E. testvér,

Régóta írni akartam neked, de ez ideig nem nyílt alkalmam rá. A múlt szombaton, népünkhöz szólva, olyan kézzelfogható benyomás támadt bennem eseted felől, hogy csaknem ott, a nyilvánosság előtt elkiáltottam nevedet. Most könnyítek gondolataimon – írok neked. Utolsó látomásomban az Úr közölte, mily hiányosságok vannak a magukat Igével és tanítással szolgálónak vallókban. Láttam, hogy nem fordítod jóra képességeidet, hanem egyre gyengébben hirdeted az igazságot. Alaposan meg kell változnod. Erős, hajthatatlan, sőt makacsságra hajló akaratod van. Ha kevésbé lettél volna öntelt, ha szelídebb, alázatosabb volna szíved, ma már alkalmas igehirdető lennél.

Nem fűlik a fogad a nehéz munkához, sem a szívós igyekezethez. Nem kutatod szorgalmasan Isten szavát, az Úr ügyében sem fáradozol lelkesen. Életed távol áll Krisztus életének képviseletétől. Megfontolatlan vagy. Nem vagy bölcs és körültekintő lelkész. Nem igyekszel lelkeket menteni Krisztus számára, mint Krisztus szolgáinak kellene. Megszokott keréknyomban haladsz, a magad mértéke szerint, ehhez akarod téríteni az embereket. De ezt sem tudod elérni, mert nem fogadják el mértékedet. Gyakran szélsőségekbe esel, amivel súlyosan ártasz Isten ügyének, s ahelyett, hogy megnyernéd az embereket az igazságnak, elriasztod őket.

Közölték velem, hogy néhány sokat ígérő kezdetet rontottál már el ügyefogyott munkálkodással. Mit is mondjak neked erről? Embereket veszítettünk el, mert mikor eléjük tártad az igazságot, hiányzott belőled a bölcsesség, s mert mint az örömüzenet szolgája, nem ékesítetted elhívatásodat előzékenységgel, nyájassággal, hosszútűréssel. Krisztus szolgája minden tettét jellemezze igaz keresztény előzékenység. Jaj, milyen gyengén képviseled szánakozó Üdvözítőnket. Hisz egész élete a jóság és tisztaság megtestesülése volt. Durva, gáncsoskodó, erőszakos lelkületeddel embereket riasztottál el az igazságtól. Szavaid nem Krisztus gyengédségéből, hanem a te lelkületedből fakadtak. Természettől nyers és faragatlan vagy. S mivel sosem érezted a valódi finomság és keresztény előzékenység szükségét, életed sem volt oly emelkedett, mint lehetett volna.

Megmaradtál a szokás kerékvágásában. Helytelenül neveltek és helytelenül szoktattak. Ezért még inkább törekedned kellett volna javulni, változni, és határozott, alapos jobbra fordulásokat vezetned be. Ha határozottan és alaposan, csaknem minden tekintetben más útra nem térsz, teljesen alkalmatlan leszel hirdetni az igazságot. Ha el nem éred jellemed, modorod és beszéded kellő és kellemes felemelkedését, többet fogsz ártani, mint amennyit használsz. Nem sokat tettél eddig, hogy terjeszd az igazságot. A gyülekezetnek sem tudtál javára lenni, hanem csak ártottál. Viselkedésednek és modorodnak meg kell finomulnia, meg kell szentelődnie. Nem lenne szabad, hogy hibáid elcsúfítsák Isten munkáját. Mivel nem tanúsítasz határozott javulást abban, hogy Isten ügyének fellendítője légy,

lehetetlen, hogy másokat magasabb színvonalra emelj, mint amit magad elértél. Ha nem haladsz előre, hogyan is tudnád elvezetni Isten gyülekezetét az istenfélelem és megszentelődés magas fokára? Az olyan igehirdetők, mint amilyen te voltál, már jó néhány éve inkább átok, mint áldás az Isten ügyének. Minél kevesebb van belőlük, a jelen igazság annál virágzóbb lesz.

