R. atyafi, nem olyan légkört hordozol magaddal, ami tisztességet szerezne a jelen igazság ügyének. Ha megszentelődtél volna az igazságtól, melyet másoknak hirdetsz, akkor tízszer annyira javára váltál volna Isten ügyének, mint amennyire eddig váltál. Arra támaszkodtál, hogy feszültséget, feltűnést kelts, enélkül alig van bátorságod. Ezek az izgalmak és feltűnéskeltések jelentik az erőd, a dicsőséged, a sikered a munkában, de ezek Istennek nem tetszők. Ezen a téren csak ritkán olyan a munkád, mint amilyennek képzelted.

Ha alaposan szemügyre vesszük a dolgot, kiderül, hogy ezek után a rendkívüli összejövetelek után alig akad begyűjtésre váró kéve. Te mégsem tanultad meg a múlt felgyülemlett tapasztalataiból, hogy megváltoztasd munkamódszeredet. Nem akarod megtanulni, hogy úgy alakítsd jövő munkásságodat, hogy elkerüld a múlt tévedéseit. Ennek az oka, hogy akár az iszákos, megszeretted ezeket az izgatott légkörű összejöveteleket, vágyakozol utánuk, mint a részeges vágyik a pohár szesz után, hogy felrázza bágyadt erőit. Te az Isten iránti buzgalommal és az igazság szeretetével téveszted össze ezeket az izgalmakat keltő vitákat. Csaknem teljesen hiányzott belőled az Isten Lelke, hogy együtt fáradozzék munkásságoddal. Ha minden igyekezetedben veled lenne Isten, ha felelősnek tartanád magad az elvekért, ha bölcsen úgy igazgatnád ezeket az izgató okokat, hogy Krisztus országába gyűjtsd az embereket, akkor meglátnád igyekezeted gyümölcseit és Istennek is dicsőséget szereznél. A te lelkednek lángolni kellene az igazság szellemétől, amit másoknak hirdetsz. Miután azon fáradoztál, hogy arról győzd meg az embereket, hogy Isten törvényei követelményekkel állnak eléjük, miután arra tanítottad őket, hogy legyenek bűnbánattal az Isten és hittel a Fiú iránt, akkor a munkád éppen csak elkezdődött. Nagyon gyakran kimented magad a munka befejezése alól és másokra hagyod a munka befejezésének súlyos terheit, amit pedig neked kellene hordoznod. Azt mondod, nem tudod befejezni. Ez esetben minél hamarabb felkészülsz arra, hogy vállald a lelkipásztor terheit, vagyis a nyáj pásztora légy, annál jobb lesz.

Mint pásztor, neveld magad arra, hogy az emberek gondolkodására hass, hogy Isten nyája minden tagjának kellő időben nyújts táplálékot. Légy gondos, készíts el előre jó néhány gyakorlati tárgykört, amelyet felkutattál, s hogy ez a lelkület töltsön be és egyszerűen, erőteljesen a megfelelő időben és helyen hirdesd ezeket az embereknek, amint szükség mutatkozik erre. Nem készítetted fel magad alaposan az ihletés szavából minden jócselekedetre. Mikor a nyájnak lelki táplálékra volt szüksége, gyakran valami vitás kérdéssel hozakodtál elő, ami nem felelt meg jobban az alkalomnak, mintha az ország ügyeiről tartottál volna szónoklatot. Ha fegyelmeznéd magad, ha arra nevelnéd gondolkodásodat, hogy elsajátítsd azokat a tárgyköröket, melyekkel Isten szava bőségesen ellátott, akkor fel tudnád építeni az Isten ügyét, mert megfelelő táplálékkal látod el a nyájat. Olyan táplálékkal, amely lelki egészséget és erőt nyújt, amint az alkalom megköveteli.

Neked még ezután kell megtanulnod az igaz lelkipásztor kötelességét. Mikor ezt megérted, Isten ügye és munkája olyan súllyal fog nehezedni rád, hogy nem lesz kedved tréfálni és bohóckodni, de könnyelműen és semmitmondóan fecsegni sem. Krisztusnak az a szolgája, aki helyesen viseli a munka terhét és magasztos fogalma van küldetésének emelkedett jellegéről és szentségéről, nem lesz hajlamos arra, hogy félvállról vegye és könnyelműsködjék a nyáj bárányaival.

Az igaz pásztor szívén visel mindent, aminek köze van a nyáj jólétéhez, táplálásához, irányításához és védelméhez. Nagy bölcsességgel fog viselkedni és gyöngéden gondoskodó lesz mindenkivel, előzékeny és szánakozó lesz mindenki, különösen a megkísértettek, lesújtottak és csüggedők iránt. Ahelyett, hogy azt a szerető gyöngédséget nyújtottad volna az ilyeneknek, amint azt egyéni gyöngeségeik megkövetelték, te, testvérem elkerülted őket, miközben jómagad mások sajnálkozására támaszkodtál. "Az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért." "Bizony, bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az ő Uránál, sem a követ nem nagyobb annál, aki azt küldte." "Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lett." "Tartozunk pedig mi az erősek, hogy az erőtelenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk. Mindegyikünk tudniillik az ő felebarátjának kedveskedjék annak javára, épülésére. Mert Krisztus sem önmagának kedveskedett, hanem amint meg van írva: A te gyalázóidnak gyalázásai hullottak reám."

