Mikor 1869 október 25-én Adams Centerben tartózkodtam, láttam, hogy egyes prédikátoraink elhanyagolják a felelősség hordozását, melyet Isten vállaikra helyezett. Ez a hanyagság még több munkát jelentett azoknak, kik a terheket hordozzák. Egyes prédikátorok elhanyagolták, hogy Isten művében elől járjanak és gyávák voltak. Fontos döntéseket kell hozni és mert a halandó ember nem láthatja meg előre a véget, egyesek vissza rettennek és nem mernek előre menni úgy, ahogy az isteni előrelátás vezeti őket. Valakinek elől kell járni, valakinek meg kell ezt kockáztatni Isten iránti félelemből, és az eredményt neki kell átengedni. Azok a prédikátorok, akik ezt a munkát eloldozzák, sokat veszítenek. Ezek nem szerzik meg azokat a tapasztalatokat, melyekkel Isten őket erős, derék férfiakká akarta nevelni, kikre majd a szükség idején számítani lehet.

Férjem betegsége alatt Isten megvizsgálta népét és kipróbáltak, hogy kinyilvánuljon, hogy mi lakozik a szívükben. Eközben feltárta előttük azokat a tulajdonságaikat, melyek ellenkeztek az ő Szentlelkével. Az Úr bebizonyította népének, hogy az ember bölcsessége boldogság és ha nem bízzák magukat Istenre, akkor terveik és számításaik dugába dőlnek. Ebből tanulhatunk. Ha tévedések történtek, akkor ezekből okuljunk és ne hanyagoljuk el a terhek és a felelősség vállalását. Ott hol sok forog a kockán, hol nagy horderejű dolgokról van szó, s fontos kérdések megoldásáról, Isten szolgáinak vállalni kell a személyes felelősséget. Nem cselekszik Isten akaratát, ha a terheket nem vállalják.

Némely prédikátor nélkülözi a szükséges képességeket, hogy gyülekezetet építsen és nem is dolgozik készségesen Isten művében. Ezeknek osztatlan érdekkel lankadatlan buzgósággal és fáradhatatlan türelemmel és kitartással kellett rendelkezni. Ha ezekkel a tulajdonságokkal tevékenykednének, akkor a gyülekezeti rend fenntartható volna.

Isten figyelmeztette férjemet, hogy kímélje erejét. Láttam, hogy Isten kegyelméből felépült és élete az irgalom csodája, nem azért, hogy ismét magára vegye azokat a terheket, melyek alatt összeroskadt, hanem, hogy Isten népe az ő tapasztalatából az egész mű érdekeinek fejlesztésében és a terhekből, melyeket viselnem kell, hasznot húzzon.

Férjen felépülése utáni esztendők nem az Úr nagy munkaterületet nyitott meg számunkra. Kezdetben félénken beszéltünk a nyilvánosság előtt, mikor az Isten előrelátása az utat megnyitotta, bizalmat nyertem, hogy nagy hallgatóság elé álljak. Együtt látogattuk sátor összejöveteleinket, melyek Maine-től Dakotáig, Michigantől Texasig és Californiáig terjedtek.

A mű, mely gyengén és vontatottan indult, megerősödött, és kiterjedt. Fejlődésének bizonyítékai a kiadóhivatalok és a missziók melyek sok államban létesültek. Ahelyett, hogy első lapunk kiadását zsákban a postára vigyük, most különböző havi folyóirataink százezreit küldi szét kiadóhivatalunk. Isten keze igazgatta a művet, hogy megáldja és felépítse.

Életem további története sok vállalkozást foglal magában, melyek közben felmerültek és melyekkel életem műve szorosan egybe forrt. Ez intézmények létesítéséért férjem és én szóban és írásban harcoltunk. E tevékeny és cselekedetekben gazdag évek tapasztalatainak csak érintése is messze túl lépi élet történetem kereteit. Sátán erőfeszítései nem szűntek meg, hogy a művet hátráltassák és a munkásokat elpusztítsa, de Isten szolgáit és művét megoltalmazta.

Ha végigtekintek elmúlt életünkön, csak azt mondhatom, mivel előrehaladásunk minden mozzanatát magam is átéltem, dicsőség Istennek! Ha látom, hogy mit tett az Úr csodálkozom és bízom Krisztusban a vezetőben. Nem félhetünk a jövőtől, kivéve ha azt az utat, melyen az Úr vezetett bennünket és a történetünkben rejlő tanításokat elfelejtjük.