Testvérem, nem emelkedettek a gondolataid, és fáradozásoddal sem törekszel magasra. Megelégszel vele, hogy közönséges, köznapi legyél, s igehirdetőnek is alacsonyrendű maradj. Nem törekszel a keresztény jellem tökéletességére, sem oly színvonalra feladatkörödben, melyet Krisztus elvár választott igehirdetőitől. Senki sem alkalmas felelős munkára, hogy hirdesse az igazságot, csak ha maga is növekszik az ismeretekben, és Isten ügye iránti odaszentelődésben, csak ha egyre tökéletesedik mind a viselkedése, mind a jelleme, csak ha napról napra növekszik az igaz bölcsességben. Aki embereket akar elvezetni az igazságra, szoros kapcsolatot kell fenntartania Istennel. Akik vállalták a felelősséget, hogy a velük született sötétségből csodálatos világosságra irányítsák az embereket, azok előtt mindig ott kell lebegni a célnak, hogy maguk is előre haladjanak a világosságban. Máskülönben hogyan tudnának másokat vezetni? Ha máris sötétben járnak, félelmetes felelősséget vállalnak, ha tetetik, mintha ők mutatnák meg másoknak az utat.

Olyan helyen fogsz munkába, ahol nem vagy alkalmas, ahol nem bírsz eleget tenni annak, amire vállalkoztál. Nem végzed okosan munkádat. Azzal próbálod pótolni hiányosságodat, azt, amiben elégtelen a tudásod, hogy más felekezeteket gáncsolsz, másokat rohansz le, kíméletlenül és keserűn mások útját és állapotát kezded ki. Ha szíved az igazság lelkületétől izzana, ha Istennek szentelted volna magad, ha a világosságban jártál volna, amint Krisztus is a világosságban van, akkor bölcsen haladtál volna, elég érv és tény állt volna rendelkezésedre, hogy anélkül tartsd életben az érdeklődést, hogy jobb vagy balra letérnél meghatározott munkádról, anélkül, hogy heves kitöréseket intéznél azok ellen, akik kereszténynek vallják magukat.

A hitetlenek elfordulnak az ilyesmitől. Azt gondolják, hogy jellegzetes képviselője vagy a szombattartó adventistáknak, ezért úgy döntenek, hogy elég is ennyi belőlük, hallani sem akarnak több ilyen tanítást. A legjobb esetben is népszerűtlen a hitünk, és szöges ellentétben áll más felekezetek hitével és szokásaival. Hogy el tudjuk érni azokat, akik a tévelygés és a hamis előítéletek sötétjében élnek, a legkörültekintőbben kell megközelítenünk őket, s a legbölcsebben, megegyezve velük minden ponton, ahol lelkiismeretünk engedi.

A legmesszemenőbben tiszteletben kell tartanunk azokat, akik tévelyegnek, s a lehető legbőkezűbb hitelt adnunk becsületességükről. Húzódjunk a lehető legközelebb az emberekhez, s akkor a fény és az igazság, mellyel rendelkezünk, javukra tud válni. Azonban E. testvér, de számos más igehirdetőnk is azonnal beleköt a tévedésekbe, melyeket mások melengetnek. Ezzel ellenséges érzületet és csökönyös ellenállást vált ki, ami önző előítéletük páncélzatában tartja őket, melyet el nem távolít semmi bizonyíték.

Ki más, ha nem te leszel felelős azokért, akik megszenteletlen munkásságod miatt hátat fordítottak az igazságnak? Ki bírja ledönteni az előítélet falát, melyet oktalan munkád emelt? Nem tudok súlyosabb Isten elleni vétekről, mintha valaki igehirdetést vállal, de a maga erejéből, nem Krisztus által tevékenykedik. Úgy tekintik őket, mint Krisztus képviselőit, holott egyik feladatkörükben sem képviselik az Úr szellemét. Nem ismerik fel, nem veszik eszükbe, mekkora veszélyek kísérik a megszenteletlen megtéretlenek munkásságát. Úgy dolgoznak, mint a vakok, csaknem mindenben hibázva. Mégis dagadozik az önbizalmuk s önhittségük, noha sötétben járnak, csak botladoznak minden egyes lépésnél. Az ilyenek sötétséget terjesztenek.

