Az étvágy az egyik legerősebb kísértés, mellyel az embernek szembe kell szállnia. Titokzatos és csodálatos kapcsolat áll fenn az értelem és a test között. Mindkettő kihat a másikra. Legyen életünk egyik fő célja megóvni egészségünket, kifejleszteni erőnket, hogy az élő gépezet összes része összhangban működjék. Ha elhanyagoljuk testünket, értelmünket hanyagoljuk el. Nem szolgálhatja Isten dicsőségét, ha gyermekeinek beteges a teste s torz a gondolkodása. Gonosz visszaélés értelmi képességeinkkel, ha egészségünk rovására kényeztetjük étvágyunkat. Az akár ivásban, evésben, bárhogy mértéktelenségbe merülők elpazarolják testük erejét, s gyengítik erkölcsi ellenálló képességüket. Az ilyenek erősen érezni fogják a test törvényeinek megszegését követő megtorlást.
A világ Megváltója tudta, hogy az étvágy bűnös kielégítése testi leromlással jár, de annyira eltompítja a felfogóképességet is, hogy nem ismerjük fel a szent és örökkévaló dolgokat. Krisztus tudta, hogy a világ a falánkság karmai közt vergődik, s az étvágy e bűnös kielégítése olyan erősen megejtette fajunkat, hogy hatalmának megtöréséért Isten Fiának közel hat hétig kellett böjtölnie az ember javára. Akkor milyen súlyos feladat vár a keresztényre, hogy ő is győzni tudjon, amint Krisztus győzött! Falánkságunk kielégítése kísértésének erejét csakis Krisztus kimondhatatlan szenvedésével mérhetjük le, melyet a hosszú pusztai böjttel elviselt.
Krisztus tudta, hogy a megváltás tervének sikeres megvalósításáért ott kell elkezdenie az ember megmentését, ahol romlása kezdődött. Ádám az étvágy kielégítésével bukott el. Az emberekbe vésni, hogy engedelmeskedniük kell Isten törvényének, Krisztus azzal látott a mentéshez, hogy új alapokra fektette az ember táplálkozási szokásait. Az erény elszennyeződése és elkorcsosodásunk elsősorban a romlott étvágy bűnös kielégítésének köszönhető.
Komoly felelősség hárul mindnyájunkra, különösen az igazság tanítóira, hogy legyőzzék étvágyukat. Ha határt szabnak étvágyuknak és szenvedélyeiknek, sokkal eredményesebbek lesznek, Szellemi és erkölcsi erejük megerősödne, ha a szellemi erőfeszítéssel a testi munkát is összekapcsolnák. Szigorúan mértékletes szokásokkal, s az egybekapcsolt testi és szellemi munkával sokkal többet el tudnának végezni kötelességükből, s egyúttal világos gondolkodásukat is megőrizhetnék, így szabadon folynának gondolataik és szavaik, lelki életük is újjáéledne, s mélyebb benyomást tennének hallgatóikra is.
A mértéktelen evés, akár egészséges ételekből is, kimerítőn hat a szervezetre, s eltompítja az élesebb és szentebb gondolatokat. Evésben és ivásban is szigorú mértékletességre van szükség, hogy egészségesen tartsuk meg, s lendületesen foglalkoztassuk testünk mindmegannyi szervét. A szigorúan mértékletes szokások, különösen, ha az izmokat eddzük, s a gondolkodást is gyakoroljuk, megóvják mind a szellemi, mind a testi rugalmasságot, s kitartást kölcsönöznek az Ige szolgáinak, könyvszerkesztőknek, s ülő foglalkozásból élőknek. Népünk, bár vallja az egészségügy megújulását, túl sokat eszik. A falánkság kielégítése a testi és szellemi hanyatlás fő oka. Ez a gyökere a mindenfelé burjánzó gyengeségnek.
