A negyedik európai missziókonferenciát Great Grimsgyben /Anglia/ tartották 1886 szeptember 27-től október 4-ig. A munkások jelenlétéből kitűnt, hogy a mű minden ágában nagy nehézségek vannak. Egy reggel az összejövetel előtt, egy csapat munkás gyűlt össze a kályha körül a gyülekezeti teremben és elbeszélték tapasztalataikat és csalódásaikat. A jó termek, hol összejöveteleket tarthatnánk nagyon drágák voltak. Az olcsóbb termekbe nem jött el az embereknek az az osztálya, kiket el szerettek volna érni. A sátorok a nedves éghajlat miatt hamar tönkre mentek. Az a kísérletük, hogy házról-házra járva munkálkodjanak olyan eredménnyel végződött, hogy jobb házak ajtajai nem nyíltak meg, ellenben a készségesen megnyíló ajtók lakói csak lassan fogták fel annak fontosságát, hogy a népszerűtlen igazságnak engedelmeskedjenek. "Mit cselekedjünk?" volt a kérdés.

Azokon a sorozatos összejöveteleken, melyeket Great Grimsby konferencia előtt tartottak, White testvérnő több előadást tartott, melyeken az isteni átadást, bátorságot és bizalmat tanította. Az egyik prédikáció végén, mely a tanítványoknak Jézus feltámadásáról kapcsolatos tapasztalatáról szólt, ezeket mondta:

"Használjuk ki a naponként kapott alkalmainkat, hogy legyőzzük az ellenség kísértéseit. Ez az élet egy harc, és nekünk olyan ellenségünk van, ki nem alszik, hanem állandóan figyel, hogy lelkünket megzavarja és el csaljon minket hű Üdvözítőnktől, ki életét adta értünk. Magunkra vesszük-e a nékünk adott keresztet, vagy önző megelégedéssel hagyjuk ott és veszítsük el az örökös örömöt? Nem szabad bűnöznünk, nem szabad Isten törvényét meggyaláznunk.

Ne legyen a kérdésünk, hogyan tudnék sok pénzt keresni, hanem szolgáljam-e Istent? Istennek szolgáljunk-e, vagy Baálnak? Válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok, én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk." Józs. 24,14.

"Nem a végén várom egész boldogságomat, a vándor útaimon is kapok boldogságot. Problémáim vannak és szomorúságom ellenére útközben Jézusra tekintek. A nehéz helyzetekben mellettünk áll és nyugodtan folytathatjuk munkánkat minden terhünket reátéve, mondván: "Itt van Uram, már nem tudom a terhet tovább hordozni." Ekkor így szól hozzánk: "Az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű." Máté 11,30. Hiszed ezt? Én kipróbáltam. Szeretem őt, szeretem. Összehasonlíthatatlan szépséget látok benne és az a kívánságom, hogy őt Isten országában dicsőítsem."

"Össze akarjuk-e törni a kőszívünket: Akarunk-e azon a tövise úton vándorolni, melyen Jézus a jászoltól egész a keresztig vándorolt? Mi látjuk a vérnyomokat. A világi nagyravágyást akarjuk szívünkbe zárni? A világot akarjuk példaképül venni, vagy ki akarunk futni belőle? A meghívás így szól: Menjetek ki közülük és szakadjatok el, azt mondja az Úr és tisztátalant ne illessetek és én magamhoz fogadlak titeket. És leszek néktek atyátok és ti lesztek fiaimmá és lányaimmá azt mondja a mindenható Úr." II. Kor. 6, 17-18.

Óh, mely kitüntetés az a királyi család tagjának, a mennyei király gyermekeként lenni, a világmindenség Üdvözítőjének, ki a Királyok Királya, a halhatatlanságnak, az örökös valóságnak az örököse! Ez a mi előjogunk. Akarjuk a jutalmat? Akarunk-e az Úr csatáiban részt venni? Győzelmesen akarjuk-e a küzdelmet befejezni?

Én erősen elhatároztam, hogy a mennybe kerüljek és azt kívánom, hogy ti is oda kerüljetek. Sose jöttem volna Californiából Európába, ha nem akartam volna nektek megmondani, hogy milyen drága a mi Üdvözítőnk és milyen drága Igazságunk van.

