A kiadó alkalmazottai, akik vallják, hogy hisznek az igazságban, életükkel bizonyítsák be az igazság erejét, életükkel mutassák meg, hogy az elvhűség alapjáról törekednek előre és fölfelé. Életüket és jellemüket alakítsák a tökéletes példakép mintájára. Ha éleslátó szemmel beletekintenének az örökkévalóság mindennél fontosabb valóságaiba, akkor az ítélet borzalma ragadna meg a kiadónál többeket, akik most látszólagos közönnyel élnek, bár csak parányi távolság választja el őket az örökkévaló eseményektől. Sok szívből fakadó és buzgó imával kísért figyelmeztetés hangzott el, amelyek mindegyikét hűségesen feljegyzik a mennyben, hogy a végső kivizsgálás napján számlánkra írják ezeket. Krisztus változatlan szeretete követte és követi azokat, akik az ő munkáját végzik a kiadóban. Isten áldásokat áraszt rájuk, kérleli őket, de gyűlöli azt a bűnt, azt a hűtlenséget, ami úgy tapad rájuk mint a lepra. A mélységes és komoly igazságok, amelyek hallása kiváltságul jutott a kiadóban dolgozóknak, meg kellene, hogy ragadják őket, hogy nagyra becsüljék a fényt, amelyet Istentől nyertek. Ha a világosságban fognak járni, akkor a menny szépségével, tisztaságával és igaz jóságával szépíti és nemesíti meg életüket.

A kiadóban mindenki előtt alkalom nyílik, hogy szívek mélyéből közvetlenül belekapcsolódjék a lélekmentés munkájába. Krisztus elhagyta a mennyet és Atyját, hogy a barátságtalan, elveszett világba jöjjön, hogy megmentse azokat, akik meg akarnak menekülni. Száműzte magát Atyjától, s az angyalok ártatlan társaságát az elbukott, bűntől beszennyezett emberek társaságára cserélte fel. Krisztus szomorúan és megdöbbenten látja a hidegséget, közönyt és hanyagságot, ahogy állítólagos követői az igazság, a figyelmeztetés és a szeretet üzeneteivel bánnak, melyeket ő küldött. Krisztus mindazok számára gondoskodott az élet kenyeréről és vizéről, akik éhezik és szomjazzák azt.

Az Úr a kiadóban mindenkitől elvárja, hogy magasztos indítékok mozgassák őket. Krisztus a maga életével mutatott erre példát. Mindenki fáradozzék szívesen, odaadással, hittel az emberek megmentése érdekében. Ha a kiadó valamennyi alkalmazottja önzetlenül fáradozna, ha felismernék a munka szentségét, akkor Isten áldása nyugodna meg rajtuk. Ha mind jókedvvel és örömmel vállalnák a terheiket, akkor nem hárulna olyan súlyosan férjemre a felelősség és a gond.

Milyen kevés buzgó imát is küldtek hittel Isten elé a kiadónak azokért az alkalmazottaiért, akik nem voltak teljesen az igazságban! Ki érezte át azok értékét, akikért Krisztus életét adta oda? Ki fáradozott az Úr szőlőjében? Láttam, hogy az angyalok gyászoltak Krisztus állítólagos követőinek üres léhasága miatt, akik pedig a kiadóban a szent dolgokkal foglalkoznak. Némelyeknek nincs magasztosabb fogalma e munka szentségéről, olyanok mintha közönséges foglalkozást űznének. Isten most felszólítja azokat, akik gyümölcstelenül foglalják el e munkahelyet, hogy szenteljék neki magukat, összpontosítsák őrá a szeretetüket, reményeiket.

