1871. december tizedikén újra elém tárták, hogy az egészségügy megújulása annak a fontos és nagyszerű munkának egy ága, amellyel népet készítünk elő az Úr eljövetelére. Olyan szoros kapcsolatban áll a harmadik angyal üzenetével, mint a kéz a testtel. Az emberek már jó ideje félvállról veszik a törvény tíz parancsát. Az Úr mégsem jön el, hogy megbüntesse a törvény megszegőit, amíg figyelmeztető üzenetet nem küld. A harmadik angyal hirdeti ezt az üzenetet. Ha az emberek mindig engedelmeskedtek volna a törvény tíz parancsának, ha megvalósították volna életükben utasításainak elveit, akkor a betegségek özöne, amelyek ma elárasztják világunkat, nem létezne.

Egyetlen ember sem sértheti meg megromlott étvágya és bűnös szenvedélyei kielégítésével a természet törvényét anélkül, hogy Isten törvényét is meg ne sértené. Ezért Isten megengedte, hogy ránk ragyogjon az egészségügy megújulásának fénye, hogy felismerjük bűneinket, hogy ha megsértjük a törvényeket, amelyeket lényünkbe helyezett. Ha jó egészségnek örvendünk, vagy ha szenvedünk, az mindig a természet törvényei iránti engedelmességre, illetve azok áthágására vezethető vissza. Kegyelmes mennyei Atyánk látja az emberek siralmas állapotát, akik tudatosan, de sokan tudatlanul, a lényükbe helyezett törvényeket megrontva élnek. S fajunk iránti szeretetéből és sajnálkozásából indíttatva fényt ragyogtatott fel az egészségünk megújítására. Nyilvánosságra hozza törvényét, és az annak megszegését követő büntetést, hogy mindenki megismerje a természet törvényeit, és aszerint éljen. Pontosan hirdeti törvényét, felhívja rá figyelmünket, így olyan az, mint a hegyen épült város. Minden értelmes ember megértheti, ha akarja. Az esztelenek nem hajlandók felelősségteljesen viselkedni. A harmadik angyal üzenetével szorosan összekapcsolódik, hogy világossá tegyük a természet törvényeit és buzdítsuk az emberiséget, hogy népet készítsünk elő Urunk jövetelére.

Ádám és Éva a mértéktelen étvágy miatt bukott el. Krisztus eljött, helytállt az ellenség legtüzetesebb kísértései közt és fajunk érdekében legyőzte étvágyát, bebizonyítva, hogy az ember igenis győzedelmes lehet. Ádám az étvágy miatt bukott el és veszítette el a boldog Édent. Krisztus segítségével Ádám gyermekei megfékezhetik étvágyukat és mértékletesség által visszanyerhetik annak normális voltát.

A törvény megszegésére többé nem kifogás a tudatlanság. A fény világosan ragyog, senkinek sem kell tudatlanságban maradnia, maga a mindenható Isten az ember tanítója. Isten iránti legszentebb kötelességünk, hogy hallgassunk a megbízható érvelésre és a tényleges tapasztalatra, melyet most nyújt az egészségügy megújulása felől. A terve az, hogy hangosan vitassák meg az egészségügy megújulásának nagyszerű témáját, hogy mélyen felkavarja a nagyközönség érdeklődését, s így kutassanak ez irányban, mivel lehetetlenség az emberek számára, hogy összes bűnös, egészségpusztító, agyat kimerítő szokásaik ellenére felismerjék a szent igazságot, melyen át megszentelődhetnek, kifinomulhatnak, felemelkedhetnek és alkalmassá válhatnak a dicsőség országában a mennyei angyalok társaságára.

Noé világának lakosai azért pusztultak el, mert természetellenes étvágyuk kielégítése megrontotta őket. Szodoma és Gomora szintén természetellenes étvágy kielégítése miatt pusztult el, ami annyira megbénította szellemi képességüket, hogy képtelenek voltak különbséget tenni Isten szent követelményei és az étvágy követelései közt. Az utóbbi rabláncra fűzte őket s annyira erőszakosak és szemtelenek lettek undorító utálatosságaikban, hogy Isten nem tűrhette őket tovább a föld színén. Isten a falánkságnak és részegségnek tudja be Babilon gonoszságát is.

Pál így inti a gyülekezetet: "Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket". Tehát az ember a bűnös kívánságok kielégítésével szentségtelenné teheti testét. Ha pedig szentségtelenek, akkor alkalmatlanok arra, hogy lélekben imádják Istent, de méltatlanok a mennyre is. Ha az ember értékeli az egészségügyi megújulásnak a könyörületes Istentől kapott fényét, akkor az igazság megszenteli őt, akkor fel tud készülni a halhatatlanságra. De ha semmibe veszi a fényt és életével megsérti a természet törvényét, akkor feltétlenül meg kell fizetnie a büntetést.

Isten tökéletesnek és szentnek teremtette az embert. Az ember azonban elveszítette szent állapotát, mert megszegte Isten törvényét. A bukás után gyors ütemben elterjedt a betegség, a szenvedés és a halál. Az ember megsértette teremtőjét, Isten még mindig szeretettel veszi körül fajunkat és megengedi, hogy fény ragyogjon ránk, hogy felismerjük, hogy ha tökéletes életet akarunk élni, összhangban kell élnünk a lényünket kormányzó természeti törvényekkel. A lehető legfontosabb, hogy az ember tudja, hogyan éljen oly módon, hogy testének és gondolkodásának erőit Isten dicsőségére tudja felhasználni.

