Mikor Portlandba visszatértem, a fanatizmus pusztító nyomait láttam mindenfelé. Némelyek azt vélték, hogy a vallás nagy irgalmakból és nagy zajból áll. Oly módon beszélte, mely a hitetleneket bosszantotta és befolyásuk gyűlöletet szított ellenünk és az általunk hirdetett tanok ellen. Azután örültek az üldözésnek. A hitetlenek nem látták konzekvensnek eljárásaikat. Egyes helyeken a testvéreket az összejövetelek megtartásában akadályozták. Az ártatlanok együtt szenvedtek a bűnösökkel.

Többnyire szomorú, nehéz szívvel figyeltem az eseményeket. Olyan borzalmas volt, hogy Krisztus műve, e meggondolatlan férfiak eljárása miatt kárt vall. Nem csak saját lelküket viszik kárhozatba, hanem a művön olyan szégyenfoltot ejtenek, melyet nagyon nehéz lesz eltávolítani. Az ördögnek azonban tetszett ez. Tetszett neki, hogy az igazságot szentségtelen személyek kezelték és hogy tévedésekkel keverve ezután a sárba taposták. Győzelmesen tekintett Isten gyermekeinek zavart és szétszórt állapotára.

Aggódtunk azokért a gyülekezetekért, melyek ajtót nyitottak a fanatizmusnak. A szívem fájt Isten népéért. Szükséges, hogy csalódjanak és ettől a hamis lelkesedéstől kísértessenek? Hűségesen hirdettem az Úrtól kapott intéseket, de kevés hatásuk volt, kivéve, hogy a különleges nézeteket valló személyek, féltékenyek lettek.

Egyesek, kik nagyon alázatosnak tartották magukat és alázatuk bizonyítékaként így mászkáltak a padlón, mint a gyerekek. Azt állították, hogy Krisztus szavai Máté 18,1-6-ban ebben az időben, mivel Krisztus visszajövetelét várták, teljesíteni kell. …

… A lelki dolgokat szent félelemmel hajtsuk végre. Alázatosság és szelídség Krisztus életével egyeznek, de tiszteletteljes módon kell hirdetni őket.

Egy keresztény akkor igazán alázatos, ha Krisztus szelídségét hirdeti, ha mindig kész másokon segíteni, ha barátságosan beszél és önzetlenül cselekszik, ezt a legszentebb üzenetet, melyet valaha is hirdettek, földünkön felemelik és megnemesítik.

Párisban /Maine/ voltak egyesek, kik azt hirdették, hogy a munka bűn. Az Úr egy dorgálást adott nekem e tévelygés vezető részére és azt mondta, hogy ez Isten szavával ellenkezik abban, hogy tartózkodik a munkától, hogy tévedéseit másokra erőlteti és kárhoztatja azokat, kik ezeket nem fogadják el. Elveti az Úr által adott bizonyságokat, melyek tévedéseiről akarják őt meggyőzni és elhatározta, hogy életét nem változtatja meg. Fáradságos utazásokat tesz, távoli helyekre gyalog, hol rosszul bánnak vele és akkor azt véli, hogy mindezt Krisztusért szenvedi. Hangulatát követi, az értelmet és a józanságot kikapcsolva.

Láttam, hogy Isten népe megmentéséért cselekedni fog és hogy ez az elámított ember nemsokára kinyilvánítja magát úgy, hogy az őszinték láthatják, hogy nem az igazi lélek vezeti őt és hogy pályája nemsokára véget ér. Ezután varázsa megtört és csak egész kis befolyása volt testvéreire. A látomásokat ördögi eredetűnek mondta és továbbra is hangulatait követte, mindaddig, míg elméje megháborodott és barátai kénytelenek voltak őt bezárni. Végül lepedőiből kötelet készített és felakasztotta magát. Követői most ébredtek tanai dőreségének tudtára.

Isten elrendelte, hogy az általa teremtett lények dolgozzanak. Ettől függ a boldogságuk. Isten alkotásaiban nem teremtett senkit arra, hogy here legyen. Boldogságunk növekedik, erőnk fejlődik, ha hasznos foglalkozással töltjük időnket.

