1877 május 11-én elhagytuk Oaklandot, hogy Battle Creekbe utazzunk. Férjem sürgönyt kapott, melyben kértek, hogy jöjjünk Battle Creekbe, hol figyelmét a műre vonatkozó fontos dolgokra szentelje. A kérésnek eleget tett. Komoly elfoglaltságai, a prédikációk írása, a Review nyomda, a kollégium és a szanatórium bizottsági ülései gyakran a késő éjszakába nyúltak. Ez rettenetesen kimerítette. Ez az állandó szellemi munka előkészítette összeroppanását. Mindketten éreztük a veszélyt és elhatároztuk, hogy Coloradóba utazunk, hol visszavonulva kipihenjük magunkat.

Mialatt úti terveinket szőttük, egy hang ezt mondta nekem: "Vedd fel a páncélt. Munkám van számodra Battle Creekben." A hang oly érthető volt, hogy önkéntelenül hátrafordultam, hogy megnézzem ki beszél. Senkit nem láttam és mikor tudtára ébredtem Isten jelenlétének, szívem olvadozni kezdett. Mikor férjem bejött, megmondtam, hogy mi érintette lelkemet. Sírtunk és együtt imádkoztunk, de most minden tervünk megváltozott.

A battle creeki kollégiumi iskolaévnek szünideje következett. Nagyon aggódtam a tanítókért, kikből sokan megtéretlenek, vagy Istentől elesettek voltak. Egy hétig dolgoztam értük, amennyiben minden este, és szombaton és az első napon összejöveteleket tartottam. A szívemet megindította, mikor termünket iskolánk tanulóival majdnem telve láttam. Megkíséreltem mélyen beléjük vésni, hogy egy tiszta imával telt élet nem fogja őket hátráltatni, hogy alapos tudományos ismeretekre szert tegyenek, hanem az ismeret szerzés sok akadályát az által elháríthatják majd. Az Üdvözítővel való összeköttetés által Krisztus iskolájába fognak belépni és ha ebben az iskolában szorgalmas tanulók lesznek, akkor a bűnök és az erkölcstelenségek közöttük meg fognak szűnni. Ha ezek kiszorulnának, akkor ismeretük gyarapodni fog,

Iskolánknak magasabb nevelési színvonalat kell képviselni, mint más tudományos intézetnek, mert az ifjúságnak nemesebb nézeteket ad és az életnek oly célját tárja elébük, és a bibliai hit között lévő harmóniát bemutassa.

Az Úr megerősített és megáldotta az ifjúságért tett erőfeszítésemet. Sokan jöttek előre, hogy imádkozzunk értük. Egyesek az éberség és az ima hiányában hitüket is Isten által való elfogadásuknak bizonyságát vesztették el. Sokan bizonyságot tettek, hogy miután a lépést megtették, elnyerték Isten áldását. Ez összejövetelek után meglehetősen sokan jelentkeztek a keresztségre.

Azonban munkám Battle Creekben még nem fejeződött be. Komolyan megkísértett bennünket, hogy nagy mértékletességi összejövetelen vegyünk részt, egy dicséretes kísérletben, melyet akkoriban Battle Creek lakosainak jobb körei kezdeményeztek. Ezt a mozgalmat a battle creeki reformklub hatszáz tagja és a keresztény mérsékletességi nőegylet kétszázhatvan tagja támogatta. Isten, Krisztus, Szentlélek és Biblia e komoly munkások előtt ismert kifejezések voltak. Sok jót tettek már és a munkások tevékenysége és munka módszerük és összejöveteleik szelleme még több jót ígértek a jövőben.

A Bernum cirkusz június 26-án tett látogatása alkalmat adott a keresztény mértékletességi nőegyletnek, hogy nagy munkát végezzenek a mértékletességi reform javára. Egy óriási mértékletességi éttermet nyitottak, hogy azt a nagy embertömeget ellássák, mely az állatsereglet megtekintésére vidékről bejött a városba és ily módon megakadályozták, hogy söntésekbe és csapszékekbe menjenek, hol kísértésbe eshettek. Azt az óriási sátort, melyet a michigani konferencia a sátor-összejöveteleknél használt és melybe körülbelül ötezer ember fért, felajánlottuk nekik erre az alkalomra. Ebben a roppant vászontemplomban a vendégek részére 15, vagy 20 asztalt állítottak fel.

