1909 szeptember 9-én csütörtökön este öt hónapi és négy napi távollét után White testvérnő visszatért otthonába, mely Californiában, St. Heléna közelében volt. Ez idő alatt, nyolc ezer mérföldet utazott és hetvenkétszer prédikált, huszonhét helységben Maine-től Californiáig és Alabama-tól Wisconsin-ig nagyobb és kisebb hallgatóság előtt.

Az utazás fő célja a négy évenként tartott generálkonferencia ülésén való részvétel volt, melyet 1909 tavaszán Washington D. C.-ben tartottak. Látogatásait sürgető meghívásokra tette és az Isten kegyelméből néki adott erő és bátorság tette ezt lehetővé, mikor helységről-helységre utazott.

Pár nappal utazása előtt megjegyezte, hogy mivel 81 éves és egészsége sem a legjobb, kétségkívül az volna a számára a legjobb, ha közvetlenül Washingtonba utazna, azonban a sürgető meghívásokat, hogy látogassa meg Dél-Californiában Los Angelest, Loma Lindát és Paradise Balley-t és hogy a Viewi kollégiumban tartson előadást az ötszáz tanulónak, nem hagyhatja figyelmen kívül. Azt mondta: "Edson fiamat is meg kell látogatnom Nashyvilleben és, ha Úr erőt ad nekem, nagyon örülnék, ha Lutherland és Magam testvéreket a Madison iskolában meglátogathatnám." Azt a vágyát közölte, hogy egy napig Ashevilleben akar időzni, hol S. Brownsberger tanár lakott és hol Rubaugh testvérnő egy tágas gyülekezeti házat és prédikátor lakást ajándékozott a konferenciának.

A négy hetet igénybe vevő Washingtoni útja alatt White testvérnő négyszer beszélt a View kollégiumban és kétszer-kétszer Loma Lindában, Nashvilleben, Hillerestben, Hunstvilleben és a Hillio melletti Alden misszióiskolában. Washingtonba érkezése után rögtön Takoma Parkba ment, hol G. A. Irwin otthonának vendégszeretetét élvezte.

Az 1909-es generálkonferencián sok ország képviselői voltak jelen. A külföld képviselői szokatlanul nagy számban jelentek meg, mert majdnem az összes tengerentúli konferenciák képviselői jelen voltak. Az anyaországból is sokan érkeztek.

Az ülés megnyitásából White testvérnő nagy terhet viselt a táborban tartózkodó különböző osztályhoz tartozó hívők lelki érdekeivel kapcsolatban. Több nyilvános órájába sürgette a testvéreket, hogy ragadják meg Istent és komolyan intette, hogy bátrak és lelkesek legyenek és mozdítsák elő ezt az egész világra kiterjedő hatalmas művet. Minden tervezésüknél tartsák állandóan szemük előtt az elveszettek szükségleteit, valamint annak fontosságát, hogy elfogadják azokat a helyeket, hol Isten a jelenvaló igazságnak csodálatos módon utat nyit.

Különösen arra utaltak, hogy a nemzetek nagy városainál ez az eset áll fenn. "Nézzétek városainkat," - mondta - "mily nagy szükségük van az evangéliumra! A komoly munka szükségét a városok tömegei között, már több mint húsz éve elém tárták. Ki visel terhet nagy városainkért? Egyesek azt fogják mondani, minden pénzre, amit csak kapunk, szükség van, hogy művünket más helyeken előmozdítsuk. Nem tudjátok, hogy ha a városokkal nem közlitek az igazságot, akkor bevételetek csappanni fog? Ha az üzenetet a városokban hirdetitek, hol éhezik az igazságot, az emberek elfoglalják a világosságot, akkor komolyan hozzálátnak a műhöz, hogy a világosságot másoknak is elvigyék. Személyek, kiknek javaik vannak, másokat fognak az igazságra vinni és javaikkal hozzájárulnak Isten művének előmozdítására."

