Dorchesterben 1848 novemberében tartott összejövetelen egy látomást kaptam az elpecsételő üzenetének hirdetéséről. A testvérek kötelessége, hogy ösvényünk világosságát sajtó útján terjesszék.

Mikor a látomás elmúlt, így szóltam férjemhez: "Üzenetem van számodra. Egy folyóirat nyomtatását kell megkezdened és azt szétküldeni az embereknek. Kicsiben kezd, amikor az emberek olvassák, megadják majd az eszközöket a nyomtatáshoz, s már a kezdet is sikeres lesz. Láttam, hogy ebből a kis kezdetből a világosság sugarai áradnak majd szét az egész világra."

Mikor 1849 nyarán Connectikutban tartózkodtunk, férjem meggyőzött, hogy elérkezett az ideje, hogy a jelenvaló-igazságot leírja és nyilvánosságra hozza. Miután elhatározta, hogy így cselekszik, bátorságot és áldást nyert. Azután ismét kételyei támadtak, mert hiányoztak az eszközök. Bár voltak olyanok, kik rendelkeztek elegendő eszközzel, ezek előnyösebbnek vélték, hogy azokat megtartsák maguknak. Végül elbátortalanodva elvetette gondolatát és elhatározta, hogy kaszálási munka után néz.

Házból való eltávozása oly nagy teherként szakadt reám, hogy elájultam. Miután imádkoztak értem, az Úr megáldott és látomásban elragadtattam. Láttam, hogy az Úr megáldotta és megerősítette férjemet egy évvel azelőtt a mezei munkában és hogy ő az akkori keresetét helyesen használta fel, mit ebben az életben százszorosan és ha hű lesz, úgy Isten országában, mint nagy jutalmat, vissza fogja kapni. Az Úr azonban most nem ad erőt neki a mezei munkához, mert más munkára hívta el őt, de ha mégis a mezőre menne, akkor betegséggel fogja sújtani. Neki írnia kell és a hitben fejlődnie. Erre hozzáfogott az íráshoz és ha egy nehéz szöveghez ért, közösen imádkoztunk Istenhez, hogy adja tudtunkra szavának igazi értelmét.

Az egyik júniusi napon férjem haza hozott Middletownból ezer példányt lapjának első számából. Míg a lapot készítették, addig több ízben megtette gyalog a nyolc mérföldnyi utat. Middletownba és vissza. Ezen a napon azonban kölcsönkérte Beldens testvér kocsiját és lovát, hogy a lapokat hazahozza.

Az értékes nyomtatványokat bevittük a házba és a padlóra helyeztük, majd hívtunk néhány érdekeltet, letérdeltünk a lapok közé és alázatos szívvel kértük az Urat, hogy áldja meg az igazság e nyomtatott követeit.

Ezután összefűztük a lapokat, majd férjem a példányokat összehajtogatta és megcímezte. A lapokat olyanoknak küldte, kikről azt gondolta, hogy el is olvassák azokat, később zsákba rakta őket és gyalog a middletowni postára vitte.

Július, augusztus és szeptember hónapokban négy számot nyomtattak Middletownban. 1 lap 8 oldal terjedelmű volt. Mielőtt a lapokat szétküldtük volna, mindig az Úr elé járultunk s könnyek között imádkozva, hogy az Úr áldása kísérje a néma tanúkat. Az első szám szétküldése után nemsokára leveleket kaptunk, melyek eszközöket tartalmaztak a további számok kiadására, valamint boldog híreket, hogy sok lélek fogadta el az igazságot.

E lap működése mellett azonban nem hagytuk abba az igazság hirdetését sem. Helységről helységre utaztunk és hirdettük a tanokat, melyek oly nagy világosságot és örömet szereztek nekünk, bátorították a hívőket, tévedéseket igazítottak helyre és gyülekezeteket hoztak rendbe. A kiadói munka folytatása és a különböző területeken folyó igehirdetésünk csak úgy volt lehetséges, hogy a lapot időnként más és más helyen adtuk ki.

1849. július 28-án született második gyermekem, White Edson, Jakab. Mikor 6 hetes lett, Maine államba utaztunk. Szeptember 14-én egy összejövetelen vettünk részt Párizsban, Bates, Chamberlain és Ralph testvérek, valamint több topshami testvér és testvérnő is jelen volt. Mint Pünkösdkor, úgy áradt ki ránk Isten ereje és öt vagy hat, kiket a tévedések és a fanatizmus elhitetett, leborultak az Úr színe előtt bűnbánóan. Szülők és gyerekek kölcsönösen vallomást tettek. I. R. Andrews testvér mélyen megrendülve így kiáltott fel: Ezer tévedést adnék egy igazságért. A vallomásnak és az Istennel való tusakodásnak ilyen jelenetét ritkán láttuk. Ez az összejövetel, a párisi hívők felemelkedésének kezdete, oázisként hatott a sivatagban. Az Úr Andrews testvérben munkálkodott, hogy a jövőt illetőleg felhasználhassa őt és olyan tapasztalatot adott neki, mely a jövő munkájában nagy értékű legyen.

Az egyik Topshamban tartott összejövetelen, egyes testvérek azt a kívánságukat terjesztették elő, hogy látogassuk meg ismét New York államot. Gyenge egészségem azonban nagyon szívesen feküdt. Azt mondtam nekik, hogy nem merem megkockáztatni ám legyen, ha az Úr megerősít. Imádkoztak értem és a felhők szétszakadtak, azonban mégse nyertem el azt az erőt, amit szerettem volna. Elhatároztam, hogy hitben útnak indulok, bízva Isten ígéretében, hogy Isten kegyelme elég lesz számomra.

New Yorkba utazásunk közben hitünk kipróbáltatott, de győztünk. Megerősödtem és örvendezhettem Istenben. Első látogatásunk óta sokan fogadták el az igazságot, de sokat kellett még értük tenni és minden erőnkre szükség volt, hogy az elénk táruló művet elvégezzük.

Októberi és novemberi utazásunk alatt a lap szünetelt, de férjem érezte a terhet, hogy írnia és nyomtatnia kell. Oswegoban házat béreltünk. Testvéreinktől bútort kölcsönöztünk és megkezdtük háztartásunkat. Férjem ott írt, nyomtatott és prédikált.

Állandóan felvértezve élt, mert sokat kellett küzdenie állítólagos adventistákkal kik tévedéseket tanítottak. Egyesek megállapították Krisztus eljövetelének pontos idejét. Arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy a megadott idő elmúlik majd. Aztán teljes erejükkel előítéletet akartak szítani ellenünk és tanaink ellen. Láttam, hogy az őszinték ki fognak ábrándulni egy napon a csalásból, melybe keveredtek és az igazságot fogják kutatni.