Az Úr közölte, hogy veszély fenyegeti a munkamezőre lépő és az igazság tanításába fogó ifjú igehirdetőinket, ha nem minősíttettek Isten szent munkájára. Nincs kellő fogalmuk a mai idők munkájának szentségéről. Bele szeretnének ugyan kapcsolódni a fáradozásba, mégsem vállalják a terheket, noha közvetlenül a kötelesség ösvényén fekszenek. Azt teszik, ami csak kevés fáradságba kerül, s nem viszik bele teljes lelküket a munkába.

Némelyek túl lusták, hogy sikerre vigyék életüket a megélhetés terén, de arra sincs elég lelki tapasztalatuk, hogy magánszemélyként jó keresztények legyenek. Ám elég rátermettnek tartják magukat abba fogni, ami az összes hivatás közül a legnehezebb – az emberek gondolkodásával bánni, a tévelygéstől az igazsághoz vezetni embereket. Egyesek szíve nem szentelődött meg az igazságtól. Az ilyenek csupán botlás kövei a bűnösöknek, de az igazi munkásoknak is útjában állnak. Több vesződségbe kerül helyes elgondolásra nevelni őket, hogy ne tegyenek kárt Isten munkájában, mint a munka elvégzése. Isten nem dicsőíthető meg így, s művét sem lehet meg nem szentelt munkásokkal fejleszteni, akikből teljesen hiányoznak a minősítések, melyekre az örömhír szolgájának szüksége van. Néhány olyan fiatal igehirdetőnek, akik elindultak, hogy másokért fáradozzanak, előbb maguknak kell alaposan megtérniük a Biblia valódi vallásához.

Elém tárták R. testvér ügyét …-ből, mely számos tekintetben többek esetével azonos. Közölték velem, hogy R. testvér nem igazi előny Isten ügye számára, és sosem lehet azzá, hacsak alaposan meg nem változik. Számos jellemhibája van, melyeket előbb fel kell ismernie, mielőtt Isten elfogadná szőlőmunkásának. Az Úr munkája szent. Először is, R. testvér nem esett át a szív oly megváltozásán, mely átalakítja az embert, s megtérésnek neveznek. Rendelkezik ugyan az ész vallásával, a vallás elméletével, ámde arra van szüksége, hogy Isten kegyelme munkálkodjék szívén, ez valósuljon meg életében, mielőtt értelmesen tudna másokat Isten Bárányához irányítani, aki elveszi a világ bűnét. A jelen munkája mindenképpen túl komoly s túl fontos, hogy tisztátalan szívek és szennyes kezek végezzék.

R. testvérnek szerencsétlen a természete. Bajt okoz ezzel magának, de legjobb barátainak is. Természettől féltékeny, gáncsoskodó, gyanakvó. Akik legközelebb állnak hozzá, azok érzik ezt meg legsúlyosabban. Jókora adag önszeretet s önérzet, önhittség lappang benne. S ha nem becsülik meg különösebben, ha nem rajongják körül, azt hiszi, hogy valakit hibáztatnia kell. Holott a hiba őbenne rejlik. Szereti, ha legyezgetik a hiúságát. Gyanakszik az emberek indítékaira, így elárulja, hogy szűklátókörűn és önzőn gondolkodik. Azt képzeli, hogy sok mindent kérdésessé tehet, sok mindenben hibát találhat, gáncsolhat a mások tevékenységében, mikor a rossz gyökere a maga meg nem alázkodott, megszenteletlen szívében rejlik. Meg kell hát halnia az önérzetnek, és Jézustól kell tanulnia, aki szerény volt és alázatos szívű, máskülönben elmulasztja tökéletesíteni keresztény jellemét, elmulasztja végül elnyerni a mennyet.

