Szükségét érzem annak, hogy komolyabb és alaposabb erőfeszítéseket kell tennünk, hogy az igazságot az egész világon elterjesszük. A legutóbb kapott látomásomban az Úr megmutatta nekem, hogy a lélekmentési munka huszad részét sem végeztük el. Közömbösen dolgozunk, mintha nem volna fontos számunkra, hogy az igazságot elfogadják-e, vagy elvetik. Általános erőfeszítéseket teszünk, de elhagyjuk, hogy személyes érdekünk az ő üdvösségük kérdése és eszünkben sincs feladni a reményt őket illetőleg.

Távol tartjuk magunkat azoktól, kik nem hiszik az igazságot. Mi hívjuk őket és azt várjuk, hogy ők jöjjenek hozzánk kérdezősködni az igazság felől. Sokan nem lesznek hajlandók erre, nagy fontosságát nem ismerik fel. Sátán erősen hatalmában tartja őket és ha segíteni akarunk nekik, akkor személyes érdeklődést és szeretetet kell tanúsítanunk irányukban és komolyan kell velük foglalkoznunk. Imával és szeretettel, hittel és fáradhatatlan türelemmel munkálkodunk értük, mindent remélve és legyünk okosak mint a kígyó és szelídek mint a galamb, hogy lelkeket nyerjünk Krisztusnak.

Mint népet nem oktattak ki bennünket kellőleg az idő rövidségére, amelyben dolgoznunk kell és nem értjük a korunkban elvégezendő mű nagyságát. Nem sokára eljön az éj, mikor már senki sem munkálkodhat. Isten nőket hív, kik magukat teljesen átadják és a Szentírás tanulmányozása által előkészítik, hogy Isten művét az utolsó napokban elvégezzék. Mialatt maguk őszintén és alázatosan odaszentelik a munkának, hogy mindazt megtegyék, amit csak tudnak, mély tapasztalatra fognak szert tenni. Jobban megfogják ismerni az igazságot és jobban megértik majd, hogyan kell elérni a lelkeket, hogy épp akkor nyújtsanak nekik segítséget, mikor arra a legnagyobb szükség van. Munkásokra van most szükség, hogy Istenért dolgozzanak. A föld megérett az aratásra, de kevés a munkás.

Láttam, hogy mint nép, vakok voltunk azon kötelességünkkel szemben, hogy a világosságot más nemzetek népéhez elvigyük. Nincsenek misszionáriusaink külföldön, mert Isten minket felmentett, hogy a más nyelvűekért terhet hordozzunk, vagy valamit is cselekedjünk? Miért van ez a hanyagság és ez a halogatás? Sok más népnél vannak nagy tudású személyek, kiket Isten az ország keresztény gyülekezeti lelki életének az igazi kegyességnek hiányairól győzött meg. Ezek az előkelő keresztények életüket és jellemüket nem tudják összhangba hozni a biblia zsinórmértékével. Sokan imádkoznak világosságért, és ismeretért. Elégedetlenek, Isten meg fogja hallgatni imáinkat általuk, mint nép által, ha nem távolodunk oly messze tőle, hogy hangját nem hallhatjuk és ha nem leszünk annyira önzők, hogy kényelmünkről és kellemes környezetünkről nem akarunk lemondani.

Mi nem tartunk lépést Isten előrelátásának kinyilatkoztatásával. Jézus és angyalai munkálkodnak. Ez a mű előre halad, miközben mi némán állunk és elmaradunk. Ha követnénk Isten előrelátásának kinyilatkoztatásait, akkor minden alkalmat észrevennénk és a nekünk adott előjogokat kihasználnánk, hogy a világosságot más nemzeteknek is elvigyük. Isten az ő előre látásában embereket hozott közénk, mondhatnám karjaink közé, hogy ezek az igazságot tökéletesen megtanulják és elkészüljenek arra a munkára, amelyet mi sem tehetünk, hogy az igazságot a más nyelvű személyek elé tárják. Annyiszor elmulasztottuk Isten kezének felismerését és épp azokat nem vettük fel, kiket Isten előrelátása adott nekünk, hogy velünk együtt dolgozva, a világosságot más nemzeteknek is hirdessük.

