1871. december 10-én közölték velem, E. atyafi, hogy te is, két húgod is igen veszélyes állapotban vagytok. S ami még veszedelmesebbé teszi a helyzeteteket, hogy még csak nem is tudtok róla. Láttam, hogy sötétség vesz körül titeket. Ez a sötétség nem egy csapásra telepedett rátok. Fokozatosan, csaknem észrevétlenül léptetek be a sötétség ködébe, míg csak olyan nem lett nektek a sötétségetek, mintha világosság lenne, pedig naponta sűrűsödik körülöttetek még ma is. Olykor-olykor fénysugarat láttam, amint eltávolítja tőletek a sötétet, de csak újra visszatért, még szorosabban vett körül, tapinthatóbban és sűrűbben, mint azelőtt.

Énekiskoláid mindig is csapdát jelentettek neked. Sem te, sem két nővéred, nem rendelkeztek elég mély lelki élettel ahhoz, hogy a nélkül mehessetek olyan áramlatok közé, mint amivel az iskolátokban szembekerültök, hogy hatnának rátok. Következetesebb gondolkodás, határozottabb jellem kellene ahhoz, mint amivel ti rendelkeztek, hogy ilyen társaságba keveredjetek anélkül, hogy rossz irányba ne hassanak rátok. Hallgasd meg Krisztus szavait „Ti vagytok a világ világossága. A hegyre épült város el nem rejthető, és ha világosságot gyújtanak, nem teszik véka alá, hanem a tartóba, hogy világítson a ház minden lakójának. így világítson világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és magasztalják mennyei Atyátokat”. Olyan félreérthetetlen volt-e a példátok és légkörötök, hogy mély benyomást tett volna és meggyőzte volna az ismerősöket? Nem hinném. Titeket ért sérülés. Sötétség telepedett rátok, elhomályosította fényeteket, azért nem világolt fényesen, hogy eloszlatta volna mások körül a sötétséget. Hanem ti különültetek el egyre inkább az Istentől.

Te, fivérem, alig tudod, mit műveltél. Elálltad nővéreid előtt az istenes életben való fejlődés útját. Mindketten, de különösen F. belebonyolódott a szellemidézés elbűvölő, ördögi fortélyaiba, ami megrontotta az örökkévaló dolgokról alkotott felfogását. Annyira, hogy ha meg akar szabadulni tőle, hallatlan erőfeszítésébe fog kerülni. Még akkor is hajszálnyin múlik a menekülése. Te magad is elvakult, megcsalt, elbűvölt vagy. Nem ismered magad. Mind nagyon gyöngék vagytok, holott erősek lehetnétek a drága, megmentő igazság által. Megerősödöttek, megalapozottak, megállapodottak a sziklán, Krisztus Jézuson. Mélyen átérzem helyzeteteket. Reszketek miattatok. Kísértéseket látok mindenfelől és csak nagyon kevés erőt, hogy ellenük álljatok.

E. atyafi, közölték velem, hogy beleszerettél valakibe, és hogy félrevezeted magad az indítékaid és szíved valódi szándéka felől. Láttalak G. atyafi lányának társaságában. Ez a lány sohasem adta át szívét Krisztusnak. Láttam, hogy kényeskedő és ítélet alatt áll. A te viselkedésed sem volt olyan, hogy elmélyítette volna benne a bűntudatot, az igazság felőli meggyőződést, vagy azt a benyomást tette volna rá, hogy ezek roppant fontos dolgok. Te ugyan állítod, hogy szentnek tartod az üdvösséget és a jelen igazságot. Ez a lány azonban elvből nem tiszteli a szombatot. Szereti a világ hiúságát, mindene a maga fitogtatása és a szórakozás. Te meg olyan fokozatosan távolodtál el Istentől és a világosságtól, hogy észre sem veszed ezt az elkülönülést, amit az igazság szükségszerűen hoz azok közé, akik Istent szeretik, és akik az élvezeteket kedvelik inkább, mintsem Istent. Láttam, hogy vonzódsz ehhez a lányhoz. A vallásos összejövetelek és a szent kötelességek keveset nyomnak a latba nálad. Másrészt ennek a jóformán gyermeknek a jelenléte, aki pedig nem ismeri az igazságot vagy a mennyei dolgokat, magával ragad. Elfeledkeztél a magad megtagadásáról és a keresztről, ami pedig egyenesen Krisztus valamennyi tanítványának ösvényén jelen van.