Nem az örömhír szolgájának a feladata, hogy Isten örökségén uralkodjék, hanem inkább alázatosan, gyöngéden, hosszútűrőn intsen, kérleljen, buzdítson nagy türelemmel és hozzáértéssel. Hogyan lehetne összetéveszteni az előbbi szövegeket elmúlt életed útjával? Hiszen csaknem egész életeden át önző lelkületet melengettél. Akaratos, csökönyös asszonyt vettél feleségül, akinek születésétől fogva mindenekfölött önző a lelkülete. Mindketten magatokat szeretitek és közösségre lépésetek egyikőtökön sem segített, hanem csak növelte mindkettőtök veszedelmét. Egyikőtök sem lelkiismeretes, egyikőtök sem tartja a szó nemes értelmében maga előtt az Isten félelmét. Önszeretet, a magatok gyönyörűsége volt az uralkodó elvetek. Mindketten olyan kevéssé szenteltétek magatokat Istennek, hogy nem tudtok segíteni egymásnak. Mindketten a magatok akaratát kívánjátok érvényesíteni, mindketten azt szeretnétek, ha kényeztetnének, tömjéneznének és kiszolgálnának benneteket.

Az Úr látta helyzeteteket, ezért a bizonyságtételeken át időről időre figyelmeztetéseket küldött, hogy veszedelemben forog az örök életetek, hacsak le nem győzitek az önszeretetet, hacsak Isten akarata alá nem rendelitek akaratotokat. Ha engedelmeskedtetek volna az Úrtól jött intéseknek, ha ellenkező irányba fordultatok volna, ha teljesen megváltoztatok volna, feleséged most nem vergődne az ellenség csapdájában Istentől elhagyatottan, hogy az ördög súlyos tévedéseiben higgyen. Ha követted volna az Istentől kapott fényt, mára már Isten ügyének erős és eredményes munkása lehetnél, tízszer annyit tudnál elvégezni, mint amennyire most képes vagy. Azért lettél gyönge, mert nem értékelted a világosságot. Csak néha tudtad megkülönböztetni az igaz pásztor hangját az idegen hangjától. Mivel elhanyagoltad, hogy a világosságban járj, sötétséget hozol magadra és lelkiismeretedre, melyet gyakran megsértesz, amiért is az érzéketlenné lett.

Feleséged nem hitt a világosságban és nem is követte a fényt, amit az Úr kegyelmesen küldött neki. Megvetette az intést, s maga zárta be az ajtót, melyen át az Úr tanácsoló és figyelmeztető hangját hallotta. Az ősellenség örvendezik, mert így semmi akadálya, hogy belopja magát feleséged bizalmába, és tetszetős, hízelgő csalásai segítségével kényére-kedvére hurcolja fogságba.

Az Úr bizonyságtételt adott, hogy feleséged kerékkötő a te munkádra nézve, s hogy ne kísérjen el körútjaidra, hacsak a legkétségbevonhatatlanabb bizonyíték nincs a kezedben, hogy megtért, hogy átalakult, gondolkodásának megújulása által. Ekkor az az ötleted támadt, hogy jó ürügy lesz ez, hogy házat kérj. Ezt a bizonyságtételt használtad kifogásnak és aszerint is cselekedtél, pedig nem is volt szükséged saját házra. Feleségedet kötelesség kötötte szüleihez, amit egész életén át elhanyagolt. Ha vidám lelkülettel vállalta volna ezt a régóta elhanyagolt kötelességét, akkor ma nem lenne az ellenség fogságában, hogy az ellenség akaratát cselekedje, és az ördög szolgálatában rontsa meg szívét, lelkét.

A ti esetetekben a külön háztartás szüksége mondvacsinált volt csupán, mint más képzelt szükségletetek. Megkaptad a házat, amire önző szíved vágyott, és kényelmes anyagi helyzetet tudtál teremteni feleségednek. Isten azonban végső vizsgát tartogat számára. Olyan jellegű volt anyja betegsége, aminek – ha az önzés nem égette volna ki, nem tette volna teljesen érzéketlenné – szánalmat kellett volna keltenie feleséged szívében. De Istennek ez a gondviselése sem váltotta ki a gyermeki szeretetet anyja iránt. Pedig nem volt családja, akikről gondoskodnia kellett volna, nem voltak gyermekei, hogy megosszák szeretetét és idejét. Figyelme mégis magára összpontosult csupán.

Feleséged apjának kora és gyöngesége miatt túl sok volt a gondoskodás terhe, ezért őt is súlyos szenvedés gyengítette le. Kétségbevonhatatlan hát, hogy ha a lányának lett volna együtt érző szíve, megszánta volna őt, megosztotta volna nővérével és sógorával a terheket. Ő mégis azt bizonyította a közönyével, a gondok és terhek alól való kibújásával – pedig könnyen elviselhette volna -, hogy a szíve csaknem ugyanolyan érzéketlen, mint a kő.