R. testvér rosszul próbálja hirdetni az igazságot. Nem megnyerő a lelkülete. Énjét keveri minden igyekezetébe. Túl sokat ad külsejére, mintha az tenné őt Krisztus szolgájává. Viszont a lélek belső ékességét, azt elhanyagolja. Nem tartja szükségesnek, hogy törekedjék a kiegyensúlyozott, szép jellemre, mely a Krisztus jellemére emlékeztet, noha ő a helyes példakép. A Jézus életét jellemző szelídség s alázat megnyerné a szíveket, hozzáférhetővé tenné a lelkeket. De mikor R. testvér a maga szellemében szól, az emberek oly sokat látnak lelkületéből, s annyira keveset az alázat szelleméből, hogy az igehirdetés nem érinti meg szívüket, hanem megkeményednek, s elhidegülnek az igehirdetéstől, mert hiányzik belőle az isteni, lelki vigasz.

R. testvérnek meg kell szabadulni magabiztos, magát magasztaló lelkületéből. Be kell látnia, hogy bűnös ember, akinek folyton Isten kegyelmére s erejére van szüksége, hogy áthatoljon romlott korunk erkölcsiségén, és elérje az embereket, akiket meg kell menteni. Kívülről felöltötte ugyan az örömhír szolgájának méltóságát, azt viszont nem tartotta szükségesnek, hogy feltétlenül valódi lelki tapasztalatra tegyen szert az istenfélelem titkában, s Isten akaratának ismeretére, hogy eredményesen tudja hirdetni az igazságot.

R. testvér hideg természetű. Nem közeledik közvetlenül az emberek szívéhez a Krisztus életét jellemező keresztény közvetlenséggel, gyengédséggel, szeretettel. E szempontból elengedhetetlen, hogy az emberek üdvösségéért fáradozók kövessék a Krisztus élete által nyújtott példát. Ha az emberek elmulasztják arra nevelni magukat, hogy az Úr szőlőjének művelői legyenek, akkor jobban meglennének nélkülük, mint velük. Szegényes, gyenge gazdálkodás lenne, ha Isten kincstárából tartanánk el olyanokat, akik ártanak, s megsebzik művét, s lejjebb szállítják a kereszténység mértékét, színvonalát.

Hogy valaki eredményes igehirdető legyen, több kell a könyvből szerzett ismereteknél. Az emberek üdvösségéért fáradozónak becsületességre, értelemre, szorgalomra, erőre és viselkedni tudásra van szüksége. Mindezekre igen nagy a szükség, hogy Krisztus lelkipásztora eredményes legyen. Senki sem lesz másodrendű, ha ilyen minősítésekkel rendelkezik, hanem inkább mély és jó benyomást tesz az emberekre. Isten ügyének munkása vajmi kevés jót tud elérni, ha nem tudja megnyerni azok bizalmát, akikért fáradozik. Az Úr szőlőművesének naponta felülről kell erőt nyernie, hogy ellenállhasson a helytelennek, s megőrizze becsületességét az élet változatos próbáiban, s összhangba hozza lelkét Megváltójával. Jézus munkatársává válhat, úgy fáradozhat, mint Jézus fáradozott, úgy szerethet, amint ő szeretett, oly erkölcsi erővel rendelkezhet, amilyennel ő rendelkezett, hogy helytálljon a jellem akár legkeményebb próbáján.

R. testvér művelje magában az egyenességet. Tegye félre hamis méltóságát, eressze be Isten Lelkét, hogy szentelje meg, tegye magasztossá, tisztává és nemessé az életét. Akkor viselni tudja az emberek üdvösségének terhét, melyet az örömhír szolgájának át kell éreznie, mikor a komoly figyelmeztetést hirdeti a veszélyben forgóknak, akik menthetetlenül elpusztulnának a sötétben, hacsak el nem fogadják az igazság világosságát. Ez a Megváltójától kölcsönzött tekintély isteni kegyelemmel ruházza fel, mert ez által kerül közeli kapcsolatba Jézus Krisztussal.

