S. atyafi,

1871. december tizedikén közölték velem, hogy komoly hibák rejlenek jellemedben, amelyek majd romlásodra lesznek, s nemcsak téged mérnek majd le a szenthely mérlegén, nemcsak téged találnak majd híjával, hanem hatásod mások sorsát is el fogja dönteni. Vagy Krisztussal gyűjtesz, vagy nélküle tékozolsz.

A szeretet mélyen gyökeret vert benned a világ iránt. Minden baj gyökere ugyanis a pénz vágya. Bár azzal áltatod magadat, hogy rendben a lelki életed, ez súlyos tévedés. Isten nem az ember szemével néz, hanem a szívet vizsgálja. Az ő útjai nem a mi útjaink és gondolatai sem a mi gondolataink. Neked az a fő gondod és vágyad, hogy pénzt keress. Ez a lenyűgöző szenvedély addig növekszik benned, míg csak ki nem billenti helyéből az igazság iránti szeretetedet. Lépésről lépésre megrontod lelkedet a pénz utáni vággyal. Nagyon elgyöngült már az igazság és a mű fejlesztése iránti szereteted.

Ismered az igazságot, tudsz a Szentírás követelményeiről, ismered a Mester akaratát, mert félreérthetetlenül kijelentette ezt neked. Szíved mégsem hajlik arra, hogy kövesd az ösvényedre ragyogó világosságot. Jókora adag önelégültség lakik benned. Jobban szereted magadat, mint a jelen igazság ügyét. Önelégültséged és önhittséged kétségkívül romlásodnak fog bizonyulni, ha csak fel nem ismered gyöngeségedet és tévedésedet, ha csak meg nem javulsz. Önfejű vagy. Csökönyös az akaratod, s bár a mások véleménye helytálló, a tied meg tarthatatlan, mégsem vagy hajlandó ezt elismerni. Makacsul ragaszkodsz kimondott véleményedhez, tekintet nélkül a mások nézeteire. Bárcsak belátnád az abban rejlő veszélyt, ha tovább folytatod ezt az utat. Ha Isten Lelke meg tudná nyitni szemedet, világosan felismernéd ezeket a dolgokat.

Feleséged szereti az igazságot, gyakorlatias, elvhű asszony. Te mégsem becsülöd meg őt. Pedig keményen fáradozik a család jólétéért, mégse tünteted ki őt a bizalmaddal. Nem beszéled meg vele a dolgokat, mint kötelességed lenne. Magadba zárod az ügyeket, nem szereted kitárni feleséged előtt, hogy tudja, mi foglalkoztatja gondolataidat, mi a tényleges hited és meglátásod. Titkolózó vagy. Feleséged nem foglalja el azt a megtisztelő helyet a családodban, amit megérdemelne, és amit be is tudna tölteni.

Véleményed szerint feleségednek nem szabad beleszólni terveidbe és rendelkezéseidbe. Nagyon sok alkalommal szembeszegül feleségeddel az akaratod és terveid végrehajtása is. Úgy viselkedsz, mintha egyéniségének bele kellene olvadnia a tiedbe. Nincs ínyedre, ha úgy viselkedik, mintha neki is lenne egyénisége, önálló véleménye. Pedig Isten őt is felelősnek tartja a maga egyéniségéért. Nem mentheted őt meg és ő sem menthet meg téged. Ő is külön lelkiismerettel rendelkezik, annak kell őt irányítania. Te ugyan nagyon szívesen lennél lelkiismerete, és olykor a gyermekeidé is. Istennek több joga van követelményekkel állni feleséged elé, mint neked. Neki magának kell jellemet kialakítania és Istennek felelős ezért.

Neked is jellemet kell kialakítanod és te is Istennek vagy felelős ezért. Olyan ellenőrző hatalmat gyakorolsz, olyan parancsoló szellemmel rendelkezel, ami nem áll összhangban az isten akaratával. Ne legyél többet annyira követelőző. Büszke vagy rá, hogy jó az ízlésed. Szép gondolataid vannak, de nem ülteted át jellemedbe, sem a viselkedésedbe ezt a jó és pontos felfogást. Elmulasztottad, hogy részarányos, kiegyensúlyozott jellemet alakíts ki. Jó elképzeléseid vannak ugyan a rendről, de gondolkodásodnak ezek a szép vonásai eltorzultak a romlottságtól. Nem tartod magad az Isten igéjében lefektetett feltételekhez, hogy az Isten gyermekévé válhass. Isten ígéretei feltételekhez kötöttek. "Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek, és én magamhoz fogadlak titeket. És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr. Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket." Erre a lelki fejlődésre még ezután kell eljutnod. Kedveled a hitetlenek társaságát, szereted a beszédüket, és te is szeretsz szólni hozzájuk. Jézus nem dicsőülhet meg a beszédeiddel, és ha Jézus lelkülete élne benned, akkor nem töltenél annyi időt azok társaságában, akik nem szeretik Isten igazságát.