E. testvér, szűklátókörű elgondolásaid vannak. így munkásságod inkább zülleszt, mintsem magasztossá tenné az igazságot. Nem mintha nem lennél rátermett. Jó munkás válhatott volna belőled, csak nagyon lusta vagy, hogy a cél eléréséért kellő erőfeszítést tegyél. Szívesebben csapsz le kíméletlenül, lehengerlőn azokra, akik nem értenek egyet veled, ahelyett, hogy vennéd a fáradtságot, hogy értékessé tedd munkásságodat. Más álláspontokat foglalsz el, s ha kérdésessé teszik nézeteidet, nem vagy elég szerény feladni elképzeléseidet, még ha be is bizonyítják azok tarthatatlanságát. Másokra való tekintet nélkül foglalsz állást, mereven ragaszkodsz elgondolásaidhoz, mikor vitán felül áll, hogy neked kellene engedned, s az lenne kötelességed is. Makacsul, csökönyösen ragaszkodsz véleményedhez, akár emberek üdvösségének árán is.

E. testvér, feleséged is megértette és elítélte merev álláspontjaidat, elsöprő, elszánt akaratodat hogy bármi áron keresztül vidd azokat. Egészsége megsínyli a dolgot. Nem bánsz gyengéden és finoman Istennek ezen érzékeny gyermekével. Erőszakosságod elsöpri gyengédebb nézetét. Sok minden szomorítja feleségedet. Ha akarnád, könnyen boldogabbá tehetnéd életét. Mégis arra törtél, hogy ő is a te szemeddel lásson. Ahelyett, hogy igyekeztél volna átvenni gyengédebb természetét, őt akartad durvább természetedre átalakítani, szélsőséges nézeteidre rávinni. Eltorzult hát a természete, nem viselkedhetett természete szerint. Úgy hervadozik, mint a terméketlen földbe ültetett növény.

Ne törekedj a magad mására alakítani az emberek értelmét és jellemét, hanem hagyd, hogy jellemed isteni mintára alakuljon. Jaj lenne a világnak, ha olyan jellemű és természetű emberekből állna, mint te. Mivel a hasonló hasonlóval kerül össze, megundorodnál barátaidtól – akik pedig pontos másaid lennének –, és elkívánkoznál e világból.

Egyre magaddal dicsekszel, s magadban gyönyörködsz. Jaj, pedig mennyire helytelen ez bárkitől, még ha a legnemesebb gondolkodású is, még ha rengeteg emberre tesz is mély benyomást. A nemes vonású embereknek van a legkiterjedtebb áldásos hatása, mert nem tudnak róla, milyen értékesek, s mennyi jót végeznek el a világon. De az mégsem helyénvaló, hogy a hozzád hasonló jellemű ember elbizakodjék, s magával kérkedjék.

Sorozatodat gyakran jól kezded, felébreszted az érdeklődést, és az a meggyőződés érlelődik némelyekben, hogy lehetetlen megcáfolni az érveket. De amint az emberek gondolatai az igazság javára billennek, faragatlanságod tör elő, oly nyilvánvalón, hogy elveszítesz mindent, amit pedig meg lehetett volna nyerni, ha Jézust képviselnéd szavaiddal és viselkedéseddel.

