1870-ben Vermont-i tábori összejövetelünkön Isten Lelke késztetett, hogy szókimondó bizonyságot tegyek a koros, jómódú szülőknek, hogy mi a kötelességük, mikor vagyonuk felől rendelkeznek. Tudtomra adták, hogy néhány éles szemű, megfontolt és üzleti dolgokban okos ember, akik máskülönben gyors gondolkodásukkal és alaposságukkal tűnnek ki, rövidlátóknak bizonyulnak és csak vonszolják a lábukat, mikor arról van szó, hogy helyesen gazdálkodjanak vagyonukkal, amíg még életben vannak. Nem tudhatják, milyen hamar zárul le próbaidejük. Mégis rendezetlenül hagyják anyagi ügyeiket és gyakran így is ér véget az életük. Figyelmeztetés nélkül, hirtelen meghalnak, s a hátramaradottak az elhalálozott akaratával ellenkezőleg osztják fel a birtokot. Ezek a hanyagság bűnei, az ilyen emberek megbízhatatlan vagyonkezelők.

Azok a keresztények, akik hisznek a jelen igazságban, legyenek bölcsek és előrelátók. Ne hanyagolják el javaik rendezését, várva a kedvező alkalmat, hogy majd hosszas betegség esetén rendezhetik üzleti ügyeiket. Álljanak készen anyagi dolgaikkal, hogyha bármelyik órán szólítanák is el őket, már nem szólhatnak bele javaik elosztásába. Azért úgy rendezzék előre az ügyeiket, hogy majd úgy osszák fel vagyonukat, mintha ők intéznék a dolgot. Sok családot becstelenül megfosztottak javaiktól, mert egyre csak elodázták azt, amit egyetlen óra alatt elintézhettek volna. Akik végrendelkeznek, ne sajnálják a fáradtságot és a pénzt, hogy tájékozódjanak a törvény felől, majd úgy fogalmazzák meg végrendeletüket, hogy ne lehessen belekötni.

Láttam, hogy sokaknak, akik állítják, hogy hisznek az igazságban, tetteikkel kell bizonyítani hitüket. Szerezzenek barátokat a hamis mammonból. Isten javak intézőivé tette az embereket. Pénzt bízott rájuk, amivel fejleszteni tudják azoknak a lelkeknek a megmentéséért folyó nagyszerű munkát, akikért Jézus elhagyta otthonát, gazdagságát, dicsőségét és szegény lett, hogy megaláztatásával és áldozatával Ádám sok gyermekét Istenhez vezesse. Az Úr elrendelte, hogy azokkal a javakkal folyjon szőlőjében a munka, amelyeket intézőire bízott. Ha ezek elmulasztják, hogy eleget tegyenek az Isten ügyével kapcsolatos felhívásnak, hogy fejlesszék a művet, akkor megbízhatatlan és hanyag szolgáknak bizonyulnak.

Közöltek velem néhány dolgot ügyünk vermonti állapota felől, különösen pedig Bordoville és környékével kapcsolatban. A következőket a húszas számú bizonyságtételből idézem:

"Akik ma Bordoville -ben laknak, azok közül sokra komoly belső lelki munka vár. Láttam, hogy az ellenfél ott sürgölődött, hogy a maga nézeteit ültesse el. Olyanok, akikre Isten a vagyon talentumait bízta, gyermekeikre hárították át a felelősséget, pedig a menny őrájuk bízta, hogy ők maguk legyenek Isten intézői. Ahelyett, hogy megadták volna Istennek, ami az övé, azt állítják, hogy mindenük a sajátjuk, mintha csak tulajdon hatalmukkal, erejükkel, bölcsességükkel szerezték volna meg vagyonukat."

Némelyek gyermekeikre íratják át vagyonukat, ami így kisiklik kezükből. Titkos mozgatójuk az, hogy olyan helyzetet teremtsenek, amelyben nem kell felelősnek tartani magukat azért, hogy odaadják vagyonukat az igazság terjesztésére. Az ilyenek szájjal szeretnek csak, nem pedig tettel és igazsággal. Nem veszik figyelembe, hogy Isten pénzét kezelik, nem a magukét.

