1845 tavaszán Tapshamot /Maine/ látogattam meg. Ennél az alkalomnál több testvér gyűlt össze Stockbridge Howland testvér házánál. Idősebb lánya, Howland Franciska kisasszonynak, egy nagyon kedves barátnőmnek izületi baja volt és orvosi kezelés alatt állt. A kezei annyira dagadtak voltak, hogy az ízeket nem lehetett megkülönböztetni. Mikor együtt voltunk és erről az esetről beszéltünk, Howland testvért megkérdezték, hogy hiszi-e, hogy leánya ima által meggyógyulhat. Azt válaszolta, hogy megkísérli hinni azt, hogy meg lehet leányát gyógyítani és nyomban közölte velünk, hiszi hogy ez lehetséges.

Letérdepeltünk, hogy a testvérnőért komoly imában járuljunk Isten elé. Mi az ígéret beteljesedését kívántuk. "Kérjetek és adatik." Isten áldása kísérte imánkat és éreztük, hogy Isten kész meggyógyítani a beteget. A testvérek egyike így kiáltott fel: "Melyik testvérnőnek van olyan hite, hogy elmenjen hozzá és megfogván kezét, az Úr nevében azt ajánlja neki, hogy keljen fel?"

Franciska testvérnő a fenti szobában feküdt és mielőtt befejezte volna beszédét, Curtis testvérnő a lépcsőhöz sietett. Isten Lelkének erejével lépett a betegszobába és a beteget kézen fogva így szólt: "Franciska testvérnő, az Úr nevében kelj fel és légy egészséges." Új élet áramlott a beteg leány testébe. Szent hit töltötte be őt és engedelmeskedve az erőnek, felemelkedett ágyában. Lábra állt s Istent dicsőítve gyógyulásáért, járkálni kezdett a szobában. Hamar felöltözött és lejött a szobába, hol összejövetelünket tartottuk. Arca kimondhatatlan örömtől és hálától sugárzott.

A következő nap velünk reggelizett. Nemsokára ezután mikor White testvér a családi áhítatnál Jakab 5. fejezetét olvasta, a doktor lépett be a házba és szokása szerint felment, hogy páciensét meglátogassa. Mikor nem találta, lesietett és aggódó tekintettel nyitotta ki a nagy konyha ajtaját, hol mindannyian ültünk, beleértve kezeltjét is. Csodálkozva tekintett rá és végül így kiáltott: "úgy, Franciska jobban van!"

Howland testvér válaszolt: "Az Úr meggyógyította" és a felolvasást tovább olvasta, a fejezetet ott, ahol abbahagyta. "Beteg-e valaki köztetek? hívja magához a gyülekezet véneit és imádkozzanak felette." Jak. 5, 14. A doktor a csodálkozás és hitetlenség különös kifejezésével figyelt, majd biccentett fejével és elsietett.

Ugyanaznap este Franciska testvérnő három mérföldnyit utazott hazajövet, és bár az idő esőre hajlott, mégsem ártott neki, egészsége rohamosan javult. Pár nap múlva kívánságára a vízhez vezették és megkeresztelték. Noha az idő és a víz hideg volt, nem történt semmi baja, hanem ez időtől fogva megszabadult betegségétől és teljes egészségnek örvendett.

Ebben az időben WM. H. Hyde testvér vérhast kapott. A kísérő jelek nyugtalanítóak voltak. Az orvosok esetét majdnem reménytelennek tartották. Meglátogattuk és imádkoztunk vele, de ő bizonyos fanatikus személyek befolyása alá került, kik művünkre szégyent hoztak. Mi kívántuk, hogy a köréből kiemeljük őt és kértük az Urat, hogy adjon neki erőt, hogy helyét elhagyja. Imáink meghallgatásaképp megerősödött és áldás szállt reá, úgy, hogy a négy mérföldnyire lévő Patton testvér házához utazott, megérkezése után azonban ereje gyorsan fogyott.

A fanatizmus és a tévedések, melybe egy gonosz befolyás által került, hitének gyakorlásában akadályozták, ezt az egyszerű bizonyságot, melyet átélt, hálásan fogadta, alázatosan beismerte hibáit és szilárdan az igazság oldalára állt.

Csak néhánynak, kik erősek voltak a hitben, engedték meg, hogy a betegszobába lépjenek. A fanatikus személyeknek, kiknek befolyása oly ártalmas volt és akik makacsul egész Patton testvér házáig követték őt, szigorúan megtiltották, hogy hozzá menjenek, mialatt mi komolyan imádkoztunk egészsége helyreállításáért. Ritkán láttam ekkora igyekezetet, hogy Isten ígéreteit elnyerjük. A Szentlélek gyógyítása megnyilvánult és égi erő szállt beteg testvérünkre és a jelenlévőkre.

Hyde testvér rögtön felöltözködött és kiment a szobából Istent dicsőítve, arcáról a menny világossága áradt. Falusi ebédet szolgáltak fel. Azt mondta: "Ha egészséges lennék, ebből az ételből ennék és mert hiszem, hogy Isten gyógyított meg, hitem szerint cselekszem." Asztalhoz ült a többiekkel és jóízűen evett, anélkül, hogy rosszul lett volna tőle. Gyógyulása tökéletes és maradandó volt.