A harmadik angyal üzenetének rendkívüli módon szükséges hirdetése a lakosságtól túlzsúfolt központokban volt White testvérnő prédikációinak főtárgya az egész konferencia alatt.

Csak keveset teszünk világunkban - mondta - bár a jó mű elterjedne a külföldre és minden rászoruló lélekhez elérne. Bár a jelenvaló igazságot minden városban hirdetnék. Ezt a nagy szükségletet tárja elém a menny éjjel és nappal...

Mindig több férfi és nő megy az evangélium üzenetét hirdetni. Hálásak vagyunk ezért az Úrnak, de nekünk nagyobb ébredésre van szükségünk. Előjogunk, hogy Isten művének előrehaladását a városokban is látjuk. Krisztus vár, hogy újabb helységekbe menjünk. Hol vannak az előkészületek? Ne mondjuk, hogy nincsenek munkásaink. Örülünk, hogy egyesek itt vannak, de egy nagyobb, egy sokkal nagyobb művet kell városainkban elvégezni.

A mű, melyet tennünk kell, egy csodálatos nagy mű, - mondta egy másik prédikációjában a konferencia alatt. - Egy világot kell megmentenünk. Ezzel összefüggésben különösen arra az áldásra utalt, mely Isten művére egy erős és egyesült törekvés által kiárad majd, hogy az üzenetet Új Anglia városaiban hirdessék, hol az első és második angyali üzenetet oly nagy erővel prédikálták. "Ugyanezen városokban el kell vinnünk a harmadik angyali üzenet dicsőségét is" - mondta - "ki kísérli meg közülünk, hogy a világosságot ott terjessze, hol az igazságot az üzenet első napjaiban oly készségesen fogadták?

Egy felhívásban, mely az Új Angliai városokban és Atlanti országokban teendő műre vonatkozott, így szólt:

"Mit tettünk Kelet városaiban, hol legelőször hirdették az adventi üzenetet? A nyugati városok előnyt élveztek, de ki vette magára Keleten a terhet, hogy ismét elmenjen arra a területre, mely az üzenet első napjaiban az Úr közeli eljövetelének igazságával megkereszteltetett? Világosságot kaptam arról, hogy az igazság ismét eljut a Keleti államokba, hol először kezdtük meg művünket és hol első tapasztalatainkat szereztük. Minden lehető erőfeszítést meg kell tennünk, hogy az igazság ismeretét mindenkivel közöljük, kik azt hallani akarják, és sokan vannak, kik készek azt meghallgatni. Minden nagy városunkban vannak Istennek őszinte gyermekei, kik érdeklődnek az igazság után. Komoly munka vár reánk a keleti államokban. Ismételd az üzenetet, ismételd az üzenetet, voltak a szavak, melyeket ismételten hallottam. Mondd meg még ennek, hogy ismételje az üzenetet azon helyeken, hol először hirdették azt és hol egyik gyülekezet a másik után állt az igazság mellé és az üzenetet igen gyakran Isten ereje kísérte."

Több mint száz külföldi személynek jelenléte az 1909-es generálkonferencián, alkalmat nyújtott White testvérnőnek, hogy régi barátokkal találkozzék, kikkel a régebbi időkben munkálkodott. A konferencia alatt gyakran látogatták meg a testvérek csoportjai, kik egy külföldi konferenciából, vagy más misszióból jöttek s személyesen adták át üdvözletüket és tájékoztatták őt a harmadik angyal üzenetének az általuk képviselt területeken való előrehaladásáról. Így majdnem minden külföldinek valamint a régi barátoknak és olyanoknak alkalom nyílt, akik még nem ismerték, hogy biztosítsák őt Istenbe vetett bizalmukról és arról az elhatározásukról, hogy a mű befejezésénél megteszik a maguk részét.