Nézeted szerint akadályok gördülnek az elé, hogy gyermekeid keresztények legyenek s azt gondolod, hogy ez mások hibája miatt van. Ne csald meg magadat ebben az ügyben. A te apai tekintélyed éppen elég ahhoz, még ha semmi más hozzá nem járul is, hogy elállja az útjukat. Olyan a példamutatásod, hogy gyermekeid lehetetlennek tartják, hogy az utad megegyezzen hitvallásoddal. A hitetlenekkel folytatott beszélgetéseid annyira közönségesek, olyan könnyű fajsúlyúak, annyira tele vannak viccelődéssel és tréfálkozással, hogy tekintélyed soha magasztossá nem tudja tenni azokat. Adás-vételeidben sem vagy szigorúan véve becsületes. Nem szereted Istent teljes szíveddel, elméddel és erőddel, embertársaidat sem úgy, mint magadat. Ha módodban áll, a magad javára és a mások kárára használod ki az embereket. Pedig minden ilyen úton hozzád került forint átkot hoz magával, amit előbb-utóbb meg fogsz érezni. Isten megjegyzi az igazságtalanság minden egyes tettét. Akár hívő, akár hitetlen ellen követed el azokat, nem huny szemet felettük. Pénzszerző hajlamod csak csapda a számodra. Felebarátaiddal kötött megállapodásaid nem állják ki az ítélet felülvizsgálatát.

A másé kívánásának bűnei csúfítják keresztény jellemedet. El kell távolítanod ezeket a foltokat, máskülönben örök életedet veszíted el. Mindegyikünknek munkát kell elvégeznünk a Mesterért, mindnyájan kiaknázásra váró tehetségekkel rendelkezünk. Jézus legalázatosabb és legszerényebb tanítványa is áldás lehet mások számára. Lehet, hogy észre sem veszik, hogy különösebb jót végeznének, mégis öntudatlan légkörükkel az áldás hullámait indíthatják el, melyek kiszélesedhetnek és elmélyülhetnek, s a jutalmuk végső kiosztásáig mit sem tudhatnak szavaik és következetes viselkedésük eredményeiről. Nem érzik, nem is gondolják, hogy bármi nagyszerűt művelnének. Nem várják el tőlük, hogy sikerükért aggodalmak gyötörjék őket. Egyszerűen előre kell haladniuk, nem sok szószaporítással, nem dicsekedve, hanem csöndesen, hűségesen végezve, amit Isten gondviselése rájuk bízott s akkor nem vesztik el jutalmukat. Így lesz ez veled is. Életed eseményeit feljegyzik az emlékezet könyvébe. S ha végül győzelmes leszel, lesznek emberek, akiket a te igyekezeted mentett meg – a magad megtagadása, helyénvaló szavaid és következetes keresztény életed. S mikor végül kiosztják kinek-kinek a cselekedetei szerint a jutalmat, akkor a megváltottak boldognak mondanak majd, és a Mester is így szól hozzád: "Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután, menj be a te uradnak örömébe."

A világ valóban tele van sietséggel, büszkeséggel, önzéssel, irigységgel és erőszakkal, úgy tűnhet hát nekünk, hogy hiábavaló időpazarlás, ha szóljuk az igét, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Hiábavaló, hogy mindig készen álljunk olyan szavakat szólni a zűrzavar, a tülekedés és versengés közepette, amelyek gyöngédek, tiszták, felemelők, erkölcsösek és szentek. S ennek ellenére a szelíd, megszentelt szívből és ajakról hangzó szavak, amelyeket istenfélő, következetes keresztény viselkedés támaszt alá, olyanok lesznek, mint aranyalmák ezüst tányéron. Te eddig olyan voltál, mint az üres beszédűek egyike, mint a világ fia. Olykor meggondolatlanul szóltál, hiábavalóságokról beszéltél, s ezzel lealacsonyítottad a kereszténységet a hitetlenek szemében. Máskor szóltál ugyan az igazságról, szavaidból mégsem csendült ki az a komoly aggodalom, ami a szívre hatna. Hanem csak könnyelmű, semmitmondó megjegyzések közé fűzted, melyek arra a nézetre vezetik hallgatóidat, hogy nem valódi a hited, s magad sem hiszel azokban az igazságokban, melyeket vallasz. Az igazság mellett szóló nyugodt, helyes szándékból és tiszta szívből fakadó szavak sokat érnek el, hogy lefegyverezzék az ellenszegülést és megnyerjék az embereket. A durva, önző, leszóló lelkület azonban csak még tovább űzi őket az igazságtól és a szembeszegülést borzolja fel bennük.