Mértéktelenségünk asztalunknál kezdődik, egészségtelen ételek fogyasztásával. Idő multával emésztőszerveink elgyengülnek, s az elfogyasztott étel nem elégíti ki többé az étvágyat. Egészségtelen állapot jön így létre, ezért serkentőbb étetekre vágyunk. A tea, a kávé, és húsételek azonnal serkentően hatnak. A bennük rejlő mérgek hatására az idegrendszer izgalomba jön, s olykor, mintha egy időre erőre kapna. Az értelem és a képzelet szárnyalóvá válik. Mivel a serkentő ételeknek igen kellemes a hatásuk, sokan arra következtetnek, hogy szükségük van rájuk, ezért tovább fogyasztják. Ámde mindig beáll az ellenhatás. A felizgatott idegrendszer a jövő tartalékokból kölcsönzött erőt. A szervezetnek ezt az ideiglenes élénkülését levertség követi. Azzal arányban, hogy az élénkítő ételek-italok mennyire serkentették ideiglenesen a szervezetet, úgy következik be a felajzott szervek elernyedése, miután a serkentő anyagok hatásukat vesztették. Ezzel arra neveljük étvágyunkat, hogy erősebb serkentést követeljen, ami fenn tudja tartani, sőt növelni tudja a kellemes felélénkülést, míg az étvágy ily kielégítése szokássá nem válik, míg követelni nem kezdi az erősebb serkentőket, mint a dohányt, a szeszes italokat. Minél inkább kielégítjük étvágyunk követelését, annál gyakrabban követel, s annál nehezebb uralkodni rajta. Minél gyengébb így a szervezet, minél kevésbé bírja ki mesterséges élénkítés nélkül, annál inkább nő a szenvedély az ilyen élénkítések iránt, míg rabigába nem dönti az akaraterőt, míg sehol sem látunk erőt, mely megtagadná e kielégülést követelő, természetellenes vágyat.
Az egyedüli biztonságos út, ha hozzá se nyúlunk teához, kávéhoz, borhoz, dohányhoz, ópiumhoz és szeszes italokhoz. Mai nemzedékünknek kétszer akkora Isten kegyelme által megerősített akaraterőre van szüksége, hogy ellen tudjon állni Sátán kísértéseinek, s elutasítani a megromlott étvágy akár legjelentéktelenebb bűnös kielégítését, mint néhány nemzedékkel ezelőtt. De a mai nemzedéknek kevesebb az önuralma, mint a régebbieknek. Akik elkényeztették élénkítő szerek iránti mohó vágyukat, gyermekeiknek is továbbadták romlott étvágyaikat és szenvedélyeiket, ezért nagyobb erkölcsi erőre van szükségük, hogy ellenálljanak a mértéktelenség mindmegannyi válfajának. Egyedüli biztonságos út rendíthetetlenül helyt állnunk a mértékletesség mellett, ha rá se tesszük lábunkat a veszedelmes ösvényre.
Az volt a nagyszerű cél, amelyért Krisztus eltűrte a pusztában a hosszú böjtöt, hogy megtanítson bennünket, mennyire elengedhetetlen a lemondás és mértékletesség, az önuralom. E kötelességünk asztalunknál kezdődik, de szigorúan érvényt kell szereznünk ennek az élet összes vonatkozásában. A világ Megváltója a mennyből jött segíteni a gyenge emberen, hogy az erő által, melynek lehozásáért a földre jött, az ember erőssé tudjon válni, le tudja győzni étvágyát és szenvedélyét, s így minden ponton győzni tudjon.
Sok szülő félreneveli gyermekei ízlését, eltorzítja gyermekei étvágyát. Húsételekkel, teával és kávéval kényeztetik őket. Az erősen fűszerezett húsételek, tea, kávé, melyek fogyasztására sok anya unszolja is gyermekeit, egyengeti az utat, hogy idővel olyan erősebb élénkítő szereket használjanak, mint a dohány. A dohányzás serkenti a vágyat a szeszes italok után, a dohányzás és szeszes italok elkerülhetetlenül aláássák az idegek erejét.
