Nem mindenki, aki elvben elfogadja a táplálkozási reformot, igazi reformátor. Sok embernél a reform csupán bizonyos egészségtelen ételektől való tartózkodásból áll. Ezek az emberek nem értik egészen az egészségügyi alapelveket, és asztaluk, amely még mindig ártalmas csemegéktől roskadozik, messze van a keresztény mértékletesség és önuralom példamutatásától.

Egy másik réteg, amely szeretne jó példával elől járni, az ellenkező végletbe esik. Egyesek képtelenek a legmegfelelőbb táplálékhoz hozzájutni, és ahelyett, hogy a hiányt leginkább pótló ételeket fogyasztanák, szegényesen táplálkoznak. Étrendjük nem tartalmazza az egészséges vér termeléséhez szükséges tápanyagokat. Egészségük károsodik, munkabírásuk csökken, és példájuk inkább a táplálkozási reform ellen szól, mint mellette.

Mások azt gondolják, hogy - mivel az egészség egyszerű étrendet igényel - nem kell az ételek megválasztására és elkészítésére nagy gondot fordítani. Egyesek nagyon szűkös étrendre szorítják rá magukat. Étrendjük egyhangúsága miatt szervezetük nem kapja meg a szükséges tápanyagokat, és ezért kárt szenved.

Sokszor azok a legmerevebbek, akik csak részben értik a reform alapelveit, és nemcsak saját magukkal szemben érvényesítik nézeteiket, hanem családjukra és szomszédaikra is rá akarják kényszeríteni őket. Téves reformjuk hatása, amit saját betegeskedésük példáz, és próbálkozásuk, hogy nézeteiket ráerőltessék másokra, sok hamis elképzelést ébreszt az étrendi reformról, és az egész reform elutasítására ad okot.

Mindazok, akik értik az egészség törvényeit, és követik elveit, őrizkednek a végletektől mind az élvezetekben, mind a korlátozásokban. Étrendjük megválasztásánál nem étvágyuk puszta kielégítését, hanem testük felépítését tartják szem előtt. Igyekeznek minden képességüket a legjobb állapotban tartani, hogy a lehető legjobb szolgálatot tehessék Isten és az emberiség ügyének. Étvágyuk a józan ész és a lelkiismeret ellenőrzése alatt áll. Jutalmuk: egészséges test és értelem. Miközben tartózkodnak attól, hogy nézeteiket bántóan másokra kényszerítsék, a helyes elvekről példájukkal tesznek bizonyságot, és befolyásuknak sok jó gyümölcse van.

A táplálkozási reformot a józan ész is diktálja. Ezt a témát behatóan kell tanulmányozni. Senki se bíráljon másokat, ha nem mindent csinálnak úgy, amint ő! Lehetetlen mindenkinek a szokásaira egyforma rendszabályt felállítani. Senki se gondolja, hogy mindenki számára ő a norma! Nem mindenki tudja enni ugyanazokat az ételeket. Lehet, hogy az, ami az egyik embernek ízlik és egészséges, a másiknak nem ízlik, sőt egyenesen árt. Egyesek nem bírják a tejet, mások pedig megerősödnek tőle. Egyesek nem tudják megemészteni a borsót és a babot, mások pedig egészségesnek találják. Egyesek szeretik a durvább gabonakészítményeket, mások számára pedig azok ehetetlenek.

Akik olyan új vidéken vagy nyomor sújtotta területen élnek, ahol kevés gyümölcs terem, azokat nem szabad a tej és a tojás elhagyására buzdítani. Az igaz, hogy a testes embereknek és azoknak, akikben erősek az állatias szenvedélyek, kerülniük kell az izgató ételek fogyasztását. Különösen az érzéki szokásokra hajlamos gyermekek családjában ne fogyasszanak tojást. De olyan személyek esetében, akiknek gyengék a vérképző szerveik - főleg, ha a szükséges elemeket pótló táplálékok nem szerezhetők be - nem szabad a tejet és a tojást teljesen elhagyni. Nagy gondot kell azonban fordítani olyan tehenektől származó tej, illetve olyan szárnyasoktól származó tojás beszerzésére, amelyek egészségesek, megfelelően gondozottak és tápláltak; a tojást pedig úgy kell megfőzni, ahogy az a legkönnyebben emészthető.

A táplálkozási reformot lépésről lépésre kell megvalósítani. Az állatbetegségek terjedésével a tej- és tojásfogyasztás egyre nagyobb veszélyt rejt magában. Igyekezni kell egészséges és olcsó ételekkel pótolni őket. Tanítsuk mindenfelé, miként kell - amennyire csak lehet - tej és tojás nélkül tápláló és ízletes ételeket készíteni!

Napi kétszeri étkezés általában jó hatással van az egészségre; de egyes emberek bizonyos körülmények között nem nélkülözhetik a harmadik étkezést. Ez azonban, ha egyáltalán sor kerül rá, álljon nagyon könnyen emészthető ételből! Sós keksz vagy kétszersültféle és gyümölcs vagy árpakávé a legjobb ételek vacsorára.

