Az Úr elém tárta a világ állapotát. Azt, hogy a világ gyors léptekkel színig tölti vétkei kelyhét. Erőszak, s minden elképzelhető bűn tölti be világunkat, s az ördög megragad minden eszközt, hogy népszerűvé tegye a bűnöket, s az elaljasító, kicsapongó életet. Az utcákon járó fiatalokat a bűnök és vétkek hirdetései és falragaszai veszik körül, melyek könyv alakban olvashatók vagy a színházakban láthatók, arra irányulva, hogy megszokják a bűnt. A napilapok folyton szemük előtt lebegtetik a bűnösök útjait, s mindazt, ami kíváncsiságot kelthet és felkorbácsolja az állati szenvedélyeket, izgalmas és izgató történetekkel tálalják eléjük.

A romlott gondolkodásúak tollából áradó irodalom ezrek észjárását rontja meg. A bűn nem látszik többé elrettentőnek. Annyit hallanak és olvasnak lealjasító bűntettekről és mélyre züllésről, hogy a valaha érzékeny lelkiismeretűk, mely régebben borzadva döbbent volna vissza, eltompul, hogy mohón habzsolja az emberek alantas, rút mondásait, aljas cselekedeteit.

„Úgy lesz az Emberfiának eljövetelekor, mint Noé napjaiban történt.” Istennek mégis lesz jótettekben buzgólkodó népe, mely romlott korunk szennyáradata közepette is tántoríthatatlanul helytáll. Olyan nép lesz ez, mely annyira ragaszkodik Isten erejéhez, hogy az menedék lesz számukra mindennemű kísértés ellen. A mindenki figyelmét megkapó falragaszok aljas közleményei fel akarják korbácsolni ugyan érzékeiket, s megrontani értelmüket, mégis oly közel élnek majd Istenhez és angyalaihoz, hogy olyanok, mint aki se lát, se hall. Olyan feladat vár rájuk, melyet senki el nem végezhet helyettük – megvívni a hit harcát, és elnyerni az örök életet. Nem lesznek sem magabiztosak, sem önteltek. Ismerni fogják gyengeségeiket, ezért tudatlanságukat a Krisztus bölcsességéhez, gyengeségüket az ő erejéhez láncolják.

A fiatalok elvei olyan szilárdak lehetnek, hogy az ördög legerősebb csalásai sem csalogatják el őket elkötelezettségüktől. Sámuel gyermek volt még, mikor a legrombolóbb légkör vette körül. Olyanokat látott és hallott, amik kínokkal töltötték el lelkét. Hisz Éli fiait, bár szent hivatásban szolgáltak, Sátán uralta. Éli két fia megrontotta a levegőt maga körül. A bűn és gonoszság naponta megbabonázott embereket, Sámuel mégis szeplőtlen maradt. Semmi sem szennyezte be jelleme ruháit. Semmi közösséget sem érzett a bűnökkel, a legkevésbé sem gyönyörködött ezekben, melyek félelmetes hírekkel töltötték be egész Izráelt. Sámuel szerette Istent, olyan közeli kapcsolatban tartotta meg a mennyel a lelkét, hogy az Úr hozzá küldött angyalt Éli fiainak egész Izráelt megrontó bűnével kapcsolatban.

Krisztus hitvalló követőinek ezreit az étvágy és szenvedély győzi le ma. A bűnnel való közeli kapcsolat miatt annyira eltompulnak érzékeik, hogy képtelenek gyűlölni, hanem inkább vonzónak találják a bűnt. Minden dolgok vége elközelített. Isten nem sokáig fogja tűrni az emberek gyermekeinek gonoszságát és aljas vétkeit. Bűnük az egekig hat, ezért rövidesen Isten félelmetes csapásai lesznek a felelet. Inni fognak Isten haragjának poharából, melyet könyörülettel elegyítetlenül töltött kelyhébe.

Láttam, hogy az a veszély fenyeget, hogy Isten hitvalló gyermekei is elzüllenek. Az erkölcstelenség rakja, egyre rakja a férfiakra és nőkre a rabláncokat. Mintha megbűvölték volna őket, mintha nem lenne erejük, hogy ellenálljanak, s legyőzzék étvágyukat és szenvedélyüket. Istenben az erő, s általa nyerhetünk erőt mi is. Ha valaki megragadja Jézus életadó erejét, az újjáéleszti azokat, akik Krisztus nevét veszik magukra. Veszedelmek és kockázatok vesznek körül. Csak akkor vagyunk biztonságban, ha gyengeségünk tudatában élünk, ezért hitünk erejével mindenható Szabadítónkba kapaszkodunk. Félelmetes időkben élünk. Semmi esetre sem szabad beszüntetnünk a virrasztást s az imát, egyetlen percre sem. Tehetetlen lelkünknek feltétlenül Jézusra, együtt érző Megváltónkra kell támaszkodnia.

Elém tárták a ránk váró feladat nagyságát és fontosságát. Alig néhányan ismerik a dolgok valódi állapotát. Akik szunnyadnak, és sehogy sem látják be, hogy éberségre és riadalomra van szükség, azokat le fogják győzni. Ifjak jönnek az előtérbe, hogy Isten munkájába lépjenek, bár közülük némelyiknek fogalma sincs a munka szentségről és felelősségéről. Alig van lelki tapasztalatuk, hogy gyakorolják hitüket, s hogy komolyan, lelkük mélyéről szomjazzák Isten Lelkét, mert mindig ez hoz jó eredményt. Némely jó képességű ember, aki talán majd fontos állást tölt be, azt sem tudja, milyen lélek vezeti őket. Kedélyesen futják pályájukat, oly természetesen, amint a víz folyik a hegyről lefelé. Értelmetlen dolgokat fecsegnek, szeretik a fiatal lányok társaságát, miközben csaknem naponta hallják a legkomolyabb és legmegrázóbb igazságokat. Megvan ugyan náluk az ész vallása, a hallott igazságok mégsem szentelik meg szívüket. Ezek mindaddig képtelenek az élő vizek forrásához vezetni, amíg maguk sem ittak a patakból.

Nem a könnyelműség, hiúság és semmitmondó dolgok ideje ez. A föld történelmének eseményei rövidesen véget érnek. A laza gondolkodásúak komolyodjanak meg. Péter apostol mondja: „Annakokáért felövezvén elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet a Jézus Krisztus hoz néktek, mikor megjelenik. Mint engedelmes gyerekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek. Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben.”

Rendezzük hát el, s összpontosítsuk Istenre kusza gondolatainkat. Gondolataink is engedelmeskedjenek Isten akaratának. Ne magasztaljunk hát senkit, s mi se várjunk el magasztalást, mert ez hajlamossá tesz a magunkban bízásra, alázatunk egyre növelése helyett. Arra hajlik, hogy megrontson, ahelyett, hogy megtisztítana. A valóban minősített férfiakra, akik úgy érzik, hogy ki kell venni részüket Isten munkájából, rá fog nehezedni a mű szentségének tudata, akár a kévék a szekérre. Ma az ideje legyőznünk érzéki szívünk bűnös hajlamait.