Annyira közel élni a szüleihez, s mégis ilyen közönyösnek lenni irántuk, ez bizony nem sok jót árul el róla. Feleséged levélben közölte veled az állapotokat. De mert te, R. atyafi olyan önző voltál, mint a feleséged, azt írtad, hogy utazzék sürgősen utánad. Isten gyöngéd, szánakozó, szeretetteljes, szolgáló angyalai hogyan is tekintettek erre a cselekedetre? A lány idegenekre bízta azokat a gyöngéd szolgálatokat, melyeket boldogan meg kellett volna osztania túlterhelt nővérével. Angyalok nézték megdöbbenve, gyászolva a jelenetet, és elfordultak ettől az önző asszonytól. Majd a gonosz angyalok vették át helyüket, és az ellenség könnyen vitte őt a fogságba. Az ördög eszközévé züllött, ezért súlyos akadály lett férjének, alig ér valamit a munkája.

Isten ügye előnyösebb helyzetben lenne Y-ban, ha nem tartottátok volna meg az utolsó előadásokat, mert fejeztétek be a munkát. Felkeltettétek ugyan az érdeklődést, mégis később oda engedtétek hanyatlani, ahonnan többé lehetetlen lesz újra feléleszteni. R. atyafi, kérlek, vesd össze az előbb idézett, a munkával és Krisztus szolgálatával kapcsolatos szövegeket a magad munkásságának menetével, mióta az örömhír lelkésze lettél, különösen pedig azokat az eseményeket, amelyeket említettem, ahol a kötelesség túlságosan is magától értetődő volt ahhoz, hogy félreértsd, ha a lelkiismeretedet és szeretetedet meg nem bénította volna a magad folytonos bálványozásának hosszú múltja.

Mivel magukra hagytad szenvedő szüleidet, mikor segítségre volt szükségük, a gyülekezet volt kénytelen vállalni a terhet és azt, hogy őrködjenek Krisztus testének szenvedő tagjai fölött. Ebben a szívtelen hanyagságban Isten helytelenítését vontátok magatokra. Isten nem tekinti közönnyel az efféle dolgokat. Az angyalok feljegyzik ezt. Isten nem virágoztathatja fel azokat, akik homlokegyenest az igéjében lefektetett kötelességek ellen haladnak – a gyerekeknek a szülők iránti kötelessége ellen. Az olyan gyermekek, akik nem tartják lekötelezettnek magukat földi szüleik iránt, mint például ti, hanem könnyedén lerázzák a rájuk háruló felelősségeket, azok nem fogják kellőképp tisztelni mennyei Atyjukat sem és azokat a követelményeket sem fogják tiszteletben tartani, amelyeket Isten vár el tőlük. Ha tiszteletlenek földi szüleik iránt, ha földi szüleikre gyalázatot hoznak, akkor Teremtőjüket sem fogják becsülni. Szülei elhanyagolásával feleséged megrontotta a tízparancsolat ötödik elvét: "Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, melyet az Úr, a te Istened ad neked." Ez az első parancsolat, melyhez ígéret kapcsolódik. Akik tiszteletlenek szüleik iránt, ne is várják, hogy Isten áldása kísérje őket. Szüleink olyan igényeket támasztanak irántunk, amelyeket nem háríthatunk el, nem vehetünk félvállról. Azok a gyermekek, akiket gyermekkorukban nem neveltek és nem fegyelmeztek, akiknek megengedték, hogy csak magukkal törődjenek, önzőn a maguk könnyebbségére törjenek és elkerüljék a terheket, azok szívtelenekké válnak, nem tartják tiszteletben a szüleik velük szemben támasztott igényeit, pedig szüleik vigyáztak rájuk gyermekkorukban.

R. atyafi, te is önző voltál ezekben az ügyekben, ezért súlyos kötelességmulasztás terhel. Elvártad, hogy kiszolgáljanak és gondoskodjanak rólad, de te semmivel sem viszonoztad ezeket. Önző és követelőző vagy, gyakran képtelen kéréseiddel nehéz próba voltál a feleségednek. Mindketten megszenteletlenek és hihetetlenül önzők vagytok. Alig hoztok áldozatot az igazságért. Te is – nemcsak a feleséged – elkerülöd a terhek hordozását, elvárod, hogy kiszolgáljanak, ahelyett, hogy ügyelnél, hogy a lehető legkisebb teher legyél.

Krisztus szolgái, ha testvéreik vagy barátaik vendégszeretetét élvezik, tartsák kötelességüknek, hogy azzal hagyjanak áldást maguk után, hogy bátorítsák és erősítsék a vendéglátó család tagjait. A lelkésznek, mikor házról házra látogat, nem szabad elhanyagolnia kötelességeit. Barátkozzon össze a család minden tagjával, hogy ismerje valamennyiük lelki állapotát és úgy fáradozzék külön mindegyikért, amint az állapotuk megköveteli. Mikor a világnak szóló ünnepélyes üzenetet hirdetve Isten szolgája elfogadja az ismerősök és testvérek vendéglátó gondoskodását, és mégis elhanyagolja a nyáj pásztorának kötelességeit, rossz példát nyújt a viselkedésével. Ha üres fecsegéssel tölti idejét a fiatalok társaságában, ha tréfál és bohóckodik, ha nevettető történeteket beszél el, hogy derültséget keltsen, akkor nem méltó, hogy az örömhír igehirdetőjének nevezze magát. Előbb meg kell térnie, mielőtt rá lehetne bízni, hogy vigyázzon a juhokra és a bárányokra. Azok a lelkészek, akik elhanyagolták a hű pásztorra háruló kötelességeket, azt bizonyítják, hogy az igazság, melyet másoknak hirdetnek, nem szentelte még meg őket, ezért nem szabad az ilyeneket megtartanunk az Úr szőlőjében, míg csak magasztos fogalmuk nem lesz Krisztus igehirdetője munkájának szentségéről.

