A washingtoni területről és keletről írja White testvérnő healdsbourgi otthonából 1883. március 26-án: "Sürgető hívások érkeznek, hogy a tábor-összejöveteleken vegyek részt... Fontos írással foglalkozom most, melyez már hat évvel ezelőtt be akartam fejezni. Évről évre elhalasztottam ezen írást, a tábor-összejövetelek látogatása miatt...

Az utolsó két nyáron a sír szélén álltam és mikor úgy éreztem, hogy az Úrnak úgy tetszik, hogy elaltasson, nagyon fájlaltam, hogy írás munkáimat nem fejeztem be. Isten előrelátásából életemet megtartotta és egészségemet megújította. Hálás a szívem az Úr iránt a velem szemben tanúsított irgalmáért és jóságáért. Kész voltam keletre vagy nyugatra menni, ha kötelességemet megmutatták, de imám meghallgatásaképp: "Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?" Azt a választ kaptam: "Nyugodj békében míg az Úr nem küld téged."

Nem voltam tétlen. Azóta, hogy az Úr engem a healdsbourgi tábor-összejövetelen meggyógyított, Santa Rosát, Oaklandot, San Franciscót, Patalumát, Forestvillet és Ukiaht látogattam meg és Healdsbourgban is munkálkodtam, igen gyakran szombaton és vasárnap is beszélve. Négy hét alatt tíz előadást tartottam, kétszáz mérföldet utaztam és kétszáz oldalt írtam...

Testvéreim, kik sürgetnek, hogy tábor-összejövetelükön vegyek részt, azt kérdik: Mikor fogjuk megkapni a Spirit of Profhecy negyedik kötetét? Most már válaszolhatok nekik. Egy pár hét múlva kész leszel e könyvvel, azonban más fontos művek kötik le majd figyelmemet, mihelyt ezzel végzek. Addig, míg testi és szellemi erővel rendelkezem, azt a munkát fogom végezni, melyre népünknek a legnagyobb szüksége van. Utazásaim alatt nagyon kedvezőtlen körülmények alatt dolgoztam. A pályaudvaron, a vasúton, sátramban, a táborozáson írtam, gyakran a kimerültségig beszéltem és ezután reggel három órakor kezdtem és a reggeli előtt 6-15 oldalt írtam.

Nagyon örülnék, ha találkoznék kedves testvéreimmel a tábor-összejövetelen. Krisztus szerelme szorongat engem. Szeretek erről beszélni írni. Imádkozom, hogy Isten áldjon meg benneteket a tábor-összejövetelen és üdítse fel lelketeket kegyelmével. Ha Isten azt ajánlaná nekem, hogy az írást hagyjam félbe és vegyek részt a tábor-összejövetelen, vagy az emberekhez szóljak különböző helyeken, remélve, hogy hangját hallva engedelmeskednek neki."

Az 1883-as év tavaszán és nyarának legnagyobb részét a "Spirit of Prophecy" negyedik kötetének bevégzésére fordította, mely később a "Nagy küzdelem" néven vált közismerté. Csak augusztus első felében hagyta ott íróasztalát, hogy néhány keleti tábor-összejövetelen és az azt követő generálkonferencián részt vegyen. Az 1883-as évi nyilvános munkáiról így ír:

"Augusztus 12-én vasárnap MC. Enterfer Sára testvérnő kíséretében elhagytam a pacific sivatagot, hogy keletre utazzam. Noha a hőségtől és a portól sokat szenvedtünk utunk mégis elég kellemes volt az alföldeken át. A kalauz és a többi vasúti alkalmazottak mindent megtettek, hogy az utat nekünk kényelmessé és kellemessé tegyék.

Attól az időtől, hogy a vonatra szálltunk, teljesen meggyőződtem, hogy a kötelesség útján haladok. Üdvözítőmmel közelségben voltam és éreztem, hogy ő az én menedékem és váram és hogy semmi bajom nem lehet addig, míg az ő munkáját végzem, melyez rám bízott. Isten ígéreteiben való bizalmam állandósult és a béke lakta szívemet, melyez csak Jézus adhat...

Pénteken, augusztus 17-én értünk Battle Creekbe. A következő éjszaka nem tudtam aludni. Férjem temetése utáni nagy gyengeségem óta, most először láttam viszont ezt a helyet. Az a nagy veszteség, melyet én szenvedtem azáltal, hogy munkámban társaságától és segítségétől meg voltam fosztva - most ez lelkemben elevenen élt - és nem tudtam magamat megnyugtatni, hogy aludjak. Emlékeztem arra a szövetségre, melyet férjem halálos ágyánál Istennel kötöttem, - hogy a terhek nem fognak elbátorítani, hanem komolyabban s odaadóbban fogok dolgozni mint valaha, hogy az igazságot szóban és írásban hirdessem, hogy az emberek elé terjesszem Jehova parancsainak és előírásainak előnyeit és őket ahhoz a tisztító forráshoz utasítsam, melyben minden bűnfoltunkat lemoshatjuk.