A szülők riadjanak vissza attól, hogy olyan javakat bízzanak gyermekeikre, melyeket Isten az ő kezükbe helyezett, hacsak egészen bizonyosan nem tudják, hogy gyermekeik jobban a szívükön viselik, jobban szeretik és odaadóbbak Isten ügye iránt, mint ők maguk. Csak ha biztosak benne, hogy gyermekeik lelkiismeretesebbek és buzgóbbak náluk Isten ügyének előbbre vitelében, hogy jótékonyabbak, és támogatják különféle vállalkozásainkat, ahol pénzre van szükség. Sokan azonban gyermekeik kezébe helyezik vagyonukat s ezzel őrájuk hárítják át a maguk intézői felelősségét, mert az ősellenség erre serkenti őket. Ezzel sikeresen átjátsszák javaikat az ellenség soraiba. Az ellenfél minden esetben addig-addig ügyeskedik, míg csak a maga céljának megfelelően nem rendezi el a dolgokat, míg csak el nem vonja Isten ügyétől azokat a javakat, melyekre égető szükség van, hogy bőségesen ellássuk a művet.

Sokan, bár magasztos hitvallást tettek, messze lemaradtak a jócselekedetek terén. Ha jótettekkel bizonyítanák hitüket, akkor gyakorolnának jó benyomást az igazság oldalán. Ők mégsem használják ki a javakból adódó lehetőséget, melyet Isten kölcsönzött nekik. Akik azzal csitítják el lelkiismeretüket, hogy gyerekeikre ruházzák át vagyonukat, vagy visszatartják azt az Isten ügyétől, hogy később majd hitetlen, tékozló gyermekeik kezére jusson, vagy pedig összeharácsolják és bálványozzák azt, azoknak Istennel kell majd elszámolni, mert hűtlenül kezelik Uruk pénzét. Eltűrik, hogy az ördög túljárjon eszükön gyermekeik segítségével, akiknek a gondolkodása az ősellenség uralma alatt áll. Az ellenfél sokféleképpen nyélbe üti terveit, miközben Isten intézői mintha csak megnémultak volna. Nem értik meg, milyen súlyos a felelősségük, de azt sem, hogy elszámolásra fogják vonni őket, mely elszámolás hamarosan bekövetkezik.

Közölték velem, hogy _ környékén némelyek próbaideje rövidesen lezárul, ezért is fontos, hogy munkásságukat Isten szemében elfogadhatóan zárják le, hogy a végső elszámoláskor meghallhassák a Mester szájából a "jól van"-t. Feltárták előttem azok következetlenségét is, akik bár vallják, hogy hisznek az igazságban, mégis visszatartják javaikat az Isten ügyétől, hogy gyermekeikre hagyhassák. Sok apa és anya szegényesen él a bőség közepette. Rövidre fogják igényeiket, gyakran megtagadják maguktól még az élethez és az egészséghez szükséges dolgokat is, pedig lenne rá elég pénzük. Tiltottnak tartják, hogy a maguk kényelmére, vagy jóléti célokra költsenek. Egyetlen cél lebeg a szemük előtt, hogy gyermekeiknek takarítsák meg vagyonukat. Ez a gondolat annyira elhatalmasodik rajtuk, annyira beleszövődik minden tettükbe, hogy a gyermekek megtanulják, hogy alig várják, hogy végre övék legyen a birtok. Erre számítanak és ez a kilátás jelentős, de kedvezőtlen hatással van jellemükre. Néhányan pazarlóak lesznek, mások önzők és kapzsik, megint mások lusták és nyugtalanok. Sokan nem ápolják a takarékosság szokásait. Meg sem kísérlik, hogy önfenntartók legyenek. Céltalanok és alig van bennük jellemszilárdság. A gyermek és ifjúkorban nyert benyomások belevésődnek jellemük szövetébe, felnőtt életükben pedig cselekedeteik vezérlő elvévé válik.

Akik megismerték az igazság elveit, kövessék útmutatójukat, – az Isten szavát. Adják meg Istennek, ami az övé. Közölték velem, hogy Vermontban néhányan súlyos hibákat követnek el, mert a maguk céljára fordítják az Isten által rájuk bízott javakat. Elfeledkeznek arról, hogy Isten igényt tart mindarra, amijük van. Megvakította őket az igaz tettek ellensége, ezért olyan irányba indultak, ami végzetes következményekkel járna mind magukra, mind kedves gyermekeikre nézve.

