A szeretet ikertestvére a kötelesség. A kötelesség elhanyagolása, miközben a szeretetnek szabad teret engedünk, akaratossá, csökönyössé, romlottá, önzővé és engedetlenné teszi a gyermekeket. Ha viszont a szigorú kötelességet hagyjuk magában állni anélkül, hogy szeretettel lágyítanánk, az is hasonló eredményt szül. A kötelességet szeretettel kell tehát elegyítenünk, hogy helyesen fegyelmezzük a gyerekeket.

Az ősi időkben utasítást adtak a papoknak: "Tanítsák meg népemet a szent és a nem szent közti különbségre, valamint a tiszta és a tisztátalan közti különbségre. Vitás esetekben bíráskodjanak, és rendelkezéseim szerint döntsenek." "Ha azt mondom a gonosznak: Meghalsz, és te nem figyelmezteted, nem beszélsz neki, hogy letérítsd a gonoszt az ő útjáról, hogy így életben maradjon, a gonosz meghal a bűne miatt, de vérét tőled kérem számon. Ha azonban figyelmezteted a gonoszt, és mégsem szakít gonoszságával és gonosz útjával, akkor meghal bűne miatt, te ellenben megmentetted az életedet."

Ezek a szövegek félreérthetetlenné teszik Isten szolgáinak kötelességét. Nem menthetjük fel őket kötelességük hűséges teljesítése alól, hogy megróják Isten népének bűneit és helytelenségeit, még ha nagyon kellemetlen kötelesség is, még ha nem is hallgat rá az, aki hibázott. Mégis a legtöbb esetben a megintett elfogadná a figyelmeztetést, hallgatna a megrovóra, ha mások nem állnák el az utat. Sajnálkozók lépnek közbe, szánják a megintettet és azt képzelik, hogy védelmére kell sietniük. Nem látják be, hogy az Úr neheztel a bűnt elkövetőre, mert Isten ügye szenved emiatt és az ő nevét éri gyalázat. Voltak, akik elfordultak az igazságtól és zátonyra futtatták hitüket a hibát elkövető helytelen viselkedése következtében. De Isten szolgája, akinek a látása ködös s akinek a véleményét a helytelen hatások igazgatják, hamarabb védelmére kel annak, akinek a bűne komoly kárt okozott, mint a helytelenségek és a bűn megrovójának, amivel lényegében ezt mondja a bűnösnek: Ne nyugtalankodj, ne légy szomorú, nincs semmi komoly baj. Az ilyenek azt hirdetik a bűnösnek: Jól fog menni a sorsod.

Isten elvárja szolgáitól, hogy járjanak a világosságban és ne takarják el szemüket, hogy fel tudják ismerni az ellenfél ügyködéseit. Álljanak készen, hogy figyelmeztessék és megintsék azokat, akiket az ördög álnoksága veszélybe sodort. Az ősellenség jobbról is, balról is ügyeskedik, hogy előnyre tegyen szert. Az ördög nem alszik, hanem szívósan végzi aknamunkáját. Éber is, ravasz is, hogy megragadjon és a maga javára fordítson minden körülményt, az igazság és az Isten országa ellen vívott háborújában. Siralmas tény, hogy Isten szolgái fele olyan éberek sincsenek az ellenfél gonoszságaival szemben, mint kellene. S ahelyett, hogy szembeszegülnének az ördöggel, hogy elfusson előlük, sokan hajlamosak arra, hogy megalkudjanak a sötétség hatalmaival.