Az Úr közölte, hogy rossz következményei voltak annak, hogy tábori összejöveteleken sürgető felhívások hangzottak el adakozásra. Túlzásba vitték a dolgot. Sok jómódú ujját sem mozdította volna, ha a bizonyságtételek hatására meg nem lágyult, meg nem olvadt volna a szíve. A szegényeket viszont mélyen érintette a felhívás, és őszinte lélekkel ígértek olyan összegeket, melyektől szívesen megválnának ugyan, de melyeket nem tudnak előteremteni. Sok esetben rossz benyomást tett az efféle sürgető felhívás. Némelyek azt gondolták, hogy üzenetünk lényege a pénz. Sokan mások áldást nyerten tértek vissza otthonukba, amiért adakoztak Isten ügyére. De vannak jobb módszerek is. Gyűjtsünk önkéntes adakozással. s nem a népes összejöveteleinken elhangzó, unszoló felhívások segítségével. Ha mindnyájam felemelkednének a rendszeres adakozás szintjére, s ha iratterjesztőink és hittérítőink hűségesen végzik osztályuk munkáját, akkor a kincstár ellátása e népes összejöveteleken elhangzó sürgős felhívások nélkül is biztosítva lesz.

Ezen a területen azonban súlyos hanyagság történt. Sokan maguknak tartották meg a javakat, melyekre Isten tart igényt, s ezzel megcsalták Istent. Önző szívük nem adta, s nem adja meg jövedelmük tizedét, noha Isten magának igényeli. Évi összejöveteleinkre sem jöttek önkéntes áldozataikkal, hálaáldozataikkal és bűnért való áldozataikkal. Sokan üres kézzel járultak az Úr elé. „Avagy az ember csalhatja-e az Istent? Ti mégis csaltok engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldozni valóval. Átokkal vagytok elátkozva, mégis csaltok engem, a nép egészben! Hozzátok be a tizedet, mind az én házamba, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg nektek az egek csatornáit, és nem árasztok rátok áldást bőségesen.”

Bűn nehezedik majd népünkre, ha nem teszünk buzgó erőfeszítéseket, hogy meggyőződjünk afelől, hogy akik összegeket ajánlottak fel különböző vállalkozásainkra, nem túl szegények-e, hogy adni tudjanak. Amit pedig szívük jóságából eddig is adtak, térítsük vissza mindet, ajándékkal pótolva, hogy enyhítsünk ínségükön. Túlzásba vittük az adakozásra szólító felhívásokat. A sürgető felhívások nem a legjobb módja az anyagiak összehozásának. Közönyösen veszik a szegények ügyének kivizsgálását, s az összegek visszaadását, nehogy a szegényeknek nyomorral kelljen küszködniük. Ha elhanyagoljuk e kötelességet, hogy meggyőződjünk az ínségesek szükségleteiről, s azzal enyhítsünk nyomasztó ínségükön, hogy visszatérítjük nekik az Isten ügyére felajánlott összegeiket, ez Üdvözítőnk elhanyagolása lenne, szentjei személyében.