A tevékenység erőt kölcsönöz. Isten világegyetemében tökéletes harmónia uralkodik. Az összes mennyei lények állandóan tevékenykednek, és az Úr Jézus földi életével mindenkinek példát adott. Körüljárt jót cselekedvén. Isten fektette le az engedelmes tevékenység törvényét. Csendben, de szakadatlanul végzik teremtésének tárgyai a rájuk szabott munkát. A tenger állandó mozgásban van. A sarjadó fű, mely ma zölddel és holnap már tűzre vetik, elvégzi munkáját, széppé varázsolja a mezőt. A levelek megmozdulnak anélkül, hogy a mozgató kezet látnánk. A Nap, a Hold és a csillagok missziójukat hasznosan és dicsőségesen végzik.

A szervezetünk minden időben munkát végez. Napról napra dobog a szív. Szabályos, meghatározott munkáját végezve szakadatlanul szállítja vörös folyamát a test minden részébe. Tevékenységet, tevékenységet, látunk az egész élő gépezetben. És az embernek kit Isten hasonlatosságára teremtett, dolgozni kell, hogy néki szánt helyét betöltse. Ne legyen rest. Mert s dologtalanság bűn.

A fanatizmus elleni küzdelem tapasztalatai közben egy nehéz próbát kellett kiállnom. Ha Isten Lelke az összejövetelen valakire kiáradt és Istent hálaadással dicsőítette, egyesek mesmerizmust kiáltottak, és ha az Úr akarata folytán az összejövetelen látomást kaptam, néhányan azt mondták, hogy az az izgalom és a mesmerizmus határa.

Gyakran vonultam félre szomorúan és csüggedten egy félreeső helyre, hogy szívemet annak kitárja, ki az elfáradtakat és megterhelteket hívja magához, hogy megnyugtassa őket. Mivel hitem az ígéret után vágyott, Jézust nagyon közel éreztem. Az ég szelíd fénye körülragyogott engem és úgy véltem, mintha Üdvözítőm karja átölelt volna és akkor elragadtattam látomásban. Mikor azonban elbeszéltem, amit nekem Jézus egyedül kinyilatkoztatott, hol semmi földi befolyás engem nem érhetett, szomorúan és csodálkozva hallottam egyesek megállapítását, hogy azok, kik legközelebb állnak Istenhez, vannak legjobban kitéve a Sátán kísértésének.

Sokan azt is el akarták velem hitetni, hogy nincsen Szentlélek, hogy Istennek azon emberei, akik látomásokat láttak, ezt a mesmerizmus befolyása alatt látták, vagy Sátán csalásának voltak csak eszközei.

Azok, kiknek különleges néztük volt egyes íráshelyről, teljesen tartózkodtak a munkától és azokat, akik ellentmondtak elméleteinknek, ebben vagy más pontban vallási kötelezettségeiket illetőleg kizárták és engem azzal vádoltak, hogy én a világhoz kívánok alkalmazkodni. A másikoldalon pedig azzal vádoltak meg azok az adventisták, kik csak névleg tartoztak hozzánk, hogy én vagyok a fanatizmus zászlóhordozója, holott a valóságban állandóan harcoltam a fanatizmus ellen.

Az egyes testvérek a legkülönfélébb módon számították ki Krisztus eljövetelének idejét, és arra bírták a testvéreket, hogy számításaik eredményét feltétlenül magukévá tegyék. Azonban az Úr kijelentette nekem, hogy ezen számítások nem felelnek meg a valóságnak, mert eljövetelét a nagy szomorúság előzi meg, s ha eljövetelének idejét meg akarjuk állapítani, s tévesen állapítjuk meg, ez csak gyengíti Isten népének hitét. Ezért azzal vádoltak testvéreim, hogy én vagyok az a rossz szolga, aki így szól szívemben: "Halogatja az én Uram az ő eljövetelét." Máté 24, 48.

Mindezek ólomsúllyal nehezedtek kedélyemre, gyakran oly zavart voltam, hogy magam is kezdtem kételkedni saját tapasztalataimban.

