre. Mindenben, amit beszélsz, cselekszel, úgy beszélj, mint akihez az Úr beszélt. ő a te tekintélyed és megadja néked fenntartó kegyelmét."

Ezeket a szavakat kb. abban az időben írta, mikor a "Bizonyságtételek" 7. kötete a nyomdászok kezében volt. Röviddel a megjelenés után ezeket írja a 6. és 7. kötetről:

"Kényszerítve éreztem magam, hogy gyülekezeteim tagjait felszólítsam, hogy a "Bizonyságtételek" utolsó két kötetét tanulmányozzák. Mikor ezeket a könyveket írtam, éreztem a Szentlélek működését. A tartalmuk értékes. Az Úr éjjel látomásomban azt mondta, hogy az ezekben a könyvekben lévő igazságot a gyülekezetek elé kell tárni, mert sokan ezzel szemben mely lelki üdvükre vonatkozik, közömbösek."

Azonban ezek még nem voltak az utolsó kötetek. Még sokat kellett elvégeznem. Könyveket kell írnom, írta 1903. májusában, és így átadni másoknak azt a világosságot, mit az Úr nekem adott. Nem akarok befejezetlen munkát hátrahagyni. E hónapban még ezeket írta: "Olyan dolgokat készítek elő a nyilvánosság számára, melyek a művet minden oldalról meg fogják védeni úgy, hogy nem lesz egyoldalú. Még sok dolgot készítünk elő közzétételre. Az igazságnak meg kell jelenni, teljes valóságban."

1903. aug. ezt írta White testvérnő egy régi barátjának: "Egészségem kitűnő, sokat tudok írni. Az Úrnak mondok ezért köszönetet. Elhatároztam, hogy nem megyek már annyi tábor-összejövetelre, hanem időmet az Írásnak szentelem... Nagyon szeretném Pál életét és működését a többi apostollal összeköttetésben megírni. Néha éjszaka nem tudok aludni az elhanyagolt munka miatt."

White testvérnő megérte még, hogy kívánságai sok tervezett dolgot illetőleg beteljesedtek. A "Nevelés" c. művét 1903-ban fejezte be, a "Bizonyságtételek" 8. kötetét 1904-ben, és a "Nagy Orvos Lábnyomán" 1905-ben készült el. Sok "Különleges Bizonyságtétel"-t és röpiratokat kis traktátok formájában terjesztettek és 1909-ben adták ki utolsó "Bizonyságtételek" 9. kötetét. 1910. végén White testvérnő minden figyelme az új átdolgozást "Nagy Küzdelem"-re fordított. Mikor ezzel a kiadással kész volt a "Sketches from the life of Paul" revizicióját ellenőrizte és több fejezetet csatolt hozzá az első keresztény gyülekezet ideje alatt apostolok életéről és irataiból. Ezt a művet 1911-ben "Az Nagy Apostolok Cselekedete" címmel adták ki. A legközelebb megjelenő könyv a "Counsels to Teachers Parents and Students Regarding Chirtisan Education" volt 1913-ban és rögtön ez után White testvérnő elkezdte a kéziratot olvasni, melyet 1914-ben a "Gospel Wokers" új kiadása részére a nyomdának küldött.

Mikor White testvérnő 1864-ben Facts of Faith-ot kiadta, egy függeléket csatolt hozzá, mely Izrael történetét tárgyalja egész Dávid idején túlig. A hatvanas években meglehetősen részletesen megírta az izraeliták hazatérését Bábelből, miközben Nehémiás egyes tapasztalatára is kitért. Újság közleményben és a Bizonyságtételekben többször elbeszélte Salamon, Illés, Elizeus, Jeremiás, Ézsaiás, Dániel és három társának történetét, valamint a száműzöttek visszatérését Zorobábel, Józsua és Ezsdrás alatt.