Lehetetlenség, hogy az ember Istennek tetsző, élő áldozatul tartsa meg testét, miközben, csak mert a világban is így szokás, olyan szokásokat alakít ki, amelyek rombolják testi, szellemi és erkölcsi erőit. Az apostol hozzáfűzi: "És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata." Jézus az Olajfák hegyén közölte tanítványaival, hogy mik lesznek az eljövetelét megelőző jelek: "Amiképpen pedig a Noé napjaiban volt, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is. Mert amiképpen az özönvíz előtt való napokban ettek és ittak, házasodtak és férjhez mentek, mind ama napig, amelyen Noé a bárkába ment. És nem vettek észre semmit, mígnem eljött az özönvíz és mindnyájukat elragadta, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is."

Ugyanazok a bűnök burjánoznak ma is, amelyek Noé napjaiban kiváltották Isten haragját. Férfiak és nők a falánkságig, részegségig viszik az evést-ivást. Ez az uralkodó bűn, az eltorzult étvágy kielégítése, felkorbácsolta az emberek szenvedélyét Noé idején, ami általános romlottsághoz vezetett, míg csak az egekig nem ért az erőszak és a bűntény, míg csak Isten az ember erkölcsi szennyeződése miatt özönvízzel nem mosta le a földet.

A falánkságnak és részegeskedésnek ugyanez a bűne tompította el Szodoma lakóinak erkölcsi érzékét, míg csak úgy nem tűnt, hogy a gonosz városban a bűnözés lenne a férfiak és nők öröme. Krisztus így figyelmezteti a világot: "Hasonlóképpen, mint a Lót napjaiban volt, ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek, de amely napon kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett. Ezenképpen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik."

Krisztus életfontosságú leckét adott nekünk. Tanításaiban nem bátorítja a tétlenséget. Példája is az ellenkezője. Krisztus mindig buzgón, lelkiismeretesen fáradozott. Egész élete az önmegtagadás, szorgalom, kitartás, szerénység és takarékosság élete volt. Egyúttal rámutatott, hogy milyen veszélyes, ha az evést és az ivást tartjuk az életben a legfontosabbnak. Leleplezi annak következményeit, ha nem állunk ellene az étvágy követelésének. Az erkölcsi erő elkorcsosul, és a bűn már nem tűnik bűnnek. Szemet hunyunk a gonosztettek fölött, az alantas szenvedélyek uralják gondolkodásunkat, míg csak az általános romlottság gyökerestül ki nem irtja a jóravaló elveket és ösztönzéseket, míg csak el nem jutunk az istenkáromlásig. Mindez a túlzásba vitt evés és ivás következménye. Pontosan ez az az állapot, amit az Úr második eljövetelének idejére jövendölt.

Hallgatnak-e a férfiak és nők a figyelmeztetésre? Megbecsülik-e a fényt, vagy pedig az étvágy és az alantas szenvedélyek rabszolgái lesznek? Krisztus a szolgaságnál magasztosabbat tár elénk, amiért fáradozhatunk. Többet, mint hogy mit eszünk, mit iszunk és mivel ruházkodunk. Az emberek annyira túlzásba viszik az evést, az ivást és az öltözködést, hogy ezek vétekké válnak s egyikévé az utolsó napok feltűnő bűneinek. Időt, pénzt és erőt pazarolnak el, ami pedig mind az Úré, de amit ránk bízott, az öltözködés felesleges túlzásaira, a romlott étvágy fényűzéseire, amik csak csökkentik az életerőt, sőt szenvedést és romlást hoznak. Lehetetlenség Istennek tetsző, élő áldozatul adnunk a testünket, ha bűnös vágyaink kielégítése következtében tele vagyunk romlással és betegséggel.

Meg kell tanulnunk, hogy mit együnk, mit igyunk, hogyan ruházkodjunk, hogy megóvjuk egészségünket. Az egészség törvényeinek megsértése okozza a betegséget. Legfőbb kötelességünk, amivel Istennek, magunknak és embertársainknak tartozunk, hogy engedelmeskedjünk Isten törvényének, ami az egészség törvényeit is magában foglalja. Ha betegek vagyunk, súlyos terhet hárítunk barátainkra, és a betegség arra is képtelenné tesz, hogy eleget tegyünk családunk és embertársaink iránti kötelességeinknek. S mikor időnap előtt meghalunk a természet törvényeinek megsértésének következtében, akkor gyászt és szenvedést zúdítunk másokra, megfosztjuk felebarátainkat a segítségtől, melyeket nyújtanunk kellene az életünkkel, meglopjuk családunkat a megélhetéstől, mellyel támogathatnánk őket, és Istent is megraboljuk attól a szolgálattól, amit elvár tőlünk, nevének dicsőítésétől. Hát nem a legrosszabb értelemben vett törvényszegők vagyunk?

Isten mégis mindenképpen szánakozó, kegyes, gyöngéd, és mikor világosság érkezik azokhoz, akik eddig bűnös kívánságaik kielégítésével ártottak egészségüknek, ha meggyőződnek a bűnről, bűnbocsánatot kérnek, akkor az Úr elfogadja szegényes áldozatukat és magához fogadja őket. Jaj, milyen gyöngéd könyörület is, hogy nem utasítja el a szenvedő, megtérő bűnös tönkretett életét! Kegyes könyörületétől indítva megmenti ezeket, mintha csak tűzből ragadná ki őket. Mégis milyen selejtes, milyen szánalmas áldozat is ez, még a legjobb esetben is, amit a tiszta és szent Istennek ajánlanak! Előzőleg megbénították nemes képességeiket a bűnös lényük kényeztetésének gonosz szokásaival. A célkitűzések romlottá silányodtak, a lélek és a test eltorzult.