Egy reggelen a családi áhítat alkalmával újra kiáradt rám Isten ereje. Ekkor az a gondolat villant át agyamon, hogy az talán nem más, mint mesmerizmus, ezért ellent álltam. Ugyanebben a pillanatban megnémultam, s környezetemről sem vettem tudomást. Azután beláttam, hogy vétkeztem, midőn szembehelyezkedtem Isten akaratával és erejével és kétségbe vontam hatalmát, s hogy ezért némultam meg, s azt is tudtam, hogy 24 órán belül újra megoldódik nyelvem. Egy papírlapot láttam, melyre 50 bibliai szöveg fejezet és vers száma volt arányos betűkkel írva.

Mikor magamhoz tértem látomásomból, jel által táblát kértem, ráírtam, hogy néma vagyok, hogy mit láttam és a nagy Bibliát kértem. Vettem a nagy Bibliát és fellapoztam mindazokat a szövegeket, melyeket azon a papíron láttam.

Egész nap egyetlen szót sem tudtam szólni. Másnap már korán reggel végtelen öröm töltötte be lelkemet, a ajkam hangosan magasztalta Istent. Többé nem mertem kételkedni és Isten erejének ellenállni, bármit is mondtak rólam s emberek.

Mindez ideig nem tudtam írni, remegő kezem képtelen volt a tollat tartani. Látomásom közben egy angyal megparancsolta, hogy látomásomat írjam le. Engedelmeskedtem és egész könnyen írtam. Idegeim megerősödtek és attól kezdve mind a mai napig kezeim erősek voltak.

Nehéz kereszt volt a tévelygőkkel közölni a róluk kapott látomásaimat. Nagy bánatot okozott nekem, ha másokat nyugtalannak, vagy szomorúnak láttam. És mikor az üzenet közlésére kényszerültem, enyhítettem azt és a lehető legkedvezőbb formában közöltem, aztán visszavonultam és lelki gyötrelmeim közepette sírva fakadtam. Azokra tekintettem, kiknek látszólag csak saját lelküket kellett gondozni, és azt gondoltam hogy ha én lennék az ő helyükben, nem panaszkodnék. Nehéz volt az Istentől kapott világos, szigorú bizonyosságokat közölni. Gondosan figyeltem az eredményt és ha a dorgált személyek a dorgálást nem fogadták el, sőt később az igazságot levetették, akkor kérdések rajzottak bennem. Úgy közöltem-e az üzenetet, ahogy rám bízatott? Ilyenkor lelkemet oly nagy fájdalom hasogatta, hogy a halál kedves vendég és a sír édes nyughely lett volna számomra.

Nehéz idők voltak azok. Ha nem álltunk volna szilárdan hitünkben, hajótörést szenvedtünk volna. Egyesek azt mondták, makacsak vagyunk: azonban kénytelenek voltunk arcunkat, mint kovakövet megkeményíteni, nehogy jobbra, vagy balra eltérjünk.

Évekig dolgoztunk, hogy leküzdjük az előítéletet és az ellenállást legyűrjük, mely az igazság hű hordozóinak idejében - a hithősök és hősnők idejében - elnyeléssel fenyegetett. Úgy láttuk, hogy azok kik Istent alázattal és töredelmes lélekkel keresték, különbséget tudtak tenni az igaz és a hamis között. "Igazságban járatja az alázatosokat és az ő útjaira tanítja meg az alázatosakat." Zsolt. 25,9.

Értékes tapasztalatot adott nekünk az Isten ezekben a napokban. Ha közeli harcban kerültünk a sötétség hatalmaival, akkor az egész dolgot a hatalmas segítő elé vittük. Ismételten imádkoztunk erőért és bölcsességért. Nem hagytuk abba, mert éreztük, hogy a segítségnek jönni kell. Az Istenbe vetett hit által az ellenség saját fegyverével találta szembe magát . Az igazság nagyszerű győzelmeket aratott. Tudtuk, hogy Isten Szent Lelkét mértéken felül adta nekünk. Ha nem lettek volna Isten szeretetének e különös bizonyítékai, ha lelkének kijelentései által nem pecsételte volna meg az igazságot, akkor talán elbátortalanodtunk volna. Azonban az isteni vezetés e bizonyítékai az Isten dolgaiban szerzett élő tapasztalatok megerősítettek bennünket, hogy Isten harcait bátran vívjuk. A hívők világosan felismerhették, hogy mint készítette elő az Isten ösvényüket és mint vezeti őket, próbákon, csalódásokon és heves harcokon át. Miközben akadályokat, küzdelmeket állnak ki, megerősödve és gazdag tapasztalatokat szereznek minden lépésnél, melyet tesznek.