Közölték velem, hogyha a világosságban járnál, akkor határozottan az igazság mellett álltál volna ki. Akkor a példád bizonyítaná, hogy annyira fontosnak tartod az igazságot, amelyet vallasz, hogy a szereteted és a szíved oda szegődne, ahol felismerhető a Krisztus mása. Krisztus most megkérdezi tőled: Kit választasz? Engem, vagy a világot? Most kell döntened. Megszenteletlen szíved ösztönzéseit akarod-e követni, hátat akarsz fordítani a Krisztus kedvéért tett lemondásnak és a nélkül akarsz átlépni a kereszten, hogy válladra emelnéd? Segítsen téged az Isten, hogy észrevedd, hol tartasz, hogy az örökkévaló dolgoknak tulajdoníts igaz értéket. Jelenleg annyira rövid a lelki látásod, hogy azzal helyezed egy szintre a közönségest, ami szent, ami elkülönített. Felelősségek terhe nehezedik rád. Nagyon kihat a két húgodra, amit teszel. Egyedüli biztonságod, ha elkülönülsz a világtól.

Megmutatták nekem, testvérem, hogy szórakozóhelyekre viszed a fiatalokat a vallásos órák idején, s hogy énekiskolákat rendezel világiakkal, akik mindenestől sötétségek, és akiket gonosz angyalok vesznek körül. Hogyan látszik meg a te gyönge, halvány világosságod az ilyen sötétség és kísértés között? Isten angyalai nem kísérnek el az ilyen alkalmakra. Magadra hagynak, hogy a magad erejével menj. A Sátánnak nagyon ínyére van a helyzeted, mert eredményesebben fel tud használni a terveiben, mintha nem vallanád, hogy olyan keresztény vagy, aki megtartja Isten valamennyi parancsát. Így szól az igaz tanú a laodiceai gyülekezethez: „Ismerem tetteidet. Nem vagy se hideg, se meleg. Bárcsak hideg volnál, vagy meleg! De mivel langyos vagy, és se hideg, se meleg, kivetlek az én számból. Azt mondod, gazdag vagyok, dúsgazdag, semmire sincs szükségem. Hát nem tudod, hogy nyomorult vagy és szánalomra méltó, szegény, vak és meztelen! Tanácsolom neked, végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy meggazdagodjál, fehér ruhát, hogy felöltözködjél és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága, és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss. Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem, légy buzgóságos azért, és térj meg”.

Elvakult vagy és belehabarodtál a lányba. Erősnek érezted magad, mikor magad voltál a gyöngeség. Mégis erős lehetsz a hatalmas Istenben. Igaz tettek eszköze lehetsz, ha hajlandó vagy szenvedni Krisztusért. Te és két húgod jóvátehetitek az időt, ha akarjátok, de ehhez erőfeszítést kell tennetek. Egyik húgod olyannal jár együtt, aki nem méltó a szeretetére. Komoly jellemhibái vannak. Nem tiszteli a szent és elkülönített dolgokat, nem változott meg a szíve az Isten Lelke által. Önző, dicsekvő és jobban kedveli az élvezeteket, mint a kötelességet. Semmi tapasztalata nincs a lemondásban és a megalázkodásban.

A barátságok kötésekor legyünk nagyon óvatosak, nehogy olyannal kerüljünk meghitt kapcsolatba, akinek nem lehet biztonságosan követni a példáját. Mert az ilyen meghittségnek az lesz a következménye, hogy elvezet Istentől, az odaadástól, és az igazság szeretetétől. Kifejezetten veszélyes olyanokkal lépni meghitt barátságra, akik nem élnek lelki életet. Ha bármelyikőtök, vagy akár mind a hárman követitek Isten Lelkének vezetését, vagy ha nagyra becsülitek az üdvösségeteket, akkor nem választotok olyan barátokat, akik nem veszik komolyan a vallásos dolgokat, s akik nem élnek azok gyakorlati hatása alatt. Tekintsétek legtöbbnek az örök szempontokat. Semminek sem lehet szövevényesebb és veszedelmesebb hatása a gondolkodásunkra, és semmi sem űzi ki teljesebben a komoly benyomásokat és Isten Lelkének meggyőzéseit, mint az olyanokkal fenntartott barátság, akik hiúk és nemtörődömök, s akik csak a világról és hiábavalóságokról beszélnek. Minél vonzóbbak ezek az emberek máskülönben, annál veszélyesebb a hatásuk a barátaikra, mert kellemes vonzást varázsolnak a vallástalan élet köré.