Előrevittek R. testvér életében, majd vissza, hogy lássam munkássága eredményeit, amint az igazságot igyekezett hirdetni az embereknek. Láttam, hogy egypáran hallgatnak rá, s ami értelmüket illeti, meg is győződnek. R. testvér mégsem rendelkezik Isten kegyelmével, s megszentelő hatalmának tapasztalati, mindennapos, élő ismeretével, így nem tudja átadni másoknak, amivel maga sem rendelkezik. A testvér nem rendelkezik a valóban megtért ember lelki életével. Isten hogyan teheti áldássá őt az emberek számára? Hiszen maga is vak, mikor vakokat próbál vezetni.

Az Úr közölte, hogy tevékenységével sokat ígérő területeket rontott el mások előtt. Valaki más, aki tényleg Istennek szentelné magát, s aki átérezné a munka felelősségét, jó munkát végezhetett volna, embereket vezethetett volna az igazsághoz olyan helyeken, ahol R. próbálkozott, de eredménytelenül. De felületes munkája nyomán megszűnt az aranyat érő lehetőség. Akiket meg lehetett volna győzni, akik szívét meg lehetett volna lágyítani, azok R. munkássága nyomán megkeményedtek, és előítéletet támasztottak.

Odanéztem, hogy lássam, melyik értékes lélek ragaszkodik az igazsághoz igyekezete eredményeként. Jól megnéztem, hogy mennyire gondoskodott az emberekről, hogy megerősítse, s bátorítsa őket, aminek mindig is követnie kellene az Ige szolgálatát. Egyet sem láttam, aki nem lehetne sokkal jobb állapotban, ha nem tőle kapta volna az első benyomását az igazságról. Lehetetlen magasabbra emelkedni a pataknak, mint a forrás, melyből fakad. Aki az igazságot hirdeti a bűnösöknek, félelmetesen felelős helyet tölt be. Vagy Krisztushoz téríti az embereket, vagy fáradozása a rossz irányba billenti őket.

Közölték velem, hogy R. testvér lusta. Szereti a könnyű és kellemes életet. Nem kedveli a testi munkát, de a megfeszített szellemi munkát sem – az Ige kutatását. Lustán akarja leélni életét. Elmegy ugyan valahova, és megkísérli hirdetni ott az igazságot, de nem végzi szívvel-lélekkel. Nem érzi át a munka felelősségét, sem a valódi terhet az emberek üdvösségéért. Nem él szívében az emberek szeretete. Megtűri, hogy hajlamai eltereljék őt a munkától, s visszatérjen családjához. Nem ismeri tapasztalatból a lemondást, nem áldozza fel kellemes, könnyű életét, sem a hajlandóságait. Csak a fizetésért fáradozik. Nem merül el a munkájába, hanem csak itt-ott érinti, minden kitartás és lelkiismeretesség nélkül. Ezért semmiben sem eredményes. Isten helytelenítőn tekint minden ilyen állítólagos munkásra. Ezek mindenben megbízhatatlanok. Nem érzékeny és gyengéd a lelkiismeretük.

Súlyos hiba, ha valaki hirdetni kezdi valahol az igazságot, de azután a bátorság, erős igyekezet és viselkedni tudás hiányában nem fejezi be. Mert otthagyja a munkát anélkül az alapos és szívós erőfeszítés nélkül, melyre feltétlenül szükség van ilyen helyeken. Ha nehezen mennek a dolgok, ha ellene szegülnek, gyáván megfut, ahelyett, hogy böjttel-imával sírva Istenhez menekülne, ahelyett, hogy hittel kapaszkodna a világosság, a hatalom és az erő forrásához, míg csak szét nem oszlanak a felhők, míg el nem oszlik a sötétség. A hit akkor erősödik meg, ha kételkedésekkel és ellenző áramlatokkal viaskodik. Az így nyert tapasztalat értékesebb, mint a legdrágább ékszerek.