A gyermekek rábeszélik szüleiket, hogy hagyják rájuk a pénzüket, hogy majd ők használják fel a belátásuk szerint. Isten szava világosan és tisztán ír az intézőknek kölcsönzött pénzről. Figyelmeztetéseket és intéseket küldött a bizonyságtételekben javakat illető végrendelkezésekről. Ha a gyermekek nyíltan, vagy akár közvetve rá akarják venni szüleiket, hogy osszák szét vagyonukat közöttük, akkor ezzel félelmetes felelősséget vállalnak. Koros szülők gyermekei, akik vallják, hogy hisznek az igazságban, Isten félelmében tanácsolják és kérleljék szüleiket, hogy legyenek hűek hitvallásukhoz, és tegyék azt a javaikkal, amit Isten jóvá tud hagyni. A szülők gyűjtsenek kincset a mennyben – maguk fordítsák javaikat Isten ügyének fejlesztésére. Ne fosszák meg magukat a mennyei kincsektől – ne hagyják felesleges javaikat azokra, akiknek úgyis megvan a betevő falatjuk. Ezzel nemcsak attól az értékes előjogtól fosztják meg magukat, hogy romolhatatlan kincset gyűjtsenek a mennyben, hanem meglopják Isten kincstárát is.

Már a tábori összejövetelen szóltam arról, hogy amikor az örökség zömét a gyerekekre hagyjuk, Isten ügyére pedig semmit, vagy jelentéktelen, említésre sem méltó csekélységet, akkor ezek a javak gyakorta átoknak bizonyulnak a gyermekek számára, akik örökölték. Kísértés forrása lenne a számukra és számos olyan ajtót nyitna meg előttük, amelyek azzal a veszéllyel fenyegetnék őket, hogy sok veszélyes és ártalmas, bűnös kívánságba esnek.

A szülők gyakorolják azt a jogot, amit Isten adott nekik. Az Úr arra tanította őket, hogy az ő dicsőségére fordítsák talentumaikat. A gyerekek ne vállalják a felelősséget az apa talentumaiért. Amíg a szülők képesek rá, addig rendelkezzenek javaikkal imádságos megfontolással és megfelelő tanácsadók segítségével, akik tapasztaltak az igazságban és Isten akaratának ismeretében. Ha vannak beteges vagy ínséget látó gyermekeik, akik bölcsen tudnák felhasználni a javakat, akkor vegyük azt figyelembe. De ha a gyermekeik hitetlenek és dúskálnak a világ javaiban, ha a világot szolgálják, akkor a szülők Mesterük ellen vétenek, – hiszen ő tette a szülőket intézőivé – ha csupán azért helyezik gyermekeik kezébe javaikat, mert gyermekeik. Ne vegyük félvállról az Isten követelményeit.

Meg kell értenünk, hogy csak mert a szülők már végrendelkeztek, ez még nem jelenti azt, hogy még éltükben ne adjanak Isten ügyére a javaikból. Kell adniuk. Ezzel megelégedés töltheti el őket, azonkívül elnyerik a jutalmat: az örök életet, ha még életükben maguk osztják szét nélkülözhető javaikat. Tegyék meg a rájuk eső részt, hogy fejlesszék az Isten ügyét. Fordítsák arra a Mestertől kölcsönkapott javaikat, hogy elvégezzék az Úr szőlőjében a munkát, melyet el kell végezniük.

A pénz szerelme csaknem az összes bűntény gyökere, amit a világon elkövetnek. Azok az apák, akik önzőn maguknak tartják javaikat, hogy majd gyermekeiket gazdagítsák vele, s akik vakok Isten ügye és a szükségletek enyhítése iránt, azok végzetes hibát követnek el. Gyermekeik számára a pénz átoknak fog bizonyulni, még akkor is, ha javukat akarták szolgálni vele.

