Az elmúlt év decemberében elém tárták a fiatalokat fenyegető veszélyeket és kísértéseket. O. atyafi két ifjabb fiának meg kell térnie. Naponta meg kell halniuk maguknak. Pál, a hűséges apostol naponta fejlődött lelkiekben. Ő mondta: naponta meghalok. A fiataloknak pontosan erre van szükségük. Az a veszély fenyegeti őket, hogy elfeledkeznek a jelen kötelességeiről és elhanyagolják azt a nevelést, amire feltétlenül szükség van a gyakorlati életben. A könyvek tanulását tartják a legfontosabbnak ahhoz, hogy eredményes legyen majd életük.

A két ifjúra kötelességek várnak odahaza, melyet figyelmen kívül hagytak. Nem tanulták meg vállalni a kötelességeket, viselni a házi felelősségeket, pedig ez kötelességük. Megbízható, gyakorlatias anyjuk van, aki sok olyan terhet visel, amit a gyermekeinek nem lenne szabad őrá hagyniuk. Ebben elmulasztották, hogy tiszteljék anyjukat. Nem osztották meg apjuk terhét, pedig kötelességük lett volna, és őt sem tisztelték. Inkább hajlamaikat követik, mint a kötelességet. Önző úton járnak, kibújnak a terhek és a fárasztó munka alól, ezért elmulasztották, hogy sokat érő jártasságot szerezzenek, ami nélkül pedig nem tudják majd sikeressé tenni az életüket. Nem tartották fontosnak, hogy hűségesek legyenek a kicsiny dolgokban. Azt sem tartották kötelességüknek, hogy a szüleik iránt legyenek igazak, lelkiismeretesek és hűségesek az élet egyszerű, szerény kötelességeinek végzésével. Lenézik a hétköznapi dolgok ismeretét, melyek pedig annyira elengedhetetlenek a gyakorlati életben.

Ha ez a két ifjú áldás akar lenni valahol, legyenek azok otthon. Ha hajlandóságuknak engednek, ahelyett, hogy a józan ész megfontolt döntését követnék, nem tudnak áldássá válni a társadalomra, sem apjuk családja számára, veszélybe sodorhatják kilátásaikat ezen a földön és a jobb világban is. Sok fiatalnak az az elképzelése, hogy ifjúságuk nem a gondok vállalásának ideje, hanem azt el kell pazarolni haszontalan játékokkal, bohóckodással, tréfálkozással meg oktalan kívánságaik kielégítésével. Amíg csakis dőreségekkel és érzékeik kielégítésével foglalkoznak, némelyek semmi mással nem gondolnak, mint pillanatnyi élvezetükkel. A szórakozás szeretete, a társaság, a fecsegés és nevetgélés szeretete annál inkább növekszik, minél többször merülnek el benne. Az ilyenek nem szeretnek foglalkozni az élet józan valóságaival, és a házi kötelességek is unalmasnak tűnnek előttük. Nincs benne elég változatosság, ami ínyükre lenne, ezért nyugtalanok, nyafogók és ingerlékenyek. Ez a két ifjú tartsa kötelességének, hogy boldoggá és vidámmá tegye otthonát. Ahelyett, hogy ok nélkül elégedetlenkednének és panaszkodnának, hozzanak inkább napfényt a házukba.

A két ifjú ne feledje, hogy felelősség terheli őket az osztályrészükül jutott kiváltságokért felelősek idejük jó kihasználásáért, pontosan el kell majd számolniuk képességeikkel. Feltehetik a kérdést: Hát soha ne szórakozzunk vagy pihenjünk? Szakadatlanul csak dolgozzunk? Bármi olyan kellemes időtöltés, amire hittel kikérhetik az Isten áldását, nem lenne veszélyes. De bármilyen szórakozás, ami elállja a titkos ima, az ima oltárához való járulás vagy a vallásos összejövetelek előtt az utat, az már nem biztonságos, hanem veszélyes. A megerőltető fizikai munka után kikapcsolódásra lehet szükség egy ideig, hogy később újra dolgozni tudjanak, s eredményesebben tudják végezni kötelességüket. De lehet, hogy nincs szükség a teljes megpihenésre, sőt talán nem a legjobb eredménye lesz, ami a testi erejüket illeti. Még akkor sem kell elpazarolni az értékes perceket, amikor egyik munkába már belefáradtak. Ilyenkor kereshetnek valamit, ami nem annyira kimerítő, de ami mégis áldás lesz anyjuknak és nővéreiknek. Ha úgy könnyítenek a nők terhein, hogy magukra vállalják a súlyosabb terheket, melyeket viselniük kell, akkor meglelik azt a szórakozást, ami elvből fakad, ami valódi boldogságot okoz nekik és az idejüket sem töltik el semmiségekkel, vagy önző vágyaik kielégítésével. Mindig előnyösen tölthetik el az időt, mindig felüdülhetnek a változatosságtól s ugyanakkor jóvátehetik a múltat, mert minden percük valakinek a javát szolgálja.

