Kedves E. testvérnő!

Az Úr tudtomra adta, hogy alaposan meg kell térned. Elfogadtad ugyan az igazságot, mégsem nyerted el az áldásokat, melyeket az igazság magával hoz, mert nem tapasztaltad magadon átalakító erejét. Az a veszély fenyeget, hogy mindkét világot elveszíted, hacsak el nem éred, hogy a kegyelem alaposabb munkát végezzen szíveden, s ha nem hozod azt Krisztus gondolkodásával és akaratával összhangba.

Jelenleg helytelen nyomon jársz, hogy elnyerd a békét s boldogságot, melyet minden igaz, alázatos, keresztviselő elnyer. Apád jellemének pecsétjét viseled magadon. Önző a természeted, bár nem tudsz erről, mégis így van. Legfőbb gondod, hogy magaddal törődj, gyönyörűségedre élj, mindig azt tegyed, ami neked a legkellemesebb, tekintet nélkül a körülötted élők boldogságára. Hibázol, mikor a boldogságot keresed. Ha egyáltalán megtalálod, a kötelességteljesítésben és a magadról megfeledkezésben leled meg. Amíg csak magadra gondolsz, sosem leszel boldog.

Nem végzed vidáman a munkát, mellyel Isten bízott meg. Észre sem veszed a közvetlen melletted heverő mindennapi kötelességeket, hanem valami nagyszerű munkán jár az eszed, ami – azt képzeled – majd jobban megfelel ízlésednek, s pótolja életedben a hiányérzetet, lelked sivárságát. Ebben kétségtelenül csalódnál. Isten azt bízta rád, hogy végezd türelemmel a körülötted levő mindennapi kötelességeket, végezd derűsen az élet egyszerű házimunkáit. Ne gépiesen, hanem szívedet adva abba, amit teszel. Ne csak kezeddel, szíveddel is végezd a rád váró egyszerű kötelességeket.

Nem viseled szíveden a mások boldogságát, nincs nyitva a szemed, hogy észrevedd az apró dolgokat, apró figyelmességeket, az élet hétköznapi előzékenységeit, melyeket szüleid és családtagjaid iránt gyakorolhatnál. Azt képzeled, erény elzárkóznod a családtól, s boldogtalan gondolataidon és lelki életeden töprengned. Töviseket gyűjtesz, s örömöt lelsz benne, ha megsebzed magad velük. Belemerülsz az álmodozásba, bár ezt abba kell hagynod. Nem végzed kötelességeidet. Azért hanyagolod el a más terhén enyhítés feladatát, hogy boldogtalan gondolataidon töprenghess. Nem ismered magadat. Ébredj hát kötelességeidre! Rázd fel magad, s láss elhanyagolt kötelességedhez. A jövő hűségével tedd jóvá a múltat. Végezd el az előtted álló munkát, s a kötelesség hű teljesítése közben majd elfeledkezel magadról. Nem marad időd rágódni és borongani, hogy kellemetlen érzések gyötörjenek, s boldogtalan legyél.

Még tanulnod kell a keresztény életet. Nem használod ki a lehetőségeket, mint kihasználhatnád, s mint feltétlen ki kell használnod, ha valaha el akarod nyerni az örök életet. Most alakítod jellemedet a menny számára, vagy arra, hogy kirekesszen a mennyből. Annyira éned kötötte le eddig gondolataidat, hogy meg sem értetted, mit kell tenned, hogy a szelíd és alázatos Jézus igaz követője lehess. Elhanyagoltad házi kötelességeidet. Felhő és árnyék voltál a családban, holott előjogod fényt árasztani, áldás lenned szeretteidnek. Nyűgös, türelmetlen és boldogtalan voltál, mikor semmi okod sem volt erre. Nem vetted észre, hogyan könnyíthetnél anyád terhén, hogy mindenképp áldás légy szüleidnek. Szüleidtől és nővéreidtől vártad, hogy segítsenek téged a boldogsághoz, szolgáljanak neked, végezzék el dolgodat, míg te magadba burkolóztál. Nem élt szívedben az Isten kegyelme, noha áltattad magadat, hogy valójában előre haladtál Isten akaratának ismeretében.

