Kedves N. testvérnő!

Az 1871. december 10-én nyert látomásban láttam, hogy némely dolgok nagyon akadályozzák felgyógyulásodat. Jellemed sajátos vonásai hátráltatnak, hogy elnyerjed azt a jót, amit elnyerhettél volna, és úgy gyógyulj fel, amilyen gyorsan felgyógyulhattál volna. Különleges kezelésben részesíted magadat, s nem tűröd meg, hogy bárki lebeszéljen erről. Megvannak a magad elgondolásai, melyeket tűzön-vízen keresztülviszel, pedig gyakran nem egyeztethetők össze a természet törvényeivel, hanem csak a magad nézeteivel.

Hajthatatlan a gondolkodásod, megrögzött az akaratod s azt képzeled, hogy jobban ismered betegségedet, mint mások, mert hát te érzed, amit érzel. A magad feje irányít, a magad tapasztalata kormányoz. Ezt vagy azt a gyógymódot te már kipróbáltad, teljesen bevált, ezért is úgy döntötték, hogy az lesz az esetedben a legcélravezetőbb, ha a magad belátását követed. De mi volt a mércéd? Az érzéseid! De hát kedves testvérem, mi közük az érzéseidnek betegséged kézzelfogható tényeihez? Alig valami. Az érzések gyönge, szegényes mérvadók, különösen, ha túlfűtött képzelet és görcsös akarat uralják. Nagyon is akaratos vagy és eleve döntöttél mindenben. Pedig nem a helyes szemszögből nézed az ügyet. Nem támaszkodhatsz a belátásodra. Ha a magad esetéről van szó.

Közölték velem, hogy javult valamelyest a betegséged, de nem annyit és nem olyan gyorsan, mint javulhatott volna. Mégpedig azért, mert a magad feje után mész. Ezért is, meg azért, hogy kötelességednek tartsd hallgatni a tapasztaltabbak tanácsára, azt kívánom, hogy gyere el a kórházunkba. Kórházunk orvosai jobban ismerik a betegségeket, azok okait és a helyes kezelést, mint neked módodban állna. S ha lemondasz rögeszméidről és hallgatsz a tanácsukra, akkor remény van rá, hogy felgyógyulj. De ha nem vagy hajlandó erre, akkor nem látok reményt rá, hogy azzá lehetsz, amivé kellő gyógykezeléssel lehetnél.

Mint már említettem, te, testvérem, tapasztalatra támaszkodsz. Tapasztalatod dönti el, hogy bizonyos utat kövess. Pedig sok minden, amit tapasztalatnak neveznek, egyáltalán nem tapasztalat, hanem egyszerűen szokás vagy gyönge oldal csupán, amit vakon és többnyire tudatlanul követnek, méghozzá megrögzött, görcsös elszántsággal és ésszerű gondolkodás vagy az az iránti tudakozódás nélkül, hogy miként lesz majd meg az eredmény.

Az igazi szakképzettség a változatos és gondos kísérletezések gyümölcse, amit előítéletektől mentesen és a nélkül végeznek, hogy eleve eldöntött véleményekre és szokásokra hallgatnának. Gondos figyelemmel, s azzal az erős kívánsággal jegyzik le az eredményeket, hogy tanuljanak, javuljanak és megtérjenek minden szokásból, amely nem áll összhangban a test és az erkölcs törvényeivel. Balgaságnak, sőt gonoszságnak tűnik előtted, hogy mások megcáfolják, amit te tapasztalatból tanultál. Pedig sokkal több tévedést fogadnak el az emberek a tapasztalatról alkotott hamis elképzelésekből, és ragaszkodnak foggal-körömmel hozzájuk, mint bármi más okból. Mert amit általában jártasságnak, tapasztalatnak neveznek, egyáltalán nem az, ugyanis elfogulatlanul soha nem próbálták ki, valóságos kísérlettel és alapos kutatással, annak az elvnek az ismeretével, ami részt vesz a folyamatban.

