Mikor 1846-ban Massachusett államban New Bedfordot meglátogattam, Bates József testvérrel ismerkedtem meg. Már kezdetben elfogadta az advent hitet és buzgó munkása volt a műnek. Egy nemes, előzékeny, jóságos keresztényt ismertem meg benne, ki oly gyengéden bánt velem, mintha saját gyermeke lennék.

Mikor először hallott beszélni engem, nagy érdeklődéssel figyelt. Miután befejeztem beszédemet, felállt és így szólt: "Én egy hitetlen Tamás vagyok. Nem hiszek látomásokban. Ha azonban elhinném, hogy a testvérnő ma esti bizonysága tényleg Isten szava volna hozzánk, én volnék a föld legboldogabb embere." Mélyen megrendültem. Azt hiszem a beszélő őszinte, de megmagyarázhatatlanok előttem azon csodálatos dolgok, melyeket elbeszélt.

Bates testvér a hét hetedik napján nyugodott és felhívta figyelmünket, hogy ez az igazi nyugalomnap. Nem éreztem ennek fontosságát, s úgy véltem, hogy téved, mikor e negyedik parancsolatot fölébe helyezi a másik kilencnek.

Azonban az Úr látomást adott nékem a mennyei szentélyről. Isten temploma a mennyben kinyílt és láttam Isten ládáját a kegyelmi trónnal. A láda mindkét oldalán egy kerub állott, ki szárnyait a szekrény fölé terjesztette szét. Arcuk egymás felé volt irányítva, s a szekrényre néztek alá. Ezek, mind kísérő angyalom, a mennyei seregeket képviselik, kik Isten törvényét, melyet Isten a saját ujjával írt, ünnepélyes hódolattal szemlélik.

Jézus felemelte a láda tetejét és én a kőtáblákat pillantottam meg, melyekre a tíz parancsolat volt írva. Csodálkoztam, mikor az isteni rendeletek közepén a negyedik parancsolatot szelíd fénysugárral láttam körülvéve. Az angyal mondta: "Ez az egyetlen a tíz közül, mely menny és föld élő Istenét kinyilatkoztatja."

Mikor az Úr megvetette a föld alapjait, tette le a szombat alapját is. Láttam, hogy ha a nyugalomnapot megtartották volna, sosem lett volna hitetlen, vagy bálványimádó a földön. A szombatünneplés megőrizte volna a földet a bálványimádástól.

A negyedik parancsolat lábbal taposták és ezért felszólít, hogy részt pótoljuk és hogy a szent szombatot hirdessük. A bűn embere, ki Isten fölé emelte magát és merészelte megváltoztatni az időt és a törvényt, a nyugalomnapot s hetedik napról a hét első napjára helyezte át. E tettével rést ütött Isten törvényén. Mielőtt Isten nagy napja megérkezik, egy üzenetet hirdetnek majd, mely az embereket figyelmezteti, hogy Isten félretolt parancsának engedelmeskedjenek. Szóval és példával kell az embereket a törvényen ütött résre figyelmeztetni.

Láttam, hogy Ésaiás 58, 13-14-ben lefektetett ígéretek azokra vonatkoznak, kik az igazi nyugalomnap visszaállításáért tevékenykednek.

Láttam, hogy a harmadik angyal, ki Isten parancsolatait és a Jézus hitét hirdeti, azokat ábrázolja, kik az üzenetet elfogadják és a világot figyelmeztetik, hogy Isten törvényét, mint a szemük fényét őrizzék. Ezen intő üzenek következtében sokan fogják majd az Úr nyugalomnapját elfogadni.