Az Úr azt szeretné, ha a kiadó valamennyi alkalmazottja gondoskodó és terhek hordozója lenne. Ha csupán az élvezetek szerelmesei, ha nem gyakorolják az önmegtagadását, akkor nem alkalmasak arra,hogy a kiadóban dolgozzanak. A kiadó alkalmazottai legyenek tudatában annak, hogy szent helyre lépnek be, ahol Isten munkáját végzik, azt az igazságot adják ki, amely majd örökre eldönti az emberek sorsát. Nem érzik, nem gondolják át ezt kellőképpen. A betűszedőknél olyan beszélgetések folynak, amelyek elterelik a figyelmet a munkáról. A kiadó nem a társas élet, az udvarolgatás, a szórakozás vagy önzés kielégítésének helye. Egyen-egyenként érezzétek át, hogy Isten dolgát végzitek. Aki megítéli az indítékokat, aki olvas a szívekben – az vizsgálja, próbálja és rostálja népét. Különösen azokat, akinél ott a fény és a tudás, s akik szent munkával foglalkoznak. Isten a szívek vizsgálója, a vesék fürkészője, aki nem fogad el kevesebbet, mint teljes odaadást a munka iránt és teljes odaszentelődést Ő iránta. A hivatal alkalmazottai naponta úgy végezzék kötelességüket, mintha Isten jelenlétében lennének. Ne elégedjenek meg azzal, hogy annyit tesznek csak, amennyi feltétlenül szükséges és úgy kapják fizetésüket. Hanem mind dolgozzanak, bárhol, ahol leginkább segíteni tudnak. Mikor White atyafi távol van, akad néhány megbízható ember, de a többiek hűtlenek. Ha a hivatalban mindenki, aki a Krisztus követőjének vallja magát, hűségesen teljesítette volna a kötelességét, akkor az ügyek gyökeresen megváltoztak, jóra fordultak volna. Az ifjak és a lányok túlságosan lekötötték magukat egymással, beszélgetéssel, tréfálkozással, bohóckodással, Isten angyalait pedig elűzték a kiadóból.

Lichtenstein Márk istenfélő ifjú volt. De oly kevés valódi vallásos elvet látott a gyülekezetben és a kiadó alkalmazottai között, hogy megzavarta, kétségbe ejtette és megszomorította. Megbotránkoztatta a lelkiismeretlenül megtartott szombat azok között, akik pedig szombattartónak vallják magukat. Márknak magasztos fogalma volt a kiadó munkájáról, de a hiúságok, a hiábavalóságok és az elvhűség hiánya a botlás köve lett számra. Isten nevelte fel őt és az ő gondviselése vezette a kiadóba. De az ott dolgozók közül némelyeknek olyan kevés fogalma van Isten gondolatairól és akaratáról, hogy jelentéktelen ügynek vették Márknak a judaizmusból való nagyszerű megtérését. Nem értékelték őt. Gyakran bántotta őt F. és mások viselkedése. De mikor megpróbálta megróni őket, csak megvetéssel fogadták szavait. Hibás beszéde némelyek számára a tréfa és gúnyolódás tárgyává tették őt.

Márk nagyon sajnálkozott F. esetén, de nem tudta, hogyan segíthetne rajta. Márk soha el nem hagyta volna a kiadót, ha az ifjak hűek lettek volna hitvallásukhoz. Ha hajótörést fog szenvedni a hite, vérét kétségkívül azoknak a fiataloknak a ruháján találják majd meg, akik vallják ugyan Krisztust, de akik tetteikkel, szavaikkal és viselkedésükkel félreérthetetlenül azt hirdetik, hogy nem a Krisztuséi, hanem a világból valók. Feltétlenül meg kell szűnnie a hanyagság ilyen szánalmas állapotának, a közönynek és a hűtlenségnek. Alapos és végleges változásnak kell végbemennie a kiadóban, vagy ha nem, akkor el kell bocsátani azokat, akiknek annyi fény és annyi előjog jutott osztályrészül, és másokat fogadni helyükbe, még ha hitetleneket is. Félelmetes dolog az öncsalás. Az angyal így szólt, miközben a kiadóban dolgozókra mutatott: "Ha életszentségtek felül nem múlja az írástudókét és farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába." A hitvallás nem elég. A lélekbe bevésett munkára van szükség, amit megvalósítunk az életben.

Krisztus szeretete leér a földi nyomorúság és jaj legmélyére is, másképp szeretete nem lenne elegendő a legbűnösebbeknek. Felér az Örökkévaló trónjáig is, máskülönben lehetetlen lenne felemelni az embert elzüllött állapotából. Máskülönben nem töltené be szükségleteinknek, nem elégítené ki vágyainkat. Krisztus jár elől a földről a mennybe vezető úton. Ő alkotja az összekötő kapcsot a két világ között, Ő hozza el az emberekhez Isten szeretetét és leereszkedését, Ő emeli fel az embereket a maga érdemeivel, hogy megbéküljenek Istennel. Krisztus az út, az igazság és az élet. Kemény munka követni őt lépésről lépésre, vesződségesen és lassan, előre és fölfelé a tisztaság és szentség ösvényén. Krisztus azonban kellőképpen gondoskodott, hogy új erőt és isteni életet nyújtson nekünk az istenfélő élet minden egyes lépésénél. Ez az a tudás és tapasztalat, amelyre a kiadónál mindnyájuknak szükségük van, és feltétlenül szert is kell tenniük rá, máskülönben naponta gyalázatot hoznak a Krisztus ügyére.