A gyermekekre hagyott pénz gyakran a keserűség gyökerévé változik. Sok esetben hajba kapnak a rájuk hagyott birtokon, s ha a szülők végrendelkeztek, ritkán elégedettek azzal, amit az apjuk nekik juttatott. S ahelyett, hogy a rájuk hagyott javak elégedetté tennék őket és tiszteletet vívna ki a szülők emlékezete iránt, csak elégedetlenséget, zúgolódást, irigységet és tiszteletlenséget szülnek. Olykor fivérek és nővérek, akik azelőtt békességben éltek egymással, ettől kezdve egymás ellen fordulnak és az örökségből családi civakodások származnak. A gazdagság csak azért kívánatos, hogy kielégítsük elengedhetetlen szükségleteinket és jót tegyünk másokkal. De az örökölt pénz gyakrabban bizonyul csapdának, mint áldásnak az örökös számára. A szülők ne törekedjenek arra, hogy gyermekeik ilyen kísértésekbe kerüljenek, melyeknek akkor teszik ki őket, amikor olyan javakat hagynak rájuk, amiért a gyermekek nem dolgoztak meg.

Közölték velem, hogy olyan gyermekek, akik vallják, hogy hisznek az igazságban, befolyásolják apjukat, hagyja rájuk a pénzt, ahelyett, hogy még éltében Isten ügyére fordítsa. Akik rábeszélték apjukat, hogy rájuk hagyja az intézőséget, alig tudják, hogy mit művelnek. Kettős felelősséget vállalnak magukra. Az egyik: maguk felé hajlítják apjuk gondolkodását, hogy az apa ne teljesítse Isten szándékát a tőle kölcsönkapott javakkal – vagyis nem Isten dicsőségére fordítja. Azonkívül, olyan javak intézőségét vállalják, amelyeket az apának kellett volna kiadnia a pénzváltóknak, hogy a Mester végül kamatostól kapja meg azt, ami az övé.

Sok szülő azt a súlyos hibát követi el, hogy gyermekei kezére adja a tulajdonát, mikor még mindig ők felelősek talentumaik jó vagy rossz felhasználásáért. Az ilyen adás nem boldogítja sem a szülőket, sem a gyermekeket. S a szülők, még ha csak néhány évet élnek is, rendszerint megbánják ezt a lépésüket. Az ilyen eljárással nem növelik gyermekeikben a szülők iránti szeretetet. A gyerekek nem lesznek hálásabbak, sem lekötelezettebbek a szülők bőkezűségétől. Mintha átok nyugodna az ügy gyökerén, ami csak önzésben tör felszínre a gyermekeknél. A szülők számára pedig a függőség boldogtalansága és nyomorult érzete.

Jobb lenne, ha a szülők, míg élnek, abban segítenék gyermekeiket, hogy hogyan segítsenek magukon, ahelyett, hogy jelentős összeget hagynának rájuk halálukkor. Azok a gyermekek, akik nagyobbrészt kénytelenek a maguk igyekezetére támaszkodni, derekasabb férfiak és nők lesznek, alkalmasabbak a gyakorlati életre, mint azok, akik szüleik vagyonára támaszkodnak. A maguk erejére utalt gyermekek legtöbbször megbecsülik képességeiket, kihasználják előjogaikat. Úgy művelik és alakítják képességeiket, hogy elérjenek valamilyen célt az életben. Gyakran szorgalmas, takarékos és erkölcsileg értékes jellemet fejlesztenek ki, ami a keresztény élet sikerének alapja. Azok a gyermekek, akikért a szülők legtöbbet tesznek, gyakran a legkevesebb kötelezettséget érzik szüleik iránt. A tévedések, amelyekről szólunk, ott találhatók ...-ban. A szülők gyermekeikre hárították át intézőségüket.

Az ...-i tábori összejövetelen, 1870-ben felhívtam a tehetősebbeket, hogy fordítsák javaikat az Isten ügyére, mint az Úr megbízható intézői és ne bízzák ezt a szerepet a gyermekeikre. Olyan kötelesség ez, amelyet Isten őrájuk hárított. S mikor a Mester számadásra vonja őket, akkor hűséges intézőiként el tudnak majd számolni azzal, amit kölcsön adott nekik. Mind a tőkével, mind a kamattal.