Ha fel lehetne rázni a keresztények lelki érzékenységét, hogy mindenben mértékletesek legyenek, példájukkal, asztaluktól kiindulva, segíteni tudnák azokat, akiknek gyenge az önuralma, s csaknem tehetetlenek a falánkság követeléseivel szemben. Ha megértenénk, hogy a földön kialakított szokásaink mennyire kihatnak örök javunkra, hogy örök sorsunk mind az evésben, mind az ivásban megtartott szigorúan mértékletes szokásokon múlik, akkor egészen a szigorú mértékletesség pontjáig verekednénk el magunkat. Példánkkal és igyekezetünkkel eszközül szolgálhatnánk sokak megmentésére a mértéktelenség, bűnös cselekedetek s a halál rombolásától. Ha nővéreink csakis egészséges s tápláló ételekkel terítik meg asztalukat, sokat tehetnek mások megmentésének nagyszerű munkájában. Azzal tölthetnék értékes idejüket, hogy megnevelik gyermekeik ízlését és étvágyát, hogy mindenben a mértékletesség szokásait alakítják ki, és serkentik bennük a mások javára való lemondást és jótékonyságot.
Annak ellenére, hogy Krisztus, a kísértés pusztájában megtagadva étvágyát, s megtörve az étvágy hatalmát, példát mutatott nekünk, mégis sok keresztény anya példájával, s a gyermekei szoktatásával előkészíti őket, hogy gyomoremberek, borivók legyenek. Gyakran elnézik a gyermekeknek, hogy azt egyenek, ami tetszik, amikor eszükbe jut, tekintet nélkül egészségükre. Sok gyermek babakorától elkapatott ínyenc. Étvágyuk kielégítése miatt kora gyermekségüktől kezdve gyomorbajosak. A bűnös kielégülés és a mértéktelen evés együtt nő, és együtt erősödik velük. A szülők kényeztetése áldozatul löki a gyermekek szellemi és testi rugalmasságát. Olyan ételekre szoknak, amelyekben semmi jó nincs, hanem kizárólag ártalmasak, s túlterhelve szervezetüket, egész testük elkorcsosul.
A lelkipásztorok, tanítók és főiskolások sem válnak elég értelmessé a téren, hogy szükségesnek tartsák a friss levegőn végzett testmozgást. Elhanyagolják e kötelességüket, bár elengedhetetlen az egészség megőrzéséhez. Egyre a könyveket bújják nagy szorgalmasan, mégis a nehéz munkát végzők élelemadagját fogyasztják. Ilyen szokások mellett sokan elhíznak. Mások lesoványodnak, erőtlenek, gyengélkedők, mert a felesleges ételektől való szabadulás erőfeszítése kimeríti életerejüket. A máj túlterhelt lesz, nem tudja kiszűrni a vérből a szennyezést, aminek betegség a következménye. Ha a testmozgást szellemi erőfeszítéssel kapcsolnák össze, meggyorsulna a vérkeringés, tökéletesebb lenne a szívműködés, kiküszöbölve az életfolyamatok melléktermékeit, s egész testükbe új erő és rugalmasság költözne.
Mikor a lelkipásztorok, iskolai tanítók és főiskolások egyre tanulással gyötrik az agyukat, s hagyják, hogy testük tétlen maradjon, az agy idegei túlterheltek, a mozgás idegei pedig tétlenek. Folyton gondolkodó szerveiket nyüvik, ezért túlterheltek s leromlottak lesznek, másrészt izmaik elvesztik rugalmasságukat a tétlenség következtében. Azért nem szeretik testi munkával igénybe venni izmaikat, mert kellemetlen és terhes nekik az erőlködés.