Közölték velem, hogy megbízhatatlan a tapasztalatod, mert ellenkezik a természet törvényével. Ellentétben áll a természet változhatatlan elveivel. Babonaság, kedves testvérem, beteges képzeletből született babonaság állít téged szembe az igazi tudással és elvvel. Melyiket adod fel? Erős előítéleteid és nagyon is megrögzött elképzeléseid, hogy mi használ neked, régóta visszatartanak attól, ami tényleg javadra válna. Évek óta tudok esetedről, de tehetetlennek éreztem magamat, hogy olyan világosan eléd tudnám tárni az ügyet, hogy megértsd és a gyakorlatban is felhasználd a nyújtott világosságot.

Sok olyan beteg van ma, aki mindig is az marad, mert lehetetlen meggyőzni őket, hogy ingoványon alapszik a tapasztalatuk. Az agy a test központja, az összes ideg és a szellemi élet középpontja. Az agyból kiinduló idegek uralkodnak a testen. Az agy benyomásait az idegek továbbítják a testbe, mint megannyi távíróvezeték, ezek ellenőrzik a szervezet összes részének életfolyamatát. A mozgás szerveit is az agy parancsai kormányozzák.

Ha bebeszéled magadnak, hogy a fürdés ártani fog, ez a benyomás eljut a test összes idegébe. Az idegek szabályozzák a vérkeringést, így a vér – az agy utasítására – a véredényekben marad, ezért a fürdő jó hatása kárba veszett. Mindez csak azért, mert az agy és az akarat akadályozzák a vért, hogy szabadon áramoljék, hogy kijusson a bőrfelületre, s ezzel is serkentse, elősegítse a keringést. Például az a benyomásod, hogy ha megfürdesz, megfázol. Az agy továbbítja a testnek ezt az értesülést s a véredények, melyeket engedelmességre szorít az akaratod, képtelenek eleget tenni kötelességünknek és visszahatást idéznek elő a fürdő után. Nincs olyan ok a tudományban vagy az érvelésben, miszerint az alkalomadtán vett fürdő, ha gondosan vigyázunk magunkra, mást okozna, mint igazán jót. Különösen így van ez olyan esetben, amikor csak kevés testmozgást végeznek. Pedig ezzel foglalkoztatnák az izmokat és segítenék a vér áramlását a szervezetben. A fürdés megszabadítja a bőrt a tisztátalanságok felgyülemlésétől, melyek szüntelen felhalmozódnak. Azonkívül nedvtartalmúnak és hajlékonynak tartja meg a bőrt, ami serkenti és kiegyenlíti a vérkeringést.

Az egészséges ember semmi körülmények között el ne hanyagolja a fürdést! A beteges embernek szennyezett a vére és a bőre is egészségtelen. A bőr pórusai bedugulnak, melléktermékekkel telnek meg. Gondosan és alaposan meg kell hát tisztítani, hogy el tudják végezni feladatukat, – megszabadítsák a testet a szennyeződésektől. Ezért a gyöngélkedőknek, akik betegek, kifejezetten sokszor van szükségük alapos fürdésre, gyakran még többször is, mint egy nap szokásos. De kétségkívül akár beteg valaki, akár nem, szabadabb, könnyebb a légzése, ha rendszeresen fürdik. A fürdéstől rugalmasabbak lesznek az izmok, mind a gondolkodás, mind a test felélénkül, s minden képesség frissebb lesz. A fürdő csillapítóan hat az idegekre. Elősegíti az általános légzést, serkenti a vérkeringést, legyőzi a szervezet sejtjeinek elzáródásait, jót tesz a vesének és a kiválasztó szerveknek. A fürdés segíti a beleket, a gyomrot, a májat, – erőt és új életerőt nyújtva mindezeknek. Elősegíti az emésztést is, és ahelyett, hogy gyöngítené a szervezetet, inkább csak erősíti. A helyesen vett fürdő edzetté tesz a megfázás ellen, mert serkenti a vérkeringést, s a többé-kevésbé eldugult méhen is enyhít, mert a bőrfelületre hozza a vért, ami így könnyebben és szabályosabban áramlik át a véredényeken.