Elém tárták X, Y és Z atyafiak ügyét. Ezek a testéveink hibát követnek el javaik hovafordítása körül. Némelyik gyerekük befolyásolta gondolkodásukat, s így olyan felelősséget vesznek a lelkükre, amire aligha készültek fel. Kitárták az ajtót s behívták az ellenséget, hogy tessék, csak törjön be kísértéseivel, hogy zaklassa s végül elpusztítsa őket. X atyafi két ifjabb fia súlyos veszedelemben forog. Olyan jellemű emberekkel barátkoznak, akik nem emelik fel, hanem lealjasítják őket. Barátaik alig észrevehető hatása lassan a hatalma alá keríti ezt a két ifjút. Gonosz barátaik beszéde és viselkedése olyan lelkületről árulkodik, ami elidegeníti őket nővéreiktől és sógoraiktól. Nagyon is komolyan gondoltam, amit a tábori összejövetelen mondtam. Tudtam, hogy azok ülnek előttem, akiket látomásban láttam. Kérleltem hallgatóimat, hogy alaposan szenteljék magukat Istennek. Nem neveztem meg senkit, mert nem engedték meg nekem. Fejtegetnem kellett az elveket, szívükre és lelkiismeretükre kellett hatnom és alkalmat nyújtanom azoknak, akik vallják, hogy szeretik Istent és megtartják parancsait, hogy fejlesszék jellemüket. Isten intéseket és figyelmeztetéseket küld nekik s ha tényleg teljesíteni akarják akaratát, akkor lehetőségük is nyílik rá. Megkapták a világosságot, nekünk pedig várnunk kellett, hogy a világosságra jönnek-e.

Gondterhelten távoztam az összejövetelekről. Azokért aggódtam, akiknek a veszedelmét közölték velem. Néhány hónapon belül hallottuk, hogy Y atyafi meghalt. Gyermekeire hagyta a vagyonát. Múlt év decemberében meghívtak minket, hogy tartsunk összejöveteleket Vermontban. Férjem gyöngélkedett, nem tudott elmenni. Nehogy súlyos csalódást okozzunk, rászántam magam, hogy Hall testvérnővel Vermontba utazom. Bár tartózkodás nélkül szóltam népünkhöz, az értekezlet összejövetelei mégis feszélyezettek voltak. Tudtam, hogy nem áll nyitva az út az Úr Lelke előtt, míg csak bűnvallomásokat nem tesznek, míg össze nem törik szívüket az Isten előtt. Nem maradhattam hát csöndben. Az Úr Lelke nyugodott meg rajtam, s rövidem elmondtam a fent leírtak lényegét. Megneveztem néhány jelenlevőt, akik elállták Isten munkájának útját.

Elismételtem előttük annak következményeit, ha a szülők a gyermekek javára végrendelkeznek s annak is, ha még életükben a gyermekeikre hárítják át intézőségük felelősségét. A másé kívánása vezette J. atyafi fiait a helytelen útra. Ez különösen érvényes volt az egyik fiára. Hűségesen végeztem hát kötelességemet, elmondtam azokat a dolgokat, melyeket a gyülekezet felől közöltek velem, különösen pedig Y atyafi fiainak. Az egyik fivér, már maga is apa, romlott szívű és életű ember, szégyenfolt a jelen igazság drága ügyére. Alacsony erkölcsi színvonala megrontja a fiatalokat.

Az Úr Lelke látogatott el az összejövetelekre, ezért némelyek könnyek között, alázatosan bűnvallomást tettek. Az összejövetelek után zárt körben, külön beszéltem X atyafi két ifjabb fiával. Kérleltem őket és könyörögtem nekik üdvösségük érdekében, hogy forduljanak meg, szakadjanak el azok társaságától, akik romlásba viszik őket. Törekedjenek inkább arra, ami békességüket szolgálja. Miközben kérleltem őket, megesett rajtuk a szívem, szerettem volna látni, hogy alávetik magukat Istennek. Imádkoztam értük s kérleltem őket, hogy ők is imádkozzanak magukért. Lassan győzelmet arattunk, hajlottak a szóra. Mindkettő alázatos, bűnbáró imát rebegett, én pedig éreztem, hogy valóban Isten békéje nyugodott meg rajtunk. Mintha csak angyalok tartózkodtak volna közöttünk. Én pedig mintha Isten dicsőségének látomásába lettem volna bezárva. Újra elém tárták az ...-i ügy állását. Láttam, hogy némelyek messze eltávolodtak Istentől. A fiatalok is visszaestek a bűnbe.