Június 1-én vasárnap este meghívásra 5000 ember előtt beszéltem a sátorban a keresztény mértékletesség tárgyáról.

Augusztus 9-től 14-ig sógornőm K. White kíséretében felkerestem a Rokomo /Ind./ közelében tartott tábor-összejövetelt. Férjem nem hagyta el Battle Creeket. Ezen összejövetelen az Úr megerősített, hogy a legkomolyabban munkálkodjam. Világosságot, erőt adott, hogy a néphez szóljak. Mikor az ott összegyűlt férfiakra és nőkre néztem, kiknek megjelenése oly nemes és tiszteletreméltó volt és a hat év alatt összegyűlt kicsi csapattal összehasonlítottam, mely többnyire szegény és műveletlen volt, nem tudtam mást csak ezt kiáltottam: Mit tett isten!

Az a nemes befolyás, amit az igazság azok életére és jellemére gyakorolt, kik elfogadják azt, itt nagyon szembetűnt. Beszéd közben megkértük azokat kik valamikor dohányosok voltak, de az igazság által nyert világosság következtében lemondtak róla, hogy álljanak fel. Ismételt felhívásra harmincöt-negyven állt fel, kikből tíz-tizenketten asszonyok voltak. Most azokat kértük meg, hogy álljanak fel, kiknek az orvos azt mondta, hogy életveszélyes részükre a dohányzásról való lemondás, mert annyira megszokták már az ingert, hogy képtelenek lesznek nélküle élni. Erre 8-an álltak fel, kiknek arca szellemi és testi egészségről tett tanúbizonyságot. Mily csodálatos az s megszentelő befolyás, melyet az igazság az emberi életre gyakorol, mikor állhatatos, mérsékletes emberekké teszi azokat, kik a dohánynak, a bornak vagy más modern élvezeteknek hódolnak!

Vasárnap de. J. H. Waggoner testvér beszélt nagy szabadsággal, egy nagy tömegnek a szombatról. Három különvonat ontotta az embereket a táborhelyre. A nép itt nagyon lelkesedett a mérsékletességről az erkölcsről és a kereszténység szemszöge alapján. Rendkívüli világossággal és szabadsággal áldottam meg és az összegyűlt hallgatóság a legnagyobb figyelemmel hallgatott engem.

Mi elhagytuk a modern mérsékletességi szónokok kitaposott útját és az uralkodó mértékletesség okát egész az otthonig a családi asztaláig és a gyermek étvágyáig vezettük vissza. Izgató ételek fogyasztása még izgatóbb szerek utáni vágyat keltenek. Az ifjú, kinek ízlése ily módon elromlott és kit nem tanítottak önuralomra, később az alkohol és a dohány rabja lesz. A szülők kötelessége, hogy gyermekeiket az élet helyes nézeteire és felelősségére neveljék, hogy így megalapozzák az őszinte keresztény jellemet. A mértékletességi reform nagy munkájának, ha eredményes akar lenni, már az otthonban kell kezdődni.

Este Waggoner testvér, nagy és figyelmes hallgatóság előtt az idők jeleiről beszélt. Sokan megjegyezték, hogy ez az előadás és a szombaton tartott prédikációja új gondolatokat ébresztett bennünk és elhatározták, hogy ezeket a tárgyakat megfogják vizsgálni.

Hétfőn a néphez fordultam és mindnyájukat kértem, hogy ajándékozzák szívüket Istennek. Kb. ötvenen jöttek előre, hogy értük imádkozzunk. Igen mély volt az érdeklődés. Ezen összejövetel eredményeképp 15 keresztelkedett meg Krisztusban.

Úgy terveztük, hogy az ohiói és a nyugati összejöveteleken részt veszünk, de barátaink úgy vélték, hogy ez, tekintve egészségi állapotunkat vakmerőség lenne, így többnyire szenvedtem, a szanatóriumban kezeltek.