Mikor az igehirdetőnek csak esti összejöveteleken kell részt vennie, akkor sok ideje marad, amit nagyon hasznosan tud eltölteni, házról házra látogatva, ott keresve föl az embereket, ahol élnek. És ha Krisztus szolgái rendelkeznek a Lélek kegyességével, ha követik isteni példaképünket, akkor ösvényt találnak az emberek szívéhez és lelkeket nyernek meg Krisztusnak. A kegyelem utolsó üzenetét hirdető néhány lelkész túlságosan távol tartja magát az emberektől. Nem használnak ki minden alkalmat, hogy példás magaviseletükkel, mások iránti önzetlenségükkel, nyájasságukkal, türelmükkel, alázatos gondolkodásukkal és tiszteletteljes előzékenységükkel nyerjék meg a hitetlenek bizalmát. A Léleknek ezek a gyümölcsei sokkal mélyebb benyomást tesznek, mint a szószékről elhangzó beszédek. Ha az igehirdető erőfeszítéseket tesz az emberekért egyénenként a családokban, ha határozott, választásra késztető igazságokat hirdet, és összekapcsolja azt megfelelő, személyes munkával, ha családról családra jár, ha alátámasztja az igehirdetést, ezzel kiterjeszti jó hatását, és embereket fog megnyerni az igazság számára.

Néhány igehirdetőnk nagyon kevés felelősséget hordoz, kerüli az egyéni gondot és terheket. Ezért nem is tartják fontosnak azt, hogy Istentől segítségre lenne szükségük, amit akkor éreznének, ha hittel hordoznák azokat a terheket, amelyek hordozására Isten művében szükség van. Mikor súlyos terheket kell viselni az ügyért, amikor azok, akik a terheket viselik, szorult helyzetbe kerülnek, akkor érezni fogják annak szükségét, hogy Istenhez közel éljenek, hogy bizalmuk legyen őrá hagyni útjaikat és hittel igényeljék azt a segítséget, amit csak ő tud nyújtani. Akkor naponta olyan tapasztalatot nyernek a hit és bizalom terén, amely a legmagasztosabb érték az örömhír szolgáinak. Sokkal komolyabb és szentebb a hivatásuk, mint sok igehirdető véli. Megszentelő légkört kellene árasztaniuk magukból. Isten elvárja, hogy azok, akik szent dolgokkal szolgálnak, legyenek olyan emberek, akik féltékenyen őrködnek ügye fölött. Legyen hivatásuk célja: az emberek megmentése. R. atyafi nem éreztél és nem érzel úgy, mint amit Jóel próféta leír: "A tornác és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják: Légy kegyelmes, oh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtok a pogányok." "Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd. Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve."

R. atyafi, közölték velem, hogy munkásságod iránya szöges ellentétben áll Isten szavának követelményeivel. Fegyelmezetlenek szavaid és hanyag a viselkedésed. A juhokra hárult a teher, hogy gondoskodjanak a pásztorról, hogy figyelmeztessenek, intsenek, kérleljenek és sírjanak pásztoruk hanyagsága fölött, aki pedig azzal, hogy elvállalta hivatását, elismerte, hogy ő Isten szócsöve. Mégis sokkal többet törődik magával, mint a szegény juhokkal. Nem tartod felelősnek magad az emberek üdvösségéért. Nem indultál sírva munkába, nem imádkoztál az emberekért, hogy bűnösök térnének meg. Ha ezt tennéd, akkor olyan magot vetnél, ami később kisarjad és gyümölcsöt terem az Isten dicsőségére. Mikor nincs munka, amit végezhetnél a családokban, a tűzhely körül elbeszélgetve és imádkozva velük, akkor legyél szorgalmas, takarékoskodj az idővel és azzal neveld magad a felelősségek vállalására, hogy hasznos foglalkozást találsz magadnak.

Te és feleséged sok rossz órát megtakaríthattatok volna magatoknak, vidámabbak és boldogabbak lettetek volna, ha kevésbé gondoltok magatokra és fizikai munkát is végeztek a szellemi munka mellett. Izmaitok használatra lettek teremtve, nem tétlenségre. Isten megadott Ádámnak és Évának mindent, amire szükségük volt Édenben. Mennyei Atyánk mégis tudta, hogy foglalatosságra van szükségük, hogy megőrizzék boldogságukat. Ha te, R. atyafi, a nap egy részét kétkezi munka végzésével, izmaid edzésével töltenéd, akkor kiegyensúlyozottabb lenne a gondolkodásod, tisztábbak és emelkedettebbek a gondolataid, természetesebb és egészségesebb az alvásod. Tisztábban tudnál gondolkodni, a szent igazságokon forgó gondolataid világosabbak, erkölcsi erőid élénkebbek lennének. Nem szeretsz dolgozni, pedig javadat szolgálná, ha naponta több testmozgást végeznél, mert az egészséges működésre serkenti a renyhe vérkeringést és felülemel az elégedetlenségen és betegségeken.