Közöttünk az a hanyagság és gonosz hitetlenség kapott lábra, mely visszatartott bennünket attól, hogy az Isten által nekünk adott művet cselekedjük, ti. hogy a világosságunkkal más nemzeteket is világítsunk meg. Bizonyos félelem miatt nem merünk művünkben előre haladni, nem merünk kockáztatni, félve, hogy a javak felhasználása nem hozza meg a várt eredményt. Mi történik akkor, ha javainkat felhasználva, mégsem látjuk, hogy lelkeket mentettünk volna? És mi történik akkor, ha javaink egy része teljesen elpusztul? Jobb dolgozni és a munkában állhatatosan kitartani, mint semmit tenni. Nem tudjátok, hogy mit fognak nektek tanácsolni, ezt vagy amazt.

Isten olyan hívőket akar, kik mindent kockáztatnak, csak hogy lelkeket mentsenek. Azok, kik addig nem hajlandók előre menni, míg minden lépést tisztán nem látnak maguk előtt, ebben az időben nem használhatók fel Isten igazságának terjesztése. Most olyan munkásokra van szükség, kik úgy a sötétben, mint a világosságban előre mennek és akik az elbátortalanító körülmények és csalódások között is bátran kitartanak, és hitben tovább munkálkodnak, könnyekkel és türelmes reménységgel, mindenütt a vizek mellé vetve az Úrra bízva, hogy termést ad. Isten oly férfiakat kér, kik bátran reménytelen, de hittel és kitartással egy meghatározott célért küzdenek.

Láttam, hogy iratainkat különböző nyelveken kell nyomtatnunk és minden civilizált országba el kell küldenünk bármennyibe is kerüljön. Mi az értéke a pénznek ebben az időben összehasonlítva a lelkek értékével? Minden pénzünket nem magunkénak, hanem az Úrénak tekintünk és mint egy értékes az Istentől ránk bízott zálogot, melyet nem pocsékolhatunk haszontalan élvezetekre, hanem Isten művében férfiak és nőknek a kárhozattól való megmentésére kell gondosan felhasználniuk.

Láttam, hogy a sajtó mily hatalmas befolyást gyakorolhat úgy a jóra, mint a gonoszra. Ez az eszköz a közvéleményt jobban befolyásolhatja, mint bármely más eszköz. A sajtó, ha Istennek szentelt emberek ellenőrzik, hatalmas eszköz lehet a jóra, hogy az emberekkel az igazságot megismertesse. A toll nagy hatalom azon emberek kezében, kinek szívük oltárán az igazság tüze ég, és kik állandóan buzgólkodnak Istenért, valamint egészséges ítélőképességgel rendelkeznek. A toll, az igazság forrásába mártva el tudja küldeni a világosság sugarait a föld legsötétebb zugába is, melyek ezt vissza sugározzák, új erőt kölcsönözve és több világosságot adva, hogy az mindenüvé elterjedjen.

Láttam, hogy az iratok más országokban egyes lelkekre oly hatást gyakorolnak, hogy az előítélet és a babona falait lebonthassa. Láttam férfiakat és nőket, kik nagy érdeklődéssel tanulmányozták a jelenvaló igazságról szóló lapokat és traktátokat. Olvasták a nekik oly csodálatos és újszerű bizonyítékokat és azután mély érdeklődéssel nyitották fel Bibliájukat, a azon igazság pontjai, melyek előttük homályosak voltak, különösen a negyedik parancsolat szombatja, teljesen világos lett. Mikor a Szent Írást kutatták, hogy lássák, hogy ezek tényleg úgy vannak-e, értelmük új világosságot nyert, mert angyalok táboroztak körülöttük és az igazságra befolyásolták őket, melyek az általuk olvasott írások tartalmaztak.