Azt mondják, hogy a tapasztalat a legjobb tanító. A valódi tapasztalat valóban többet ér, mint a könyvből vett tudás. De a szokások vaskapocsban tartják a férfiakat, a nőket s általában a tapasztalat igazolja őket, a szó általánosan vett értelmében. Nagyon sokan visszaélnek az értékes tapasztalattal. Ragaszkodnak a káros szokásaikhoz, melyek kifejezetten gyöngítik testük, értelmük, erkölcsük egészségét, s ha tanítani akarod őket, azzal igazolják eljárásukat, hogy a tapasztalatra fellebbeznek. Pedig a valódi tapasztalat összhangban áll a természet törvényével és a tudománnyal.

Itt ütközünk a legnagyobb nehézségekbe vallásos ügyekben. Hirdetheted a legközérthetőbb tényeket, a legvilágosabb igazságokat, melyeket Isten szava támaszt alá. Mind eléjük tárhatod, fülük, szívük mégis zárva marad s minden jó elleni érvük, hogy tapasztalataikra hivatkoznak. Van, aki így szól: "Az Úr megáldott abban, amit hiszek és amit cselekszem, lehetetlen hát, hogy tévednék." Ragaszkodnak az úgynevezett tapasztalatukhoz, a Biblia legfelemelőbb, legmegszentelőbb igazságait pedig elutasítják amiatt, amit tapasztalatnak neveznek. A legtarthatatlanabb szokások közül sokat a tapasztalat ürügyével dédelgetnek. Nem érik el azt a testi, szellemi, erkölcsi javulást, amit előjoguk és kötelességük megszerezni, mert ragaszkodnak tapasztalatuk megbízhatóságához és biztonságához, még ha a félreértett tapasztalat szemben is áll a legérthetőbb kijelentett tényekkel. Olyan férfiak és nők, akiknek a káros szokásai megrongálták szervezetüket és egészségüket, a maguk tapasztalatát ajánlják másoknak, mint amelyeket biztonságosan követhetnek, mikor pedig pontosan ez a tapasztalatuk fosztotta meg őket életerejüktől és egészségüktől. Sok példát lehetne felhozni arra, hogy bebizonyítsuk, hogy sok embert vezetett már félre az, ha a tapasztalatukra támaszkodtak.

Kezdetben Isten igaznak alkotta az embert. Tökéletesen kiegyensúlyozott értelemmel teremtette meg őt, összes szervének méretét és erejét tökéletesen kifejletten: Ádám tökéletes ember volt. Gondolkodásának minden oldala arányos volt, mindnek más, más volt a feladata s mégis mind egymásra támaszkodott bármelyikük teljes és helyes használata végett. Ádámnak és Évának szabad volt fogyasztani a kert összes fájának gyümölcsét, azt a bizonyosat kivéve. Az Úr így szólt a szent párhoz: amelyik napon esztek a jó és gonosz tudásának fájáról, biztosan meghaltok. Évát elcsábította a kígyó, hogy azt képzelje, hogy Isten nem teszi meg, amit mondott. "Nem fogtok meghalni" – mondta a kígyó. Éva evett hát a fáról és azt képzelte, hogy új és magasabb színvonalú életet él. Vitt a gyümölcsből férjének is, aki megbízott feleségének tapasztalatában. A kígyó azt mondta az asszonynak, hogy nem fog meghalni és tényleg nem lett rosszul a gyümölcstől. Semmi sem történt, amit a halál jelének lehetett volna tekinteni. Hanem, amint a kígyó előre megmondta, kellemes érzés töltötte el. Azt gondolta, hogy talán az angyalok érzik így magukat. Az asszony tapasztalata sorakozott fel az Úr kifejezett parancsa ellen s Ádám hagyta, hogy felesége tapasztalata elcsábítsa. Így van ez általában a vallásos világgal. Megszegik Isten kifejezett parancsát, s "mivel a gonoszságot nem éri utol azon nyomban a büntető ítélet, az embereknek nő a bátorságuk a gonosztettekre."

