1879 október 23-án reggel két órakor kiáradt reám Isten Lelke és a jövendő ítélet eseményeit szemléltem. Nem találok kellő szavakat, hogy a dologról beszámoljak, melyeket elém tártak és arról a hatásról, amelyet kedélyemre gyakoroltak.

Isten ítéletének nagy napja megérkezett. Tízezerszer tízezren álltak egy trón előtt, melyben egy fenséges megjelenésű személy ült. Több könyvet nyitottak meg előtte és mindegyik fedelén tűzlánghoz hasonló fényű arany betűkkel ez volt írva: "Mennyei könyv."

Ezután megnyitották az egyik könyvet, mely azok neveit tartalmazta, kik azt állították, hogy hiszik az igazságot. Rögtön elvesztettem a szemem elől a trón előtt álló milliókat és figyelmem azokra irányult, kik azt állították magukról, hogy ők az igazság és a világosság gyermekei. Mikor e személyek neveit és jó cselekedeteit egymás után felemlítették arcuk szent örömtől ragyogott, mely minden irányba sugárzott. Azonban nem tett reám mély benyomást.

Egy másik könyvet nyitottak fel, melyben az igazság ismerők bűnei voltak feljegyezve. E könyv főcíme: "Önzés" alatt az összes bűn szerepelt. Minden hasáb felett voltak címek és ezek alatt fel voltak tüntetve minden névnél a megfelelő helyen a kisebb bűnök is. A "Fösvénységnél" hamisság, lopás, rablás, csalás és kapzsiság állt, a becsvágynál, büszkeség és pazarlás állt, a féltékenység, a gyűlölet, irigység és neheztelés élen állt, és a mértéktelenség, a rettenetes bűnök egész sora haladt, úgy mint gyönyör, házasságtörés, állati szenvedélyeknek való hódolás stb. Amint ezt néztem, kimondhatatlan kínt éreztem és így kiáltottam: "Ki menekülhet meg? Ki állhat meg Isten előtt megigazulva? Kinek a ruhája mocsoktalan? Ki hibátlan a tiszta szent Isten szemében?"

Mikor a Szent trónon a könyv lapjait forgatta és szemét egy pillanatra a személyekre szegezte, tekintete egész a lelkükbe hatolt és egyidejűleg életük minden szava és cselekedete oly tisztán szemük elé rajzolódott, mintha láng betűkkel lettek volna eléjük tárva. Remegni kezdtek és arcuk elsápadt...

Egyik osztályt, mint országa eljövetelének akadályozóit írták be a könyvbe. Mikor a bíró átható szemével rájuk tekintett, a késést előidéző bűneik napfényre kerültek. Sápadt remegő ajkakkal vallották be, hogy a rájuk bízottal hűtlenek voltak. A kapott figyelmeztetéseket és alkalmakat nem méltatták figyelemre és nem is használták ki. Most láthatták, hogy túl sokat bíztak Isten kegyelmében.

Mindenkinek felemlítették a nevét, kik az igazságot ismerték... A könyv egyik oldalán, a hűség cím alatt férjem nevét láttam. Élete jelleme és tapasztalataimnak minden eseménye világosan elém tárult. Egyes dolgokat meg akarok említeni, melyek mély benyomást tettek rám. Elém tárult, hogy Isten férjemet egy meghatározott műre felkészítette, felvértezte, felszerelte és előrelátásban egyesített bennünket, hogy ezt a művet folytassuk. Lelkének bizonyságai által nagy világosságot ajándékozott neki. Óvott, figyelmeztetett, hogy a mű kezdetétől ennek egy részét mi is elnyerjük. Isten csoda által óvta meg szellemi képességét, noha testi ereje ismételten felmondta a szolgálatot.

Istené a dicsőség, azért a nemes barátságért és szilárd becsületességért, melyet férjem tanúsított, mikor az igazságot védelmezte és a hamisságot megdorgálta. A kezdetén szükség volt ilyen szilárdságra és határozottságra és ahogy tovább haladt lépésről-lépésre a mű, még mindig szükség volt rájuk. Az igazságot védelmezte, anélkül, hogy egyetlen alaptételt is feláldozott volna azért, hogy legjobb barátjának megnyerje tetszését. Tüzes temperamentumos volt, ki cselekedeteiben és szavaiban bátorságról és félelem nélküliségről tett tanúbizonyságot. Ez sokszor nehézséget okozott neki, melyeket sokszor elkerülhetett volna. Munkatársainak teljesen különböző temperamentuma miatt, kénytelen volt erélyesebben fellépni, határozottabb lenni és komolyabban és bátrabban beszélni.

Isten képesítette őt arra, hogy a szükséges terveket elkészítse és keresztül vigye, mert nem vonakodott ezeket a szellemi adottságait kiművelni, hogy bátran előremenve Isten művét kifejlessze. Idővel az "Én" összekeveredett munkájával, azonban, ha Szentlélek érintett lelkét, akkor eredménye eszköz volt Isten kezében műve felépítésére. Emelkedett nézetei voltak, azokról a követelményekről, melyeket Isten mindenkivel szemben támaszt, kik nevét vallják a kötelességről, melyeket Isten mindenkivel szemben támaszt, kik nevét vallják a kötelességről, az özvegyek és árvákról való gondoskodások a szegények iránti részvétről és a rászorultakon való segítségről. Gondosan vigyázott testvéreinek érdekére, hogy igazságtalanul hiányt ne szenvedjenek.

