1875. január 3-án az Úr közölte, hogy egyikünk sem ismeri fel a veszélyeket, melyek minden lépésnél fenyegetnek minket. Éber ellenséggel állunk szemben, mégsem vagyunk ébren, mégsem törekszünk komolyan ellenállni Sátán kísértéseinek, hogy leküzdjük csapdáit.

Isten megengedte, hogy az egészség-megújulás fénye ragyogjon ránk ez utolsó napokban, hogy ha a világosságban járunk, megmenekülünk sok olyan veszélytől, amelynek ki leszünk téve. Sátán kísértései roppant erővel ostromolják az emberi családot, hogy falánkság kielégítésére, hajlamunk követésére, s balga és költséges könnyelműségre vegye rá őket. Csábításokkal tolakodik elő, az élvezetek életével, s azzal, hogy kielégítsük állati ösztöneinket. Erkölcstelenség uralkodik, ijesztő mértékben rontja meg egész életre a szervezetet. S nemcsak ez, hanem egyúttal az erkölcsi erőket is áldozatul löki oda. A mértéktelen, bűnös kielégülés egyre csökkenti mind a test mind a szellem életerejét. Az ellenség területére taszítják, akiket legyőznek, ahol az ördög kísérteni, zaklatni tud, végül az akaraterőn is eluralkodva.

A falánkság területén legyőzöttek, a dohányzók elaljasítják, s az állati természet szolgaságába vetik szellemi és erkölcsi erőiket. S mikor kielégítik a szeszes italokat követelő szomjat, az ember önkéntesen emeli ajkához a folyadékot, mely az állat színvonalára zülleszti azt, akit Isten a maga mására teremtett. Az ésszerűség megbénul, a szellemi erő elzsibbad, az állati ösztönök megerősödnek, majd ezt követik a lealjasító bűnök. Ha az emberek megtartóztatók lennének, ha nem érintenék, nem ízlelnék, kezükbe sem vennék a szeszes italt és kábítószereket, akkor az ésszerűség tartaná kezében a kormánykereket, az uralkodna az állati étvágyakon és szenvedélyeken. Erkölcstelen korunkban minél kevéssé izgató az étel, annál egészségesebb. Az egyedül biztonságos ösvény, ha mindenben mértékletesek vagyunk, ha kereken megtagadjuk étvágyunkat, falánkságunkat.

Sátán hozzánk is eljön, mint Krisztushoz, megrázó kísértéseivel, hogy elégítsük ki helytelenül az étvágyunkat. Jól tudja, mekkora hatalommal rendelkezik az ember felett e téren. Ádámot és Évát is az étvágy bűnös kielégítésével győzte le. Ezért veszítették el boldog otthonukat. A nyomorúság és bűnök mekkora árja tölti be földünket Ádám bukása miatt! Az Úr egész városokat törölt el a föld színéről, mert aljas bűntetteik és undorító vétkeik a mindenség szégyenfoltjává züllesztették őket. Összes bűnüknek a falánkság kielégítése az alapja. A falánkságon keresztül az ősellenség uralkodott értelmükön, egész életükön. Ezrek maradhattak volna életben, de testi, szellemi és erkölcsi roncsként szálltak sírjukba. Jó egészségük s képességeik voltak, mégis mindezt áldozatul vetették az étvágy bűnös kielégítésének, mely arra vitte őket, hogy a bűnös kívánságok közé lökjék a gyeplőt. Világunk egyetlen roppant kórház. Egyre terjednek a bűnös szokások.

Kellemetlen, ha nem kimondottan veszélyes olyan vasúti fülkében vagy zsúfolt teremben tartózkodni, ahol a légkört átitatta a szesz és dohány szaga. A bennlévők leheletükkel és kipárolgásaikkal bizonyítják, hogy szervezetük tele van a szesz és dohány mérgével. A dohányzás gyakran súlyosabban hat az idegrendszerre, mint a szeszes italok fogyasztása. Erősebb láncokkal köti szolgaságba áldozatát, mint a mámorító pohár, nehezebb is leszokni róla. Sokszor a test és agy mérgezettebb a dohányzástól, mint a szeszes italoktól, mert ez az alantasabb méreg.