R. testvér, szégyellhetnéd magad munkád miatt. Isten nem tudja elfogadni az ilyen tevékenységet. Isten ügyének jobb lenne, ha abbahagynád az igehirdetést, és kevésbé felelős munkát vállalnál. Jobb lenne kétkezi munkát végezned. Alázd meg szívedet Isten előtt, világi dolgaidban is legyél megbízható, s ha bebizonyítottad, hogy megbízható vagy a kisebb kötelességekben, Isten fontosabb küldetéseket bízhat rád. „Aki a kicsinyben hű, az hű a nagyban is, aki pedig hűtlen a kicsinyben, a nagyban is hűtlen.” Neked még mélyebb lelki életre van szükséged. Azt javaslom hát, hogy vállalj kétkezi munkát, majd könyörögj buzgón Istenhez, hogy adjon személyes lelki tapasztalatot. Ragaszkodj Jézushoz, és soha, soha ne merd vállalni az örömhír szolgájának felelősségeit, míg csak megtért nem leszel, amíg szelíd, békés lelkületre nem teszel szert. Maradj távol Isten ügyétől, míg felülről erőt nem nyersz. Senki nem lehet eredményes a lélekmentésben, míg Krisztus nem fárad együtt igyekezetével, s el nem rejti énjét.

Krisztus szolgája legyen tökéletes, és minden jó cselekedetre kész. Te, testvérem, siralmasan megbuktál. A családodban feltétlenül viselkedj szeretetteljes, figyelmes, gyengéd, nyájas, nemesen hosszútűrő és igazán előzékeny módon, mint családfőhöz illik, mielőtt meg tudnád nyerni az embereket Krisztus számára. Ha nem vagy elég bölcs, hogy jól igazgasd a keveset, akikkel szoros egységben élsz, hogyan lehetnél elég bölcs, hogy sokkal nagyobb csoportot igazgass eredményesen, akik nincsenek különösebben hozzád kötve. Feleségednek igazán és alaposan Istenhez kell térnie. Egyikőtök sincs olyan állapotban, hogy helyesen képviselhetnétek hitünket. Teljesen meg kell változnotok.

Neked is legjobb lenne, ha visszavonulnál Istenhez. R. testvér, nincs benned sem kitartás, sem erkölcsi gerincesség. Súlyos hiányod van e jellemvonásokban, noha igen szükségesek Isten mai munkájában. Nem nyerted el a gyakorlati életben a nevelést, melyre az eredményességhez szükséged lenne, mint Krisztus gyakorlati szolgája. Nevelésed sok szempontból hiányos volt. Szüleid nem bántak veled értelmesen, s arra sem szoktattak, hogy úgy győzd le hibáidat, hogy kiegyensúlyozott jellemet tudj alakítani, hogy légy szilárd, lemondó, uralkodj magadon, legyél alázatos, erkölcsileg pedig erős. Alig ismered a gyakorlati életet, s a nehéz helyzetben sem tanultál meg kitartani. Nagyon szeretsz szembeszállni más elgondolásával, és a magadét hangoztatni. Ez önhittségednek, s annak a gyümölcse, hogy ifjúkorodban a magad feje után mentél.

Nem ismered magad, sem hibáidat. Nem vagy hajlandó tanulni, de tanítani annál inkább. Magad alakítod véleményeidet, s fontosabbak szemedben az elgondolásaid, mint az olyan erkölcsileg értékes embereké, akiket már kipróbáltak e műben. Azzal hízelegtek neked, hogy olyan képességeid vannak, amelyet majd megbecsülnek, s amelyek értékes emberré tesznek. E minőségek azonban nem állták ki a próbát. Egyoldalú a nevelésed. Nem hajlasz az élet házi, mindennapos kötelességeire. Ki nem állhatod ezeket. Lustaságod egymagában elég, hogy alkalmatlanná tegyen a lelkészi hivatásra, még ha nem is lenne más akadály, amiért nem lenne szabad ezt űznöd. Az ügynek nem annyira szónokokra, mint munkásokra van szüksége. Az összes élethivatás közül egyik sem követel meg oly lelkiismeretes, meghízható, kitartó és önfeláldozó munkásokat, mint Isten ügye a mai, utolsó időkben.