A bibliátokat tanulmányozzátok, mert az Jézusról beszél nektek. Ha a bibliákat olvassátok, akkor Jézusban összehasonlíthatatlan szépséget fogtok találni. Meg fogjátok szerezni a Golgota emberét és minden lépésnél azt mondhatjátok a világnak, az ő útjai gyönyörűségesek és minden ösvénye békesség. Krisztust tárjátok a világ elé. Megmutatjátok a világnak, hogy ti a halhatatlanság, reményével bírtok. Ti az élő vízből meríthettek. Tanítsátok gyermekeiteket Isten szeretetére és Isten félelmére. A mennyei angyalok időznek otthonaitokban. Az igazság napja ragyogja be lelketeket sötét kamráit, akkor Isten fogja dicsőíteni.

Jézus elment, hogy lakást készítsen számotokra. ő azt mondta: Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, higgyetek Istenben, higgyetek énbennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van, ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek és helyet készítek néktek. És ha majd elmegyek és helyez készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. Jan. 14, 1-3. Ezek a lakások, melyek után vágyódom, nem földi lakások, melyeket Krisztus a hűségeseknek készített.

Nékünk itt nincs otthonunk, mi csak vándorok és idegenek vagyunk, kik egy jobb hazába vándorolunk, az égibe. Ezeken a dolgokon elmélkedjetek és ha ezt teszitek, Krisztus segíteni fog nektek. Az Úr adja, hogy örök drága ajándékát elnyerjük.

Néhány munkás bizonyságot tett hitéről és elhatározásáról. Egyesek úgy érezték, hogy White testvérnő nem érti a területek nehézségeit. Mások alapot kerestek, melyre jövendő reményeik sikerét felépíthették.

A konferencia első napján az egyik beszélő White testvérnőhöz fordult azzal a kéréssel, hogy közölje, mit lehet még tenni és hogy várható-e változás ezen körülmények között, melyben a munkások fáradoznak.

A kérdésre válaszolva White testvérnő kijelentette, hogy változás fog történni sok dologban, mely a körülményeket megváltoztatja és az emberek figyelmét felkelti, hogy a jelenvaló igazságot megértsék és értékeljék. Politikai változások, az ipari élet átalakulása és nagy vallási ébredések fognak bekövetkezni, melyek a kedélyeket előkészítik, a harmadik angyali üzenet hallgatására: "Igen, változások fognak bekövetkezni" mondta, "de néktek nem szabad erre várni. A ti feladatotok előremenni, ha igazságot a maga egyszerűségében hirdetni és az igazság világosságát az emberek szeme elé tárni."

Azután elmondta nekik, hogy ezt az ügyet hogyan mutatták be neki látomásában. Néha a világ ember tömegén, kik Isten szavából Krisztus közeli visszatérésének intő üzenetét hirdették, ködben, felhőben és sűrű sötétségben látszottak úgy, mint Ésaiás mondja: "Mert ímé sötétség borítja a földet és éjszaka a népeket." Ésa. 60,2.

Máskor látomásában ezt a jelenetet heves fájdalommal szemlélte, kísérő angyala ezt mondta: "Nézd!" És amint ismét oda tekintett, kis fénysugarakat látott, melyek mint csillagok fénylettek a sötétségen keresztül. Amint szemlélte ezeket, a fények világosabbak lettek és a fények szaporodtak, mert minden fény egy újabb fényt gyújtott meg. Ezek a fények egymással érintkeztek, mintha egymást bátorítani akarták volna, azután ismét szétszóródtak és mindig távolabbra és újabb fényeket gyújtottak meg. Így folytatták munkájukat, míg fényük beragyogta az egész világot.

Végül azt mondta: "Ez annak a munkának képe, melyet néktek kell elvégeznetek. Ti vagytok a világ világossága." Máté 5,11. A ti munkátok, hogy a körülöttetek levőknek világítsatok. Tartsátok a világosságot erősen és egy kicsit magasabban. Új fényeket gyújtsatok. Ne legyetek bátortalanok, ha fényetek kicsi. Ha csak egy olcsó viasz gyertya is lenne az, melyet egy pennyért vásárolnak, tartsák magasan. Mindent a legjobban végezzetek el és Isten meg fogja áldani fáradozásotokat.