Egész éjjel tusakodtam Istennel imában, hogy adjon erőt a munkához és árassza rám Szent Lelkét, hogy szent szövetségem megtarthassam. Semmit sem kívántam jobban, mint azt, hogy időmet és erőmet arra fordítsam, hogy azoknak, kik az igazságot megismerik, szívükre kössem, hogy szorosabb szövetségre lépjenek Istennel, úgy, hogy tökéletesebb legyen az összeköttetés Vele, mint a régi Izraelnek volt életük legjobb napjaiban.

Szombat reggel egy nagy hallgatóság előtt beszéltem a tabernákulumban. Az Úr erőt adott nekem, amikor a Jel. 7,9-17-ről beszéltem."

Vasárnap reggel a Review and Herald nyomda 75 munkásával beszéltem. Egy héttel előbb augusztus 12-én a Pacific nyomdában egy hasonló társaságnak beszéltem, hogy elveinkhez hűen munkálkodjanak. Most ugyanazt a tárgyat adtam elő és figyelmeztettem őket, hogy ne hagyják magukat az igazságtól eltéríteni. Figyelmeztettem őket arra, hogy ellenséges befolyással fognak találkozni és kísértések veszik körül majd őket és mindegyiküket letérítik a biztos talajról, aki nincs az igazságban szilárdan megalapozva.

Vasárnap este meghívásra a szanatóriumban beszéltem. A nagy hallgatóság előtt ezekről a szavakról beszéltem: "Mert aki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot. Forduljon el a gonosztól és cselekedjék jót, keresse a békességet és kövesse azt. Mert az Úr szemei az igazakon vannak és az ő fülei azoknak könyörgésein, az Úr orcája pedig a gonoszt cselekvőkön." I. Péter 3,10-12-

Az Isten iránti engedelmesség útja az erény, az egészség és a boldogság útja. A meglátási terv, ahogy a Szentírás kinyilatkoztatja, oly utat nyit, amelyen az ember az üdvösséget elérheti, földi életét meghosszabbíthatja, örülhet a menny kegyének és ezt a jövendő életet nyerheti el, mely Isten életével páthuzamosan halad...

Az a bizonyosság, hogy Isten meg van elégedve velünk, elő fogja mozdítani testi egészségünket. Megóvja a lelket a kételytől, a zavartságtól és a túlzott fájdalomtól. Mely által a testi erő oly gyakran összeroppan és gyengítő természetű idegbajokat idéz elő. Az Úr csalhatatlan írását adta nekünk, hogy szeme az igazak felett és füle imáinkat illetőleg nyitva lesz.

Hétfőn este, augusztus 20-án ismét a Review nyomda alkalmazottaihoz beszéltem...

"Az intézeteinkkel összeköttetésben lévő személyek közül egyesek nagy veszélyben vannak, hogy hitük hajótörést szenved. Isten művének az ágában Sátán hamis színben és a legcsalóbban fog támadást intézni és működni. ő ezek a fontos intézmények ellen különös támadást fog intézni és minden eszközt fel fog használni, hogy használhatóságukat megbénítsa... Ezekben a veszélyes időkben különösen vigyázzunk arra, hogy el ne vessük azt a világosságot, melyet az ég kegyelméből küld számunkra, mert csak ezek segítségével ismerhetjük fel az ellenség ravasz terveit. Minden órában szükségünk van a mennyei világosságra, hogy meg különböztessük a szentet a közönségestől, az örökkévalót a múlandótól...

Mindazok, kik ezen időben uralkodó lelkületről és befolyásról mentesek maradtak, komoly küzdelmeket fognak átélni. Nagy szomorúságon fognak keresztül menni, jellemük ruháját megmossák és a Bárány vérében megfehérítik. Ezek fogják a dicsőség honában a győzelmi éneket énekelni. Azok kik együtt szenvednek Krisztussal, részt fognak venni dicsőségében."