Isten kifejezett parancsai ellenére férfiak és nők mindenáron a maguk hajlandóságát követik, sőt még imádkozni mernek arról, hogy az Úr nézze el, hogy az ő akaratával szemben haladjanak. Az Úr nem leli örömét az ilyen imádkozásban. Az ilyenek mellé a Sátán szegül, mint Éva mellé is az Édenben. Ő tesz rájuk olyan benyomást, ami leköti gondolkodásukat s ezt mesélik másnak, mint a legcsodálatosabb élményt, mintha az Úr nyújtotta volna nekik. Holott a valódi tapasztalat tökéletes összhangban áll a természet és Isten törvényeivel. A hamis tapasztalat vagy élmény viszont szembefordul a tudománnyal és az Úr elveivel. Erkölcsi sötétség szemfedője takarja a vallásos világot. Babona és vakbuzgóság uralja a férfiak és nők gondolkodását, vakítja el annyira a józan eszüket, hogy nem ismerik fel embertársaik iránti kötelességüket, sem hogy feltétlen engedelmességgel adózzanak Isten akaratának.

Bálám megkérdezte Istent, hogy megátkozhatja-e Izráelt, mert ha megtenné, hatalmas jutalom ütné a markát. Isten azt felelte: Ne menj el. A követek azonban unszolták, még nagyobb jutalommal kecsegtették. Az Úr közölte Bálámmal akaratát, ő mégis annyira sóvárgott a jutalomra, hogy megkockáztatta: másodszor is megkérdezte az Urat. Isten megengedte neki, hogy elmenjen. Akkor csodálatos tapasztalaton ment át. Mégis ki szeretné, ha ilyen tapasztalat irányítaná őt? Ott vannak azok, akik világosan megértenék kötelességüket, ha bűnös hajlamaikkal egy irányba lennének azok. A körülmények és az ésszerűség félreérthetetlenül jelezhetik a kötelességüket, de ha ezek ellenkeznek bűnös hajlamaikkal, gyakran sutba vágják az ilyen bizonyítékokat. "De népem nem hallgatott szavamra, azért ráhagytam őket kemény szívükre, ők pedig a maguk feje után mentek" (Zsolt. 81:12-13).

Akik azt az utat akarják követni, amelyik nekik tetszik, azokat az a veszély fenyegeti, hogy az Úr a maguk hajlamaira hagyja őket, s ekkor azt képzelik, hogy Isten Lelkének irányításait követik. Némelyek kötelességére elég világosan rámutatnak a körülmények és a tények. Mégis barátaik rábeszélésére és hajlamaikra hallgatva letérnek a kötelesség ösvényéről és szemet hunynak az eset világos bizonyítékai előtt, majd látszólagos lelkiismeretességgel hosszan és buzgón imádkoznak világosságért. A buzgalom érzése tölti el őket az ügyben s erre fogják rá, hogy az lenne az Isten Lelke. Ezzel azonban csak megcsalják magukat. Az ilyen viselkedés megszomorítja az Isten Lelkét. Volt ugyan világosságuk, magukból a tényekből következtethették volna ki kötelességüket. Mégis néhány kellemes indok a helytelen irányba billentette gondolkodásukat, ezeket szorgalmazzák az Úr előtt, ezekkel ostromolják őt, az Úr pedig hagyja, hogy a maguk feje után menjenek. Olyan erős az arra irányuló hajlandóságuk, hogy a maguk útját járják, hogy az Úr megengedi, hogy azt tegyék, majd meg viseljék a következményeket. Ezek azt képzelik, hogy csodálatos élményben volt részük.