"Mély benyomást tett rám" - mondta a nyilvánosság előtt, miután egy ilyen látogatást fogadott, - "mikor testvéreink, kik külföldről jöttek, tapasztalataikról és arról beszéltek, hogy mit cselekszik Isten a lelkek megmentéséért." Egy másik alkalomkor, mikor a nagy konferencia előtt beszélt, hozzájuk fordulva így szólt:

"Itt vannak a munkások, kik a külföldi területekről jöttek, hogy lássanak és halljanak. Elhatározták, hogy minden nekik felajánlott előjogot felhasználnak, hogy megújult kegyelemmel és Isten Szentlelkének erejével térhessenek vissza munkaterületükre. Mint a mű tanítói és vezetői értékes igazságokat gyűjtsenek, melyeket hű munkatársaikkal közölni fognak, kik sok helyen és különböző módon működnek, hogy a lelkeket az igazság ismeretére vigyék. Testvéreim, munkaterületeinken kedvezőtlen körülmények vesznek benneteket, azonban az Úr tudja azt és szükségleteiteket Szentlelkével fogja kielégíteni. Jobban kell Istenben hinnünk."

White testvérnő komolyan figyelmeztette a testvéreket, kik a művet Európa különböző részéből, Ázsiából. Afrikából, Dél-Amerikából, Ausztrál-Ázsiából, a tenger szigeteiről képviselték, hogy szívüket készítsék elő a háború és elnyomás borzasztó jeleneteire, melyek nemsokára a föld népei között láthatóak lesznek és amelyek minden elképzelést felül fognak múlni. "Nagyon hamar oly hevesen fog kitörni, mondta ő, - "az idegen népek háborúja és elnyomása, mint amilyenre ti most nem is számíttok. Szükségetek van, hogy felismerjétek, hogy milyen fontos imában Istennel megismerkedni. Ha biztosak vagytok abban, hogy meghallgat titeket, akkor nyomorúság idején is boldogok lesznek, a kétségbe esésnek nem adtok helyet, mert Isten erejének megelevenedő erejét tapasztaljátok majd szívetekben. Amire szükségünk van, az az igazság. Semmi nem töltheti be ennek helyét - a szent, komoly, ünnepélyes igazságnak, mely tegyen bennünket képessé arra, hogy a próbákat kiálljuk, mint ahogy Krisztus is kiállta őket."

A búcsú-összejövetelen, mely a konferencia végét alkotta, még egyszer felszólította a világ minden részéről összejött delegátusokat, hogy tartsanak ki hűen, mintha a láthatatlant szemlélnék. Minden munkást buzdított, hogy Izrael Istenének erejével menjen előre. Közölte, hogy ő, noha talán nem lesz többé előjoga, hogy testvéreivel egy másik ilyen konferencián találkozzon, imádkozni fog érettük és előkészül, hogy mindegyiket a dicsőség honában láthassa.

Az 1909-es generálkonferencia alatt White testvérnő felolvasott egy kéziratot, mely az egészségügyi reform szabályaival szembeni hűséget követelte és a delegátusokhoz is beszélt erről a témáról. Egy másik kézirat, amelyet felolvastak: "Kérelem orvosi evangélistákért" és egy másik: "Loma Linda kollégium az evangélistákért."

A konferenciai ülés után White testvérnő kétszer részt vett a generálkonferencia bizottság tagjainak összejövetelén, mielőtt Philadelphiába és más keleti városokba ment és innen hazament, a közép városainak és a közép nyugatnak tábor-összejöveteleit is meglátogatta.