A woresteri /Mass./ tábor-összejövetel, mely augusztus 22-28-ig tartott, különös érdekekre nyújtott alkalmat. Sok hívőre találtam ott, kikből egyesek a művel a harmadik angyal üzenete óta összeköttetésben álltak. Utolsó tábor-összejövetelünk óta Hastings testvér, a leghűbb zászlóvivőnk egyike, hivatása közben elhunyt. Szomorú lettem, mikor másokat magas koruk miatt meggörnyedve láttam, mégis örültem, mikor Isten üzenetét szolgái szájából hallgatták. Ezek az éltes zarándokok, majdnem minden összejövetelen jelen voltak, mintha félnének, hogy mint Tamás épp akkor lennének távol, mikor Jézus belép és azt mondja: "Békesség néktek!"

Mint az érő vetés, úgy készültek el ezek a hűségesek az aratásra. Munkájukat bevégezték. Az Úr adja nekik, hogy életben maradjanak addig, mikor Krisztus hatalommal és dicsőséggel megjelenik az ég felhőiben. Egy bizonyos idő után kilépnek a sorból és Jézusban megpihennek. Azonban mialatt sötétség borítja a földet és éjszaka a népnek, a világosság gyermekei felemelhetik fejüket és örvendezhetnek, tudva, hogy megváltásuk közel van...

Mikor az összegyűlt hívőkre tekintettem és arcuk ünnepélyes, komoly kifejezését láttam, szemeim azokra irányultak, kik ismerik az igazságot és ha ez az ismeret megszentelődése, mily nagy munkát tudnánk Isten művében végezni. Azt gondoltam, ha ismernék kötelességeiket és dolgoznának, úgy, ahogy Isten képességet adott nekik, mily nagy világosság terjedne általuk Massachusettben és más államokban! Ha mindenki, ki állítja, hogy hisz a harmadik angyali üzenetben és Isten szava szerint munkálkodna és munkáját becsületesen végezné, mint Krisztus szolgája, akkor az a nép hatalmassá fejlődne e világon.

"Nemcsak azok felelősek a lelkekért, kik szóban és tanításban tevékenykednek. Minden férfi és nő, ki ismeri az igazságot, legyen Krisztus munkatársa... Azt kéri a laikus tagoktól, hogy misszionáriusok legyenek. Testvérek, menjetek Bibliátokkal és látogassátok meg az embereket otthonukban és a családnak, akik még be akarnak jönni, olvassák fel a Bibliát. Menjenek alázatos szívvel Isten kegyelmében és irgalmában bízva és cselekedjétek azt, amit tudtok...

Vannak személyek, kik életükben sosem tartottak előadást, mégis a lélekmentési munkát fel kell venniük. Sem nagy tehetségre, sem nagy állásokra nincs szükség, azonban szükség van férfiakra és nőkre, kik Jézus és életének, halálának történetét jól ismerik...

Nekünk nem előkelő férfiakra, hanem inkább jó, hű és alázatos férfiakra van szükségünk. Isten minden osztályú és iparú embert hív, hogy művében tevékenykedjenek. Olyanokra van szükség, kik készek, a legalsó fokon kezdeni a munkát és ha szükséges, saját magukat tartsák és nyugodtan végzik kötelességüket, olyanokra, kik nem fognak visszarettenni, hogy szorgalmasan dolgozzanak, hogy javakat szerezzenek, vagy kiadásaikat szűkre szabják és idejüket a Mester szolgálatában családjukban és szomszédaiknál felhasználják. Ha reform művét minden család megkezdi és folytatja, akkor egy élő és fejlődő gyülekezet fog létrejönni. Először a család kebelén belül kell a dolgokat rendezni. A műnek olyanokra van szüksége, kik otthon tudnak dolgozni, a Bibliát tanulmányozni és tanait kiélni és kik gyermekeiket Isten félelmében fogják nevelni. Aztán, az isteni kegyelemért és erőért buzgón imádkozva, kitartó erőfeszítéseket kell tenni másokért, hogy a missziómunka nagy eredményeket tudjon felmutatni.

Akárkik is vagytok, mégis csak a lélek, a szív, az őszinte elhatározás és a mindenapi élet együttesen teszik a férfiak értékét. Nyugtalan, szószátyár és parancsoló férfiakat ez a mű nem tud használni. Az ilyen jellemű emberek mindenütt túl sok hibát követnek el. Sok fiatal ember, kiknek csak kevés tapasztalatuk van, előre tolakszanak, a kort és a hivatást nem tisztelik és megsértődnek, ha tanácsot adnak nekik, vagy megintik őket. Több ilyen személyünk van, mint amennyire szükségünk lenne. Isten szerény, nyugodt, komoly fiatal embereket kíván és érettebb korú férfiakat, kiket az elvek egyensúlyban tartanak, kik imádkozni és beszélni tudnak és kik az idős előtt felállnak és a megőszült fejeket tisztelik.