Kedves testvérnő, a rögeszme erősen és eluralkodva tartja markában gondolataidat. Olyan erőre tettél szert, hogy az ellenzés ellen támadj, hogy megvesd a lábad, és hogy nehéz és zavarba ejtő vállalkozásokat valósíts meg. Nem tűröd, ha ellentmondanak neked. Nagyon érzékeny vagy és mélyen megsértődsz. Szigorúan lelkiismeretes vagy s így a belátásodat kell meggyőzni, mielőtt hallgatnál mások véleményére. Ha testi egészséged hiánytalan lenne, kiemelkedően hasznos ember lennél. Régóta gyöngélkedsz, s ez annyira hatott a képzeletedre, hogy a gondolataid magadra összpontosulnak, képzeleted meg visszahat a testedre. Sok szempontból károsak a szokásaid. Nem táplálkozol megfelelő minőségű és mennyiségű élelemmel. Sokat ettél, de rossz minőségű ételt, amiből lehetetlen egészséges vért képezni. Ilyen táplálkozásra szoktattad rá a gyomrodat. Ez felel meg neked a legjobban, erre jöttél rá, mert ez zavarta meg legkevésbé az emésztésedet. Holott nem ez a helytálló tapasztalat. Gyomrod nem kapta meg a kellő életerőt a táplálékodtól. Folyékonyan fogyasztva, élelmed nem nyújt egészséges életerőt és munkaképességet. Amikor változtatsz ezen a szokásodon, és több száraz ételt, és kevesebb folyadékot fogyasztasz, akkor a gyomrod tiltakozni fog ellene. Ennek ellenére se engedj. Szoktasd rá gyomrodat, hogy eméssze meg a szilárd halmazállapotú táplálékot. Túl sok ruhát is öltesz magadra, amivel csak gyöngíted bőröd egészséges lélegzését. Nem adsz lehetőséget a testednek, hogy lélegezni tudjon. A bőr pórusai, vagyis ezek az apró lyukacskák, melyeken a test lélegzik, bezárultak, ezért a szervezeted megtelt tisztátalanságokkal.

Nagyon jót tett neked az a szokásod, hogy kikocsizol a szabad levegőre és a napsütésre. A szabadban töltött élet tart meg, ezért most bizonyos fokú testi erőnek örvendezel. De a másféle testgyakorlásokat elhanyagolod, amelyek még fontosabbak, mint ez. Mindenhova kocsin mész, még a legrövidebb útra is. Azt képzeled, hogy a gyaloglás, még a kisebb távolságokon is, ártana neked. Ebben azonban tévedsz, nincs tapasztalatod.

Nagyon is tehetetlen voltál és vagy a házi kötelességekkel kapcsolatban. Azt gondolod, hogy képtelen vagy rendben tartani férjed ruházatát vagy gondoskodni a táplálásáról. Kedves testvérem, ez a tehetetlenség csak a te képzeletedben létezik, nem a valóságban. Azt gondolod, hogy kifáraszt és igénybe vesz, ha ezt vagy azt elvégzed, és ez igaz is. Pedig van erőd, melyet ha hasznosan és takarékoskodva veszel igénybe, sok jót elvégezhetsz, azonkívül téged hasznosabbá meg boldogabbá tenne. Annyira rettegsz, hogy tehetetlenné válsz, nem veszed igénybe azt az erőt, amivel az Úr megáldott. Egyrészt sok mindenben segítetted a férjedet, másrészt nagyon igénybe vetted a türelmét és erejét. Mikor azt hitte, hogy talán meg tudna változtatni és jobbakra cseréled fel egyes szokásaidat, akkor azt képzelted, hogy nem érti meg az esetedet. Barátaid is úgy vélekedtek, hogy több hasznodat kellene látni otthon, – hogy ne légy annyira magatehetetlen. Ez aztán elszomorított téged. Azt képzelted, hogy ők sem értenek meg. Némelyek, nem nagyon okosan, rád akarták erőltetni az esetedről alkotott véleményüket s ez is csak szomorúságot okozott neked. Azt gondoltad, hogy Isten, imádra feleletül, segíteni fog, és sok esetben tényleg meg is segített. Mégsem erősített meg testileg – pedig előjogod lenne, hogy jó erőnek örvendezzél, – mert nem tetted meg az ügyben a magadét. Nem fáradoztál tökéletes összhangba kerülni az Isten Lelkével.