Isten igényekkel lép mindhármótok elé, amit nem tehettek könnyedén félre. Jézus a maga vérén vett meg titeket. „Nem vagytok a magatokéi. Nagy volt a ti váltságdíjatok. Dicsőítsétek meg hát az Istent testetekben és lelketekben, hisz mindkettő az övé”. Hozzatok áldozatot Istenért. Súlyos felelősségek várnak mindhármótokra a mindennapi életben. Feljegyzéseitek naponta Istenhez érkeznek. Rejtett, riasztó veszélyek leselkednek ösvényeteken. Ha megtehetném, karomba szeretnélek venni és biztonságban átemelni rajtuk, de erre nincs felhatalmazásom. Most estetek át életetek legválságosabb szakaszán. ha felráznátok lelketek szunnyadó erőit és úgy irányítanátok ezeket, hogy az örökkévaló jövőtöket biztosítsátok, s ha mindent ennek vettek alá, akkor sikeresek lesztek a keresztény jellem tökéletesítésében. Mindhárman részt vehettek a bűnök ellen vívott lelki hadviselésben és Krisztus által győzők lehettek. Ez azonban nem lesz gyerekjáték. Szigorúan vett harc ez, lemondással és keresztviseléssel járó. Az a veszély fenyeget, hogy nem teljesen értitek meg visszaeséseteket és riasztó állapototokat. Hacsak úgy nem nézitek az életet, amint van, hacsak el nem vetitek a képzelet ragyogó szárnyalásait és le nem szálltok a mindennapi élet józan leckéihez, ez esetben akkor ébredtek csak fel, mikor már késő. Akkor majd meg fogjátok érteni, hogy rémítő hibát követtetek el.

Nem úgy neveltek titeket, hogy szilárd, tartós jellemet alkottatok volna. Ezért most kell szert tennetek arra a fegyelmezettségre, amit évekkel azelőtt kellett volna megszerezzetek. Anyátok túlságosan kényeztetett titeket. Az anya szeretheti okosan gyermekeit, de szeretheti oktalanul is, s eltűrheti, hogy szeretete megvakítsa őt, hogy ne ismerje fel gyermekei örök érdekeit. Kényeztető, gyönge asszony volt anyátok. Túlságosan féltette a gyermekeit. Csaknem belehalt a tengernyi teherbe, amit pedig gyermekeinek kellett volna levenni róla, s amit ők sokkal könnyebben elbírtak volna.

Mivel hiányzik a szilárdság, a lemondás a jellemetekből, ez komolyan hátráltat, hogy valódi lelki életre tegyetek szert. Olyanra, mely nem bizonyul futóhomoknak. Műveljétek hát magatokban a szilárd és határozott szándékot. Ezekre a vonásokra feltétlenül szükség van a sikeres keresztény életre. Ha megvesztegethetetlenek vagytok, akkor semmi el nem tántorít attól, ami helyes. Akkor semmi sem lesz elég csábító ahhoz, hogy eltereljen a kötelesség egyenes útjáról. Akkor hűségesek és igazak lesztek Istenhez. A szeretet, a szerelem sürgetései, a barátság vágyódásai nem térítenek el az igazságtól és kötelességtől, nem vetitek oda áldozatul a kötelességet a hajlandóságért.