Szívesen elegyedtél szóba azokkal, akik nem vallják hitünket, noha nem tudod értelmesen megindokolni hitünket, így nem helyesen képviseled az igazságot, többet ártasz az igazság ügyének, mint amennyit használsz. Ha kevesebbet szólnál az igazság igazolására, s többet kutatnád a Bibliát, ha viselkedésed bizonyítaná, hogy az igazság jó hatással van szívedre s életedre, akkor sokkal több jót tennél, mint a puszta beszéddel, miközben sok mindenben hiányos a hűséged.

Ha figyelmesen követnéd magát megtagadó, önfeláldozó Megváltónkat, aki egyre csak jót akart tenni, s mások áldására lenni, akkor áldásos lesz másoknak a léted. Mikor emberekkel vagy családunkkal érintkezünk, vagy bármi más kapcsolatunk lesz az életben, akár korlátozott, akár messze ágazón, akkor sokféleképp elismerhetjük Urunkat, de sokféleképp meg is tagadhatjuk őt. Megtagadhatjuk szavunkkal, ha rosszat mondunk másokról, ha bolondozunk, tréfálkozunk és bohóckodunk, ha felesleges és rideg szavakat szólunk, ha megmásítjuk az igazságot, ha hazudunk. Szavainkkal hirdethetjük, hogy Krisztus nem él bennünk. Megtagadhatjuk őt jellemünkkel, ha szereljük a könnyű életet, ha kibújunk az élet kötelességei és terhei alól, melyeket így másoknak kell hordozniuk, s ha kedveljük a bűnös élvezeteket. Megtagadhatjuk a büszke ruházkodással, a világhoz igazodással vagy udvariatlan viselkedésünkkel. Megtagadhatjuk őt, ha véleményünket kedveljük, ha önzésünket igyekszünk fenntartani és igazolni. De azzal is, ha eltűrjük, hogy gondolataink a szerelemvágyó érzelgősség sínjein fussanak, és ha állítólagos nehéz sorsunkon és próbáinkon borongunk.

Senki sem tudja igazán megvallani Krisztust a világ előtt, csak ha Krisztus gondolatai és lelkülete él benne. Lehetetlen azt árasztani magunk körül, ami nincs bennünk. Szavunknak, viselkedésünknek a bennünk élő kegyelem és igazság való és látható megnyilvánulásainak kell lenni. Ha szívünk megszentelt, engedelmes és alázatos, ezek gyümölcsei kívül is láthatók lesznek, s ez lesz Krisztus leghitelesebb megvallása. Nem elég a szó. Nem elég a hitvallás. Neked, testvérnőm, többet kell elérned ennél, mert most csak áltatod magad – lelkületed, jellemed, tetteid nem bizonyítják, hogy szelídség, lemondás és szeretet élne benned. Szavaid és hitvallásod talán mély alázatot és szeretetet fejeznek ki, de ha az Úr kegyelme nem szabályozza naponta viselkedésedet, akkor nem vagy részese a mennyei ajándéknak, akkor nem hagytál el mindent Krisztusért. Nem mondtál le akaratodról és kedvtelésedről, hogy tanítványává válhass.

Bűnt követsz el, s Megváltódat is megtagadod, ha szomorú dolgokon rágódsz, ha próbákat gyűjtesz magadnak, és ha bajokat veszel kölcsön. Mára hozod a holnap bajait és megkeseríted szívedet, mivel terheket és felleget hárítasz környezetedre, mert sorra hívod elő a próbákat. Balgaság lenne arra fordítanod az értékes próbaidőt, melyet Isten azért adott, hogy gazdagodj a jócselekedetekben, nem, hogy keserű gondolatokon rágódj, s légvárakat építs. Eltűröd, hogy képzeleted olyan tárgyakon időzzék, melyek nem hoznak sem enyhülést, sem boldogságot. Álmodozásod elállja az utat, hogy megbízható, egészséges, értelmes tapasztalatokat nyerj Isten dolgaiban, s elérd a jobb életnek megfelelő erkölcsi erőt.