A két év alatt, melyet White testvérnő Európában töltött, Dániát, Svédországot és Norvégiát háromszor látogatta meg. Az 1885. szeptemberében Baselben tartott missziókonferencia végén Skandináv vezetők arra kérték, hogy mielőbb látogassa meg területüket és mivel svájci barátai felhívták figyelmét arra, hogy Észak-Európában a nyár a legjobb utazási idő, elhatározta, hogy hitben előre megy, Istenben reménykedve, hogy erőt ad neki az út nehézségeinek elviseléseihez.

Az október és a november első felét Koppenhágában, Stockholmban, Grythyehedben, Gredronban és Christianban töltötte. White testvérnő kíséretében voltak: titkárnője M. C. Enterver Sára kisasszony, fia W. C. White és I. G. Mattenson, aki a vezetője, tolmácsa és munkatársa volt. A különböző helyeken hol a hívők összegyűltek, hogy őt hallják, üzenetét mély tisztelettel és érdeklődéssel fogadták. Az összejövetelek nem voltak nagyok, kivéve Christianiát, hol a taglétszám 120 volt. Október 21-én, szombaton mikor a testvérek más gyülekezetekből is egybe sereglettek, kb. kétszázan voltak jelen. Vasárnap a munkásteremben nyolcszáz hallgató előtt beszélt White testvérnő. Következő vasárnap egy szigorú mértékletességi társaság vezetőjének meghívására körülbelül 1300 hallgató előtt beszélt, kik katonai tornateremben gyűltek össze, a mértékletességi szabályokban való otthoni nevelés fontosságáról. Ezt a tárgyat bibliai alapon adta elő, bibliai jellemek tapasztalataival illusztrálva.

White testvérnő másodszor 1886. nyarán látogatta meg Skandináviát titkárnője és fia társaságában. Az utazás első felében Dehl Krisztina kisasszony volt a vezető és tolmács.

A legfontosabb összejövetel, melyet az utazás alkalmával meglátogatott az obreroi /Svédország/volt. Itt tartották június 23-18-ig a svéd konferencia ülését, amelyen egy traktát társulatot és egy szombatiskolai egyesületet alapítottak, melyek munkaterülete egész Dániát, Svédországot és Norvégiát magában foglalja.

Egy héttel a konferencia kezdete előtt, Mattenson testvér a könyvevangélisták és biblia munkások részére iskolát nyitott. Az iskola vezetésében A. E. Oyen Krisztina is épp Amerikából érkezett. Az Olsen testvérek segítettek neki. "Kiképzés" volt, azokban a napokban a vezetők jelszava és a nép vágyakozott arra, hogy tanuljon. A munkaintézet minden reggel fél hétkor kezdődött imával és beszédgyakorlattal. Kilenc órakor könyvvitel oktatás, fél tizenegykor belmisszió óra volt. Utasításokat a biblia órák tartására délután négy órakor adtak és este nyolc órakor prédikátori istentiszteletet tartottak.

Az ezt követő konferencia ülésén rendszeresen kb. hetvenöt szombatünneplő volt jelen. A tíz svéd gyülekezet huszonhárom kiküldött képviselte. White testvérnő hatszor beszélt a reggeli összejöveteleken és ötször más alkalmakkor. Egy kicsi, de határozott hívő csoportban beszélve azt mondta:

"Kezdetben a munka nehezen és lassan megy. El érkezett az idő, mikor mindenkinek fel kell vennie a terhet és hordozni kell. Előre kell mennünk, ha mindjárt a Vörös-tenger van is előttünk és kétoldalt megmászhatatlan hegyek. Isten velünk volt és megáldotta fáradozásunkat. Hitben kell dolgoznunk." "Erőszakoskodnak a mennyek országáért és az erőszakoskodók ragadják el azt." Máté 11,12. Imádkoznunk kell és hinnünk, hogy imáinkat meghallgatják és azután dolgoznunk kell!

A mű most kicsinek látszik, a fejlődést azonban meg kell előznie a kezdetnek. Először a fű, azután a kalász és csak azután jön a búzával telt kalász. A mű gyengén indul és fejlődése lassú lesz. Mégis, ha kezdet jó volt, úgy nemsokára állandó növekedést tapasztalhatunk. Egy szigorú zsinórmértéket állítsunk fel azok részére, kik most csatlakoznak a hithez. Neveljük őket, hogy beszédjükre és életükre gondosan vigyázzanak, hogy meglátsszon rajtuk, hogy az igazság megváltoztatta őket és így példájukkal világítsák meg a sötétben levőket.