Az örök élet elnyerésének ügye felette áll minden más szempontnak. Isten nem kíván hanyag embereket az ügyében. Az a kötelességünk, hogy figyelmeztessük az embereket, hogy meneküljenek az eljövendő harag elől. Olyan komoly embereket követel ez, akik átérzik a lélekmentés súlyos felelősségét, akik nem kapnak minden kibújón, hogy elkerüljék a terheket, vagy otthagyják a térítést. Apró kedvszegések, mint például kellemetlen időjárás vagy képzelt betegségek, elégnek látszanak, hogy kimentse magát a fáradozás alól. Nála az is számít, hogy van-e kedve hozzá. S mikor olyan kötelességek támadnak, melyeket nem szeret, mikor a tunyasága akar felszínre törni, gyakran azzal hozakodik elő, hogy ő beteg. Pedig semmi oka, hogy beteg legyen, hacsak a lustaság szokásai, és étvágyának szertelen kielégítése miatt egész szervezete el nem lustul a tétlenségtől. Noha jó egészsége lehetne, ha szigorúan tartaná magát az élet és egészség törvényeihez, ha összes szokásainál a gyakorlatba ültetné át az egészség világosságát.

R. testvér, ha teljesen meg nem változik, nem felel meg a mai, utolsó időkben. Isten nem olyan igehirdetőket hív, akik túl lusták testi munka vállalásához, hogy ilyenek hirdessék a figyelmeztetés választás elé állító üzenetét. Az Úr szorgalmas munkásokat kíván. A lelkiismeretes, lemondó igehirdetők el is érnek valamit.

R. testvér, teljes melléfogás volt, hogy hirdesd az igazságot. Ha Isten elhív valakit, nem követ el akkora hibát, hogy a gyakorlati életben, sőt a lelki dolgokban is ennyire tapasztalatlant hívjon el. Bár jó szónok vagy, Isten ügye mégis Istennek szentelt, erőteljes embereket követel meg. Ápold magadban e vonásokat, elérheted őket, ha akarod. Ha kitartóan azon vonások ellenkezőjét ápolod, melyeken most elbuksz, megtanulhatod leküzdeni jellemedben e hiányosságokat, amelyek ifjúkorod óta növekedtek benned. Ha olykor szólunk is az emberekhez, az nem jelenti, hogy Istennek dolgozunk. Ez nem az igazi fáradozás.

Az Istenért fáradozók az igehirdetéssel csak elkezdték feladatukat. Ezután következik a tényleges fáradozás, házról házra látogatás, beszélgetés a családtagokkal, imádkozás velük, s az azokkal való közeli kapcsolatra lépés, akiknek a lelkész javára szeretne lenni. Nem von le Krisztus szolgájának méltóságából, ha észreveszi, és szívén viseli a látogatott család evilági terheit, gondjait, ha kétkezi munka végzésével igyekszik enyhíteni ezeken, ahol tud. Ezzel jókora hatással lehet lefegyverezni az ellenségeskedést, lerombolni az előítéletet, amit másképp nem érne el, még ha minden más szempontból Krisztus teljesen hathatós szolgája lenne is.

Ifjú igehirdetőinkre nem hárul az írás terhe, mely az idősebbek, és tapasztaltabbak vállát nyomja. Nem terheli őket sokrétű felelősség, melyek kimerítik a gondolatokat, s elnyüvik az embert. Mégis épp a gondnak e terhei tökéletesítik a keresztény tapasztalatot és lelkiséget, ezek nyújtanak erkölcsi erőt, ezek kovácsolnak erős, eredményes férfiakat az Isten munkáját végzőkből. A terhek s kellemetlen felelősségek elkerülése soha nem kovácsolja lelkipásztorainkat erős emberekké, akikre vallásos válságban számítani lehet. Sok fiatal igehirdetőnk olyan gyenge Isten munkájában, mint a csecsemő. S némelyek, noha évek óta az igazság hirdetésével foglalkoznak, még mindig nem oly rátermettek, hogy nem lenne miért szégyenkezniük. Nem váltak erőssé a tapasztalatban azzal, hogy ellenséges áramlatokkal kellett volna szembeszállniuk. Kimentették magukat az olyan tevékenységekből, melyek megerősítették volna erkölcsi helytállásukat, s lelki erőt kölcsönöztek volna. Holott épp ezekre a tapasztalatokra van szükségük, hogy felnőtté növekedjenek a Krisztus Jézusban. Nem tesznek szert lelki erőre, ha visszahúzódnak a kötelességektől és felelősségektől, ha nem adták fel lanyhaságukat, de a könnyű élet, a kellemes időtöltés önző szeretetét is.