Ne hanyagold el a szorgalmas kutatást, hanem imádkozz Istenhez világosságért, hogy nyissa meg előtted igéjének kincseit, hogy minden jócselekedetre készen állj. Sohasem kerülsz olyan helyzetbe, ahol nem kellene virrasztanod és buzgón imádkoznod, hogy legyőzd gyöngeségedet. Szüntelenül őrködnöd kell, nehogy magad és önzésed kerüljenek a felszínre. Szokásoddá vált, hogy magadat helyezd előtérbe, hogy családi bajaidat és gyönge egészségedet emlegesd. Röviden: szüntelenül magadról beszélsz, és ez ékelődik közéd és Üdvözítőd közé. Feledkezz el magadról, rejtőzz el Jézus mögé. Ne magadra tereld a figyelmet, hanem szeretett Megváltódat magasztald. Mikor belátod és átérzed gyöngeségedet, akkor majd nem képzeled azt, hogy valami is figyelemreméltó benned. Az emberek nemcsak megunták, de meg is utálták bevezetéseidet, mielőtt a tárgyra térnél. Valahányszor családi bajaidat emlegeted a beszéded kezdetén, annyiszor csökkented tekintélyedet és annyiszor növeled a gyanút, hogy nem egészen rendezett az életed.

Előtted az olyan igehirdetők példája, akik magukat dicsőítették akik tömjénezést vártak el az emberektől. A megfontolatlan emberek addig dicsőítették, addig magasztalták őket, amíg fejükbe nem szállt a dicsőség és elbizakodottá nem váltak, s a maguk bölcsességében bízva zátonyra nem futtatták hitüket. Azt gondolták, hogy annyira népszerűek, hogy csaknem bármilyen utat választhatnak, úgyis megtarthatják népszerűségüket. Ez a te elbizakodottságod is. Mikor Krisztus szolgájának a viselkedése tényeket szolgáltat a pletykáló nyelveknek, hogy azon rágódjanak, – ha komolyan kérdőre lehet vonni az erkölcsiségét, akkor ne nevezzék azt irigységnek vagy rágalmazásnak. Nagyon vigyázz, hogyan bátorítod magadban a gondolatsorokat, melyekből szokások alakulnak ki, és amelyek romlásodnak fognak bizonyulni. Jegyezd meg azokat, akiknek elriasztó a viselkedése s aztán tartózkodj attól, hogy akár az első lépést is megtedd abba az irányba, amerre ők haladtak.

Önhitt vagy és Sátán annyira elvakított, annyira megcsalt, hogy fel sem ismered gyöngeségedet és sok tévedésedet. "A lélek gyümölcsei: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény. Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt. Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk."

Az Úr megmutatta nekem a munka területeit. Városoknak, községeknek, falvaknak kellene mindenfelé meghallaniuk az üzenetet, mert a jelen igazság üzenete hív fel mindenkit. Nagy munka vár elvégzésre, de azok, akik a munka mezejére lépnek, legyenek megbízható gondolkodású emberek, akik tudják, hogyan lehet hatni az emberek gondolkodására. Akiknek Isten félelme lebeg a szemük előtt, azok legyenek türelmesek, szeretetteljesek, előzékenyek.

Gyakran megnyered ugyan az emberek bizalmát, de ha meggondolatlan viselkedéssel, szigorúsággal vagy begombolkozó lelkülettel később eljátszod bizalmukat, akkor több kárt teszel Isten ügyének, mintha egyáltalán hozzá se fogtál volna. Súlyos károkat okoztak Isten ügyének azok az igehirdetők, akik ösztönösen cselekedtek. Némelyeket könnyű felizgatni, gyakran idegeskednek, és ha felingerlik őket, visszavágnak. Pontosan ez az, amire az ördög a legszívesebben tüzeli őket. Az igazság ellenségei diadalt ülnek Krisztus szolgájának gyöngesége felett, mert az ilyesmi gyalázatot hoz a jelen igazság ügyére. Akik ilyen jellemgyöngeségről tesznek tanúságot, azok helytelenül képviselik az igazságot, és hitünk igehirdetőit. Egyetlen igehirdető meggondolatlansága mindre a gyanú árnyékát vetheti, és rendkívüli módon megnehezíti azok munkáját, akik utána jönnek.