Némelyek állandóan attól félnek, hogy még egyszerű és egészséges táplálékuk is megárt nekik. Hadd mondjam ezeknek az embereknek: ne gondoljátok, hogy ételetek rosszat tesz nektek! Egyáltalán ne foglalkozzatok ezzel! Étkezzetek legjobb belátásotok szerint; és ha kéritek az Urat, hogy áldja meg az ételt és erősítse általa testeteket, higgyétek, hogy meghallgatta imátokat, és ne nyugtalankodjatok!

Elveinknek engedelmeskedve le kell mondanunk a gyomrot izgató és egészségre káros ételekről. De azt se felejtsük el, hogy a hiányos táplálkozás rontja a vért, és olyan betegséget okoz, amit nagyon nehéz gyógyítani! Emésztési zavarokkal és általános gyengeséggel jár az, ha a szervezet nem kap kielégítő táplálékot. Az ilyen táplálkozásnak nem mindig szegénység az oka. Lehet tudatlanság és hanyagság is vagy valamilyen téves reformeszme.

Istent nem dicsőíti meg az az ember, aki teste elhanyagolása vagy rongálása miatt alkalmatlan arra, hogy neki szolgáljon. A test gondozása ízletes és tápláló ételekről való gondoskodással a családfő egyik legfontosabb kötelessége. Sokkal jobb kevesebbet költeni ruhára és bútorra, mint szűkre szabni a táplálékot.

Egyes családfők fukarkodnak a család táplálékával, hogy költséges ételekkel kínálhassák meg vendégeiket. Ez nem bölcs dolog. Egyszerűbben kell vendégeskedni. Elsősorban a család szükségleteire kell odafigyelni.

Oktalan takarékosság és mesterkélt szokások sokszor gátjai a vendégszeretetnek, amely pedig szükséges lenne és áldást jelentene. Gondoskodjunk mindig annyi élelemről, hogy ha váratlan vendég érkeznék, őt is szívesen fogadhassuk, anélkül hogy a háziasszonyt többletmunkával terhelnénk meg.

Tanulja meg mindenki, mit egyék és ételét hogyan készítse el! A férfiaknak, csakúgy mint a nőknek, tudniuk kell az ételek egyszerű, egészséges elkészítési módját. Foglalkozásuk sokszor olyan helyekre szólítja őket, ahol nem tudnak egészséges táplálékhoz jutni. Ha jártasak a szakácskodásban, ilyenkor jól tudják azt kamatoztatni.

Fontold meg jól étrendedet! Tanulmányozd az ok és okozat összefüggését! Gyakorolj önuralmat! Szabályozza a józan ész étvágyadat! Soha ne terheld túl a gyomrodat, de ne is foszd meg az egészséged által megkívánt, tápláló, ízletes ételektől!

Egyes önjelölt reformátorok korlátolt eszméi sokat ártanak az egészség ügyének. Ne felejtsék el az egészségügy szakértői azt, hogy jórészt az ő asztalukra helyezett ételekből ítélik meg az emberek a táplálkozási reformot; és a reform rossz hírét keltő eljárások helyett saját példájukkal kell a reform elveit elfogulatlan embereknek ajánlani. Sokan minden reformmozgalmat elleneznek, bármennyire ésszerű is az, ha korlátot emel az étvágynak. Ezek az emberek a józan ész vagy az egészség törvényei helyett az étvágyukra hallgatnak. Szerintük mindazok, akik a szokások kitaposott útjáról letérve reformot javasolnak, szélsőségeseknek számítanak, bármilyen következetesen cselekedjenek is. Azért, hogy ezeknek a személyeknek ne legyen okuk a bírálatra, az egészségügy szakértői ne azt próbálják keresni, hogy miben különbözhetnek másoktól, hanem közelítsenek ezekhez az emberekhez annyira, amennyire az elvek feláldozása nélkül lehet.

Amennyiben az egészségügyi reformot javaslók szélsőséges nézeteket vallanak, nem csoda, ha sokan, akik ezekben a személyekben az egészség elveinek képviselőit látják, teljes egészében elvetik a reformot. Ezek a szélsőségek sokszor rövid idő alatt több kárt okoznak, mint amennyit egy élethosszig tartó következetességgel helyre lehetne hozni.

Az egészségügyi reform széles és messze ható elveken nyugszik, és azt nem szabad korlátolt nézetekkel és gyakorlatokkal elsekélyesíteni. De senki se hagyja, hogy ellenkezés vagy gúnyolódás, vagy mások tetszésének, illetve befolyásának keresése eltérítse a helyes elvektől, vagy rávegye arra, hogy könnyedén vegye azokat. Akiket elvek vezérelnek, azok szilárdan és határozottan álljanak ki amellett, ami jó; mégis minden kapcsolatukban nagylelkű, krisztusi szellemet és igazi önuralmat tanúsítsanak!