1915 július 18-án vasárnap délután öt órakor kb. 500 barát és szomszéd gyűlt össze Elmshavenben,

hogy jelenlétükkel és rokonszenvükkel vigasztalják azokat, kik a halottban forrón szeretett hozzátartozójukat gyászolják.

Az ünnepélyt White testvérnő otthona előtti réten tartották, mely már régóta a béke szigete volt, egy igazi menedék, amint gyakran nevezte ha nyilvános szereplésről hazatért. A gyepes hely egyik végén egy baldachint állítottak fel a szolgáló prédikátoroknak, mellyel szemben terebélyes szilfák alatt székeket és padokat, sőt pamlagokat és hintaszékeket tettek idősek és gyengék részére, hogy minden érkezőnek ülőhelye legyen.

Az ismert ének hangjaival: It is well wich my soul - melyet a Pacific Union College és a St. Heléna szanatórium dupla kvartettje énekelt, kezdődött az ünnepély. R. W. Munson testvér azt kérte imájában, hogy mindannyian hasznot merítsünk abból a példából, melyet a most elhunyt, odaadó és vallásos életével adott és hogy sokan segítséget és erőt nyerjenek műveinek olvasása által. "Különösen azt add meg, hogy írásai áldottak legyenek, melyet a világ négy égtája felé küldött, hogy ezáltal a világ az üzenetet sok nyelven hallja, melyekre a könyveit lefordították. Köszönjük néked azokat, kik Kínában, Japánban, Indiában, Afrikában és a tenger szigetein szolgálóleányod írásainak olvasása által a megmentő igazság ismeretére jutottak. Álldd meg, kérünk azokat is, kik ezekbe az országokba mentek, hogy a jelenvaló igazságot elvigyék."

A Georg B. Starr testvér által felolvasott szövegek a következők, melyekből egyesek csak részben olvasott fel: Zsolt. 116, 15., Préd. 7, 2.4., Róma 8,35. 37. 39., Ján. 6, 39. 40., Dán. 12,2. 3., Jel. 14, 12. 13., Ezék. 37. 12-14., Ésa. 26, 19., Jel. 21,4. Az olvasást pár vers fejezte be, melyek White testvérnő élettapasztalatát különösen szemléltették: Zsolt. 40. 10. 11. és Márk. 14,8.

J. N. Loughborugh testvér, ki a keresztény szolgálat hosszú ideje alatt megöregedett és megőszült, kit azonban az Isten, mint az adventüzenet kezdetén és fejlődésének élő tanúját, csodálatosan életben tartotta volt az első szónok. Szeretettel szólt annak életművéről, kivel 1852 óta oly gyakran szoros összeköttetésben munkálkodott. Prédikációja, mely nagyrészt visszaemlékezésekből állt, életbeírásul szolgált, mely mint ez esetben a Szentlélek csodálatos működését nyilvánította ki az ő működésével kapcsolatban. Ismételten hangsúlyozta azt a tényt, hogy művei a legnagyobb erkölcsiséget szolgálják és hogy Krisztushoz és a Bibliához vezetnek és bánatos szíveknek nyugalmat és vigaszt adnak.

Starr testvér a következő szónok. White testvérnő életének néhány személyes időszakára tért ki. Azt mondta: "Még soha nem hallottam más személyt úgy beszélni a Jézus iránti szeretetről, mint ahogy őt hallottam. Több ízben hallottam őt így felkiáltani: Szeretem őt, szeretem őt, szeretem őt! Egész életét annak a feladatnak szentelte, hogy másokat megnyerjen és serkentsen, hogy szeressék őt és teljes szívükből szolgáljanak neki.

A legnagyobb jellemnek tartottam őt, kivel valaha találkoztam. Életét csak erős tölgyhöz tudom hasonlítani, a szélnek kitéve a legerősebb vihart is kiállja, vagy a hegyhez, mely dacol az elemekkel. Istenbe vetett hite legyőzhetetlen volt. Próbákban, melyek sokak hitét elpusztították volna, megtartotta bizalmát és győzött."

Aztán a "Passed away from earth" dalt énekelték. Az ének első sorai nagy hatással voltak a hallgatóságra. Ezeket a sorokat évekkel ezelőtt White testvérnő egyik munkatársa, az azóta elhunyt Uriah Smith testvér írta. Szomorú a földi búcsú, de a feltámadás napja oly közel.

E. W. Fransworth, az ünnepély vezetője a következőket mondta:

"Úgy tűnik nekem testvéreim és barátaim, hogy majdnem lehetetlenség valakinek arra gondolni, hogy búcsúbeszédet tartson egy oly fölött, kinek élete és működése majdnem 80 éven át állhatatos élő prédikáció volt. E nyáron múlt 78 éve, hogy White testvérnő Istennek adta szívét. Azonban ő most nyugszik.

A családnak barátoknak azt mondom, hogy ma veletek gyászolok, azonban a Krisztusban leélt igaz élet elveszi a halál borzalmát és a sír fájdalmát. Jézus itt volt és biztonsággal járhatunk azon az ösvényen, melyet ő járt. Testvérek, nézzünk fölfelé! Tekintsünk a mostani könny és bánat völgyéből egy jobb reménység és az örök élet felé Jézusért, Ámen."

White testvérnő egyik kedvelt énekével "We shall meet beyond the river" és a S. T. Hare testvér imájával az ünnepély véget ért.