R. atyafi, mikor új területeken kezdesz munkába, szereted feszegetni a vitás kérdéseket, mivel az ilyen területekre szoktattad gondolkodásodat. Fáradozásaid azonban tizedannyira sem értékesek, mint amennyire lehettek volna, ha gyakorlati tapasztalattal képesítetted volna magad arra, hogy gyakorlati kérdésekről szólj az emberekhez. Krisztus iskolájának tanulójává kell válnod, hogy jártas legyél a gyakorlati istenfélelemben. Mikor ott él lelkedben az igazság megmentő hatalma, akkor nem is tudsz mást tenni, minthogy ugyanazokkal a gyakorlati igazságokkal tápláld az Isten nyáját, mint ami a te szívedet tette örömteljessé Istenben. Kapcsold össze a gyakorlati oldalt az elméleti tanítással, hogy annak fontosságát vésd az emberek szívébe, hogy miután a bizonyíték súlya meggyőzte őket, engedelmeskedjenek is az igazság követelményeinek. Krisztus szolgái munkamódszerükkel is kövessék Mesterük példáját. Tőlük telhető módon szüntelenül tartsák az emberek szeme előtt a gyakorlati istenfélelem fontosságát. Láttassák be velük, amint Üdvözítőnk is beláttatta tanításaival, hogy feltétlenül szükség van a vallásos elv és az igaz tettek mindennapi életünkben való megvalósítására. A népes egyházak lelkészei nem táplálják így az embereket, ezért lelkük éhezi az olyan táplálékot, amely éltet és lelki életet ad.

Életedre nem nyomta rá pecsétjét az alázatos gondolkodás, sem a szelíd viselkedés. Ajkaddal szereted ugyan Istent, de nem tettel és igazsággal. Nagyon könnyen megsértődsz. Az igehirdetők érezzék először a maguk szívén és életében az igazság megszentelő erejét s akkor prédikációikat majd a szószéken kívüli példamutatásuk támasztja alá. Lelkészeink szenteljék meg magukat, mielőtt Isten rendkívüli módon együtt tudna munkálkodni velük.

Engedted kisiklani kezedből a ragyogó alkalmat, hogy lelkek aratását gyűjtsd be, mert lehetetlen volt Isten számára, hogy együtt fáradozzék erőfeszítéseiddel, mivel nem rendezted vele a szívedet. Lelkületed nem állt feddhetetlenül Őelőtte, aki pedig maga a tisztaság és szentség. Ha a szívedben gonoszság rejtőzik, akkor nem hallgat meg az Úr. Az Úr, a mi Istenünk, féltőn szerető Isten. Ismeri gondolatainkat, céljainkat, terveinket. Te a magad belátását követed és szomorú bukás lett a sorsod, pedig eredményes lehettél volna. Az ilyen munkában túl sok a kockázat ahhoz, hogy hanyagul vagy felkészületlenül végezzük. Az Úr embereket vizsgál meg a fontos, örök igazságokkal, s amit mondasz vagy teszel, úgy hathat ki másokra, hogy az igazság mellett vagy ellen dönthetnek. Mikor alázatosan Isten előtt kellett volna állnod, könyörögve, hogy munkálkodjék együtt igyekezeteddel, átérezve az ügy súlyát és az emberek üdvösségének értékét, akkor fiatal nők társaságát választottad, tekintet nélkül Isten szent munkájára és hivatásodra, mint Krisztus örömhírének szolgája. Az elevenek és holtak közt álltál, mégis felületes, könnyelmű fecsegésekbe, bohóckodásokba és tréfálkozásokba merültél.

Hogyan maradhatnának meg melletted a szolgáló angyalok, hogyan áraszthatnának fényt rád, hogyan erősíthetnének, mikor azt kellene keresned, hogy hogyan világosíthatnád föl a tévedésben és sötétben veszteglők gondolkodását, és te a magad kedvtelését űzöd? Túlságosan önző vagy ahhoz, hogy olyan munkával foglalkozzál, melyhez nem húz a szíved, melyet nem szeretsz. Ha a tények kutatói bírálják álláspontodat, akkor te élesen, kurtán válaszolsz nekik, mintha nem lenne kötelességük a szigorú vizsgálat, hanem azt lennének kénytelenek helyesnek elfogadni, amit te társz igazságként eléjük, anélkül, hogy maguk is körülnéznének. Igehirdető munkásságodban sok embert elfordítottál már az igazságtól azzal, ahogyan bánsz velük. Nem mindig vagy türelmetlen és megközelíthetetlen, az igaz. Mikor ahhoz van kedved, akkor szakítasz rá időt, hogy lelkiismeretesen felelj a kérdéseikre. Mégis gyakran vagy udvariatlan és kihívó, azonkívül ingerlékeny és durcás, akár a gyermek.

Az elrejtett aranyrúd és a sineári köntös Izráel egész táborát bajba juttatta. Egyetlen ember bűne Isten rosszallását zúdította a népre. Ezrek estek el a harcban, mert Isten nem áldotta meg és pártfogolta azt a népet, amelyik bűnöst rejtegetett, és megszegte parancsát. A vétkes nem viselt szent hivatalt, a féltőn szerető Isten mégsem vonult ki a csatába Izráellel, míg ezek a rejtett bűnök a táborban voltak.

Annak ellenére, hogy az apostol figyelmeztetése előttünk áll: "A gonosznak még a látszatától is tartózkodjatok", némelyek ragaszkodnak ahhoz, hogy keresztényhez méltatlan úton járjanak. Isten elvárja népétől, hogy szenteljék meg magukat, tartsák távol maguktól a sötétség cselekedeteit, legyen tiszta a szívük, és életük a világtól elkülönült. Isten gyermekei a Krisztusba vetett hit által az Úr választott népe, s mikor a Biblia igazságának szent területén állnak, akkor megóvja őket a sötétség meddő területeitől.