Az Úr feladatot szabott ki rád, amit nem akar elvégezni helyetted. Elvből kell ehhez hozzáfognod, a természet törvényeivel összhangban, tekintet nélkül az érzéseidre. Aszerint a világosság szerint, melyet Isten nyújtott neked. Lehet, hogy nem tudod mind egyszerre megvalósítani, mégis sokra mehetsz, ha fokozatosan és hittel fogsz hozzá, ha hiszed, hogy Isten segíteni fog, meg fog erősíteni. Testmozgást végezhetsz gyaloglással és könnyebben végezhető kötelességekkel a családodban, azonkívül azzal is segíthetsz magadon, hogy nem támaszkodsz annyira, másokra. Annak a tudata, hogy mennyi mindent meg tudsz tenni, növelni fogja erődet. Ha jobban foglalkoztatna a kezdet, ha kevésbé kötné le gondolkodásmódodat az, hogy másoknak kovácsolj terveket, akkor mind a testi, mind a szellemi erőd megnövekedne. Nem tétlen ugyan az agyad, még sincs kiegyensúlyozva azzal, hogy tested más szervei is hasonlóképpen munkát végezzenek. Rendszeresen kell végezned testgyakorlást, hogy észrevehetően előnyödre váljék. Vedd igénybe elgyengült szerveidet, hogy a használattal egyre erősödjenek. A testgyúrás gyógymódja komoly előnyére válik azoknak a betegeknek, akik túl gyöngék a testgyakorlásra. De ha minden beteg erre támaszkodik, közben pedig elhanyagolják, hogy maguk végezzenek testmozgást, akkor súlyos hibát követnek el.

Ezrek betegeskednek és haldokolnak körülöttünk, akik jobban lehetnének, és élhetnének, ha akarnának, a képzeletük azonban visszatartja őket. Attól félnek, hogy ha dolgoznak vagy testgyakorlást végeznek, még betegebbek lesznek, pedig pontosan erre a változásra van szükségük ahhoz, hogy felépüljenek. E nélkül soha meg nem gyógyulnak. Gyakorolják hát az akaraterejüket, emelkedjenek a fájdalmak és gyöngeségeik fölé, végezzenek hasznos munkát és felejtsék el fájó hátukat, oldalukat, tüdejüket és fejüket. Ha elhanyagoljuk, hogy testünket megtornáztassuk, vagy ha kihagyunk egyes részeket, akkor kóros állapotokat idézünk elő. Ha tétlenül hagyjuk testünk bármelyik részét, az csökkenti az izmok méretét és erejét, ettől a vér lassan fog áramlani a véredényeken át.

Ha kötelességek várnak elvégzésre nálad odahaza, azt képzeled, hogy nem tudod elvégezni azokat, és másokra támaszkodsz. Olykor borzasztó nehéz megszervezni a segítséget, amire szükséged van. Gyakran kétszer annyi erőfeszítést igényel, mintha magad végeznéd a munkát, hogy szerezz valakit, aki elvégezné azt neked. Ha rá tudnád venni magadat, hogy magad végezd el ezeket az apró munkákat és családi kötelességeket, ez a foglalatosság áldásodra válna, megerősítene és sokkal több jó hatást fejtenél ki az Isten ügyében is. Isten a paradicsomba helyezte Ádámot és Évát, körülvette őket mindennel, ami hasznos és szép volt. Gyönyörű kertet ültetett nekik. Nem hiányzott semmilyen növény, virág vagy fa, ami hasznos vagy szemre kellemes lett volna. A Teremtő tudta, hogy kezének alkotása nem lenne boldog foglalkozás nélkül. A paradicsom gyönyörködtette lelküket, de ez nem volt elég. Dolgozniuk kellett, hogy eddzék és foglalkoztassák testük csodálatos szerveit. Az Úr igénybevételre alkotta a szerveket. Ha semmittevésből állna a boldogság, akkor az embert, szent, ártatlan állapotában, munka nélkül hagyta volna az Úr. De aki megalkotta az embert, tudta, hogy mi szolgálja boldogságát, ezért amint megteremtette őt, máris feladatokat tűzött ki elé. Ahhoz, hogy boldog lehessen, dolgoznia kellett.