Ne várj rendkívüli alkalmakra vagy különleges képességekre, mielőtt Istenért fáradozni kezdenél. Ne aggódj amiatt, hogy mit gondol felőled a világ. Ha a velük szembeni viselkedések és megszentelt beszéded élő bizonyságtétel előttük, hogy hited tiszta és őszinte, ha meggyőződnek róla, hogy javukra szeretnél lenni, akkor nem lesz teljesen hiábavaló a szavad, hanem jó eredményeket fog teremni.

Krisztus szolgája szavaival és példaadásával megszentelő hatással lesz másokra. Az elvetett jó mag ideig-óráig talán tétlenül hever a hideg, világi, önző szívben, annak bizonyítéka nélkül, hogy gyökeret vert volna. Gyakran mégis Isten Lelke munkálkodik a szívükön, öntözi az ég harmatával. A régóta rejtett mag kikel, és végül gyümölcsöt terem Isten dicsőségére. Nem tudjuk életünk munkájáról, hogy melyik virágzik ki s terem gyümölcsöt előbb vagy utóbb. Nem ránk, szegény halandókra tartozik, hogy eldöntsük a kérdést. A mi kötelességünk, hogy végezzük a munkát, az eredményt pedig bízzuk Istenre. Ha sötétben és tudatlanságban élnél, nem lennél annyira vétkes. Neked azonban ragyogó világosság jutott, sok igazságról hallottál, mégsem cselekszed az igét.

Krisztus élete valamennyiünk példaképe. Követnünk kell példáját a lemondásban, önfeláldozásban és az önzetlen jótettekben. Egész élete kimondhatatlan bizonyíték nagy szeretetére s arra a vágyára, hogy megmentse a bűnöst. "Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket" – mondja Krisztus. Hogyan viseli majd megtagadó, önfeláldozó, jótékony életünk, ha Krisztus életével vetik össze? "Ti vagytok a föld sói, ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? Nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város." Ha ez az előjogunk és kötelességünk is, de mégis a sötétség, hitetlenség közegei vagyunk, milyen félelmetes felelősséget is vállaltunk ezzel! A világosság vagy sötétség közvetítői lehetünk. Ha elhanyagoltuk, hogy kihasználjuk Istentől kapott világosságunkat, ha nem növekedünk ismeretekben és a valódi istenfélelemben az utunkra ragyogó fénnyel arányosan, akkor bűnösök vagyunk az elhanyagolt fény és igazság arányában veszteglünk a sötétségben. A bűn és a veszély mai korában a hitvalló keresztények jelleme és cselekedetei nem viselik el, ha a most rájuk sugárzó fény szerint vesszük őket szemügyre. Krisztusnak semmi köze Béliállal. A sötétségnek semmi köze a világossággal. Hogyan élhet hát meg egyetértésben Krisztus lelkülete és a világ szelleme? Féltőn szerető Isten az Úr. Őszinte szeretetet és feltétlen bizalmat vár el azoktól, akik azt vallják, hogy szeretik őt. A zsoltáros mondja: "Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram."

Közvetlen elállod gyermekeid üdvösségének útját. Más okokat hozol fel arra, hogy miért is közömbösek a vallás iránt. A te példád a botlás köve számukra. Gyümölcseidről, szavaidról és tetteidről tudják, hogy nem hiszel Krisztus közeli eljövetelében. Egyik-másik nem átallja, hogy gúnyt űzzön Krisztus közeli eljövetelének és az idő rövidségének gondolatából. Nagy megelégedéssel veszik tudomásul, mikor anyagi előnyt csikarsz ki magadnak. Azt gondolják, hogy apjuk szemfüles üzletember, senki fölébe nem kerekedhet, és ők is követik a lábad nyomát. A hit, ha nincsenek cselekedetei, önmagában holt. A pénz hatalmat adott neked,te pedig arra fordítottad ezt a hatalmat, hogy kihasználd mások szorultságát. üzleti nyerészkedéseid nem voltak becsületesek, nem bánsz igazságosan embertársaiddal. üzleti ügyeiddel feláldoztad mind keresztény, mind kifogástalan hírnevedet. Becsületes adás-vétel nem gazdagított elég gyorsan, hogy kielégítette volna pénzszomjadat, ezért gyakran súlyosbítottad a szegény ember terhét – a magad javára használod ki másnak szorult helyzetét. Gondosan nézz körül, S. atyafi. Félelmetes veszteségeket vállalsz a világi nyereség kedvéért. A kísértés óráján elveszíted férfiúi becsületedet és mennyei erényedet. Nyereség-e ez, vagy pedig veszteség? Gazdagabb vagy szegényebb leszel-e az ilyen vagyonosodással? Félelmetes veszteség ez a számodra, mert pontosan annyit vesztesz vele a mennyei kincsből, amit máskülönben gyűjthettél volna.