Férjem azon komoly fáradozása, hogy intézetet létesítsünk, szintén bejegyezve láttam a mennyei könyvbe. A sajtó útján terjesztett igazságom olyan volt, mint a fénysugár, mely a naptól minden irányba sugárzik. Ez a munka az eszközök és az erő feláldozásával kezdődött és folytatódott.

Mikor férjem beteg lett, más férfiakat választottak, hogy helyét betöltsék. Ezek jó szándékkal láttak a munkának, de az önmegtagadást eddig nem tanulták. Ha érezték volna annak szükségességét, hogy naponként Istennel tusakodjanak és önzetlenül adták volna magukat a műnek, nem önmagukban, hanem Isten bölcsességében bízva, akkor bebizonyították volna, hogy műveiket Isten által cselekedték. Ha figyelték volna az adott intéseket és tanácsokat, mikor Isten Lelke ellen cselekedtek, akkor megvédte volna őket a bűntől.

Egy ember, ki őszinte Istennek szemben, az felebarátaival is becsületesen fog bánni, akár előnyös az a számára, akár nem. Sokan, kiket Isten munkájára kiválasztott, kipróbált és megvizsgált és másokat most próbál és vizsgál meg.

Miután Isten bennünket a szomorúság tüzes kemencéjében megpróbált, férjemet ismét talpra állította és nagyobb szellemi világosságot és érzelmi erőt adott neki, mint előzőleg volt, hogy terveket készítsen el és azokat keresztül vigye. Ha férjem saját gyengeségét érezve, előre ment, akkor az Úr volt az erőssége. Beszédben és cselekedetben, határozottan olyan reformokat siettetett, melyeket mások már rég elvetettek volna. Gazdagon adott, félve, hogy javai kerékkötőivé válnak.

Mialatt Isten ezt a munkát adta nekünk, hogy szóban és írásban bizonyságot tegyünk a népeknek, másoknak kellett jönni, hogy a művel kapcsolatos terheket hordozzák. Isten gyermekei ne bátortalanodjanak el, hanem a sikertelenségből tanuljanak, hogy a következő kísérletnél eredményt érjenek el és ha összeköttetésben lesznek a bölcsesség forrásával, akkor biztos, hogy eredményesek lesznek.

Isten tapasztalatlan vállakra is helyezett terheket. Kiképzi őket, hogy gondosak, bátrak és kockázatot vállalóak legyenek.

Akinek felelősségteljes állása van, fel kell ismernie, hogy először Istentől hatalmat, hogy azután ezzel az emberek felett is hatalmat gyakorolhasson. Azoknak, kik intézeteik részére terveket készítenek és azokat végrehajtják, a mennyel kell összeköttetésben lenni, ha bölcsességet, előrelátást, megkülönböztető képességet és éleselméjűséget akarnak elnyerni. Istent nagyon sokszor kihagyják a számításból, holott minden Isten áldásán múlik. Isten meghallgatja önmegtagadó munkásainak kiáltását, kik művének előbbre vitelén dolgoznak. Sőt leereszkedik, hogy a gyenge halandókkal színről-színre beszéljen.

A szoros kapcsolat, mely Mózes és Isten között volt, és a neki adott nagyszerű kinyilatkoztatás következményeképp, arca úgy ragyogott a mennyei világosságtól, hogy Izrael népe nem tudott ránézni. Ragyogó mennyei angyalnak nézett ki. Az Isten megismerésének személyes tapasztalata azon férfinek szólt, ki felelőségeket hordoz és ki, mint vezető nagyobb értékű, mint az egyiptomi bölcsességekben való korábbi nevelésekor volt. Kik Isten művében felelősséget viselnek, sosem pótolhatják Isten bölcsességét és erejét, még a legnagyobb ékesszólás által sem.

Isten minden intézkedést megtett az emberért, hogy elnyerje azt a segítséget, melyet egyedül csak ő adhat. Ha a munkája űzi, hajtja és megzavarja, úgy hogy nincs ideje isteni dolgokon elmélkedni, vagy imádkozni, akkor hibákat fog elkövetni. Ha nem állítjuk fel Jézus zászlaját a sátánnal szemben, akkor az ellenség azokat, kik a jelenkor fontos munkájában tevékenykednek, legyőzi.

Mindenkinek előjoga, kik közösségünk intézeteivel összeköttetésben állnak, hogy Istennel szoros kapcsolatban éljen és ha ezt elmulasztják, akkor nem megfelelőek a rájuk bízott munkára. A nekünk Krisztus által adott intézkedés egy teljes és tökéletes áldozat volt, egy bűntelen adomány. Vére legfájóbb foltot is tisztára moshatja. Ha csak ember lett volna akkor hitünk és engedelmességünk hiánya miatt fel lennénk mentve. ő azért jött, hogy megmentse azt, ami elveszett. Ekkor nagy művére csak akkor leszünk képesítve, ha Istenben munkálkodunk, ha imáink komolyak és bensőségesek és így szállnak állhatatosan a kegyelem trónjához.

Isten egyes személyeket képez ki, hogy terheket viseljenek, és terveket végre hajtsanak és férjem nem állt ennek útjában. Isten művét nem tudja karjaival átölelni, mert nagy kiterjedésű. Sok fejre és kézre van szükség a tervezéshez és a munkához - olyan emberekre, kik nem kímélik magukat. A tapasztalat hiánya miatt majd hibákat követnek el, azonban ha a munkások összeköttetésben lesznek Istennek, akkor ő több bölcsességet fog nekik ajándékozni. A világ teremtése óta még nem forogtak ily nagy érdekek kockán, mint most azoknak cselekedetétől, kik a világnak szóló utolsó intő üzenetet hiszik és hirdetik.