R. atyafi, elálltad Isten munkájának útját, nagy sötétséget és csüggedést hoztál ügyére. Megvakított Sátán, sajnálatot koldultál és el is nyerted. Ha a világosságban álltál volna, észrevetted volna, hogy az ősellenség hatalma ügyködik, hogy félrevezessen és elpusztítson téged. Isten gyermekei nem azért esznek és isznak, hogy elkényeztessék magukat, hanem hogy megtartsák életüket és erejüket, hogy teljesíteni tudják Mesterük akaratát. Azért öltözködnek, hogy egészségesek legyenek, nem pedig hiúságból, vagy hogy a változó divattal lépést tartsanak. A szem kívánságát, az élet kérkedését elvből száműzik házukból. Istenfélő buzgalom serkenti őket és magasztos, sőt mennyei a beszédjük és viselkedésük.

Isten nagyon szánakozó, mert megérti gyöngeségeinket és kísértéseinket, s mikor megtört szívvel és alázattal jövünk hozzá, elfogadja bűnbánatunkat és azt ígéri, ha megragadjuk erejét, hogy békét kössünk vele, akkor békességet nyerünk. Mennyire hálásnak, milyen boldognak kellene lennünk, hogy Isten könyörületes!

Testvérem, elmulasztottad, hogy Isten erejére támaszkodjál. Magadon jár az eszed, magadat tetted gondolataid és beszélgetéseid tárgyává. Nagyítón át nézted próbáidat és így állítottad be mások előtt is. Gondolkodásod eltávolodott az igazságtól, a példaképtől, akit követnünk kell.

A szószéken kívül meg kellett volna értened az emberek értékét, törekedned kellett volna egyének elé tárni az igazságot, te mégsem vállaltad az örömhír szolgájára háruló felelősséget. Jézus és az igaz élet nem volt célod. Sok alkalmat elmulasztottál, melyeket, ha kihasználtál volna, akkor húsznál több ember úgy dönt, hogy mindent odaad Krisztusért és az igazságért. De te nem voltál hajlandó vállalni a terhet. A lelkipásztor hivatása keresztviseléssel jár, te mégis húzódozol ettől.

Láttam, hogy Isten angyalai figyelik, milyen benyomásokat keltesz, milyen gyümölcsöket terem az összejövetel, s általában milyen hatást teszel a hívőkre és hitetlenekre. Láttam, hogy az angyalok szomorúan takarják el arcukat és gyászba borulva, vonakodva fordultak el tőled. Gyakran jelentéktelen dolgokkal kötötted le magad, s mikor olyan erőfeszítéseket kellett volna tenned, ami teljes erőt, világos gondolkodást, buzgó imát követelt volna meg, akkor a magad szórakozásával, hajlamaid követésével törődtél, sőt a magad erejében és bölcsességében bíztál, hogy szembeszállj, de ne csak emberekkel, hanem hatalmasságokkal és fejedelemségekkel, Sátánnal és angyalaival. Ez azt jelenti, hogy hanyagul végezted az Isten munkáját, veszélybe sodortad az igazságot, Isten ügyét, és az emberek üdvösségét is.

Teljes pálfordulásnak kell végbemenni benned, mielőtt rád lehetne bízni az Isten munkáját. Tekintsd életedet komoly valóságnak, ne pedig üres álomnak. Mint Sion falának őrállója, felelős vagy az emberek üdvösségéért. Állapodjál meg Istenben. Nem viseled magad elég meggondoltan, inkább ösztönösen, mint elvből cselekszel. Nem tartottad kifejezetten szükségesnek, hogy fegyelmezd gondolataidat, sem azt, hogy megfeszítsd magadban a régi embert, annak hajlamaival és bűnös kívánságaival együtt. Arra van szükséged, hogy Isten Lelke egyensúlyozzon ki, s minden lépésedet szabályozza. Mára már bizonytalan vagy, bármibe kezdesz. Hozzáfogsz valamihez, de csak elrontod. Érdeklődést keltesz, aztán az odaszentelődés és az isteni bölcsesség hiánya miatt kioltod azt. Nem erősödtél, nem alapozódtál, nem állapodtál meg. Alig van hited, nem élsz imaéletet. Nagyon nagy szükséged van arra, hogy Istenhez kapcsold életedet.

Bohóckodás, nevetgélés, felszínes beszélgetések, mind csak a világhoz illők. Keresztények, akiknek Isten békéje él szívükben, vidámak és boldogok lesznek a könnyelmű és léha beszéd nélkül is. Amíg virrasztanak és imádkoznak, olyan derű és béke honol bennük, mely felülemeli őket mindenen. Az istenfélelem titka, mely nyitva áll a Krisztus szolgája előtt, a földi és érzéki örömök fölé emeli őt. Az isteni természet részese lesz és elmenekül a romlottság elől, mely a bűnös kívánság által uralkodik a világon. Isten és a hívő lelke közt megnyílt érintkezés gyümölcsözővé teszi az ember életét Isten akaratának ismeretében. Megnyitja előtte a gyakorlati tapasztalatok kincsesházait, melyeket az emberek elé tárhat. Ami nem fakaszt léhaságot, vagy nem mosolyogtat meg, hanem ünnepélyesen komollyá teszi a gondolkodást, megérinti a szívet s felkölti a szent kötelességek iránti erkölcsi érzékenységet, melyekkel Isten áll szeretetünk és életünk elé. Akik igével és tanítással szolgálnak, legyenek Isten emberei, tiszta szívűek, tiszta életűek.