A mértéktelenség növekszik mindenfelé, annak ellenére, hogy az elmúlt évben (1874) komoly erőfeszítést tettek meggátolására. Közölték velem, hogy a mértéktelenség hallatlan hatalmát nem tudják ily lépésekkel megállítani. A mértékletesség elérésének családi körünkben, asztalunknál kell elkezdődnie. Az anyákra fontos feladat vár, hogy a helyes fegyelmezés és nevelés útján olyan gyerekeket tudjanak adni a világnak, akik csaknem bármilyen helyet be tudnak tölteni, s akik a mindennapi élet kötelességeit is megbecsülik, és örömmel végzik.

Nagyon fontos és szent az anya munkája. A bölcsőtől kezdve neveljék gyermekeiket a lemondás, önuralom szokásaira. Ha az anya értékes idejének javarészét e romlott kor eseményei töltik ki, ha ruházkodás és társas összejövetelek kötik le idejét, gyermekei sehogy sem részesülnek abban az elengedhetetlen nevelésben, hogy helyes jellemet alakítsanak ki. A keresztény anya gondossága ne merüljön ki a külső dolgokkal törődéssel, hanem arra is ügyeljen, hogy gyermekeinek egészséges szervezete, s jó erkölcse legyen.

Sok anya, bár bánkódik a mindenfelé burjánzó szertelenségen, mégsem tekint elég mélyre, hogy észrevegye az okát. Többnyire úgy terítik meg népünk asztalait, hogy részegeseket neveljenek. Sokak körében az étvágy kényeztetése a fő cél. Aki a túl gyakori evéssel kényezteti falánkságát, s nem is a legegészségesebb ételekkel, az bénítja az erőt, mely ellenállna az étvágy és más szenvedélyek türelmetlen követelésének. A követelés azzal arányos, amilyen mértékben erősítik az étkezés helytelen szokásait. Az anyák szívébe kell vésni Isten és a világ iránti kötelezettségüket, hogy jól fejlett jellemű gyermekekkel lássák el a társadalmat. A szilárd elvekkel a tettek színpadára lépő férfiak és nők romlatlanul helyt tudnak állni romlott korunk erkölcsi fertőzései közepette. Az anyák kötelessége kihasználni az aranyat érő alkalmakat, hogy helyesen neveljék gyermekeiket, hasznosságra és kötelességteljesítésre. Idejük különleges értelemben gyermekeiké. Ne pazarolják hát értékes idejüket fitogtatást szolgáló öltözékek készítésére, hanem oktassák türelmesen, s tanítsák gondosan gyermekeiket a lemondás s önuralom szükségére.

Sok hitvalló nő naponta olyan fogásokkal terít asztalt, mely izgatja a gyomrot, s az egész szervezetet lázas állapotba hozza. Egyes családoknál húsételek képezik a fő táplálékot, míg meg nem telik a vérük rákos és görvényes nedvekkel. Abból áll a testük, amit megesznek. De ha betegség és szenvedés tőr rájuk, ezt a gondviselés csapásának tekintik.

Újra mondom: A mértékletesség asztalunknál kezdődik. Addig kényeztetik a falánkságot, míg második természetté nem válik. Az élvezeti tea és a kávé fogyasztásával megalapozzuk az étvágyat a dohány számára, ez pedig a szeszes ital előtt egyengeti az utat.