Férjem szakadatlanul dolgozott, hogy Isten dolgainak érdekeit a mű különböző osztályaiban, melyeknek Battle Creekben volt a központja, előmozdítsa. Mielőtt észrevettük volna, már teljesen kimerült. Egy reggelen szédülni kezdett és bénulás fenyegette. Mi nagyon féltünk ettől a borzasztó betegségtől, de az Úr irgalmas volt és megkímélt ettől a fájdalomtól. Férjem rohama nagy testi és szellemi gyengeséget idézett elő és így tényleg lehetetlennek látszott, hogy a keleti tábor-összejöveteleken résztvegyünk, vagy hogy én elutazzam, itt hagyva férjemet ebben a nyomott lelki és gyenge egészségi állapotában.

Gondolataimban azonban nem tudtam belenyugodni, hogy a munkaterületről távol maradjak. Az ügyet az Úr elé vittük imában. Tudtuk, hogy a nagy Orvos úgy férjemet mint engem ismét meggyógyíthat, ha dicsőségét szolgálja ez a tett. Elhatároztuk mindketten, hogy hitben előre megyünk és Isten ígéretében bízva mindent megkockáztatunk.

Mikor Grovelandba /Mass./ a táborhelyre érkeztünk, egy kitűnő összejövetelt találtunk. A táborhelyen negyvenhét sátort vertek, a három nagyon kívül, melyek közül az összejövetelekre hozott sátor 80x120 láb kerületű volt. A szombati összejövetelek voltak a legfontosabbak. A gyülekezet felébredt és megerősödött, mialatt a bűnösök is elszakadtak és veszélyes helyzetük tudtára ébredtek.

Vasárnap reggel a hajók és vonatok ezerszám hozták elő rakományukat a táborhelyre. Smith testvér beszélt délelőtt a keleti kérdésről. A tárgy különös érdeklődést keltett és az emberek a legnagyobb figyelemmel hallgatták.

Délután csak a legnagyobb nehézséggel tudtam az álló nép között utat törni a szónoki emelvényhez. Mikor elértem emberi fejek tengerét láttam magam előtt. AZ óriási sátor zsúfolt volt és ezrek álltak kívül, több láb vastagságú falat alkotva. Tüdőm és nyakam nagyon fájt, azonban hittem, hogy Isten ennél a fontos alkalomnál segíteni fog. Az Úr nagy szabadságot ajándékozott nekem, hogy e roppant tömeg előtt a keresztény mértékletességről beszéljek. Mialatt beszéltem fáradságom és fájdalmaimat elfelejtettem, mert felismerve, hogy olyan embereknek beszélek, kik szavaimat nem tartják üres fecsegésnek. Előadásom több, mint egy óra hosszat tartott és szavaimat állandóan a legnagyobb figyelemmel hallgatták.

Hétfőn reggel közösen imádkoztunk sátrunkban férjemért. Esetét a nagy Orvos elé vittük Drága percek voltak. A menny nyugodott rajtunk. A következő szavak szívembe vésődtek: "A győzedelem, amely legyőzte a világot a mi hitünk." I. Ján. 5,4. Mindnyájan éreztük Isten áldását.

Azután a nagy sátorban gyülekeztünk. Férjem csatlakozott hozzánk és rövid beszédet tartott. Értékes szavak hagyták el ajkát, melyek oly szívből jöttek, melyeket az Isten kegyelméről és jóságáról való meggyőződés meglágyított és lángra gyújtott.

Azután folytattuk a munkát ott, ahol szombaton abbahagytuk. Délelőtt különösen a bűnösökért és elszakadtakért munkálkodtunk, melyek közül kétszázan tízéves gyerekektől egész ősz hajú férfiakig és nőkig, előre jöttek, hogy imádkozzunk értük. Ezek a közül több, mint húszan akkor helyezték először a lábukat az élet útjára. Délután harmincnyolc személyt kereszteltek meg és sokan keresztségüket a hazatérésük utáni időre halasztották.