Isten igazsága, szívünkbe fogadva bölccsé tud tenni az üdvösségre. Ha hiszed, s engedelmeskedsz annak, akkor elég kegyelmet nyersz vele a ma kötelessége és próbái számára. Semmi szükséged a holnapi áldásra. Vedd fejedbe, hogy csak a mai nappal kell törődnöd. Ma győzzél, ma tagadd meg magad, ma virrassz és imádkozzál, ma vívj ki győzelmeket Isten által. Körülményeink és környezetünk, az örökös változások és az Isten szava, mely mindent megvilágít, és mindent próbára tesz, elégségesek megtanítani kötelességeinkre, s hogy mit kell tennünk napról napra. Ahelyett, hogy olyan vágányon hagynád futni gondolataidat, melyből semmi haszon, kutasd inkább naponta az Írásokat, és végezd a mindennapi életnek kötelességeit, melyek most tán terhesnek tűnnek, de melyeket valakinek el kell végeznie.

A természet szépségei folyton szólnak érzékeinkhez. A nyílt, őszinte szívre mély benyomást tud tenni Isten szeretete és dicsősége, amint azt keze munkáiban láthatjuk. A nyitott fül meghallja, s megérti, amit Isten mondani akar a természet művein át. Tanítás rejlik a napsugárban, s a természet tárgyaiban Isten elveket helyez szemünk elé. A zöld mezők, égbenyúló fák, bimbók és virágok, a tovaszálló felleg, záporozó eső, csörgedező patak, a nap, a hold, az ég csillagai, mind magára tereli figyelmünket, elmélyülésre késztet, és szólít, hogy ismerjük fel Istent, aki mindezeket alkotta. A természet világának jelenségeiből leckéket tanulhatunk. Engedelmesek Teremtőjűk akaratának, soha meg nem tagadják Istent, sosem utasítják vissza, hogy engedelmeskedjenek akaratának. Csak a bukott lények tagadják meg Alkotójuknak a feltétlen engedelmességet. Szavaik, tetteik szembeszegülnek Istennel, s elveivel.

Alantasan járnak gondolataid. Holott eleget találhatsz a természet világában oly dolgokat, melyek Teremtőd szeretetére és csodálatára késztethetnek. Elég gondolkodnivaló akad anélkül, hogy magadba gombolkozz, s csalódott reményeken, romlott képzelgéseken rágódj. Ne siess szóba elegyedni a hitetlenekkel, s ne bocsátkozz vitába az igazság ellenzőivel, mert nincs hozzá bibliaismereted, mivel elhanyagolod a Biblia-olvasást. Azzal teheted vonzóvá az igazságot, ha szelíden élsz, és hűen teljesíted napi kötelességeidet, ha szigorú lelkiismerettel elvégzed a rád eső részt. Ha hűen s komolyan nyitva tartod szemedet, hogy mit tehetnél, mit kellene tenned azokért, akikért fáradozol, akkor jobban fogod képviselni az igazságot. Így ajánlhatod leginkább az igazságot. Nem vitával, nem beszéddel, hanem ha napról napra a szerint élsz, ha Krisztus tanítványának következetes, szerény, alázatos életét éled.

Szomorú, ha elégedetlenek vagyunk környezetünkkel, vagy körülményeinkkel, melyekbe Isten helyezett, ahol szemre szerények s jelentéktelenek a kötelességeink. Utálod a szerény kötelességeket, nyugtalan, izgága és elégedetlen vagy. Mindez önzésből fakad. Nagyobbra tartod magad, mint mások tartanak. Jobban szereted magad, mint szüleidet, nővéreidet, fivéreidet, és jobban, mint Istent. Kellemesebb kötelességekre vágysz, szerinted ezekre lennél alkalmasabb. Nem óhajtsz szerény helyen dolgozni, ahová Isten helyezett, és várni. Míg ki nem próbál, le nem vizsgáztat, míg be nem bizonyítod, hogy alkalmas vagy a magasabb polcra, itt kell tevékenykedned. „Boldogok a szelídek. mert ők örökségül bírják a földet.” A szelídség lelkülete nem az elégedetlenségé, hanem az ellenkezője.