Későbbi években láttam, hogy nem adták fel teljesen azokat a hamis elméleteket, melyeket a múltban tanítottak! Kedvező alkalommal feltámadnak majd. Ne felejtsétek el, hogy minden ingatag dolog meg fog mozdulni. Az ellenségnek sikerül majd egyesek hitét feldúlni, de a hithűek mozdíthatatlanok lesznek. Próbák és kísértések között is szilárdan kitartanak. Az Úr a tévedéseket feltárta és azokat, akik nem ismerik fel a Sátán aknamunkáját, hovatovább hamis ösvényre vezeti. Jézus int bennünket, hogy legyünk éberek és erősítsük a többieket, kik halófélben vannak.

Nem hivatásunk, hogy vitába szálljunk azokkal, kik hamis elméleteket követnek. A vita hiábavaló. Krisztus sosem vitatkozott. "Meg van írva" - volt fegyvere a világ Megváltójának. Ragaszkodjunk az Íráshoz. Engedjétek az Úr Jézust és követőit, hogy bizonyságot tegyenek. Tudjuk, hogy bizonyságuk igaz.

Krisztus a teremtés felett áll. ő vezette Izrael gyermekeit tűzoszlopba. Szemei látják a múltat, jelent és a jövőt. Mindenki, aki Istent szereti, ismerje el és tisztelje őt. Parancsolatai népe életének ellenőrző hatalmai.

A kísértő azzal az elmélettel jön, hogy Krisztus hatalmi székét ismeretlen tárja helyzetté át és az embereket nem kell már terhelni jellemének felvételével és a törvény iránti engedelmességgel. Az emberi lények legyenek önmaguk törvényhozói - magyarázta ő. Ezek a ravaszságok az ént emelték és Istent lefokozták. A mértékletesség és erkölcsi uralom kipusztulnak majd az ember világában. A bűn elleni küzdelem gyengül. A világ nem szereti, s nem féli Istent, és azok, kik így élnek, lassanként elfelejtik egymás iránti kötelességeiket is. Isten és reménység nélkül élnek e világon.

Azok a tanítók, kik Isten szavát nem viszik be a mindennapi életükbe, nagy veszélyben forognak. Nincsen üdvöt adó ismeretük Istenről és Krisztusról. Azok, kik az igazságot nem élik ki, hajlamosak az álbölcselkedő tanokra, mely azt az időt rabolja el tőlünk, mit Isten szavának tanulmányozására kellene fordítaniuk. Borzasztó hibát követünk el, ha a Biblia tanulmányozását elhanyagoljuk, hogy olyan elméleteket vizsgáljunk meg, melyek tévútra vezetnek és figyelmünket Krisztus szaváról emberek kitalált csalásaira irányítsák.

Isten személyét illetőleg nincs szükségünk semmi fantasztikus tanra. Amit Isten akart, hogy róla megtudjunk, azt az Írásban és műveiben elénk tárta. A természet szépségei jellemét és teremtői erejét mutatják be. Ezen az embereknek adott adományai hatalmáról tesznek tanúságot és tudtunkra adják, hogy a szeretet Istené. De senki sincs felhatalmazva arra, hogy azt mondja, hogy Isten személyesen benne van a világban, levélben és a fában. Ezek a dolgok Isten alkotásai, melyek az emberiség iránti szeretetét nyilvánítják ki.

Krisztus, Isten tökéletes kinyilatkozása. Vajha ezek, kik szeretnék Istent megismerni, tanulmányozzák Krisztus művét és tanait. Azoknak, kik őt elfogadják és hisznek benne, hatalmat ad, hogy Isten Fiaivá legyenek.