Krisztus szolgái, akik az ő képviselőinek vallják magukat, kövessék példáját, és mindenekelőtt alakítsanak ki legszigorúbban mértékletes szokásokat. Azzal szemléltessék Krisztus életét és példáját, hogy lemondón, áldozatkészen és jótékonyan élik életüket. Krisztus az ember javára győzte le étvágyát. Krisztus szolgái, az ő helyében állítsanak követésre méltó példát. Akik feleslegesnek tartják, hogy hozzáfogjanak az étvágy legyőzésének kötelességéhez, azok elmulasztják, hogy értékes győzelmeket arassanak, így a falánkságok és a bűnös kívánságok rabszolgái lesznek, amelyek már-már színültig töltik a föld lakosai bűnének kelyhét.
Akik a figyelmeztetés utolsó üzenetét hirdetik – az emberek üdvösségét eldöntő üzenetet –, valósítsák meg életükben a hirdetett igazságokat. Legyenek példaképek az evésben, ivásban, istenfélő, tiszta beszédjükkel és viselkedésükkel. Szerte a világon, Krisztus sok állítólagos képviselőjében a szentség palástja alatt ott rejlik a falánkságba, az alantasabb szenvedélyek kielégítésébe és súlyos bűnökbe való merülés. Vannak kitűnő képességekkel rendelkezők, akik felét sem érik el, amit elérhetnének, ha mindenben mértékletesek lennének. Az étvágy és szenvedély kielégítése beködösíti az agyat, csökkenti a testi, de az erkölcsi erőt is. Az ilyenek nem gondolkodnak világosan. Nem tudják erővel szólni szavaikat, nem élteti őket Isten Lelke, hogy így elérnék hallgatóik szívét.
Mivel ősszüleink étvágyuk kielégítése miatt vesztették el Édent, ezért egyedüli reményünk, hogy az étvágy és szenvedély szigorú megtagadásával nyerjük azt vissza. Az étkezésben gyakorolt önmegtartóztatás, összes szenvedélyünk, dühkitörésünk kordában tartása megőrzi szellemi képességünket, szellemi és erkölcsi erőt nyújt. Képesítik az embert, hogy a magasabb erők uralma alá hajtsa összes tulajdonságát, s hogy különbséget tudjon tenni a helyes és helytelen, a szent és közönséges között. Akinek valódi fogalma van Krisztus áldozatáról, mikor elhagyta mennyei otthonát eljönni világunkra, viselkedésével megmutatni, hogyan álljunk ellene a kísértésnek, azok jókedvvel megtagadják magukat s részt vesznek Krisztus szenvedéseiben.
Isten félelme a bölcsesség kezdete. Akik győznek, amint Krisztus is győzött, folyvást őrizkedniük kell a Sátán kísértéseitől. Korlátok közé kell szorítaniuk az étvágyat, türelmetlenséget, s mindkettőt alávetni a felvilágosult lelkiismeret szavának, hogy értelmi képességük romlatlan, teljes értékű, felfogóképességük tiszta maradjon, nehogy Isten gondviselésének tekintsék Sátán mesterkedéseit és csapdáit. Sokan szeretnék elnyerni a végső jutalmat és diadalt, melyben a győztesek részesülnek, de nem készek elviselni a kemény munkát, nélkülözést, lemondást, mint Üdvözítőjük elviselte. Csak engedelmesség és folyamatos erőfeszítés által győzhetünk, amint Krisztus győzött.
Az étvágy uralma ezrek romlásának fog bizonyulni, holott ha e ponton győztek volna, rendelkezésükre állt volna az erkölcsi erő, hogy az ördög összes más kísértése felett győzelmet arassanak. Ámde a falánkság rabszolgái elmulasztják folyton tökéletesíteni keresztény jellemüket. Az ember hatezer éves engedetlensége betegséget, fájdalmat, s halált érlelt gyümölcsül. S az idők végéhez közeledve, az ördög kísértése, hogy elégítsük ki étvágyunkat, egyre hatalmasabb lesz, egyre nehezebben tudjuk majd legyőzni.