Sok szülő, hogy elkerülje kötelességét türelmesen a lemondás szokásaira nevelni gyermekeit, s megtanítani őket az Isten áldásaival való helyes élésre, elnézik, hogy akkor egyenek, igyanak, mikor éppen kedvük támad. A falánkság és önző magunkat kényeztetése, ha határozottan határt nem szabunk elé, együtt nő a gyermekek növekedésével, együtt erősödik erősödésükkel. Mikor az ilyen gyermekek a maguk lábára állnak, mikor elfoglalják helyüket a társadalomban, nem lesz bennük erő ellenállni a kísértéseknek. Hiszen erkölcsi tisztátalanság és durva bűn burjánzik mindenfelé. Az ízlelés, kívánság kielégítésének s a hajlam követésének kísértései az évek múlásával sem csökkennek. A fiatalokat úgyis az ösztönök hajtják, s az étvágyuk rabszolgái. A falánkban, a dohányosban, a bort vedelőben s a pálinka szerelmeseiben ismerhetjük fel a hibás nevelés borzalmas következményeit.

Mikor keresztény férfiakat és nőket hallunk siránkozni a mértéktelenség borzalmas gonoszságain, azonnal kérdés jut eszünkbe: Ki nevelte fel e fiatalokat, ki adta át nekik jellemvonásait? Ki ápolta bennük a kívánságokat, melyeket most kielégítettek? Ki hanyagolta el legkomolyabb kötelességét, hogy úgy alakítsa gyermekei gondolkodását és jellemét, hogy hasznavehetők lehessenek ez életben, s a következőben angyalok társaságára alkalmasak? Sok ember élő átok csupán a világ számára. Nem élnek másnak, csupán étvágyuk és szenvedélyük kielégítésének, hogy pusztító szokásokkal megrontsák lelküket, testüket. Borzalmas megrovása ez a divatot bálványozó anyáknak, akik cicomával és hivalkodással élnek, de elmulasztják, hogy széppé tegyék gondolkodásukat, s Isten mására alakítsák jellemüket, akik elhanyagolják a rájuk hárított szent megbízatást, hogy az Úr fegyelmében és intelmeivel neveljék gyermekeiket.

Láttam, hogy az ősellenség kísértéseivel vezeti be az örökké változó divatot, csábító mulatságokat, és szórakozásokat, hogy arra tudja vezetni az anyákat, hogy hiábavalóságokra pazarolják istenadta próbaidejüket, így alig nyíljon lehetőségük helyesen nevelni és szoktatni gyermekeiket. Ifjúságunknak olyan anyákra van szüksége, akik a bölcsőtől úgy nevelik gyermekeiket, hogy uralkodjanak szenvedélyeiken, tagadják meg falánkságukat, s küzdjék le önzésüket. A gyermekeknek arra van szükségük, hogy parancsra új parancsot, szabályra új szabályt, itt egy kicsit, ott egy kicsit eléjük szabjanak.

A héberek utasításokat kaptak úgy nevelni gyermekeiket, hogy elkerüljék a pogányok bálványimádását és gonoszságát. „Ezeket a parancsokat, amelyeket ma szabok neked, őrizd meg szívedben és vésd gyermekeidnek is az eszébe, beszélj róluk, amikor úton vagy, amikor lefekszel, s amikor felkelsz.”

Őszintén vágyunk, hogy a nő betöltse a szerepet, melyet Isten tervezett számára, mint férjével egyenlőnek. Igen nagy szükség van olyan anyákra, akiknek nemcsak a nevük az, hanem a szó valódi értelmében azok, amit ez a név jelent. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a nő hivatásának és külön kötelességeinek méltósága és fontossága még szentebb, mint a férfi kötelességei.

