A szénakaszálásnál a férjem negyven dollárt keresett. Ennek egy részéből szükséges ruhaneműket vásároltunk, a fennmaradó rész elegendő volt a nyugat New Yorkba való utazásra és a visszatérésre.

Egészségem gyenge volt és úgy képtelen voltam útközben gyermekemre is felügyelni. Ezért tíz hónapos kis Henrikünket Bonfoey Klára testvérnő gondjaira bíztuk. A gyermekemtől való elválás nehéz próba volt számomra, de nem mertünk iránta való szeretetből a kötelesség ösvényéről letérni. Minden áldozat csekély, amit a vele való összeköttetésért hozhatunk.

Augusztus 13-án megérkeztünk New York városba, hol D. Moddy testvér házánál szálltunk meg. Következő nap Bates testvér és Gurne testvér csatlakozott hozzánk.

New York állam nyugati részében az első általános összejövetelt augusztus 18-án Arnold Dávid testvér csűrében tartottuk, kb. 35-en voltunk jelen - barátaink, kiket az állam e részében össze lehetett hívni. Közöttük azonban még kettő sem akadt, kinek hite megegyezett volna. Egyesek komoly tévedések mellett kardoskodtak és mindegyik buzgón kitartott nézetében, az Írással megegyezőnek jelentve ki azokat.

Egy testvér azt tanította, hogy a Jelenések 20-as fejezetében lévő 1000 esztendő már elmúlt és a 144.000, kiket a Jelenések 7, és 14. fejezete említ, azok, kik Krisztus feltámadásakor felébresztetnek.

Mikor halódó Üdvözítőnk jelképe előttünk volt a szenvedésének emlékét akartuk ünnepelni, felállt ez a testvér és kijelentette, hogy nem hiszi azt, amit most tenni szándékozunk, mert az úrvacsora a páskaünnep folytatása és ezt évenként csak egyszer lehet megünnepelni.

Ezek a különös véleményeltérések nagy teherként nyomták lelkemet. Láttam, hogy sok tévedést, mint igazságot mutatnak be. Úgy tűnt nekem, mintha Istent gyalázták volna. Nagyon bánkódtam és a teher súlya alatt összeroppanva elájultam. Egyesek, attól féltek, hogy meghalok. Bates, Chamberlain, Curney, Edson testvérek és férjem imádkoztak értem. Az Úr meghallgatta szolgái könyörgését és én ismét magamhoz tértem.

A menny világossága nyugodott rajtam és nemsokára elragadtattam a földről. Kísérő angyalom felsorolta a jelenlevők néhány tévedését, valamint tévedéseik ellentétét, az igazságot is. Az ellentmondó nézetek, melyeket ők a Szentírással egyezőnek jelentettek ki csak bibliai tanról való nézeteik voltak és azt a parancsot kaptam, hogy mondjam meg nekik, hagyják el tévedéseiket és egyesüljenek a harmadik angyali üzenet igazságában.

Összejövetelünk sikerrel fejeződött be. Az igazság győzött. Testvéreink elvetették tévedéseiket és egyesültek a harmadik angyali üzenetben. Isten gazdagon megáldotta őket és számosan csatlakoztak hozzájuk.

Bolneyből hatvan mérföldnyire lévő Port Gibsonba utaztunk, ahol augusztus 27-28-án egy másik összejövetelt rendeztek. "Utunkat" írja férjem Hastings testvérnek, aug. 27-i levelében, "Hannibálban, Snow testvérnél megszakítottuk . Ebben a helységben nyolc, vagy tíz drága lélek lakott. Bates testvér, Edson testvérek és Simons testvér nála szálltak meg éjszakára. Reggel Ilonának látomása volt és mialatt ebben az állapotban volt, a többi testvér lépett be hozzá. Az egyikük a szombat igazságot még nem fogadta el, de egy alázatos és jámbor férfi volt. Ilona felemelkedett látomásában, felvette a nagy Bibliát, felemelte az Úr előtt, beszélt belőle és azután odavitte ehhez az alázatos testvérhez és a karjára tette. ő elvette azt, miközben könnyei mellé peregtek. Ezután Ilona mellém ült, másfél óráig tartott látomása, mely idő alatt nem vett lélegzetet. Csodálatos esemény volt. Mindnyájan sírtunk örömünkben. Bates testvért náluk hagytuk és Edson testvérrel Port Gibsonba utaztunk."

Az összejövetelt Port Gibsonban Hiram Edson testvér csűrében tartottuk. Itt olyanok voltak jelen, kik szerették az igazságot, de a tévedésekre hallgattak és gyakorolták is azokat. Mielőtt azonban az összejövetel véget ért, az Úr hatalmasan működött érettünk. Ismét látomást kaptam, melyben láttam, hogy mily fontos, hogy a testvérek véleménykülönbségeiket félretéve, a bibliai igazságban egyesüljenek.

Azzal a szándékkal hagytuk el Edson testvér területét, hogy a szombatot New York városában fogjuk megünnepelni. Mivel a rendes utasszállító gőzöst lekéstük, ezért egy folyamcsónakba szálltunk, úgy gondolva, hogy majd átszállunk, ha majd találkozunk a gőzössel. Mikor közeledtünk hozzá, előkészületeket tettünk az átszállásra, de a gőzös nem állt meg és nekünk, amikor elmegy mellettünk át kellett ugornunk.