Azok, kik az igazságot elfogadták, ha szegények is azonban ne maradjanak tudatlanok és hibás jelleműek, nehogy befolyásukkal másokat is megbélyegezzenek. Ha a gyülekezet az igazságot teljesen elfogadja, akkor a sötétséget száműzik, és ha szent jellemmel az igazsággal együtt halad, úgy világossága mindig fényesebb lesz. Az igazság elvégzi majd tisztító munkáját és helyre állítja Isten erkölcsi hasonmását az emberekben és akkor megszűnik a sötétség, a zavar és a viták, mely sok gyülekezet átka. Szinte felfoghatatlan e hatalom amit Isten gyülekezetének adni akar, ha világosságában fog vándorolni.

Az Úr nemsokára jön és az üzenetet el kell vinnünk minden nemzetnek, nyelvnek és népnek. Mialatt Isten műve eszközöket és munkásokat kér, mit csinálnak azok, kik a teljes jelenvaló igazság fényében sütkéreznek?"

Miután a svéd konferencia véget ért, két hétig Christianiaban komoly munkát végeztek a gyülekezetért és a kiadó munkásaiért. Ebben az időben készült el az új kiadóhivatal és a nyomda különböző osztályait áttelepítették és már üzembe helyezték.

Mikor White testvérnőt végigvezették az új nyomda különböző osztályain, nagyon örült annak, hogy ezzel a területért történt intézkedéssel most célszerű folyóiratokat és könyveket nyomtathatnak és megfelelő formában a misszió területekre küldhetnek. Ennél a látogatásnál történt, hogy White testvérnő mikor a gépterembe lépett, közölte, hogy ezt a termet, melyben a sajtó épp működött, ugyanígy látta évekkel ezelőtti látomásában.

A christianiai összejövetelek után egy tíznapos koppenhágai munka következett, majd a társaság visszatért Baselba.

1887. nyarát White testvérnő ismét Skandináviában töltötte. Ings testvérnő társaságában, szombatünneplők kis csoportjainak érdekes összejövetelét látogatta meg Bohwvinkolban és Gladbachban /Németo./. Ezekre az összejövetelekre, mint vezető tolmács és munkatárs L. R. Conradi testvér kísérte el.

Koppenhágában az utolsó látogatás óta a gyülekezet lelkesítően növekedett. Egy mozgalmas hetet töltöttek itt el.

A. H. N. Adventista misszió ötödik európai konferenciájának évi ülését Norvégiában június 14-21-ig tartották. Az összejövetel tartására kijelölt hely Mass volt. Egy szép városka, nyolcezer lakossal, mely vasúton két órányira feküdt Christianiától. A kiküldöttek a következők voltak:

Közép-európai: B. L. Whitney, E. G. White, W. C. White és L. R. Conradi.

Anglia: S. H. Lan, W. M. Ings, J. H. Durland.

Norvégia: O. A. Olsen, K. Brorsen és E. Calusen.

Dánia: E. G. Olsen.

Svédország: J. G. Matteson.

Oroszország: J. Laubhan.

Egyesült Államok: L. R. Haskell, I. R. Waggoner, D. A. Robinson és C. L. Boyd.

A missziókonferenciával egybe kötve az első norvég tábor-összejövetelt is megtartották. Egy népligetben tíz sátort állítottak fel, melyekben körülbelül száz testvért helyeztek el, ötven testvér pedig a közeli házakban kapott szállást. Az amerikai és közép-európai küldötteket egy nagy, kényelmesen berendezett házban helyezték el, ahonnan szép kilátás nyílt Christiániai fjordra.

A tábor-összejövetelen norvégul beszéltek és egy helyi tábor-összejövetel programját bonyolították le. A nagy házban angolul beszéltek és ott az ima értékes óráit élvezték, Hasznos tanácskozásokat is folytattunk, hogy az eszközöket hogyan használjuk fel a műnek az európai országokban való terjesztésére és erősítésére.

Június 14-én kedden örömkeltő jelentéseket közöltek az utolsó év alatt csodálatosan kifejlődött könyvevangélista műről. Matteson testvér csodálatos tapasztalatokat beszélt el az elmúlt télről a könyvevangélisták és bibliamunkások részére rendezett iskolával kapcsolatban, Conradi testvér a németországi és svájci munkások eredményeiről számolt be. Olsen testvér Norvégiából és Herikson testvér Dániából hozott boldogító híreket. Lane testvér az angliai könyvevangélisták előmeneteléről tett jelentést.