Sokat töprengenek manapság a nők szavazási jogairól és kötelességéről. Sok nő teljesen fegyelmezetlen gondolkodású, hogy megértse a fontos kérdések jelentőségét. A pillanatnyi kielégülés életét élik, mert ez a divat. Azok a nők, akik jó szellemi képességeket fejleszthetnének és valóban értékes erkölcsűek lehetnének, ma csupán a divat rabszolgái. Nem gondolkoznak mélyen, műveletlen a szellemi képességük. Nagy hozzáértéssel tudnak beszélni a legújabb divatról, házi mulatságról vagy bálról. Az ilyen nők nem készek értelmesen betölteni kiemelkedő helyet az államigazgatás ügyeiben. A divat és a körülmények játékszerei csupán. Változtassuk hát meg a dolgok ilyetén rendjét. A nő értse meg szent hivatását, s Isten erejével és félelmében vállalja küldetését. Nevelje gyermekeit hasznavehetőségre e világban, de alkalmasnak a jobb világra is.

Keresztény anyákhoz szólok. Kérve kérlek, érezzétek át anyai felelősségeteket, s azt, hogy ne kedvtelésetekre, hanem Isten dicsőségére éljetek. Krisztus szolgai alakot vett fel, s nem a maga kénye-kedvére élt. Elhagyta a menny királyi udvarait, megalázkodott, hogy emberi testtel takarja el istenségét, hogy leereszkedése és önfeláldozó példája által tanítani tudjon bennünket, hogyan emelkedhetünk a királyi család fiainak és lányainak, a mennyei király gyermekeinek helyzetébe. Mik e szent és magasztos áldások feltételei? „Távozzatok közülük, váljatok el tőlük, mondja az Úr, tisztátalant ne illessetek. Akkor felkarollak titeket, s atyátok leszek, ti meg fiaim és lányaim lesztek, mondja az Úr, a Mindenható.”

Krisztus a legfensőbb hatalmáról, Istennel egyenlő helyzetéből szállt alá a legalacsonyabb helyre, a szolga helyére. Názáret lett az otthona, melynek gonoszsága szállóige volt. Szülei alacsony sorban élő szegény emberek voltak. Ácsmesterséget űzött, dolgozott, hogy segítsen eltartani családját. Harminc éven át szülei rendelkeztek vele. Krisztus élete arra a feladatra mutatott, hogy legyünk szorgalmasak, hogy gondoskodjunk róluk, és neveljük a gyengét, a tudatlant. Az Úr arra tanította tanítványait, hogy az ő országa nem e világból való, ahol mindenki a legmagasabb polcra tör.

A nő töltsön be szentebb és magasabb hivatást, mint a király a trónján. Fő kötelessége, hogy élő példaképpé tegye életét, melyről méltán elvárhatja, hogy gyermekei kövessék. Szóval és példamutatással tanítsa meg gyermekeit hasznos ismeretekre, s vezesse őket a mások javára végzett önfeláldozó munkában. A fárasztó munkát végző, megterhelt anyának legyen az a fő serkentése, hogy minden helyesen nevelt gyermek – akiben megvan a belső ékesség, ami a belső, értékes ember a maga zavartalan szelídségével és lelki nyugalmával – alkalmas lesz a mennyre, és majd az Úr királyi udvarában fog tündökölni.

Mily kevesen látnak bármi vonzót Krisztus valódi alázatában. Az ő alázata nem abból állt, hogy lebecsülje jellemét és képességeit. Hanem, hogy lehajolt a bukott emberiséghez, hogy magával emelje őket magasztosabb életre. A világiak a felettük állók helyzetébe, vagy még magasabbra próbálják felküzdeni magukat. Jézus azonban Isten Fia volt, megalázta magát, hogy így fel tudja emelni az embert. S Krisztus igaz követője is törekedni fog ott keresni fel embereket, ahol vannak, hogy felemelje őket.