Isten műve értelmes és lelki erővel rendelkező munkásokban szenved hiányt. Testvéreim, az Úr titeket fejlődő képes értelemmel áldott meg. Kitartó komolysággal képezzétek ki tehetségeiteket. Gyakoroljátok és fegyelmezzétek szellemi képességeiteket tanulás, szemlélődés és elmélkedés által. Addig nem nyerhetitek el Isten tetszését, míg minden képességeteket fel nem használhatjátok. Szellemi erőtök megerősödik és fejlődik, ha Isten félelemmel, alázatossággal és komoly imával mentek munkába. A határozott szándék csodákat fog művelni. Legyetek nyíltszívű, szilárd és határozott keresztények. Emeljétek fel Jézust, beszéljetek szeretetről és hatalomról és ily módon világítsatok a világban."

Örültem annak az elő jognak, hogy részt vehettek a Vermonti tábor-összejövetelen, melyet augusztus 30-tól szept. 4-ig Montpelire-ben tartottak. Lélekben harminc évvel mentem vissz, mikor Fairhavent nővérem kíséretében meglátogattam, hogy az e helységben lévő kis csoportnak bizonyságot tegyek. Bates testvér akkoriban itt lakott és azt a meggyőződését közölte velem, hogy kötelessége Vermontot meglátogatni, hogy az igazságot abban az államban hirdess. Azonban hozzá fűzte, nincsenek anyagi javaim és nem tudom, hogy honnan lesz pénzem, hogy oda utazzam. Úgy gondoltam, hogy hitben előre megyek és gyalog fogok menni, olyan messzire, amennyire erőt fog Isten adni nekem, hogy Bates testvért útjában elősegítsem úgy, hogy Vermountba utazhasson. F. testvérnő egy leányt keresett háztartása részére és ... én megkeresem majd s szükséges pénzt. Szándékát keresztül vitte és keresetét előre kérve, a fizetést Bates testvér kezébe tette. Másnap reggel, elutazott és nővérem visszamaradt, hogy heti másfél dollárért dolgozzon. Vermountban sokan fogadták el az igazságot és Bates testvér nagy örömmel tért vissza, mivel munkáját az Úr valóban megáldotta.

Mikor a kipróbáltak arcát néztem, kik az Úr szemében értékesek voltak és láttam, hogy egyesek majdnem készek voltak arra, hogy vértezetüket letegyék... felmerült bennem a kérdés: Ki fogja a kérést ezen éltes, kimerült harcosainak helyét betölteni? Ki fogja magát oda szentelni Isten művének? Hol vannak azok, kik ismerik az igazságot Jézust és a lelkeket, kiért meghalt, eléggé szeretik, hogy magukat megtagadják és válasszák a szenvedéseket, melyet a vallás nyújt, és kimenjenek a táborból, hogy Krisztus gyalázatát hordozzák?

Ki fogja az Isten által nekik adott talentumokat jól felhasználni, legyenek azok kicsik vagy nagyok? Ki fog alázatosan dolgozni naponta Krisztus iskolájában tanulva, hogy azután az értékes ismereteket másokkal közölje? Ki fog utána nézni, hogy mi a teendő és azután ki fogja azt véghez vinni? És hányan fognak mentegetőzni a világi érdekekbe belebonyolódni? Vágjátok el a köteleket, melyek megkötöznek titeket és menjetek a szőlőbe, hogy a mesterért dolgozzatok.

Isten művében minden ágában megszentelt, istenfélő és készséges segítőkre van szükség, értelmes intelligens személyekre, kik mint prédikátorok és könyv evangélisták menjenek a területekre. Testvérek, a hit komoly imáit küldjétek fel az Istenhez, hogy az Úr munkásokat ébresszen és küldjön ki a szántóföldre, mert az aratni való sok, de a munkás kevés."

Részt vettem a Watervukke-ben szeptember 6-11-ig tartott tábor-összejövetelen. Itt az én szülőházamban olyan kedves testvérekkel találkoztam, kik évek óta szorosan egybe vannak kötve a jelenvaló igazság művének dolgaival... Nagyon értékes tapasztalataink voltak ezen a tábor-összejövetelen. Sok serkentő bizonyságot tettek, azonban azt az alapos munkát nem végezték, amelyet oly nagyon látni szerettünk volna. Van olyan fajta hit mely azt állítja, hogy náluk van az igazság, azonban az a hit nagyon ritka, mely Istent szaván fogja és mely szeretetből tevékenykedik és a szívet megtisztítja.