Bates testvér tartotta kezében a viteldíjunkkal és így kiáltott a kapitánynak: "Itt van a menetdíjunk!" Mikor látta, hogy a hajó mellettünk úszik, át akart ugratni, azonban lábával megakadt a hajókorlátjában és hanyatt a vízbe zuhant. Erre a hajó után kezdett úszni, egyik kezében pénztárcájával, a másikban egy egy dolláros bankjeggyel. A kalapja leesett a fejéről és még azt is megakarta menteni, elvesztette a bankjegyeket, de pénztárcáját erősen fogta. A gőzös megállt, hogy fedélzetére vegye őt. Ruháját, a csatorna szennyes vize átitatta, és mivel Center parthoz közeledtünk, elhatároztuk, hogy felkeressük Harris testvér házát, hogy Bates testvér ruháját rendbe hozhassuk.

Látogatásunk áldás volt a család részére. Harris testvérnek évek óta hurutja volt. Szenvedéseit tubákkal enyhítette, mondván, hogy a szer nélkül nem tudna élni. Fejfájása miatt sokat szenvedett. Azt tanácsoltuk neki, hogy forduljon az Úrhoz a Nagy Orvoshoz, ki betegségéből meg fogja gyógyítani őt. Elhatározta, hogy ezt cselekszi és mi egyesültünk imába ő érette. Teljesen abbahagyta a tubák használatát. Állapota javult és ez időtől egészsége sokkal jobb volt, mint évek óta. Ennél a látogatásnál alkalmam volt Harris testvér otthonában egy testvérnővel beszélni, ki arany ékszert hordott, azt állította, hogy Krisztus eljövetelét várja. Mi a Szentírás világos kijelentéseiről beszéltünk, melyek tiltják az arany ékszer viselését. ő azonban Salamonra hivatkozott, kinek megparancsoltatott, hogy a templomot ékesítse fel és arra a jövendölésre, hogy Isten városának utcái aranyból lesznek. Azt mondta, ha külsőnket ékszer viselésével javítani tudjuk, hogy nagyobb befolyást gyakoroljunk a világra, akkor ez helyénvaló. Azt válaszoltam, hogy mi szegény, elesett emberek vagyunk és ahelyett, hogy testünket azért díszítenénk, mert Salamon templomát oly nagyszerűen felékesítették, gondoljunk elesettségünkre és hogy Isten fiának szenvednie és meghalnia kellett, hogy bennünket megváltson. Ez a gondolat győzzön meg méltatlanságunkról. Jézus a mi példaképünk. Ha saját lealacsonyítását és szenvedését félretéve így kiáltana:

"Ha valaki követni akar engem, az tetszelegjen és élvezze a világ örömeit, így válik az én tanítványommá, akkor a tömeg hinne néki és követné. Jézus azonban csak mint alázatos és megfeszített közelít hozzánk. Ha vele akarunk élni a mennyben, úgy már itt hasonlókká kell lennünk hozzá. A világ követelni fogja a magáét és aki győzni akar, annak mindazt el kell vetni, ami a világé."

Másnap folytattuk utunkat a gőzössel és egész Madison Coutyig /N.Y./ utaztunk. Azután elhagytuk a hajót és kocsit béreltünk, hogy hátralévő huszonöt mérföldet megtegyük Brookfieldig, hol Irs Abbey testvérünk lakott. Mivel péntek délután volt, elhatároztuk, hogy egyikünk az ajtóhoz megy és megtudakolja, hogy szívesen látnak-e bennünket, ellenkező esetben rögtön visszatérünk a kocsival, hogy a szombatot egy szállodában töltsük.

Abbey testvérnő lépett az ajtóhoz. Ezután férjem bemutatkozott, mint szombat ünneplő. "Örülök, hogy látunk: jöjj be" mondta. Férjem azt válaszolta: "Még három személy van a kocsiban! - Én sose félek keresztényektől" volt a felelete. Abbey testvérnő nagyon örült, mikor meglátott bennünket, ő és családja szívélyesen fogadott minket. Mikor Bates testvért bemutattuk, azt mondta: "Lehetséges, hogy ez Bates testvér, ki azt a hatalmas könyvet írta a szombatról? És most minket jött meglátogatni? Nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj. AZ Úr küldött titeket hozzánk, mert éhezzük az igazságot."

Egy gyermeket küldött ki a szántóföldre, hogy mondja meg Abbey testvérnek, hogy négy szombat ünneplő érkezett. Azonban nem nagyon igyekezett velünk ismeretséget kötni, mert előzőleg egy gyakori vendége miatt hitében elgyengült. Ezek, kik Isten szolgáinak adták ki magukat, tévedéseket hintettek a kis nyáj köré, mely az igazságba akart megszilárdulni. Abbey testvérek már oly régóta harcoltak ellenük, hogy féltek velük érintkezésbe jutni. Abbey testvér azt hitte, hogy mi is ehhez az osztályhoz tartozunk. Mikor belépett a házba, nagyon hidegen fogadott minket és egy pár egyszerű, egyenes kérdést intézett hozzánk: tartjuk-e szombatot és hiszünk-e Isten elmúltüzeneteiben. Mikor látta, hogy mi az igazsággal jöttünk hozzá, a legnagyobb örömmel üdvözölt bennünket.

E helyen tartott összejöveteleink az öröm forrása voltak azoknak, akik az igazságot szerették. Örültünk, hogy az Úr előrelátásából ide vezérelt. Együtt örvendeztünk Isten jelenlétének és nagy vigaszunkra szolgált, hogy olyanokkal találkozhattunk, kik a szétszóratás egész ideje alatt is szilárdan álltak és a lelkesítés és fanatizmus ködében és mámorában is az igazság üzeneteihez ragaszkodtak. Ez a kedves család isteni segítség volt számunkra utunkon.