Közölték velem, hogy X atyafi két fia természetéből fakadóan jószívű, lelkiismeretes, de az ellenség elvakította belátásukat. Barátaik egyáltalán nem olyanok, hogy erősítenék és javítanák erkölcsüket, vagy növelnék bennük az igazság és a mennyei dolgok ismeretét és szeretetét. "Egyetlen bűnös sok jót elveszíthet" Barátaik gúnyolódása és romlott beszéde eloszlatta a két ifjú komoly és hívő gondolatait.

Nem helyes, ha a keresztények laza erkölcsű emberekkel barátkoznak. Veszélyes a meghitt, mindennapos társalgás, amikor anélkül telik el az idő, hogy bármivel is hozzájárulna a szellemi vagy erkölcsi felemelkedéshez. Ha az embereket körülvevő erkölcsi légkör nem tiszta és megszentelt, hanem a romlástól szennyes, akkor, aki azt belélegzi, észre fogja venni, hogy a mérgezett légkör kihat gondolkodására és szívére, hogy romlásba döntse mindkettőt. Veszélyes dolog olyanokkal társalogni, akiknek a gondolkodása természettől fogva alacsony szinten mozog. Mert fokozatosan és alig észrevehetően azok is ugyanarra a szintre züllenek le, akik pedig természettől lelkiismeretesek és akik szeretik a tisztaságot. Ők is részt vesznek és egyetértenek azzal a komolytalansággal és erkölcsi sivársággal, amellyel folyton érintkeznek.

Fontos dolog, hogy ez a két ifjú más barátokat válasszon. "A gonosz beszéd megrontja a jó erkölcsöt." Az ördög ügynökein át mesterkedett, hogy megrontsa ezt a két ifjút. Semmi hathatósabban meg nem akadályozza, vagy el nem űzi a komoly benyomásokat és a jóravaló törekvést, mint hogyha hiú, nemtörődöm és romlott gondolkodású emberekkel barátkozunk. Az ilyen emberek bármennyire vonzók is lehetnek a szellemességükkel, csipkelődésükkel és tréfálkozásukkal, maga a tény, hogy félvállról, közönyösen veszik a vallást, elég ok arra, hogy ne barátkozzunk velük. Minél megnyerőbbek más oldalról, annál jobban féljünk barátságuktól, mert veszedelmesen vonzó vonásokkal veszik körül az embereket vallástalan életükkel.

Ez a két ifjú válasszon olyan barátokat, akik szeretik az igazság tisztaságát, akiknek szeplőtlen az erkölcsük és ártatlanok a szokásaik. Tegyenek eleget az Isten szavában lefektetett feltételeknek, ha valóban Isten fiai, a királyi család tagjai, a mennyei király gyermekei akarnak lenni: "Váljatok el tőlük, mondja az Úr, s tisztátalant ne illessetek. Akkor felkarollak titeket." Isten szereti ezt a két ifjút és ha követni fogják a Szentlélek irányításait, ha az ő tanácsa szerint járnak, akkor ő lesz az erejük.

Isten jó képességeket, gyors felfogóképességet és igéjének jó megértését adományozta Y atyafinak. Ha szíve megszentelődne, akkor jó hatással tudna lenni fivéreire, szomszédaira és barátaira. A pénz szerelme azonban olyan szívósan megragadta lelkét és annyira beleszövődött életének minden ügyébe, hogy a világhoz szabja magát, ahelyett,hogy gondolkodásának megújulása által alakult volna át. Képességei megromlottak és elaljasodtak a nyereség közönséges szeretetétől. Ettől azután önző, szűkmarkú és ellentmondást nem tűrő lett. Ha a Mester szolgálatára szentelte volna képességeit, ahelyett, hogy a maga önző érdekeire fordítaná azokat, ha az lenne a célja, hogy jót tegyen és Istent dicsőítse meg, akkor az Istentől kapott szellemi képességekkel erőt, alázatot és eredményességet kölcsönzött volna jellemének. Ez pedig mindig is tiszteletet parancsoló tekintélyt, jóra való hatást adna neki mindazok iránt, akikkel érintkezik.