A Facts of Faith, már régóta nem nyomtatják és tartalma jelentékenyen kibővített formában a később megjelenő "Spirit of Progpehy" I. kötetében és végül 1890-ben a Pátriárkák és Próféták-hoz csatolták. Mikor a Pátriárkák és Próféták befejeződött, azt remélte White testvérnő, hogy nem sokára folytathatja Dávid uralkodásának végső történetét. Összefüggő formában akarta adni, amit az évek folyamán Salamon tapasztalatairól a kettészakadt Izraelről és az egyesülés helyreállításáról az Istennél újra kegyelmet talált népről a lelki Izraelnek, Isten mai gyülekezetének előképéről írt, melyben a szövetség ígéretei beteljesülnek.

Az a remény, hogy az Ótestamentum prófétáinak és királyainak történetét megfelelő formában elkészítse, a nyilvánosság számára, késztette arra, hogy ezt az anyagot több sorozatban csoportosítva a Review Sings és Watchmann lapok cikkeiben megjelentesse.

Nemsokára White testvérnő Ausztráliából való visszatérése után újból megkezdték az ótestamentumi történetek feldolgozását, mely kisebb szünetekkel több mint tíz évig tartott. Így azokat a kéziratokat, melyek ezzel a bibliai korszakkal foglalkoztak és nem voltak a "Nagy Küzdelem"-hez csatolva, átnézték.

E mű befejezésére White testvérnő az 1913-as és 14-es években nagy gondot fordított. Az 1915 februári balesetéig mindennel elkészült kivéve a "The Captivity and Restiration of Izrael" című utolsó két fejezetét, azonban e két végső fejezetből is elegendő vázlat állt rendelkezésre, úgy hogy további kéziratainak felhasználásával be lehetett ezeket is fejezni.

Az utolsó évek alatt, melyeket White testvérnő csendben és nyugalomban kézirat-munkájának befejezésével töltött el, egy írnoka ezt írta fiának, W. C. White-nak 1914. december 23-án:

"Még ha értelme rendkívül elfáradt, anyád akkor is nagy vigaszt talál Isten Szavának ígéreteiben és sokszor, mikor is- mert bibliaszövegeket kezdünk idézni, egy idézetet elkap és befejezi azt... Nem látom bátortalannak... az általános kilátásokkal kapcsolatban a területeken, hol testvérei munkálkodnak. Erősen hisz Isten ígéreteiben és erejében, hogy kormányozza és vezeti törekvéseiken keresztül azokat, kiket elhívott, hogy nagy művében részt vegyenek. A kicsinyes kritikákon felülálló, sőt azoknak elkövetett hibáin is, kiket megdorgált és azt meggyőződését fejezi ki, mely az élő Isten gyülekezetébe vetett belső hitéből fakad, hogy testvérei hűek maradnak a műhöz, amelynek odaszentelte magát és hogy az Úr mindvégig velük lesz, teljes győzelemre segítve őket az ellenség minden támadása ellen.

Hisz Isten hatalmában, hogy a korral járó minden gyengeség ellenére fenntartja őt, hisz szavának értékes ígéreteiben, hisz testvéreiben, kik a mű terheit hordozzák, hisz a harmadik angyal végső győzelmében - ez az a teljes hit, mely anyádat a nap minden órájában megörvendezteti. Ez a hit tölti meg szívét örömmel és békével akkor is, ha a nagy testi gyengeségben szenved és képtelen irodalmi munkáját folytatni. Egy ilyen hit, megihleti azt, ki ennek tanúja lehet."

Az a szellem, mely most White testvérnő életét és működését szolgálta utolsó éveiben jellemezte, megnyilvánul az 1913-as generálkonferencián összegyűlt testvéreihez írt átiratban is:

"Komolyan imádkozom, hogy a mű, mit ebben az időben teszünk, tartós benyomást gyakoroljon a szívekre, kedélyekre és lelkekre. A nehézségek megszaporodnak, de mi, kik hiszünk Istenben, bátorítsuk egymást. A szabályokat, zsinórmértéket ne kisebbítsük, hanem tartsuk magasan és nézzük, hitünk megkezdőjére és bevégzőjére. Ha éjjel nem tudok aludni, hogy Istenhez emelem a szívemet imában és ő megerősít engem és biztosít arról, hogy a hazai területen és a távoli országokban neki szolgáló gyermekeit nem hagyja el. Bátorságot és áldást érzek, mikor felismerem, hogy Izrael Istene még mindig vezeti népét és egész a vég idejéig vele marad."