Isten valamennyiünknek adott tennivalót. Az utunkba eső, ránk váró kötelességek teljesítése által hasznossá válik az életünk, de mi is áldásban részesülünk. Nemcsak testünk szervei erősödnek meg a foglalkoztatottságtól, hanem gondolkodásunk is erőre kap és ismeretekre tesz szert a szervek működése folytán. Egyetlen izom foglalkoztatása, ha a többi veszteg marad, nem erősíti meg a tétleneket, mint ahogy az értelem egyetlen szervének az állandó foglalkoztatása sem fejleszti, erősíti meg azt. Az agy minden képességének és minden izmunknak külön kihatása van, s mindet használnunk is kell ahhoz, hogy kellően kifejlődjenek és egészségesek maradjanak. Az élő szervezetben minden szervnek és izomnak megvan a maga külön feladata. A gépezet valamennyi kerekének élő, tevékeny, dolgozó keréknek kell lennie. Foglalkoztatnunk kell a természet nagyszerű és csodálatos alkotásait, hogy eleget tegyenek annak a célnak, amire az Úr alkotta. Minden képességünk kihat a többi képességre s mindet használnunk kell ahhoz, hogy helyesen fejlődjenek. Ha testünk valamelyik izmát többet foglalkoztatjuk, mint a másikat, akkor az, amelyiket többet használjuk, sokkal inkább kifejlődik, ami megrontja a szervezet fejlődésének összhangját és szépségét. A változatos testmozgás igénybe veszi a test valamennyi izmát.

Aki gyönge, aki tétlen, ne hallgasson semmittevő hajlamára. Ne fossza meg magát a levegőtől és a napfénytől, hanem járjon ki a szabadba sétálni vagy dolgozzék a kertben. Nagyon ki fognak fáradni, az igaz, ez azonban mit sem árt nekik. Te, testvérnőm, kimerültnek érzed magad, mégsem lesz károdra, annál kellemesebb lesz a pihenő. A tétlenség elgyengíti az igénybe nem vett szerveket, s mikor végre használatba vesszük őket, izomláz és fáradtság vesz erőt rajtunk. Nem bölcs dolog, ha nem vesszük igénybe izmainkat, mert később fájdalmat okoz a használatuk. Gyakran az okozza a fájdalmat, hogy a szervezetünk életet és erőt igyekszik juttatni azoknak a részeknek, amelyek bizonyos fokig élettelenné váltak a tétlenség miatt. A régóta igénybe nem vett izmok mozgása azért okoz fájdalmat, mert a természet most kelti azokat életre.

A gyaloglás, ahol csak lehetséges, a legjobb gyógymód a gyengélkedő testnek, mert igénybe veszi a test valamennyi szervét. Sokan, akik gyógyulásuk végett gyúrásra támaszkodnak, jobban használnának maguknak izomgyakorlatokkal, mint amennyit a gyúrás el tud végezni értük. Némelyik esetben a testgyakorlás hiánya elgyöngíti a beleket, de az izmok is elpetyhüdnek és összezsugorodnak. S ezek a szervek, melyek az igénybevétel hiánya miatt gyöngültek el, használattal meg fognak erősödni. Nincs olyan testmozgás, ami a gyaloglást helyettesíteni tudná. Ez javítja meg alaposan a vérkeringést.

N. testvérnő, nagyon javadra válna, ha igénybe vennéd tagjaidat. Sokféle elképzelésed van és sokszor kardoskodsz, de mindez árt neked. Amíg húzódozol tőle, hogy orvosokra bízd magad, amíg azt képzeled, hogy jobban ismered betegségedet, mint ők, addig nem lehetnek a javadra, hanem ártanak neked. Ha az orvosok nem nyerik meg betegeik bizalmát, soha nem tudnak segíteni rajtuk. Ha te írsz elő magadnak gyógykezelést, ha azt hiszed, hogy jobban tudod, mint ők, hogy milyen kezelésre van szükséged, akkor nem válhatnak javadra. Mondj le akaratodról és elképzeléseidről, ne ágaskodj, hogy szembeszegülj a véleményükkel és tanácsukkal.

Segítsen téged az Úr, nővérem, hogy ne csak hited legyen, hanem hitednek megfelelő cselekedeteid is.