Közölték velem, hogy az apáról gyermekeire hagyott birtok valóban a keserűség gyökere lett köztük. A vagyon alaposan megzavarta békéjüket, boldogságukat és egymás iránti bizalmukat. Y.A. atyafinak semmi szüksége sem volt apja pénzére. Elegendő képessége volt, hogy maga kezelje, amit Isten őrá bízott. Ha helyesen használta volna fel, amije volt, legalább azok között lenne, akik hűek a kicsinyben. Apja tulajdonának hozzáadásával – amire nagyon áhítozott – súlyosabb felelősség járt, mint amit el tudna viselni.

Jó pár éve már, hogy a pénz szeretete gyökerestől irtja ki belőle az elveket és az Isten iránti szeretetet. S mivel elérhető volt számára az apja birtoka, azt akarta, hogy amit csak lehet, a maga kezében tartson meg. Önzőn bánt el fivéreivel, mert ő volt fölényben, mert módjában állt. A fivéreiben bosszúság forrong, keserűséget táplálnak iránta. üzleti dolgokban mások rovására magának kedvezett, míg csak a viselkedése gyalázatot nem hozott az Isten ügyére. A pénznek szívébe fészkelődött szeretet volt minden rossznak a gyökere. Ha az Úr szőlőjében használta volna fel képességeit, sok jót érhetett volna el, ezek a megrontott képességek azonban tengernyi kárt okoztak.

B. atyafiék nem kapták meg a kellő segítséget. B.A. súlyos hátrányok közepette fáradozott. Túl sok terhet vállalt, amitől megrokkant a munkában, ezért nem növekedett megfelelően lelki erőben és bátorságban. Az a gyülekezet, mely az igazság fényével rendelkezik, hogy erős szándékú és cselekedetű legyen, s ha kell áldozatokra is kész, olyan csak, mint az erőtlen gyermek. Elpazarolták B.A. atyafi idejét és munkáját, hogy olyan nézeteltéréseket simítson el, melyeknek fel se kellett volna merülniük. De mikor ezek a nehézségek előálltak az önző, megszenteletlen szívek miatt, egyetlen óra alatt elsimíthatták volna, ha alázatosak és bűnbánók lettek volna.

B. testvéreink hibát követnek el, ha ...-ban maradnak. Máshova kellene költözniük és csak évente kétszer-háromszor látogatni el ide. Akkor felszabadultabban hirdetnék bizonyságtételüket. Ezek a testvéreink nem voltak elég elfogulatlanok, hogy úgy mondják ki az igazat és a tényeket, ahogy azok megtörténtek. Ha máshol laknának, mentesebbek lennének a terhektől s a bizonyságtételük tízszer olyan súlyosan esne latba, amikor meglátogatják ezt a gyülekezetet. Míg B.A. atyafit apró-cseprő gyülekezeti civódások terhelték le és tartották ...-ben, addig másfelé kellett volna fáradoznia. Addig szolgált, míg elméjében sivárság lett, míg csak el nem feledte az igazság erejét és hatalmát. Nem ébredt rá Isten ügyének valódi szükségleteire. Egyre veszít lelkiségéből és bátorságából. Elhanyagolta a tizedfizetésre való felszólításokat. Néhány testvérünk, akiknek pedig az Isten ügyének fejlődése valamikor szívügyük volt, lassan önzők és fukarok lettek, ahelyett, hogy még önfeláldozóbbakká váltak volna, ahelyett, hogy növekedett volna bennük az igazság iránti szeretet és odaadás. Egyre kevésbé vallásosak, egyre inkább olyanok, mint a világ. C. atyafi is ezek közül való. Újra meg kell térnie. C. atyafi kiemelkedő előjogokkal van felruházva s ha nem használja ki ezeket, akkor azzal arányos ítélet és sötétség vár rá. Isten ugyanis felhasználásra adta neki talentumait.

Vermonti testvéreink megszomorították Isten Lelkét, mert eltűrik, hogy az igazság iránti szeretetük és az Isten ügye iránti érdeklődésül ellanyhuljon.