A generálkonferencia bizottsága megbeszélésein White testvérnő kéziratot olvasott fel, melyek azokkal a kérdésekkel foglalkoztak, melyek akkoriban nehézségeket okoztak a testvéreknek. A felhívásnak, hogy a belföldi és külföldi városokban nagyobb munkát kell kifejteni, csak akkor lehet engedelmeskedni, ha férfiakat és javakat találnak és kapnak, hogy ezeket erre a műre felhasználhatják. Hogy ezt a nagy átfogó és messze terjedő munkát gyorsan és hatékonyan lehessen megkezdeni, White testvérnő javasolta, hogy egyes munkások, kik az intézet nehéz terheit viselik, kötelességeik alól mentsék fel, hogy mint evangélisták szolgálhassanak. Ezt mondta:

"Meg kell kísérelnünk amennyire csak lehetséges, hogy művünk különböző központjaiban az üzletek vezetését Istennek szentelt emberekre bízhassuk, kik kereskedelmileg képzettek. Vigyázzunk, nehogy a befolyásos központokban olyan férfiakat kössünk le, kik mint szónokok fontosabb munkát tudnának végezni, hirdetve a hitetleneknek Isten Szavának igazságait.

Reánk, mint Isten szolgáira bízták a harmadik angyal üzenetét, a végső üzenetet, mely népet készít el Királyunk jövetelére. Az Úr kívánja, hogy mindent, mi az ő művével összeköttetésben áll, rendezzek. Azt kívánja, hogy az ünnepélyes intő és meghívó üzenet oly messzire terjedjen el, amilyen messze azt követei vinni tudják. A kincstárba befolyó javakat használják fel bölcsen a munkások eltartására. Semmi se jusson érvényre terveinkben, ami azon üzenetet hátráltatná.

Művünk úttörői évekig küzdöttek a szegénységgel és nélkülözéssel, hogy a jelenvaló igazság hirdetésének művét biztos alapokra fektessék. Fáradhatatlanul dolgoztak korlátolt eszközökkel és az Úr megáldotta törekvéseiket. Az üzenet hatalommal terjedt keleten, majd nyugaton, míg sok helyen befolyásos központok létesültek. A mai munkásoknak nem kell mindazt a nélkülözést átélni. A megváltozott körülmények azonban ne vezessenek törekvéseink elhanyagolására. Ha az Úr azt ajánlja, hogy a Kelet, Nyugat, Dél és Észak városaiban menjünk, hát akkor ne engedelmeskedjünk e egységesen parancsának? Ne tervezzük e, hogy követeinket elküldjük ezekre a területekre és ne támogassuk e őket bőségesen?

Mire vannak a konferenciák, ha nem arra, hogy épp ezt a művet előmozdítsák? Ilyen időben mindenkinek tevékenykedni kell. Az Úr jön, a vég közel, gyorsan jő! Még egy kis idő képtelenek leszünk szabadon dolgozni, mit ma még megtehetünk. Borzasztó jelenetek következnek és munkánkat gyorsan kell elvégezni. Művünket minden helyen ki kell építenünk, ahol lehetséges. E mű végzésére a területeken sürgős segítségre van szükség, mint tapasztalt prédikátoraink nyújthatnak, akik nagy hallgatóság figyelmét le tudják kötni...

Mielőtt otthonomat elhagytam, megígértem az Úrnak, hogy ha életemet fenntartja és képessé tesz, hogy erre a konferenciára eljöhessek, közlöm azt az üzenetet, melyet a városokról ismételten adott nékem, melyekben ezrek pusztulnak el az igazság ismerete nélkül. Mikor ezt az üzenetet közöltem az emberekkel, Isten áldása gazdagon áradt reám. És most testvéreim, az Úr nevében kérlek titeket, tegyétek meg a legjobbat hogy az Isten által meghatározott módon haladjon előre a mű.

Ha ezt a munkát végezzük, tapasztalni fogjuk, hogy javak fognak pénztárunkba befolyni és ezekkel egy még átfogóbb és messze terjedőbb művet végezhetünk. Nem akarunk e hitben előre menni, épp úgy, mintha több ezer volna? Még fél hitünk sincs. Végezzük el hivatásunkat e városok megintésével. Az intőüzenetet hirdetnünk kell az embereknek, kik ott állnak, hogy elpusztulnak megintés és megmentés nélkül. Vonakodhatunk e még? Ha előremegyünk, javaink is lesznek. Azonban hitben kell előre mennünk, bízva Izrael Istenében."