Hétfőn este már a Denverben /Mass./ tartott sátor-összejövetelen álltam a szószék mögött. Nagy tömeg gyűlt egybe előttem. Túl kimerült voltam, hogy gondolataimat összefüggően elmondhassam. Éreztem, hogy segítségre van szükségem és szívből könyörögtem este. Tudtam, hogy ha munkámat a legcsekélyebb siker is koronázza, az csak a Mindenható ereje által történhetnék.

Isten lelke áradt reám, mikor beszélni kezdtem. Ezt mint a villanyáramot éreztem szívemben és minden fájdalmam eltűnt. Az agyamba vezető idegeim nagyon fájtak, de ez is megszűnt. A gyulladásos torkom és beteg tüdőm ismét épek lettek. Bal karom és kezem a fájdalmak miatt majdnem használhatatlanok voltak, most azonban a természetes érzés visszatért beléjük. Értelmem tiszta volt, lelkem Isten szeretetével és világosságával telt meg. Isten angyalai, mint tűzfal vettek körül engem.

Előttem emberek voltak, kikkel talán az ítéletig nem találkozom már. Üdvösségük elnyerése úgy befolyásolt engem, hogy komolyan Isten félelemmel beszéltem, hogy vérüktől mentes legyek. Előadásomat, mely egy óra tíz percig tartott, nagy felszabadultság hatotta át. Jézus volt a segítőm, kinek neve legyen áldott. A hallgatók figyelmesek voltak.

Kedden visszatértünk Grovelandba, hol a sátrakat már szétszedték és testvéreink "Isten hozzád"-ot mondva egymásnak, készülődtek, hogy a vonatra szállva hazautazzanak. Ez a tábor-összejövetel a legjobbak egyike volt, melyen részt vettem.

Délután Haskell testvér kocsiján elvitt bennünket Soath Lanchasterbe, hogy egy ideig otthonában kipihenjük magunkat.

Elhatároztuk, hogy a vermonti tábor-összejövetelre való utunk egy részét magánkocsin tesszük meg, mivel azt hittük, hogy a férjemnek elviselhetőbb lesz. Délben megálltunk az országúton. Tüzeket raktunk, megfőztük ebédünket és együttesen imádkoztunk. Ezeket a drága órákat, melyeket a Haskell testvérek Ings testvérnő és Huntley testvérnő társaságában töltöttünk el, sosem fogjuk elfelejteni. Az egész úton South Lanchestertől Vermontig Istenhez szálltak imáink. Miután három napig így utaztunk, vonatra szállva befejeztük utunkat.

Ez az összejövetel a vermonti műnek nagy hasznára volt. Az Úr erőt adott nekem, hogy majdnem minden nap beszélhettem az emberekhez.

Vermontból egyenesen New Yorki tábor-összejövetelre mentünk. Az Úr ismét nagy könnyedséget adott a szólásban. Egyesek azonban előkészületlenek voltak és így nem tudták az összejövetelt a maguk számára hasznosítani. Állapotuk felismerése közben elmulasztották az Urat komolyan keresni, elhagyva bűneiket és lázadozásukat. A tábor-összejövetelek egyik nagy célja az volt, hogy testvéreink tudatára ébredjenek annak a veszélynek, hogy az élet gondjai túl terhelik őket. Nagy veszteségeket szenvedünk, ha nem használjuk ki ezeket az alkalmakat.

Visszatértünk Michiganbe, majd pár nappal később Lausingbe mentünk, hogy az ott két hétig tartó tábor-összejövetelt meglátogassuk. Itt nagyon buzgón munkálkodtam és az Úr lelke támogatott dolgomban. Gazdag áldást nyertem, mikor a tanítókhoz beszéltem és lelki üdvösségükért tevékenykedtem. Ez egy figyelemre méltó összejövetel volt. Isten Lelke mindvégig közöttünk időzött. Az összejövetel eredményeképp 130 keresztelkedett meg. Ezeknek nagy része kollégiumunk növendéke volt. Miután már egy hetet Battle Creekben töltöttünk. Elhatároztuk, hogy az alföldeken keresztül Californiába utazunk.