Minden alkalom mikor bajba jutott testvéreden segíthetnél, vagy mikor támogathatnád Isten ügyét az igazság terjesztése terén, igazgyöngy, amit előre küldhetsz, letétbe helyezhetsz a mennyei bankban. Isten vizsgál és tesz téged most próbára. Bőkezűen árasztotta rád áldásait, és most látni akarja, hogy mire használod fel ezeket. Vajon átérzed-e az emberek üdvösségének értékét, vajon megteszed-e a rád bízott javakkal, ami csak telik tőled? Minden ilyen felhasznált alkalom növeli mennyei kincseidet. Az önszeretet azonban arra vitt rá, hogy többre becsüld földi tulajdonaidat még a mennyeiek feláldozásának árán is. Inkább választottad azokat a kincseket, amelyeket megemészt a moly és a rozsda, mint azokat, amelyek annyira tartósak, mint az örökkévalóság. Pedig előjogod, hogy gyöngéd szánakozást gyakorolj és mások áldására élj. A világ istene mégis annyira elvakított, hogy képtelen vagy felismerni azt a becses ékkövet – azt az áldást, amit azzal nyerünk, ha jótékonyak vagyunk, ha gazdagodunk a jótettekben, ha szívesen és együttérzéssel adakozunk. így biztos alapot gyűjthetünk a jövőre és elnyerjük az örök életet. Te mégis veszélybe sodortad üdvösségedet, mert nem használtad ki az értékes alkalmakat, hogy kincset gyűjts magadnak a mennyben. Valóban gazdagabb lennél, amiért annyira fogadhoz vered a garast, amiért szűkmarkú vagy? Isten most tesz próbára téged, s a döntésedtől függ, hogy mint arany, vagy mint értéktelen salak kerülsz ki a próbából. Ha ma éjjel lezárulna próbaidőd, hogyan állna életed számlája? Nyereségeid egyetlen forintját sem vihetnéd magaddal. Minden jogtalan tetted átka elkísérne téged. Becstelen üzletkötéseid, a mennyei tükörben nézve, melyet Isten tart majd eléd, nem késztetnek majd az öndicséretre. Mert bálványimádás a másé kívánása.

Egyedüli reményed, ha megalázod szívedet az Isten előtt. "Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?" Kérve kérlek, ne hunyj szemet a rád leselkedő veszély előtt. Ne légy vak lelked magasztosabb érdekei, a jobb élet áldott és dicső kilátásai előtt. A világi nyereség aggódó, megterhelt keresői vakok és elmebetegek. A világhoz fordulnak a halhatatlan, örök kincstől. A világ csillogása és ragyogása bilincseli le érzékeiket, az örökkévaló dolgokat pedig semmibe veszik. Azért fáradoznak, ami ki nem elégít, arra költenek, ami nem kenyér, pedig Jézus békét, reményt és kimondhatatlan áldozatokat ígér az engedelmes életért cserébe. A világ minden kincsével sem vehetnénk meg ezeket a becses ajándékokat. Mégis sokan hátat fordítanak a menny ígéretének. Krisztus megjegyzi mindazok nevét, akik semminemű áldozatot nem tartanak túl értékesnek ahhoz, hogy a hit és szeretet oltárára helyezzék. Ő maga mindent feláldozott a bukott emberiségért. Engedelmes, önfeláldozó, hűséges szolgáinak nevét tenyerébe vési, ezeket nem veti ki szájából, hanem ajkára veszi és egyénenként könyörög értük az Atya előtt. Mikor az önzők és büszkék már feledve lesznek, ezekről akkor sem feledkezik meg, hanem halhatatlanná teszi a nevüket. Ahhoz, hogy magunk boldogok lehessünk, mások boldogságáért kell élnünk. A mi javunkra válik, ha Krisztus iránti hálás odaadásként neki adjuk át javainkat, képességünket és szeretetünket. Így lelünk boldogságot itt és hervadhatatlan dicsőséget az örök életben.

A virrasztás, kemény munka és nélkülözések hosszú éjjele már-már elmúlik. Krisztus hamarosan eljön. Készülj fel! Isten angyalai arra törekednek, hogy elvonjanak téged az önzésedtől és a világi dolgoktól. Ne fáradozzanak hiába. Hit, életerős hit, erre van szükséged. Olyan hit, amely szeretetből fakad és megtisztítja lelked. Emlékezz a Kálváriára, a borzalmas, a végtelen áldozatra, amelyet az Úr hozott az emberért. Jézus most is hív, jöjj hozzá, amint vagy, tedd őt az erőddé és örök barátoddá.