B.D. atyafi megerőltette magát az elmúlt évadban, mikor kellő segítség nélkül fáradozott az új területen, a sátoros összejöveteleken. Isten nem várja el tőle, de egyetlen szolgájától sem, hogy túlmunkával és az időjárás viszontagságainak kitéve viseljék meg egészségüket. Az ...-i testvéreknek tettekkel kellett volna segítségére sietniük. Módjukban állt volna, ha szívükön viselik az Isten ügyét és átérzik az emberek üdvösségének értékét. Míg D.B. atyafi szívén hordozta Isten ügyét és nagyra becsülte az emberek üdvösségét, mely folyamatos erőfeszítést követelt meg, addig az ...-i népes gyülekezet apró-cseprő nehézségei akadályozták meg B.A. atyafit, hogy segítsen fivérének. Ez a két testvér megújult bizalommal szálljon síkra. Rázzák le magukról a próbákat és csüggedéseket, amelyek ...-ban tartották őket, amelyek megrokkantották bizonyságtételüket és kérjenek erőt a Mindenhatótól. Köntörfalazás nélkül bizonyságot kellett volna tenniük X és Y atyafinak. Eléjük kellett volna tárni az igazságot és el kellett volna követniük mindent, hogy rávegyék ezt a két férfit, hogy helyesen osszák fel vagyonukat. B.A. atyafi, mikor annyi terhet vállal, ezzel csökkenti szellemi és testi erejét.

Ha C. atyafi az elmúlt néhány év folyamán a világosságban járt volna, akkor tudatában lenne az emberek üdvössége értékének. Ha ápolta volna magában az igazság szeretetét, akkor felkészült volna rá, hogy másoknak is hirdesse az igazságot. Segíteni tudott volna B.D. atyafinak a sátoros összejöveteleken. Vagy legalább átvehette volna gyülekezetének terheit. Ha szeretet élt volna benne testvérei iránt, ha az igazság megszentelte volna őt, akkor békességre törekedő lett volna, ahelyett, hogy maga is viszályt támaszt, ami a többi nehézségekkel karöltve, a legválságosabb időpontban szólította el B.A. atyafit a testvére oldaláról. Ennek az lett a következménye, hogy B.D. atyafi erejét meghaladó munkát végzett. S bár megtett minden tőle telhetőt, mégsem ért el annyit, amennyit el lehetett volna érni, ha ...-ben szívükön viselték volna, hogy segítséget nyújtsanak, mikor olyan égető szükség volt rá. Félelmetes felelősség hárul a gyülekezetre kötelességük elhanyagolása miatt.

Láttam, hogy X. atyafinak az a lépése, hogy megosztja fiai között a vagyonát, fiaira hárította felelősségét, amit nem lett volna szabad leráznia magáról. Most már látja, hogy a vagyon felosztása nem tette szeretetteljesebbé gyermekeit. Nem tartják lekötelezettnek magukat a szüleik iránt azért, amit a szülők tettek értük. Ezek a gyermekek még fiatalok és tapasztalatlanok voltak. Nem voltak felkészülve a rájuk hárított felelősség hordozására. A szívük nem volt megszentelt és az igazi barátaikat cselszövő ellenségnek nézték, de akik a barátok közé ékelték magukat, azokat befogadták. Az ördög ügynökei folyvást hamis elgondolásokat javasolnak ezeknek a fiatal férfiaknak s a testvérek, az apa és az anya szíve szemben álltak, szemben állnak egymással.

X. apa hibát követett e. Ha előbb beszélte volna a vejeivel, akik őszintén szeretik az igazságot, és ha szívesebben fogadta volna a tapasztaltabbak tanácsát, akkor súlyos hibát előzhetett volna meg. De ez az az út, amelyen az ellenség gyakorta eredményesen csűri-csavarja el a dolgokat a javak felhasználása körül.

Az említett esetekben Isten megengedte, hogy mindnyájan felismerjék a csalóka gazdagságnak a szívre tett hatását. Az ilyen esetek következménye, ami ma már nyilvánvaló mindenki előtt, álljon elrettentő példaként az apák, anyák és a nagyravágyó gyermekek előtt. Isten szava bálványimádásnak nevezi a mások vagyonának kívánását. Lehetetlenség akár a férfiaknak, akár a nőknek, hogy megtartsák az Isten törvényét, ha ugyanakkor szeretik a pénzt. Irányítsuk mennyei dolgokra szívünk szeretetét. Gyűjtsünk kincset a mennyben, mert ahol a kincsünk, ott a szívünk is.