R. testvérnek jó a képessége, hogy szavakba öntse gondolatait. De a lelkiségben s igazi, szívig ható megszentelődésben hiányos. Nem ivott mélyen az igazság forrásából. Ha Isten szavának kutatásával használta volna ki aranyat érő perceit, mára már rátermett munkás lehetne, de a testvér túl rest, hogy mélyen elgondolkozzék, s megtanulja reménységünk okait. Megelégszik, ha olyan anyagból él, melyet mások feje, mások tolla hozott fáradtságosan létre, hogy azok gondolatait vegye kölcsön, mert erőfeszítés, megerőltető gondolkodás, gondos mérlegelés és imádkozó szívvel végzett elmélyedés nélkül esnek keze ügyébe.

R. testvér nem szereti a kemény munkát, sem a Szentírás kutatásánál, sem a kétkezi munkában. Jobban kedveli a könnyebb életet, ezért mind a mai napig fogalma sincs tapasztalatból, hogy mi Isten munkájának terhe. Könnyebb elmondani a mások gondolatait, minthogy maga kutasson szorgosan az igazság után. Pedig csak úgy válik valaki alkalmassá a lelkészi hivatásra, ha személyesen tesz erőfeszítéseket, ha megerőlteti az agyát, ha teljes odaadást tanúsít elhívatása iránt.

Krisztus mondja: „Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg?” A só íze az isteni kegyelem. Az igazság terjesztésére tett minden erőfeszítés alig ér valamit, ha Isten Lelke nem járul az erőfeszítéshez. Gyerekjátékká tetted az igazság hirdetését. Azon töröd a fejed, hogyan könnyebb, hogyan is kellemesebb. Egyre a hajlamaidat követed. Neked, de feleségednek sincs fogalma Isten munkájának szentsége felől. Mindketten többet gondoltok szeszélyeitek követésével, könnyű, kellemes élet utáni vágyatok kielégítésével, mint hogy nekilássatok az élet szigorú kötelességeinek, különösen a közelgő ítéletre való figyelmeztetéssel kapcsolatos felelősségeknek.

Láttad, hogy S. testvért súlyos terhek nyomják, s a kétkezi munkától is fáradt, mégis annyira szeretted könnyebbségedet, annyira meg akartad őrizni méltóságodat, hogy távol tartottad magad, kibújtál a kötelességek végzése alól, melyeket valakinek el kellett végeznie. Napokat szórakozol, lustálkodva, anélkül, hogy bárki javára élnél. S lelkiismereted azt is megengedi, hogy beírd tétlenül töltött idődet, hogy Isten kincstárából kapj érte fizetést.

Viselkedéseddel azt bizonyítottad, hogy nincs magasztos fogalmad a szent dolgokról. Megcsalod Istent, s most igyekezned kell, hogy mikor bűnbánatot tartasz, alaposan végezd. Addig ne is próbálj másokat tanítani. Majd ha megtérsz, talán alkalmas leszel erősíteni testvéreidet. De Istennek semmi szüksége szőlőjében az ilyen jellemű emberekre. Majd ha más lesz a jellemed, ha Isten lenyomatát viseli, akkor fáradozhatsz Isten ügyéért. Csaknem mindent még ezután kell megtanulnod, s csak kevés időd van elsajátítanod a leckéket. Segítsen Isten, hogy lelkiismeretesen és céltudatosan törekedj. Sokkal többet írtam már az általános elvekről, de nincs időm, hogy átadjam ezeket neked.