"Az összes orvosi intézményeinket, mint H. N. adventista intézeteket alapították, hogy az evangéliumi orvosi missziómunka különböző alapvonásait képviseljék és így előkészítsék az Úr eljövetelének útját" írta White testvérnő 1903-ban, mikor Dél-Californiai orvosi missziómunka felállításáról tanácskoztak.
"Ha a javakat gyógyintézetek építésére akarjuk fordítani, hogy így a betegek és szenvedők lelki üdvét munkáljuk, akkor oly módon fektessük le terveinket, hogy azok, kiket segíteni akarunk, meg is kapják azt a segítséget, mire szükségük van. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk a test gyógyítására, azonban a lélek gyógyítását sokkal fontosabbnak tartsuk, mert a gyógyintézetekbe jövő betegnek meg kell mutatnunk az üdvösség útját, hogy megtérjenek és e szavakat hallják: Bűneid megbocsátattak, menj el és többé ne vétkezzél."
Mert rendkívüli alkalmak nyílnak a lélekmentésre, ezért White testvérnő határozott bizonyságot tett több Californiában alapítandó orvosi intézet alapításának javára. Abból a világosságból, melyet akkor kaptam, mikor Ausztráliában voltam és mely felújíttatott azóta, hogy visszajöttem Amerikába - írta White testvérnő 1902-ben - tudom, hogy művünknek Dél-Californiában gyorsabban kell előre haladnia. Az embereknek, kik arra a vidékre özönlenek, hogy egészségüket ismét vissza nyerjék, hallani kell az utolsó kegyelmi üzenetről.
Dél-California sok helyéről sugározzon szét a világosság nagy tömegekre. A jelenvaló igazság olyan legyen, mint a hegyen épített város, melyet nem lehet elrejteni.
Dél-Californiában sok telek eladó, - melyekre épületeket építettek, ezek alkalmasak gyógyintézeteknek. Néhány ilyet megvásárolhatnánk, hogy az orvosi művünket értelmesebb és reálisabb módon megkezdhetnénk. Több kisebb gyógyintézetet alapítottunk Dél-Californiában azok számára, kik azzal a reménnyel költöztek oda, hogy egészségüket ismét visszanyerjék. Tanítást kaptam, hogy most alkalmunk van, hogy a betegekkel fel vegyük az érintkezést, kik Dél-California gyógyhelyeit felkeresik és ápolóikkal is munkálkodhassunk...
Ahelyett, hogy javainkat egy nagy orvosi intézetbe fektetnénk, alapítsunk számos kisebb gyógyintézetet többféle. Dél-California gyógyhelyeinek híre így nagyobbodni fog. Elérkezett az idő, hogy erre a területre lépjünk és megindítsuk orvosi művünket.
Ez évek alatt, melyekben ilyen tanácsokat adott White testvérnő, több alkalomkor is meglátogatta Dél-Californiát abban a reményben, hogy a testvéreket bátorítsa, hogy folytassák oly telkek keresését, melyekben orvosi intézetek részére alkalmas épületek vannak. Néha éjszakai látomásában üzemben lévő gyógyintézetek képét látta. Ezeket igyekezett leírni és a felelős állásban lévő testvérekkel közölni. Máskor az elmúlt években kapott utasításokat, melyek az orvosi mű céljaival voltak kapcsolatban és minták, amik a világ különböző részein alapítandó gyógyintézetek működésére vonatkoztak, ismét elevenen a szem elé tárultak.
Mialatt néhány testvér a városokra gondolt, White testvérnő felhívta a figyelmet a vidékre, és a haszonra, mit a betegek élveznének, ha a modern városi élet befolyásától megszabadulhatnának. E tanításokat többnyire Bizonyságtételek 7. kötetében hozta nyilvánosságra. Az adott ábrázolások egy néhánya a következő:
Éjszaka egy falusi gyógyintézet tájképét láttam. Az intézet nem volt nagy, de tökéletes volt. Szép fák, bokrok és cserjék vették körül. Ezeken túl gyümölcsösök és ligetek húzódtak. Az intézethez kertek tartoztak, melyekben a női betegek, ha kívánták, mindenféle virágot nevelhettek mindegyik külön helyet választhatott magának, melyről aztán ő gondoskodott. Kezelésüknek egy része ez a szabadban való mozgás volt.
"Állandóan újabb jeleneteket láttam. Az egyik jelenetben ép több beteg érkezett az egyik vidéki gyógyintézetünkbe. Egy másikban ugyanezt a csapatot láttam, de mennyire megváltozva! A betegség eltűnt, a bőrük üde volt, arcvonásuk derűs, a test és lélek újjászületett...