A missziókonferencia még több napig szorgalmasan tovább dolgozott, miután a norvég gyülekezetek tagjai már haza utaztak. Terveket fektettek le és határozatokat hozta, melyek prédikátorok kiképzését akarták előmozdítani és egy hajó misszió alapítását Hamburgban. A legnagyobb lelkesedéssel azt az ügyet tárgyalták, mely az iskolákat akarták kifejleszteni ezen a területen a könyvevangélisták kiképzése számára. A legkomolyabb tanulmányozást ez alkalmas iratok előkészítése és kiadása követelte.

A konferencia összejövetelek érdekességét fokozta C. L. Boyd és D. A. Robinson testvérek jelenléte, kik Amerikából a nagy Dél-afrikai területre utaztak. Buzgón résztvettek az európai munka nehéz kérdéseinek tanulmányozásában és ők is elénk tárták Dél-afrikai problémáikat megvitatás végett.

Mikor White testvérnő a testvéreknek az előttük lévő nagy műről írt, különösen annak a fontosságát hangsúlyozta, hogy munkájukat jól kezdjék el. Beszélt területekről, ahol sokkal többet érhettek volna el, ha a művet oktalan takarékosság nem korlátozta volna és megmagyarázta, hogy ha a művet jól kezdték volna, akkor sokkal kevesebb áldozatot kellett volna a kincstárból áldozni. Azt mondta:

"A fenséges igazsággal egy nagy és szent zálogot bízott ránk az Úr. Boldogok vagyunk, hogy vannak férfiak, kik misszióterületekre akarnak menni és hajlandók kevés ellenszolgáltatásért munkálkodni. A pénz nem játszik szerepet nálunk, hanem inkább a lelkiismeret és a kötelesség, Krisztus és felebarátaink iránti szeretetből, hogy az igazságot elvigyék azoknak, kik távoli országokban a tévedések sötétségében élnek.

Azok, kik az igazság hirdetésének nagy művére odaszentelik magukat, nem olyan személyek, kiket a gazdagság csábít vagy a szegénység megfélemlít. Azonban Isten azt kívánja, hogy követei tartósan megjavuljanak. Hogy a mű eredményesebb legyen, az Úr kettesével küldte ki tanítványait... Egy ember elmélete, egy ember terve se gyakoroljon befolyásoló ellenőrzést a mű menetére... Az egyik ne váljon el a másiktól és ne saját elgondolásait akarja keresztül vinni, mert ő egy bizonyos irányú nevelést kapott és egyéni jellem tulajdonságai vannak, melyeket ha teheti ellenőrző hatalommá fejlődve, a műnek ártani fog.

A munkások ne álljanak egymástól külön állva, hanem mindenben dolgozzanak együtt, ami az Úr munkáját illeti. Egyike s legfontosabb dolgoknak, amire figyelmet kell szentelni az ön nevelés. Ezzel igen keveset törődnek. Minden erőnket ki kell nevelnünk, hogy Istennek dicső és nagy munkát végezzünk. Sokkal nagyobb mértékben lehet a bölcsességet elnyerni, mint azt sokan gondolják, kik már évek óta Isten művében dolgoznak.

Tartsuk fenn a misszió mű fenséges jellemét. Ha férfiak és nők, kik a misszió tevékenységben tevékenykednek, kérdezik: Mi vagyok én? És mi legyek és mit tegyek? Minden munkás gondolja meg, hogy csak azt tudja másnak adni, amivel maga is rendelkezik. Miért ne maradjon senki a maga útján és szokásaiban, anélkül, hogy azt jobbra ne változtatná. Pál mondja: "Még nem értem el, de küzdök érte." A személyeknek állandóan haladniuk kell, állandóan javulva és így meg kell reformálódniuk, hogy egy arányos, egyensúlyban levő jellemet tudjanak magukban kialakítani...

Nagyon kevés az, amit akármelyiktek önmaga el tud végezni. Nemes példát kell adnunk a világnak és megmutatni, hogy hitünk nagy és fenséges természetű. Úgy cselekedjetek másokkal, ahogy szeretnétek, hogy veletek cselekedjenek. Hirdessétek az igazság méltóságát. Menjetek az Igéhez, hogy megtanuljátok, mik az ő követelményei a valóságban. Ha Isten szól nekünk kötelességünk hallgatni és engedelmeskedni...