Azt gondoltátok, hogy a legfontosabb dolog az iskolai műveltség megszerzése. Igaz, nem erény a tudatlanság, és a tudás sem csökkenti szükségszerűen a keresztény növekedést. De ha elvből törekedtek rá, ha a helyes cél lebeg előttetek, ha tudatában vagytok annak az Isten iránti kötelezettségnek, hogy képességeitek a mások javára s az Ő dicsőségére kell felhasználnotok, akkor a tudás segíteni fog ebben. Segíteni fog, hogy gyakoroljátok a képességeket, amelyet Isten adott nektek s az ő szolgálatában használjátok fel azokat.

Mégis, ifjak, ha mégannyi tudásra tesztek is szert, de nem ültetitek át gyakorlatba, akkor nem éritek el célotokat. Ha annyira leköt a tanulás, hogy elhanyagoljátok az imát és a vallásos előjogokat, ha hanyagok és közönyösek lesztek lelki életetek iránt, ha nem tanultok többé Krisztus iskolájában, akkor tányér lencséért adjátok el elsőszülöttségi jogotokat. Pillanatra se veszítsétek szem elől tanulástok célját. Azért tanuljatok, hogy úgy fejlesszétek és irányítsátok képességeiteket, hogy hasznosabb emberek legyetek és képességeitek határáig éljetek mások áldására. Ha ismereteitek növekedésével együtt hizlaljátok önszereteteteket s azt a hajlamotokat, hogy kibújjatok a felelősségek viselése alól, akkor jobb, ha nem tanultok. Ha a könyveket szeretitek, azokat eszményítitek, ha eltűritek, hogy közétek és kötelességeitek közé ékelődjenek, annyira, hogy vonakodtok otthagyni a tanulást és olvasást, hogy szükséges munkát végezzetek el, melyeket valakinek el kell végezni, akkor fékezzétek meg a tanulás utáni vágyat és műveljétek azoknak a dolgoknak a szeretetét, amelyek most hidegen hagynak. Aki hű a kevesen, a sokon is hű lesz.

Műveljétek magatokban szüleitek, fivéreitek és nővéreitek iránt a szeretetet és gyöngédséget. "Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek. Az igyekezetben ne legyetek restek, lélekben buzgók legyetek, az Úrnak szolgáljatok." Ifjak, ti nem engedhetitek meg magatoknak, hogy a tanulás kedvéért feláldozzátok örök érdekeiteket. Lehet, hogy a tanítóitok majd dicsérettel serkentenek, hogy az ördög félre tudjon vezetni titeket álokoskodásával. Lehet, hogy lépésről lépésre vezetnek, hogy kitűnően tanuljatok és kivívjátok tanítóitok tetszését, az Istennel való közösségetek, a tapasztalati vallásban elnyert tudástok mégis egyre csökkenni fog. Nagyon gyönge megvilágításban fog állni a nevetek a szent, magasztos angyalok, a világmindenség Teremtője és a menny fenségese – Krisztus előtt. Nevetek mellett bűnök, bukások, hanyagságok és olyan lelki tudatlanság áll majd, hogy az Atya és Fia, Jézus, védőügyvédünk, de a szolgáló angyalok is szégyellni fogják, hogy Isten gyermekeinek valljanak.

Az iskolában különféle kísértéseknek lesztek kitéve, melyeket elkerülhetnétek otthon apátok házában, az istenfélő szülők gondoskodó vigyázása mellett. Ha míg otthon tartózkodástok idején kétszer-háromszor naponta kegyelemért könyörögtetek, hogy elmeneküljetek a romlottság elől, mely a bűnös kívánság által uralkodik a világon, annyival buzgóbban és állhatatosabban kell imádkoznotok az iskolában, ahol kísértések és szennyező légkör vesz körül, ami eluralkodik romlott korunkban az iskolákban, amennyivel környezetetek is kedvezőtlenebb a keresztény jellem kialakításához.

Ennek a két ifjúnak nem elég erős a keresztény jelleme. Különösen vonatkozik ez O.A.-ra. Nem állapodott meg, nem vert gyökeret, nem megalapozott az igazságban. Olyan lanyhán ragadta meg Istent, hogy nem nyer erőt és világosságot felülről, hanem inkább sötétséget gyűjt lelkivilágába. Annyi hitetlen beszédet hallott, annyira kevéssé érdekli az igazság gyakorlata, hogy nem is áll készen megindokolni a benne élő reménységet. Olyan ingatag, akár a szélben hajladozó nádszál. Jószívű fiú, mégis szereti a szórakozást, a semmittevést és ifjú barátainak társaságát. gondolkodásod és szívednek az élet gyakorlati kötelességével karöltve végzett művelése megköveteli, hogy időd oroszlánrészét azokkal töltsd, akiknek viselkedése és hite növelni fogja benned a hitet és az igazság szeretetét.