Sok beteg és szenvedő a városból a falvakba fog menni, mert vonakodik a városok szokásaihoz és divatjához alkalmazkodni, megkísérlik majd, hogy egyik falusi gyógyintézetükben egészségüket ismét visszanyerjék. És így, noha húsz vagy harminc mérföldre leszünk a várostól, mégis elérjük az embereket, és azoknak, kik egészségesek szeretnének lenni, alkalmuk lesz kedvező körülmények között azt elnyerni.
Isten csodákat fog tenni, ha hitben munkatársai leszünk. Ragadjuk meg ezt az értelmes cselekvési módot, hogy Isten fáradozásunkat megáldja és, hogy végül siker koronázza azokat."
Az orvosi missziómunka kiterjesztésére adott tanácsok nem vonatkoztak kizárólag valamely kedvező területre. Isten megáldotta népét, hogy az egész világot megvilágítsa - írta White testvérnő, mialatt gondolatai a H. N. Adventistáknak Dél-Californiában kínálkozó alkalmakkal foglalkoztak. "Képességeket adott, melyek által művét kiterjeszthetik az egész világon. A világ minden részén gyógyintézeteket, iskolákat, kiadókat és más hasonló intézményeket kell művének bevégzésére alapítani. Több országban kell orvosi missziókat felállítani, hogy ezeket a betegek szolgálatában mint Isten segítő kezét felhasználhassuk."
"Krisztus munkatársa, azoknak kik az orvosi missziómunkában tevékenykednek. Azok a férfiak és nők, kik önzetlenül segítenek gyógyintézeteket és kezelő helyiségeket felállítani, gazdag jutalmat kapnak. A személyek, kik ezeket az intézeteket felkeresik, test, szellemi és lelki áldást nyernek - a fáradtak felfrissülnek, a betegek meggyógyulnak, a bűnösek terheiktől megszabadulnak. A távoli országokban dicsérő és hála szavakat fogunk hallani, kiknek szívét a szolgálat az eszközei a bűntől az igazságra vitték. Az ő hála és dics énekeik bizonysága által másokat is megnyertek a Krisztus iránti hűségre és közösségre."
A Loma Lindai gyógyintézet felvásárlásánál 1906. április 15-én White testvérnő áttekintést adott az isteni előrelátás figyelemre méltó igazságáról, ami a testvérek azon törekvését kísérte, hogy Dél-Californiában telket épületekkel biztosítsanak maguknak. Röviden ábrázolta az isteni célt, mely ily eszközök által elérhető. Észrevételeiben a következőket jelentette ki:
"Komoly és ünnepélyes az a felelőség mi az orvosi misszionáriusokon nyugszik. Nékik igazi misszionáriusoknak kell lenni. A betegeknek és szenvedőknek, kik orvosi intézeteink munkásaira bízzák magukat, nem szabad csalódni. Tanítsuk meg őket, az isteni életre. Miközben megtanulják, hogy Isten parancsolatainak engedelmeskedjenek, testi és lelki áldásokban részesülnek.
Ne felejtsük el soha, hogy a szabad élet mily előnyökkel jár. Hálásak lehetünk, hogy Isten a Paradise Balleyben Glendaleben és Loma Lindában gyógyintézeteket adott nekünk. Nem várhatjuk, hogy a betegek gyorsan gyógyuljanak, ha valamely városban négy fal közé lesznek zárva, egyebet nem látva, mint házakat, és semmit, ami őket felvillanyozná, felélénkítené. Mégis mily lassan ismerik azt fel egyesek, hogy a zsúfolt városok alkalmatlan helyek a gyógyintézetek részére!"
Dél-Californiában is voltak egyesek pár év előtt, kik egy nagy gyógyintézetnek Los Angelesben való felállítása mellett kardoskodtak. Az Istentől nyert tanítás világosságában nem egyezhetünk bele ilyen tervbe. Éjjeli látomásomban az Úr használatlan falusi telket mutatott nekem, melyek gyógyintézetnek alkalmasak voltak és amelyeket az eredeti vételárnál sokkal olcsóbban voltak kaphatók.
Időbe tellett, míg ezeket a helyeket megtaláltuk. Először a San Diego melletti Paradise Balleyi gyógyintézetet vásároltuk meg. Pár hónappal később a Glendalei telket találták meg tagjaink Isten vezetése által, megvettük és a célnak megfelelően berendeztük. Világosságot kaptunk, hogy orvosi intézetek alapítására megkezdődött művünk Dél-Californiában még nem fejeződött be, és több különböző alkalommal bizonyságok adattak, hogy valahol Redland környékén orvosi missziómunkát kell végezni.