Épp azok a kegyességek hiányoznak belőled, melyek elengedhetetlenek, hogy embereket nyerjünk meg Krisztushoz, s az igazsághoz. Ügyesen tudsz ugyan érvelni, de nem ismered tapasztalatból Isten akaratát. S mivel magadból is hiányzik a hit élménye, másokat sem tudsz az élő vizek forrásához vezetni. Lelked nem tart fenn közösséget Istennel, hanem a sötétben vesztegel, noha csakis az igazság világossága pótolja a sötétben tapogatózók hiányát. Ha alaposan meg nem térsz, akár azonnal abbahagyhatod a mások megmentésére fordított erőlködésedet, minthogy tovább fáradozz, és szűklátókörű, elfogult elképzeléseiddel összezavard, megrontsd a vallásos mértéket. Nem ismered tapasztalatból Isten akaratát, a te igazságosságod látszik értékesnek előtted, bár értéktelen. Mielőtt hasznavehető lennél Isten ügyében, át kell alakulnod. Majd ha megváltoztál, akkor Istennek tetsző munkát végezhetsz.

Nem él szívedben Krisztus vallása. Feltétlenül meg kell lágyítanod szívedet, meg kell halnod a magad számára. Krisztusnak kell élnie benned, akkor majd te is a világosságban jársz, amint Ő a világosságban van. Akkor ez majd tündöklő nyomot hagy a menny felé, hogy mások előtt megvilágítsd az utat. Túl elégedett vagy magaddal. Neveld meg magadat, küzdd le szenteskedő, szőrszálhasogató lelkületedet. Sanyargasd és vesd rabságba testedet, hogy míg másoknak hirdeted az Igét, magad méltatlanná ne válj.

Alacsony szemszögből nézel, apróságokba is belekötő vagy, holott sokkal jobban tennéd, ha életedben s jellemedben győznéd le a hibákat. Ha keresztény álláspontról kiindulva fáradoznál, Istennél keresve világosságot, akkor arra készülődnél, hogy a mennyben ártatlan angyalokhoz csatlakozz. Jelenlegi állapotodban megháborítanád az egész mennyet. Faragatlan, durva és szentségtelen vagy. Ilyen jellem számára nincs hely a mennyben.

Ha két kézre fogod a lelki megújulást, ha nem mentegeted a bűnt, hanem elítéled a testben levő vétket, ha hittel és reménnyel nyúlsz az isteni kegyesség s helyes gondolkodás után, akkor le tudod győzni jellemednek hibáit, melyek most alkalmatlanná tesznek, hogy Isten ügyében fáradozzál. Évek óta mit sem javultál. Távolabb állsz ma a keresztény kötelesség mértékétől, attól, hogy azon minősítésekkel rendelkezzél, melyekkel az örömüzenet szolgáinak rendelkezniük kell, mint alig pár hónappal az igazság elfogadása után.

Isten nem leli örömét azokban, akik nem bölcsek a keresztény vallás felől, s mégis másokat akarnak vezetni. Olyan vagy, mint aki szálkát akart kihúzni barátja szeméből, bár az övében gerenda éktelenkedett. Előbb rendezd szívedet, újítsd meg jellemedet, juss el az Istennel való közösségre, s fejlődj naponta a keresztény életben, akkor majd felelősségeket hordozhatsz a Krisztuson kívüliekért.

Kevés akad testvéreink közül, aki több időt töltött volna nálad a különböző szerzők olvasásával, mégis ennyire hiányoznának belőle az igazságot tanító igehirdetőnek szükséges minősítések. Nem tudsz helyesen bibliaszöveget idézni, de még olvasni se. Ennek nem lenne szabad így lennie. Nem fejlődsz a szellemiekben, s lelkedben sem biztosítod a kegyességben növekedést, ami azután előragyogna szavaidból és viselkedésedből. Nem tartod szükségesnek a magasztosabb és szentebb lelki képességekre törekevést.