Bár igyekszel lerázni a korlátozásokat, melyeket az igazságba vetett hit hárít rád, mégsem mertél szemtelen lenni a hitetlenségedben. Nagyon gyakran a világ sikamlós könnyelműségeit s azok társaságát választod, akik kirekesztik körükből a magukba szálló lelkiismeretvizsgálatot és a vallást. Gyakorlatilag azokhoz számítanak, akik gyalázatot hoznak az igazságra. Nem elég erős a hited és az akaratod, hogy ilyen társaságba járj. Komolytalankodásokba merültél időtöltésül, ami kifejezetten ártott neked, mert érzéketlenné tette lelkiismeretedet. Nagyon szereted, ha megdicsérnek. Ha becsületes úton vívod ki magadnak, akkor nem annyira bűnös, téged mégis az a veszély fenyeget, hogy elámítod magad és másokat is. Légy résen ezen a ponton és ügyelj, hogy tényleg meg is érdemeld a kapott dicséretet. Ha megbízható elveid és erkölcsi értéked miatt magasztalnak, az a javadra válik. De ha csak kényeztetnek, tömjéneznek és hízelegnek neked, mert talpraesetten tudsz beszélni és éles eszű megjegyzéseket tenni, mert vidám, élénk és szellemes vagy, nem pedig a szellemi és erkölcsi értéked miatt, akkor a józan eszű, istenfélő férfiak és nők inkább úgy tekintenek rád, mint akit sajnálni és nem irigyelni kell. Óvakodj a tömjénezéstől. Aki elég értelmetlen ahhoz, hogy agyba-főbe dicsérjen, az nem lehet igazán a barátod. Igazi barátaid óvni, kérlelni, figyelmeztetni fognak és megróják a hibáidat.

A sötét hitetlenség előtt nyitottad meg gondolataidat. Zárd inkább az Isten félelmébe. Kutass a bizonyítékok után, hitünk oszlopai után és szilárdan ragadd meg azokat. Szükséged van erre a jelen igazságba vetett bizalomra, hiszen horgonynak fog bizonyulni számodra. Erőt, eredményességet és tiszteletet parancsoló nemes tekintélyt ad ez majd jellemednek. Műveld a szorgalom szokásait. Komoly hiányosságaid vannak ezen a téren. Mind neked, mind fivérednek ragyogó elképzeléseid vannak a sikerről, mégse felejtsétek, hogy Istenben rejlik egyedüli reményetek. Kilátástok olykor talán kecsegtető lehet, de az olyan remények, amelyek az egyszerű, szerény házi kötelességek és a vallásos kötelességek fölé emelnek, kudarcnak fognak bizonyulni. Nektek, ifjú barátaim, meg kell aláznotok szíveteket Isten előtt. Azzal kell gazdag és értékes tapasztalatra szert tennetek a keresztény életben, hogy egyre inkább megismeritek az Urat. A szeplőtlenül tiszta mindennapi élettel, a nemes becsületességgel s a keresztényi és a gyakorlati élet kötelességeink lelkiismeretes végzésével kell mások áldására lennetek. Kötelességek várnak rátok otthon olyan felelősségek viselésére, amelyeket eddig nem vállaltatok.

Amit vet az ember, azt aratja majd le. Ez a két ifjú most veti a magot. Életük minden cselekedete, minden kiejtett szó, jó vagy rossz magot jelent. Amilyen a mag, olyan lesz a termés. Ha belemerülnek a meggondolatlan, testies, romlott szokásokba, ha romlott étvágyaikat elégítik ki, vagy megszenteletlen szívük hajlamait, ha melengetik a büszkeséget és a helytelen elveket, ha táplálják a hűtlenség és élvezethajhászás szokásait, akkor a bűntudat, szégyen és kétségbeesés bőséges termését fogják aratni.

Isten angyalai arra igyekeznek ösztönözni ezt a két ifjút, hogy őszinte szívvel kiáltsanak az Úrhoz: "Te vagy ifjúságom vezére." Az angyalok hívják őket, igyekeznek elvonni őket az ördög csapdáitól. Mindketten elnyerhetik a mennyet, ha törekedni fognak erre. Ha mindent odaadnak a mennyért, akkor majd övék lesz a hervadhatatlan dicsőség koronája.