Isten az ő szavában üdvözítő igazságokat nyilatkozik ki. Az egész nép a prófécia komoly kutatója legyen, ne legyünk megelégedve azzal, hogy tisztában vagyunk a szentély tanával, melyet Dániel és János jelenései tárgyalnak. Ez a tárgy nagy világosságot derít jelenlegi állapotunkra és munkánkra és csalhatatlan bizonyítékot nyújt, hogy az elmúlt tapasztalatunkban Isten vezetett minket. Meg magyarázza nekünk az 1844-es csalódásunkat és bemutatja, hogy a szentély mely megtisztul, nem a föld volt, ahogy mi gondoltuk, hanem Krisztus akkor lépet be a mennyei Szentek Szentjébe, hogy ott főpapi szolgálatának végső munkáját elvégezze, beteljesítve az angyalnak Dániel prófétához intézett szavait: "Kétezer és háromszáz estéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága." Dán. 8, 14.

Az első, a második és a harmadik angyali üzenetbe való hitünk helyes volt. A nagy útjelzők, kik az elmúlásban nyugszanak, mozdíthatatlanok. Noha a pokol csapatai megkísérlik alapjaikról letaszítani őket és szeretnének diadalmaskodni azon gondolatban, hogy ez sikerült nekik, azonban ez mégsem sikerült nekik. Az igazság oszlopai oly szilárdan állnak, mint az örök hegyek, melyeket Sátán és seregével szövetkezett emberek nem ingathatnak meg. Tanuljunk sokat és kutassuk állhatatosan a szentírást, hogy lássuk, vajon ezek a dolgok úgy állnak-e? Isten népe szemét most a mennyei szentélyre irányítja, hol a mi nagy Főpapunk utolsó szolgálatát, az ítélet munkáját végezve közbenjár gyermekeiért.

Az őszi tábor-összejöveteleket a generálkonferencia 22. évi ülése követte, mely alatt White testvérnő a prédikátoroknak sok "reggeli előadást" tartott, melyek először a Review-ben, később az 1893-as kiadású Gospel Works című könyvben kerültek a nyilvánosság elé. A konferenciáról White testvérnő ezeket írja:

"A Battle Creek-i összejövetelek iránt méltóbb érdeklődés mutatkozott, mint a hasonló összejövetelek iránt valaha is volt. Sok ima szállt fel az égbe ezért a generál konferenciáért és mi bizonyíthatjuk, hogy Jézus eljött erre az összejövetelre és ezen a fontos ünnepségen nagyra becsült vendégünk volt. A Biblia olvasások a prédikátoroknak, a tanulóknak és a népnek értékes tanítást nyújtanak. A prédikátorok és Isten művének más munkatársai részére tartott reggeli összejövetelek rendkívüli érdeklődést váltottak ki. A hit és a szeretet sok szívben felébredt. Lelki és örök értékű dolgok valósággá váltak és nem maradtak csupán elméletek e nagyszerű anyagok és nem maradt tova szálló árnyék. Ez az értékes összejövetel a múlté már, de következményei a jövőben lesznek láthatóvá. Nem fogjuk soha felismerni azt a jót, amit húsz napos tartalma alatt végzett, csak akkor, mikor a nagy fehér trónnál találkozunk."

South Lancesterben /Mass./ egy tíz napos bibliai és misszió tanfolyamot és Wellsville-ben /N.Y./ egy általános összejövetelt akartak tartani a hívők részére. White testvérnő engedve a rábeszélésnek, részt vett ezen az összejöveteleken és Battle Creekbe való visszatérése után péntek este a szanatóriumi ápolóknak és szombaton nagy hallgatóság előtt beszélt a tabernákulumban.

"Ezek voltak az utolsó munkáim a keleti utamon" írja White testvérnő a meglátogatott bibliatanfolyamokról, "és Isten dicsőségére meg kell mondanom, hogy az ő ereje kísért engem. Éjszaka imádkoztam és nappal, ha utaztam is, Istenhez folyamodtam erőért, kegyelemért és világosságért. Nagyobb erővel és bátorsággal térek vissza Californiába, mint amilyennel Oaklandból való elutazásomkor, augusztus 12-én rendelkeztem.

Jézust akarom szeretni, ezt most jobban kívánom mint valaha. Okom van, hogy dicsőítsem Istent a jóságáért és megtartó segítségéért, mellyel utamon engem megajándékozott. Én hitben és nem látásban mentem előre és Isten kezét láttam mindennapi munkámban és az ő dicsérete volt állandóan szívemben és ajkamon. Lelke olyan jelentékenyen segített gyengeségeimben, hogy félelem nélkül rábízhattam magam. Szeretetének tökéletes bizonyosságát nyertem el. Meghallgatta imáimat és én dicsőíteni akarom őt."