Utasítást kaptam, hogy mondjam meg a prédikátor tisztaságban szolgáló testvéreimnek: Hagyjátok, hogy a Szentlélek azon üzeneteket járja át, melyek ajkaitokat elhagyják. Ha valaha is volt idő, mikor a Szentlélek különös vezetésére szükségünk volt, úgy ez a mostani. Szükségünk alapos megszentelődésre. Itt az ideje annak, hogy a Világnak a Szentlélek erejéről a saját életünkben és szolgálatunkban bizonyságot tegyünk.

Az Úr azt kívánja, hogy a harmadik angyal üzenetének hirdetése állandóan növekvő hatással és erővel történjen. Ahogy minden korszakban munkálkodott, hogy népének győzelmet adjon, úgy most azt kívánja, hogy célját amelyet a gyülekezetén keresztül akar elérni, győzelmesen elérje. Azt parancsolja hívő szenteinek, hogy egyesülten menjenek előre, erőről nagyobb erőre, bízva művének igazságában és jogosságában.

Sziklaszilárdan ragaszkodjunk Isten Szavának alapelveihez, és gondoljuk meg, hogy Isten velünk van, hogy erőt adjon nekünk az új tapasztalatokhoz. Tartsuk mindig magasan életünkben az igazság alaptételeit, melyeken az Úr nevében erőről erőre előre mehetünk. Tartsuk szentnek hitünket, mely a Szentlélek tanítása és jóváhagyása által az első tapasztalatunktól egész a mostani időig megerősített. A művet, melyet az Úr parancsolatait megtartó népe által az idők folyamán erősebb és hatékonyabb lesz, mint értékeset, becsüljük és gondozzuk. Az ellenség megkísérli, hogy Isten népének megkülönböztető adományát elködösítse, azonban ha úgy akarják, ahogy a Szentlélek vezeti őket, akkor alkalmat fog megnyitni előttünk, hogy ismét felépítsék a romokat. A tapasztalatunk állandóan növekedni fog, míg az Úr hatalommal és nagy dicsőséggel eljön az égből, hogy a végső győzelemmel elpecsételje a hűségeseket.

Az előttünk álló mű olyan, mely az ember lényének minden erejét igénybe veszi. Erős hittel és állandó éberséget fog követelni. Lesz idő, mikor a nehézségek, melyekkel szembe találkozunk, bátortalanítók lesznek. A munka nagysága megijeszt majd bennünket. És mégis szolgái Isten segítségével diadalmaskodnak. Ezért testvéreim, kérlek titeket, ne fáradjatok el a súlyos tapasztalatokban, melyek reátok várnak. Jézus veletek lesz. Szentlelke előttetek megy és előkészíti az utat és segítőtök lesz a szükség és a nyomorúság idején.

Ezért térdet hajtok a mi Urunk Jézus Krisztus Atya előtt, ki igazi édes Atya mindenkinek ki gyermekének hívatik, a mennyben és a földön, hogy erőt adjon nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy Lelke által megerősödjön a ti belső emberetek, hogy Krisztus éljen hit által bennetek és a szeretet által meggyökerezvén és megalapozva, megértsétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága, mélysége és magassága... és megismerjétek Krisztus szeretetét, mely minden ismeretet felülhalad, hogy beteljetek mindenféle isteni bőséggel.

Annak azonban, ki felülmúlhat a cselekvésben mindent amit kérünk, vagy megértünk, az erő által, mely bennünk működik, dicsőség legyen a gyülekezetben, mely Jézus Krisztusban van, minden időben örökkön örökké! Ámen!