A mai anyák vajon át fogják-e érezni felelősségük szent voltát, és nem a tehetős szomszédokkal vetélkednek a külsőségekben, hanem abban tesznek túl rajtuk, hogy hűséges, megbízható nők módjára nevelik gyermekeiket a jobb életre? Ha arra nevelnék és szoktatnák a gyermekeket és fiatalokat, hogy lemondók legyenek és uralkodjanak magukon, ha arra tanítanák, hogy azért eszünk, hogy éljünk, s nem azért élünk, hogy együnk, kevesebb lenne a betegség, kevesebb az erkölcsi romlás is. Akkor kevés szükség lenne a mértékletesség amúgy is keveset érő keresztes hadjárataira , ha az ifjúságba, akik a holnap társadalmát alakítják, alkotják, helyes elveket ültetnénk a megtartóztatás felől. Akkor erkölcsileg értékesek lennének, erkölcsi becsületességgel rendelkeznének, hogy Jézus erejével ellenálljanak a mai romlottságnak.

Nehéz leszokni arról, amivel egész életünkben elkényeztettük étvágyunkat. A mértéktelenség ördöge nem egykönnyen győzhető le. Erős az, s nehéz fölébe kerekedni. A szülők mégis úgy bontsanak zászlót a mértéktelenség ellen családjuknál, hogy elvekre tanítják gyermekeiket, hogy azokat kövessék karon ülő koruktól kezdve. Akkor majd remélhetik, hogy eredményt érnek el. Anyák, nagyon megéri a fáradságot, ha felhasználjátok a becses órákat, melyeket Isten gyermekeitek jellemének alakítására, fejlesztésére és szoktatására adott, s hogy megtanítsátok őket evésben, ivásban szigorúan ragaszkodni a megtartóztatás elveihez.

A szülők talán átadták gyermekeiknek a falánkságra és szenvedélyre a hajlamokat, ami megnehezíti, hogy az ily gyermekeket arra neveljék, arra szoktassák, hogy szigorúan mértékletesek legyenek, hogy tiszta, erényes szokásokkal éljenek. Ha szüleiktől örökölték az egészségtelen ételek, élénkítők és kábítószerek iránti falánkságot, akkor mily félelmetes felelősség nyugszik rajtuk ellensúlyozni e tőlük örökölt, rossz hajlamokat! Milyen lelkiismeretesen és szorgalmasan, hittel s reménnyel kellene teljesíteniük szerencsétlen gyermekeik iránti kötelességüket.

A szülők tekintsék legfőbb kötelességüknek megtanulni az élet és halál törvényeit, hogy semmit se tegyenek az ételek elkészítésével vagy bármi más szokással, mely rossz hajlamokat támasztana gyermekeikben. Az anyáknak mily gondosan kell tanulniuk a legegyszerűbb s legegészségesebb ételekkel teríteni meg asztalukat, nehogy gyengítsék az emésztőszerveket, nehogy kibillentsék egyensúlyukból az idegerőket, s a feltálalt ételekkel rombolják semmivé a gyermekeiknek nyújtott tanításokat. A gyermekek elé tett ételek vagy gyengítik, vagy erősítik az emésztőszerveket. Sok köze van ennek ahhoz is, hogy uralkodjék a testi és erkölcsi erőkön gyermekekben, noha Istennek véren megvásárolt tulajdonai. Milyen szent megbízatás a szülőké, hogy őrködjenek gyermekeik testi és szellemi alkata felett, hogy az idegrendszer kiegyensúlyozott legyen, s lelküket se sodorják veszélybe! Akik halálra kényeztetik gyermekeik étvágyát, s nem uralkodnak gyermekeik szenvedélyein, indulatain, majd abban a dohányt szerető, szeszt vedelő rabszolgában, gyermekeikben ismerik fel a borzalmas hibát, melyet elkövettek, akiknek érzékei eltompultak, s kiknek az ajka hazugságot és káromlást szól.