Nagyon fenyeget a veszély, hogy gyalázatot hozol az Isten ügyére. Az ördög ismeri gyöngeségedet. Angyalai közlik gyönge pontjaidat azokkal, akiket hamis csodái megcsaltak, s ezek már maguk közé is számítanak téged. A főellenség ujjong, hogy balga utat követsz, mert az ő területére léptél, amivel előnyt adsz neki magaddal szemben. Jól tudja, hogy azok helytelen viselkedése, akik Isten törvényét hirdetik, el fogja riasztani az embereket az igazságtól. Nem vetted lelkedre a munka terhét, nem fáradoztál megfontoltan és lelkiismeretesen négyszemközt, hogy kedvező benyomást tegyél az emberekre az igazságról. Nagyon gyakran türelmetlen, ingerlékeny, gyerekes leszel, kimért modoroddal ellenségeket szerzel magadnak. Hacsak résen nem állsz, hacsak meg nem valósítod életedben a szószékről hirdetett szent igazságokat, akkor alig ér valamit munkálkodásod.

A felelősség súlya nehezedik rád. Az őr kötelessége, hogy folyvást őrhelyén álljon, úgy virrasztva az emberek fölött, mint akikről számot kell adnia. Ha eltereled gondolataidat a fontos munkáról és szentségtelen dolgokkal telik meg a fejed, ha önző tervek és célok rabolnak meg az alvástól s emiatt csökken a szellemi és testi erőd, akkor bűnt követsz el mind magad, mind Isten ellen. Éleslátásod elhomályosul, a szent dolgok közönségesekkel kerülnek egyazon szintre. Szégyent hozol Istenre, ügyére pedig gyalázatot, és elrontod a jó munkát, amit végezhettél volna, ha Istenben bízol. Ha megőrizted volna az életerőt, hogy fenntartás nélkül Isten fontos munkájára fordítsd eszed és egész lényed erejét, akkor sokkal nagyszerűbb munkát végezhettél volna el, és sokkal tökéletesebben.

Fáradozásaid hiányosak voltak. Ha valamelyik mestermunkás azért fogad embereket, hogy nagyon szép és értékes munkát végezzenek el számára, mely megköveteli a körültekintést és a gondos figyelmet, mikor beleegyeznek, hogy elvégzik a munkát, azt is tudják, hogy a munka helyes végzése érdekében igénybe kell venniük és a lehető legkitűnőbb állapotban tartaniuk minden képességüket, hogy a legnagyobb igyekezetet tudják kifejteni. Ám a felfogadott emberek közül az egyiket romlott étvágy uralja. Nem tud ellenállni az erős italnak. Napról napra kielégíti serkentésül a kívánságait, s míg az élénkítő hatás alatt áll, az agya elködösül, idegei elgyöngülnek és reszketős lesz a keze. Nap nap után folytatja munkáját, csaknem tönkreteszi a rábízott munkát. Ez az ember eljátszotta a fizetését és csaknem helyrehozhatatlan kárt tesz alkalmazójának. Megbízhatatlanságával elveszti mestere és munkatársai bizalmát. Mert ugyan súlyos felelősséget bíztak rá, és amikor elfogadta a megbízást, azt jelentette ki, hogy minősítésekkel rendelkezik, hogy úgy végezze a feladatát, mint alkalmazója utasította. De mivel magát szereti, belemerült bűnös étvágyainak kielégítésébe és megkockáztatta a következményeket.

A te eseted, R. atyafi, hasonlít ehhez. De Krisztus szolgájának felelőssége, akinek a közelgő ítéletre kell figyelmeztetnie az embereket, annyival súlyosabb, mint a közönséges munkásé, mint amennyivel az örökkévaló dolgok is fontosabbak, mint az ideiglenesek. Ha az örömhír szolgája ahelyett, hogy a kötelességérzet igazgatná őt, csak a maga hajlamait követi, ha emiatt meggondolatlanul viselkedik, akkor majd emberek emelkednek szólásra az ítéletkor s kárhoztatják őt hűtlensége miatt. Emberek vérét találják majd a ruházatán. A megszenteletlen igehirdető előtt jelentéktelennek tűnhet, ha csak neki-neki rugaszkodva, ösztönösen és megszenteletlenül fáradozik, ha előbb felépít, azután meg lerombol, ha pontosan azokat kedvetleníti el, ejti kétségbe és csüggeszti, akiket az az igazság térített meg, amelyeket ő maga hirdetett. Szomorú dolog éppen azoknak a bizalmát játszani el, akikért ő fáradozott, hogy megmentsen. Az igehirdető balga útjának a következményeit soha addig teljesen meg nem értjük, amíg az igehirdető Isten szemével nem lát.