G. atyafi hibát követ el az életében. Túl nagyra tartja magát. Rosszul fogott hozzá, hogy eredményesen építhesse életét. Rosszul kezdett hozzá – az alapok gyöngék. Az alapok legyenek készen a felszín alatt s akkor épülhet majd felfelé. Fegyelemre és tapasztalatra van szükség az élet mindennapi kötelességeihez, melyet a könyvek ismerete nem tud nyújtani. Műveltsége nem ad edzettséget, hogy megacélosodjék az élet nehézségei számára.

A kiadónál gondosan meg kell válogatnunk az alkalmazottakat. Ne helyezzük ide a fiatalokat, a kipróbálatlanokat és a megszenteletleneket, mert kísértéseknek vannak kitéve és nincs megállapodott jellemük. Akik szilárd jellemet alakítottak ki, akik határozott elvekkel rendelkeznek, akiknek szívében Isten igazsága él, azok nem lesznek örökösen gondok és aggodalmak okozói, hanem inkább segítséggé és áldássá válnak. A kiadóhivatalnak nagyon is módjában áll, hogy jóravaló alkalmazottakat válasszon a rátermett és elvhű emberek közül. S a gyülekezet a maga részéről ne igyekezzék akár egyetlen fillér hasznot is kihozni azokból, akik a kiadóba jönnek dolgozni vagy szakmát tanulni. Vannak állások, ahol némelyek több pénzt kereshetnek, mint a kiadónál, de soha fontosabb állást, tiszteletreméltóbb, magasztosabb munkát nem találnak, mint amilyen az Isten ügye a kiadónál. Akik megbízhatóan és önzetlenül fáradoznak, azok megkapják jutalmukat. A dicsőség koronáját készítették el számukra, amelyhez képest a föld minden tisztessége és élvezete olyan csak, mint a porszem a mérlegen. Az anyagi és ideiglenes érdekek ehhez képest a jelentéktelenségbe süllyednek. A mérleg egyik serpenyőjében aranypor, a másikban emberi lélek, mely annyira értékes, hogy Isten Fia feláldozta érte a megtiszteltetést, gazdagságot és dicsőséget, hogy kiváltsa azt a bűn szolgaságából és a kilátástalan kétségbeesésből. A lélek végtelenül értékes és megköveteli a legnagyobb figyelmet. A könyvkiadónál alkalmazott minden istenfélő ember tegye félre a gyerekes, hiú dolgokat, s igazi erkölcsi bátorsággal álljon ki emelt fejjel, emberi méltóságában, kerülje el az alantas bizalmaskodást, mégis kössön szívet szívhez a keresztényi baráti érdeklődés és szeretet kötelékével. A szív megértésre, szeretetre vágyik és ezek felfrissítik, megerősítik, mint a zápor és a napsütés a virágokat.

Olvassuk minden nap a Bibliát. A fiatalok legjobb védőpajzsa a vallásos, Istennek szentelt élet, mert amíg az iskolába járnak, ki vannak téve a kísértéseknek. Isten szava megadja nekik a helyes, a helytelen és az erkölcs elveinek pontos mértékét. A fiatalok egyedüli védelme az igazság tántoríthatatlan elve. Az erős szándék és az elszánt akarat sok kísértés előtt bezárja az ajtót. De az olyan légkör előtt is, amely kedvezőtlen a keresztény jellem fenntartásához. A gyermek és ifjúkorban elkényeztetett, gyönge, határozatlan jellem szüntelen kemény munkává és küzdelemmé teszi az életet, mert hiányzik belőle a határozottság és a szilárd elv. Az ilyenek mindig hátránnyal küzdenek, hogy gyümölcsözővé tegyék az életüket. Az a veszély is fenyegeti őket, hogy a jobb életet is elvesztik. Az a biztonságos, ha tántoríthatatlanul állást foglalunk amellett, ami helyes. Az legyen a legfőbb szempont, ami tisztességet szerez Istennek. A második pedig, hogy hűek legyünk az emberiességhez, hogy teljesítsük azokat a kötelességeket, melyeket egy-egy nap hoz elénk, és hogy szembeszálljunk a próbákkal, szilárdan és eltökélt szívvel viseljük el a terheket. A lelkiismeretes, fáradhatatlan igyekezet, erős szándékkal és teljes Istenre támaszkodással összekapcsolva, segítség lesz minden helyzetben, alkalmassá tesz a hasznos életre a földön, de előkészít a halhatatlan életre is.