Ha felületesen átfutunk egyes könyveket, az csak elfárasztja agyunkat, és szellemi rontást okoz. Te testvérem, felét sem tudtad megemészteni és hasznosítani annak, amit olvasol. Ha azzal a céllal olvasnál, hogy növeld szellemi képességedet, ha csak annyit olvasnál, amennyit fel tudsz fogni és megemészteni, s ha türelmesen ragaszkodnál az olvasás e módjához, jó eredményeket érnél el vele. Neked, de a többi igehirdetőnek is iskolába kellene járnotok, és gyermekként elsajátítanotok az ismeretek alapvető ágait. Nem tudsz helyesen olvasni, írni, sem a szavakat kiejteni, bár kevés ember akad, akinek felelősségteljesebb a hivatása.

Igehirdetőink hivatása megköveteli a testi egészséget, s a fegyelmezett gondolkodást. Az ép, józan ész, az erős idegzet és a vidám természet bárhol javára fog válni az örömüzenet lelkészének. Erre törekedjenek, ezt ápoljak magukban kitartóan.

Életed eddigi szakasza haszontalan volt. Akad ugyan néhány jó gondolatod, Isten Lelke mégsem él szívedben. Nem az ő hatalma éltet, nincs valódi hited, reményed, szereteted. Csakis a benned élő Krisztus Lelke képesít, hogy meríteni tudj Isten dolgaiból, és megoszd másokkal is. Addig nem tudsz Isten ügyének javára válni, amíg magasztosabb fogalmad nem lesz, hogy mi Krisztus hű igehirdetőjének kötelessége. Azt tedd életed fő gondjává, hogy jót tegyél. amint Krisztus is jót tesz. Ha lemondás és szeretet nyilvánul meg tevékenységedben, akkor hatni tudsz mások életére és jellemére is.

A lehető leggyorsabban rázd le hideg, jeges szertartásoskodásodat. Ápold inkább a gyengédség és nyájasság érzéseit. Tanúsíts valódi előzékenységet és keresztény udvariasságot. Amelyik szív igazán szereti Jézust, azokat is szeretni fogja, akikért Jézus meghalt. Oly bizonyosan, amint az iránytű északra mutat, Krisztus igaz követője a buzgó igyekezet szellemében törekedni fog embereket menteni, akikért Krisztus életét adta. A bűnösök megmentéséért való fáradozás forrón tartja szívében Krisztus szeretetét, kellőképpen növeli, s fejleszti e szeretetet. Isten akaratának helyes ismerete nélkül a krisztusi jellem semmi esetre sem fejlődhet kiegyensúlyozottan.

Fivérem, kérve kérlek, törekedj megismerni Istent. „Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli.” Szolgáló angyalok jelölik ki haladásunk minden lépését. Te azonban még nem adtad át Istennek akaratodat, nem szentelődtek meg a gondolataid. Össze-vissza botladozol a sötétben, azt sem tudva, hova tedd a lábadat. Az Úr azoknak jelenti ki akaratát, akik őszintén és komolyan szeretnék, hogy irányítsa őket. Eredménytelenséged oka, hogy lemondtál arról, hogy megismerd, s teljesítsd Isten akaratát. Ezért semmiben sem vagy bizonyos. Bár vak vagy, mégis vezetni próbálod a vakokat.

Jaj, milyen állapotban vagy te is, és sok más lelkész! Elhagytátok Istent, az élő vizek forrását, és repedezett tárolókat vájtatok magatoknak, melyek nem tartják meg a vizet. Riadjatok meg, s forduljatok az Úrhoz azzal a mély és őszinte bűnbánattal, amely bűnbocsánatot biztosít, s hatalmának tartós erejét, hogy valóban megteljetek Isten teljességével. Mivel a botlás köve voltál embereknek, ezért nem helyesli utadat. Sikeredért tetteidre és igazságosságodra támaszkodtál, Isten akaratát viszont nem ismered.

Bárcsak az Úr feltárná előtted tényleges jellemedet, és felismertetné hibáidat. Mikor Isten Lelke megvilágosít, hogy megértsd ezt, annyira átérzed bűnös hanyagságodat, és meg nem javult életedet, hogy rémület tölt el, bánatot ébreszt benned, s olyan bűnbánatra vezet, amelyet nem kell megbánnod.