Ha téged, fivérem, az a csábítás gyötör, hogy azzal a tapasztalatlan lánnyal kösd össze életedet, aki valójában hiányosan ismeri az élet közönséges, gyakorlati, mindennapos kötelességeit, akkor hibát követsz el, ez a hiányosság mégis jelentéktelen ahhoz képest, hogy nem ismeri az Isten iránti kötelességét. Pedig nem szenvedett világosság híjával, örvendezhetett volna a vallásos kiváltságoknak, mégsem értette meg, hogy Krisztus nélkül nyomorult bűnös csupán. Ha szerelmed miatt újra meg újra hátat tudsz fordítani az istentiszteletnek, ahol Isten találkozik népével, hogy annak társaságát élvezd inkább, aki nem szereti Istent, s akit nem vonz a vallásos élet, hogyan várhatod el, hogy Isten felvirágoztassa az ilyen frigyet! Ne hamarkodd el a dolgokat. Nem kell biztatnunk a korai házasodást. Ha akár a lány, akár az ifjú nem tartja tiszteletben Isten követelményeit, ha nem tesznek eleget azoknak a követelményeknek, melyek a valláshoz kötik őket, akkor az a veszély fenyeget, hogy nem fogják tiszteletben tartani a férj vagy a feleség kötelességeit sem. Amiatt a szokásod miatt, hogy gyakran időzz annak társaságában, akit kiválasztottál, méghozzá a vallásos kiváltságok és az ima óráinak feláldozásával, olyan veszteség ér, amit nem engedhetsz meg magadnak. Elterjedt szokás a későn fekvés. Istennek azonban nem tetsző, még ha mindketten keresztények vagytok is. Ezek a nem helyénvaló órák ártanak az egészségnek, megfosztják az agyat a másnap kötelességeinek végzéséhez kellő erő gyűjtésétől, de a gonoszság látszatát is keltik. Fivérem, remélem lesz elég önérzet benned, hogy kerüld az ilyen udvarlást. Ha egyedül Isten dicsőségére törekszel, akkor meggondoltan, körültekintően viselkedsz. Nem tűröd meg, hogy annyira elvakítson a szerelemsóvár érzelgősség, hogy ne ismerd fel azokat a jelentős követelményeket, melyeket Isten tőled, kereszténytől elvár.

Kedves fiatalok! Hozzátok szólok most, hármótokhoz. Legyen a célotok Isten magasztalása és erkölcsi másának elsajátítása. Most nyílik kitűnő lehetőségetek, hogy megmossátok jellemetek ruháját és kifehérítsétek azt a Bárány vérében. Fordulópontnak tartom ezt mindhármatok sorsában. Kit választotok – teszi föl a kérdést Krisztus -, engem, vagy a világot? Isten felszólít, hogy feltétel nélkül adjátok át neki szíveteket és szereteteket. Ha jobban szeretitek barátaitokat, testvéreiteket, anyátokat, apátokat, házatokat avagy földeteket, mint engem, akkor nem vagytok méltók hozzám. A vallás a legkomolyabb követelményekkel áll a lélek elé, hogy járjunk, éljünk a vallás elvei szerint. Mint ahogy az iránytű északra mutat, úgy mutatnak a vallásos kötelességek Isten dicsőségére. Mikor megkeresztelkedtetek, ígéretet tettetek, mely kötelez, hogy tiszteletben tartsátok Teremtőtöket, és eltökélten tagadjátok és feszítsétek meg magatokat, hajlandóságaitokat, bűnös kívánságaitokat, sőt még gondolataitokat is szorítsátok engedelmességre a Krisztus akarata iránt.

Kerüljétek el a kísértéseket. Mikor kísértések vesznek körül és nem uraljátok a körülményeket, melyek kitesznek a kísértésnek, akkor igényt tarthattok Isten ígéretére, akkor magabiztosan és tudatos erővel kiálthattok "Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít." Istenben erő rejlik mindhármótok számára. Ti mégsem érzitek ennek az erőnek szükségét, holott csakis ez képes megmenteni titeket. Éljetek gyöngeségetek és bűnösségetek tudatában. Jézus, drága üdvözítőnk, meghív most, hogy helyezkedjetek szilárdan az örök igazság alapzatára. Ha vele együtt szenvedtek, akkor örök országában dicsőséggel fog megkoronázni titeket. Ha hajlandók vagytok feláldozni érte mindent, akkor üdvözítőtök lesz. De ha a magatok útját választjátok, akkor csak sötétben fogtok tapogatózni, míg csak túl késő nem lesz, hogy biztosítsátok az örök jutalmat.