Munkátokat már a legelején méltóságteljes és isteni módon kezdjétek, hogy ezzel az igazság befolyását, melyről meggyőződtetek, melyről gondoljátok meg, hogy az igazság előadására nagy gondot kell fordítani. Óvatosan vezessétek a lelkeket pontról-pontra, különösen a gyakorlati kereszténységet hangsúlyozzátok és ezt a tárgyat előadásaitokban szőjétek át hitpontokkal. Krisztus tanai és szeretete a szívek és igazság jó magja részére meglágyítja és befolyásolja és megnyeritek az emberek bizalmát, ha ismeretséget akarok velük kötni. De a mű fenséges jellemét tartsátok fenn. Az iratok, lapok is tevékenykedjenek a nép között, hogy az olvasó-osztály kedélyét előkészítsék az igazság hirdetésére. Ne engedjétek, hogy ebben az irányban szegényes kísérleteket tegyenek, így akkor a mű bölcsen kezdődik, bölcsen folytatódik és eredményesen végződik. Alázatosan és készségesen tanuljatok, ha másokat tanítani és az igazság útjára vezetni akartok."

Visszapillantva az 1887. év végéig tett előre haladásra, White testvérnő nyíltan ír az Európában megnyílt lehetőségekről és a jövőben kínálkozó alkalmakról. Azt mondja:

"Azokra, kik Európában az igazságot hirdetik, nagy munka vár. Itt van Franciaország és Németország nagy városaival és nagy létszámú lakosságával. Olaszország, Spanyolország, Portugália a sötétség évszázadai után megnyílt. Isten szava számára Hollandia, Ausztria, Románia, Törökország, Görögország és Oroszország több millió emberek hazája, kik Isten szemében épp oly értelmesek, mint mi vagyunk és ezek a jelenlévő igazságról semmit sem tudnak...

Ezekben az országokban most egy jó művet cselekszenek. Majdnem minden országban mint világosság hordozók szét vannak szórva azok, kik az igazságot elfogadták... Mégis mily keveset tettünk ha ezt össze hasonlítjuk az előttünk lévő mű nagyságával! Isten angyalai befolyásolják az emberek kedélyét és előkészítik őket az igazság elfogadására. Misszionáriusokra van szükség ezeken a területeken, melyek még teljesen érintetlenek. Újabb területek nyílnak meg állandóan. Az igazságot különböző nyelvekre kell lefordítani, hogy tiszta élet adó befolyását minden nemzet élvezhesse.

Kolpoltőreink szép eredményt értek el könyveink eladásával. Így jut a világosság az emberekhez, miközben a kolpoltőr, ki sok esetben az igazság elfogadása miatt állását elvesztette, képes lesz magát eltartani és eladásai által e kiadóhivatalnak is anyagi segítséget nyújt. A reformáció idejében szerzetesek utaztak az országban, kik kolostorukat elhagyták és nem rendelkeztek más eszközökkel. Luther műveit terjesztvén, melyek ezen a módon gyorsan elterjedtek egész Európában. A kolpoltőr mű volt akkoriban a leghatékonyabb eszköz a világosság terjesztésére és ilyennek fog most is bizonyulni...

Jönnek akadályok, hogy a művet feltartóztassák. Ilyenekkel mindenütt találkozunk, hol missziókat alapítottunk. A tapasztalat hiányt, tökéletlenséget, hibákat, szentségtelen befolyásokat mindenütt le kellett győznünk. Hányszor tartóztatták fel ezek a mű haladását Amerikában! Európában sem számolunk kevesebb nehézséggel. Egyesek, kik a mű e külső területein dolgoznak, úgy mint Amerikában is, bátortalanok lettek és a méltatlan kémek eljárását utánozva, bátortalanító jelentéseket adtak le. Mint az elégedetlen takács, mindig a szövet fonákját nézik. Nem tudják az isteni Mester tervét követni. Minden zavaros előttük, és helyett, hogy várnának, míg Isten tervét felismerik, sietnek másokkal közölni a kételkedés és sötétség lelkületét.