A szüntelen panaszkodó hitvalló keresztények, akik azt hiszik, hogy bűn az elégedettség és vidám arc, nem rendelkeznek valódi hittel. Akik mint élettelen képre néznek a természet gyönyörű alkotásaira, akik a szép virágokban gyönyörködés helyett szívesebben látják a száraz avart, akik sötéten borongnak mindenen, ami a természet világában lehangoló, akik nem látnak szépséget az élénkzöldbe öltözött völgyekben s a lombtakaróba öltözött magas hegycsúcsokban, akik befogják fülüket örömteli hangok hallatára, mely a természetből hozzájuk szól, s mely édes zene a nyitva tartott fülnek, azok nincsenek Krisztusban. Azok nem járnak a világosságban, hanem sötétet és borongást ölelnek magukhoz, mikor övék lehetne a ragyogás, és szívükbe fogadhatnák az igazság napjának áldását, melynek gyógyulás van a sugaraiban.

Húgom, képzelt világban élsz. Képtelen vagy észrevenni, vagy magadhoz ölelni az áldást, bármiben rejlik is. Képzelt bajokat eszelsz ki, apró kellemetlenségeket tartasz súlyos próbáknak. Krisztus nem erre a szelídségre adta áldását, mert ez megszenteletlen lázongás, hálátlan elégedetlenség. Becses kegyesség az a szelídség, mely kész zokszó nélkül szenvedni, próbákat elviselni. A szelídség türelmes, igyekszik boldog lenni bármi körülmények között. A szelídség mindig hálás, maga szerzi a boldogság zengzeteit. A szelídség elviseli a csalódást, nem torol meg bántalmakat. A szelídség nem duzzog némán, szó nélkül. A mogorva természet a szelídség ellentéte, mert ez csak megsebez, és fájdalmat okoz, anélkül, hogy örömet szerezne.

Te, testvérem, alig léptél Krisztus iskolájába. Csaknem mindent ezután kell megtanulnod. Bár már nem öltözködsz fényűzőn, mégis hiú vagy megjelenésedre. Cifrábban szeretnél öltözködni. Sokkal többet gondolsz a ruházkodásra, mint kellene. Krisztus hív: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, én felüdítelek titeket. Vegyétek, magatokra az én igámat és tanuljatok tőlem, mert én szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találtok a ti lelketeknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” Hajtsd fejedet az igába, melyet Krisztus nyújt feléd, s akkor észreveszed, hogy ez az igába hajlás pontosan az a boldogság, melyet a magad módján, a magad ösvényét taposva próbáltál megszerezni.

Akkor leszel derűs, ha még gondolataidat is alárendeled Krisztus akaratának. Ne halogasd, hanem részletesen vizsgáld meg szívedet, és naponta halj meg magadnak, önzésednek, Felvetheted a kérdést, hogyan lehetsz tetteid mestere, miként uralkodhatsz belső érzéseiden? Sokan, akik nem vallják, hogy Isten szeretete élne bennük, jelentős mértékben uralkodnak lelkükön, Isten külön kegyelmének segítsége nélkül. Az ilyenek ápolják magukban az önuralmat. Ez igazán megrovás azoknak, akik bár jól tudják, hogy Istentől erőt és kegyelmet nyerhetnek, mégsem tanúsítják a Lélek kegyességeit. Krisztus a példaképünk, Ő pedig szelíd és alázatos szívű volt. Tőle tanulj, az ő példáját kövesd. Isten Fia hiba nélküli volt, nekünk is erre a tökélyre kell törekednünk; nekünk is győznünk kell, amint ő is győzött, ha a jobbján szeretnénk majd helyet foglalni.

Olyan jellemvonásaid vannak, melyeket vasmarokkal kell fegyelmezned, s eltökélten uralkodnod rajtuk, mielőtt veszély nélkül férjhez mehetnél. Ezért verd ki fejedből a házasságot, míg le nem győzöd jellemhibáidat, mert nem lennél boldog feleség. Rendszeres házimunkára sem szoktattad magadat. Nem tartottad szükségesnek hogy elsajátítsd a szorgalom szokásait. Ha egyszer megszereted, sosem veszted el a hasznos munka szeretetének szokását. Akkor készen állnál, hogy bármily körülmények közé kerülj az életben, bármilyen helyzetbe. Akkor megtanulnád szeretni a szorgoskodást. Ha kedved leled a hasznos munkában, akkor az leköti gondolataidat, akkor nem lesz időd álomképekbe merülni.