Mikor a szülők és gyermekek a végső elszámoláskor találkoznak, milyen jelenet is lesz az! A gyermekek ezrei, akik az étvágy s aljasító gonoszság rabszolgái lettek, akik élete erkölcsi roncs csupán, szemtől-szemben állnak szüleikkel, akik azzá tették őket, amivé lettek. Ki más, mint a szülő az, akinek a félelmetes felelősséget vállalnia kell? Az Úr tette talán romlottá e fiatalokat? Nem! Ő a maga számára alkotta őket, kevéssel kisebbnek az angyaloknál. Ki követte el hát a félelmetes rombolást, ki alakította a jellemüket? Ki változtatta el annyira jellemüket, hogy meg sem látszik rajtuk Isten pecsétje, hogy így örökre el kell távolítani őket Isten jelenlétéből, mert oly tisztátalanok, hogy semmi keresnivalójuk sem lehet a menny tiszta, ártatlan angyalai között? A szülők bűne öröklődött át gyermekeikbe romlott étvágyak és szenvedélyek alakjában. S a szórakozást kedvelő anya fejezte be a rombolást, mikor elhanyagolta, hogy helyesen, az eléje tárt példa szerint nevelje őket. Ezek az anyák mind felülvizsgálatra kerülnek Isten előtt, olyan bizonyosan, mint hogy élnek. Az ördög készen áll, hogy elvégezze rombolását, s kísértésekkel álljon eléjük, melyeknek ellenállni se akaratuk, se erkölcsi erejük.

Népünk visszafelé halad az egészség megújulása terén. Az ördög látja, hogy nem tarthatja őket annyira markában, amennyire tarthatná, ha kielégítenék falánkságukat. Az egészségtelen ételek hatására a lelkiismeret eltompul, az agyra homály borul, a benyomások iránti fogékonyság élét veszti. De csak azért, mert a megsértett lelkiismeret elhallgat, s érzéketlenné válik, attól a törvényszegő bűnössége még nem csökken.

Az ősellenség egyre rontja a fiatalok gondolkodását és pusztítja lelküket aljas, gonosz kísértéseivel. Népünk fel akarja-e ismerni, meg akarja-e érteni a romlott étvágy kielégítésének bűnös voltát? Elvetik-e a teát, kávét, húsevést, minden más serkentő hatású étellel együtt, s az igazság terjesztésére szentelik-e az ártalmas, maguk kényeztetésére költött összegeket? Az élénkítő ételek kizárólag kárt tesznek bennük, mégis azt látjuk, hogy a magukat kereszténynek vallók közt is akadnak dohányzók. Bár elítélik a mértéktelenség káros voltát, de miközben a szeszes italok fogyasztása ellen beszélnek, szívják szivarkáikat. Mivel az értelem egészsége az életerő kielégítő állapotától függ, vigyáznunk kell hát, hogy ne fogyasszunk se élénkítő, se kábítószereket.

A dohány lassú, alattomos méreg, melynek következményeitől nehezebb megtisztítani a szervezetet, mint a szeszes italokéitól. Honnan venné a dohánynak hódoló az erőt, hogy megtorpantsa a mértéktelenség előretörését? Fordulatnak kell bekövetkezni világunkban a dohányzás kérdésében, mielőtt a fa gyökerére helyezik a fejszét. Még élesebben fogalmazzuk meg a kérdést. Az élvezeti tea és kávé alapozzák meg az erősebb élénkítő szerek, mint pl. a dohány és szesz iránti étvágyat. S ha még közelebb jövünk köreinkhez, a keresztény háztartásunkban a mindennapi eledelhez, megterített asztalunkhoz: Gyakoroljuk-e a mértékletességet? Megvalósítjuk-e itt a megújulást, mely nélkülözhetetlen az egészséghez és boldogsághoz? Minden igaz keresztény uralkodni fog falánkságán, szenvedélyein és indulatosságán. Ha nem szabadult fel az étvágy szolgaságából és rabságából, nem lehet Krisztus igaz, engedelmes szolgája. Az étvágy és szenvedély bűnös kielégítése hatástalanná teszi az igazságnak szívünkre gyakorolt hatalmát. Lehetetlen az igazság szelleme és hatalma számára, hogy megszentelje az ember lelkét, testét szellemét, miközben a falánkság és szenvedély uralkodik rajta.