Ne hozzunk ilyen jelentéseket. Két éves európai tartózkodás után a mű állapotában nem látott több okot az elbátortalanodásra fennforogni, mint Amerika egyes területein kezdetben volt. Mi láttuk ott, hogyan próbálja ki Isten az anyagot, melyet fel akar használni. Egyesek azt nem fogják kiállni. Ezeket félre teszi és új anyagot vesz elő, mely hasonló próbán megy majd keresztül. Ezek nem állják a gyalut, hogy simává tegye őket. Isteni vésője és kalapácsa haragot és ellenállást kelt bennük. Mind ez késedelmet okoz. Minden darabért, melyet letörnek, szenvednek és szomorkodnak. Egyesek azt hitték, hogy ezek a veszteségek az egész épületet romba döntik, azonban ellenkezőleg a gyenge elemek félretevése által a mű csak erősödik. A mű állandóan fejlődik. Minden nap világosabb lett, hogy Isten keze intéz mindent, és a mű kezdetétől egész befejezésig az ő szándéka nyilvánul meg. Látjuk, hogy a művet Európában hasonló módon fogják megvilágítani.

A legnagyobb nehézség a szegénység, mellyel lépten nyomon találkozunk. Ez az igazság haladását akadályozza, mert az első követők rendszerint az alsóbb osztályokból kerülnek ki. Hasonló tapasztalatunk volt saját hazánkban is, úgy keleten, mint nyugaton Rocky Mountain hegységben. Azok, kik elsőnek fogadták el az igazságot, szegények voltak, mikor azonban hitben neki fogtak a munkának, hogy tehetségükkel és javaikkal minden lehetőt megtegyenek, az Úr segített nekik. Előrehaladásban az Úr készséges szívű férfiakat és nőket hozott az igazságra, akiknek anyagi javai voltak és szerették volna az igazságot másokkal is közölni. Így lesz ez most is. Az Úr azonban azt kívánja tőlünk, hogy hitben komolyan dolgozzunk, míg az idő elközelg..."

Európában elhangzott az Ige: "Menjetek előre." A lélek mentés legkisebb munkása is munkatársa Istennek és Krisztusnak. Angyalok szolgálnak neki. Ha az isteni elhatározás által megnyílt ösvényen előre megyünk, úgy Isten további utakat fog megnyitni előttünk. Minél nagyobb nehézségeket kell legyőznünk, annál nagyobb lesz győzelmünk.

White testvérnő megérte azt, hogy Európában sok munkás fáradhatatlan erőfeszítése folytán a hetednapot ünneplő adventista hívők egy erős közösséget alapítottak. Örült a jólétnek, mely a mű ágait a különböző országokban kísérte és annak a jelentésnek, mely a hívők gyorsan szaporodó számáról szólt. Ez 1914-ben körülbelül 33. 000 tett ki, - többet, mint amennyi szombattartó hívő az egész világon volt, mikor White testvérnő Európában tartózkodott.

Nagy volt White testvérnő öröme, ha figyelmét könyvekre és más iratokra hívták fel, melyeket az európai területeken különböző nyelveken terjesztettek, melyek sok kiadói központ termékei voltak, hol 1913-ban közösségünk iratainak összes eladása 482.000 dollár volt.

Az üzenetek, melyeket White testvérnő időről-időre az európai munkásoknak küldött, nagyobb szabású tervek lefektetésére buzdította őket, melyek a mű minden ágát megerősíteni és virágoztatni fogják. 1902-ben így ír:

"Testvéreim, szövetkezzetek az Úrral a mennyei seregek Istenével. ő legyen a ti félelmetek és rettenésetek. Itt az ideje, hogy a művet megnagyobbítsuk. Szomorú idő következik, azonban ha keresztény közösségeket alkotunk és senki se törekszik a legnagyobb állásra, akkor Isten hatalmasan fog érettünk munkálkodni.

Legyünk reményteljesek és bátrak. A levertség Isten szolgálatában bűn és értelmetlenség. ő ismeri szükségleteinket. ő mindenható. Megadhatja szolgáinak az ügyességnek azt a mértékét, mire szükségük van. Végtelen szeretete és irgalma sosem fog elhagyni. Benne egyesül Mindenható, fensége a szolid pásztor kedvességével és gondosságával. Ne féljünk attól, hogy ígéreteit nem teljesíti. ő az örök igazság. Nem változtathatja meg szövetségét azokkal, kik őt szeretik. Gyülekezetének tett ígérete örökké fennállanak. Ezeket örökös díszül és örömül fogja adni minden koron át."