Mit vagytok hajlandók elviselni az igazságért? Nagyon rövid idő áll rendelkezésetekre, hogy kimunkáljátok jellemetek nemes vonásait. Mindhárman többé-kevésbé boldogtalanok és elégedetlenek vagytok. A múltban bőven találtatok okot a panaszra. Hűtlenül szóltatok és másokat is gáncsoltatok. Különösen áll ez F. és H.-ra. Szívetek dagadozik a büszkeségtől, időnként pedig a keserűségtől is. Elhanyagoltátok a belső szobátokat – az imaéletet – és nem kedvelitek a vallásos kötelességeket. Ha igyekeztetek volna meglett emberekké válni a Krisztusban, akkor mára már erősek lennétek, hogy ellenálljatok a kísértésnek. Hanem ezeket a becses vonásokat csak úgy érhetitek el, ha átadjátok lelketeket a vallás követelményeinek. Akkor majd magasztosak lesznek vágyaitok és nemes elvek egyensúlyozzák ki gondolkozásotokat és szereteteteket. Ha nemes cselekedetekkel kötjük le magunkat, akkor Isten is velünk fáradozik. Át kell éreznünk annak szükségét, hogy Isten erejével kapcsoljuk egybe emberi igyekezetünket és buzgó tetteinket. Isten erejével helyt tudunk állni, elég erősek tudunk lenni arra, hogy győzzünk. E. atyafi nagyon elégtelennek bizonyultál a céltudatosságban, hogy véghez is vigyél valamit és elviseld, amit el kell viselni.

Milyen óriási hibát is követnek el a gyermekek és fiatalok nevelésénél, amikor kedveskednek nekik, kényeztetik és babusgatják őket! Így önzőkké válnak és tehetetlenekké! Nincs elég erejük az élet apró kötelességeinek végzéséhez. Nem nevelik őket arra, hogy a mindennapi élet kötelességeinek végzése által jellemerőre tegyenek szert, még ha annyira alantas munka is az. Elhanyagoljátok, hogy készségesen és vidáman megtegyétek, ami közvetlen kezetek ügyébe esik, s amit valakinek úgyis el kell végezni. Erős a kívánság valamennyiünkben, hogy nagyobb, magasztosabb feladatot találjunk.

Senki sem alkalmas pedig a nagyszerű és fontos kötelességekre, hacsak hűséges nem volt az apró kötelességek végzésénél. A jellem fokozatosan fejlődik. Fokozatosan szoktatjuk rá lelkünket, hogy azzal arányos erőt fejtsen ki, amilyen feladat áll előttünk. Ha a körülmények játékszerei vagyunk csupán, akkor semmiképpen ki nem fejlesztjük a keresztény jellemet. Felül kell kerekednünk a körülményeken, nem pedig hagyni, hogy fölénk kerekedjenek. A Krisztus keresztjénél találjuk meg az erőt. Most áll módotokban, hogy fokozatosan növekedjetek, hogy legyőzzétek a nehézségeket és felülkerekedjetek a szokás hatalmán. Jézus életet adó erejének kell életre pezsdíteni titeket. Vonzódjatok Krisztushoz, öltsétek magatokra az ő isteni szépségét és kiválóságát. G. atyafi lányának még művelődnie kell. Nem áll készebben az élet nehézségeire és kötelességire – amire pedig, ha valakinek a felesége lesz, készen kell állnia -, mint bármelyik tízéves kislány.

A vallás szabja meg kötelességeteket, az irányítson titeket minden dolgotokban, az uralkodjon el teljesen a szereteteteken. Ha fenntartás nélkül a Krisztus kezére bízzátok magatokat, ha az ő erejét teszitek meg a ti erőtökké, akkor majd kitisztul az erkölcsi látásotok, hogy felismerjétek a jellem nagyságát, nehogy a látszat csaljon meg titeket, nehogy kőbe botoljatok barátaitokkal együtt. Legyen éles és érzékeny az erkölcsi erőtök, hogy sérülés nélkül bírja elviselni a súlyos próbát. Legyen annyira szilárd a lelki becsületességetek, hogy ne ingasson meg a hiúság, a kevélység vagy a hízelgés.

Jaj, milyen nagyszerű dolog is az, ha szívünk békében él Istennel, összhangban a Teremtőnkkel, hogy a gonosz példa ragályossága közepette, mely félrevezető külsejével elcsábítja a lelket a kötelességtől, angyalokat küldjön megmentésünkre. Mégse felejtsétek, hogyha ti csalogattátok magatokra a kísértést, akkor nem kaptok Istentől segítséget, hogy legyőzzétek. A három ifjú azért viselte el a tüzes kemencét, mert Jézus járt velük a lángok közt. Ha maguk jószántából mentek volna a tűzbe, akkor megemésztette volna őket. így lesz ez veletek is. Ha nem mentek nyitott szemmel a kísértésbe, Isten meg fog őrizni, mikor rátok törnek azok.