A hasznos munka ismerete erőt, hatékonyságot és szerény méltóságot kölcsönöz nyugtalan és elégedetlen gondolataidnak, s ez majd tiszteletet fog parancsolni. Alig ismered magadat, fogalmad sincs szíved álnokságairól. Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az. Vizsgáld meg alaposan a szívedet, szakíts időt az elmélyedésre és imára. Ha nem ismered fel jellemhibáidat, ha őszintén nem javítasz rajtuk, nem lehetsz Krisztus tanítványa.

Szeretsz fiatalemberekre gondolni, róluk beszélgetni. Úgy tekinted az udvariasságukat, mintha téged becsülnének nagyra. Azzal áltatod magad, hogy többre becsülnek, mint tényleg becsülnek. Arról beszélgess inkább, ami lelki áldással jár, ami finomít, ami felemel. Kedves gyermekem, nem ápolod magadban az egyenességet s őszinteséget. Nincs rendjén a szíved, mivel nem Krisztus gondolatai élnek benned. Mégis azzal áltatod magad, hogy jelentős haladást értél el a krisztusi életben.

Apád családjában feltétlenül lelki megújulásnak kell végbemennie. Te is apád jellemének pecsétjét viseled magadon. Igyekezzél elkerülni tévedéseit és túlkapásait. Ha valóban Krisztus tanítványa vagy, fontos lelki csiszolásban részesülsz odahaza. Minden család iskola lehet. Nénéid mély hatással tudnak lenni családotok ifjabb tagjaira. A fiatalabb, az idősebb példáját látva, inkább azt követi, mint a gyakran elismételt elveket. A legidősebb lány mindig tartsa ráháruló keresztény kötelességnek, hogy segítsen hordozni az anya számtalan, fáradságos terhét. Az ágyban töltött idő rosszabb, mintha elveszett volna, akár alszunk, akár borongós gondolatokba merülünk, miközben a család egykét tagjának meggörnyed a háta a súlyos, fárasztó tehertől.

Az idősebb lányok segítő kezet nyújthatnak a család ifjabb tagjainak nevelésében. Kitűnő lehetőség nyílik előtted, hogy nyájasan, szorgalmasan, az Úr félelmével szemed előtt tartsd azokat, akik hátrányosabb helyzetben vannak, mint te. Ezzel elnyerheted azok szeretetét, akiknek segíteni próbálsz. A legkitűnőbb iskolába léphetsz, ahol gyakorolni tudod a keresztény erényeket. Nem szívleled a gyermekeket. Valóban semmit sem szeretsz, ami folyamatos, lelkiismeretes, szívós igyekezetet követel. Nem kedveled a rendszeres munkát. A változatosságot szereted, s folyvást azt keresed, ami neked jól esik, ami téged boldogít. Neveld magad, amit most könnyebben megtehetsz, mint később bármikor. Csaknem mindenen változtatnod kell életedben. Segítsen Isten, hogy haladék nélkül hozzáfogj ehhez.

Csakis az él majd együtt Krisztussal, aki tiszta, aki jó, aki szent. Komoly, kitartó igyekezet nélkül nem nyerheted el az ég áldásait. Mennyei szemmel nézve eddig céltalan, s csaknem haszontalan volt az életed. Most lehetőség nyílik, hogy helyrehozd az eltékozolt időt, s megmosd jellemed ruháját a Bárány vérében. Ha belátod, hogy segítségre szorulsz, Isten segíteni fog. Tulajdon igazságosságod értéktelen Isten szemében. Csakis a Krisztus érdemei által lehetsz győző. S ha azok között lehetsz, akiket az Úr az örök üdvösség ajándékával ment meg, akkor a menny nem tűnik majd túl drágának előtted.