Egy cikkemben, mely 1905. április 6-án a Review and Heraldban megjelent, ezt írtam:
"Mikor visszautaztunk Redlandba és vonatunk több mérföldön narancsligetek között futott, azokra a kísérletekre gondoltam, amelyeket ebben a szép völgyben tennünk kell, hogy korszerű igazságot hirdessünk. Dél-California e kerületében felismertem egyikét azon helyeknek, melyről azt az utasítást kaptam, hogy szépen berendezett gyógyintézetet kell ott alapítanunk.
Miért hagynánk ki a munkából olyan területeket mint Redlands és Riverside? Az Úr azt kívánja, hogy komoly, bátor férfiak és nők kezdjék el a munkát ezeken a helyeken. Isten művének Dél-Californiában gyorsabban kell haladnia, mint eddig. Minden évben több ezren keresik fel Dél-Californiát, hogy egészségüket helyre állítsák és mi különböző módon kíséreljük meg, hogy őket az igazsággal megközelítsük. Nekik meg kell hallani az intő üzenetet, hogy az Úr napjára, mely igen közel van, elkészüljenek. Oly munkásoknak kell letelepedni, kik beszélni tudnak a tömeghez ott, hol a néppel összeköttetésbe jöhetnek és nekik az igazságot hirdetik. Gyorsan ragadják meg az alkalmat, hogy a jelenvaló igazságot azoknak, kik még azt nem ismerik, hirdessék. Az üzenetet érthetően és erővel hirdessék, hogy azok, kiknek fülük van hallják azt."
Ezeket a szavakat akkor írtam, mikor a Loma Lindai telekről még nem hallottam. A teher még mindig rajtam volt, hogy még egy gyógyintézetet kell alapítani. 1903 őszén látomásban egy gyógyintézetet láttam és egy telek sem felelt meg ennek a látomásnak, amelyet eddig láttam. Abban az időben ezt a látomást megírtam a testvéreknek, kik 1903 szeptember elején a Los Angelesi tábor-összejövetelen tartózkodtak.
Mialatt 1905-ben a generálkonferencián vettem részt Washington D.C.-ben egy levelet kaptam I. A. Burden testvértől ki egy telekről értesített, mely Redlandstól nyugatra négy mérföldre, San Bernardino-tól délre öt és fél mérföldre és Riversdtől 8 mérföldre északkeletre fekszik. Mikor a levelet olvastam, az volt a benyomásom, hogy ez a hely egyike lesz azoknak, melyet látomásomban láttam.
Mikor később a telket láttam, ráismertem, hogy ezt láttam két év előtti látomásomban. Milyen hálás vagyok az Úrnak ami Istenünknek ezért a helyért, mely nékünk készíttetett, hogy nevének dicsőítésére használjuk.
Az 1909-ben a generálkonferencián összegyűlt delegátusoknak White testvérnő elbeszélte néhány tapasztalatát, melyek a Dél-Californiai orvosi missziómunka szilárd megalapításával függtek össze, különösen Isten áldására tért ki, amennyiben eszközöket adott és utat nyitott sok orvos misszionárius és evangélista kiképzésére, kik az egész világra terjedő szolgálatot vállalják. Erről a következőket mondotta:
"Loma Linda egyik fő előnye a minden oldalán látható tarka környezet. Fenséges kilátás nyílik a völgyre, de sokkal fontosabb a nagyszerű fekvésnél, a szép épületnél és a kiterjedt gazdaságoknál az, hogy a közelben egy sűrűn lakott terület van és így alkalom nyílik, hogy a harmadik angyali üzenetet sok emberrel közöljük. Tiszta lelki ítélő képességgel kell rendelkezniük, mert különben nem fogják az isteni gondviselést felismerni, mellyel az utat előkészíti.
E hely tulajdon joga azonban nagy felelősséggel jár, mert ez intézet működésének nevelő jelleget kell adni. Loma Linda ne csak gyógyintézet legyen, hanem nevelő intézeti központ is. Itt egy iskolát kell alapítanunk, mely orvosi misszionáriusokat és evangélistákat fog kiképezni...
Loma Linda egy előnyös központ különböző misszió vállalkozás előmozdítására. Láthatjuk, hogy isteni gondviselés juttatta ezt a gyógyintézetet a gondviselés birtokába. Loma Lindát, becsüljük úgy, mint egy helyet, melyet használni fogunk és amelyet az Isten adott nekünk. Loma Lindában a gyógyintézet és iskola érdekében munkát kell végeznünk és meg is tesszük, ha mindannyian e cél érdekében dolgozunk és egységesen az isteni elrendelés szerint megyünk előre."