Az Ige mondja: "Mindig imádkozni kell, és meg nem restülni" (Lk 18:1). Ha máskor nem is érzi az ember az ima szükségességét, de akkor biztosan, ha ereje fogy és élete gyertyája már-már kialszik. Az egészséges ember sokszor elfeledkezik a napról napra, évről évre megújuló csodálatos kegyelemről, és nem dicsőíti Istent áldásaiért. Ám amikor megbetegszik, eszébe jut Isten. Amikor az ember ereje kevésnek bizonyul, akkor érzi, hogy szüksége van Isten segítségére. És a mi irgalmas Istenünk sohasem fordul el attól a lélektől, aki őszintén igényli segítségét. Ő a mi menedékünk egészségben és betegségben egyaránt.

„Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, Olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt. Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; Megemlékezik róla, hogy por vagyunk”

(Zsolt 103:13–14).

Emberek „az ő gonoszságuknak útjáért, És az ő hamisságukért nyomorgattattak. Minden étket utála az ő lelkük, És a halál kapujához közelgetének”

(Zsolt 107:17–18).

„De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: Sanyarúságukból kiszabadította őket. Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, És kimenté őket az ő vermeikből”

(Zsolt 107:19–20).

Isten most is éppolyan készségesen meggyógyítja a betegeket, mint amikor a zsoltárírón keresztül a Szentlélek ezeket a szavakat mondta. Krisztus ma is ugyanaz a könyörülő orvos, mint földi szolgálata idején volt. Nála gyógyír van minden betegségre és gyógyító erő minden gyengeségre. Korunkban élő tanítványainak a régi tanítványokhoz hasonlóan kell a betegekért imádkozniuk. És imáikat gyógyulások követik majd, mert "a hitből való imádság megtartja a beteget". Miénk a Szentlélek ereje, a hit csendes bizonyossága, amely igényelheti Isten ígéreteit. Az Úrnak az az ígérete, hogy a "betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak" (Mk 16:18), ma is éppoly megbízható, mint amilyen az apostolok korában volt. Ez az ígéret Isten gyermekeinek kiváltságáról tanúskodik; és hitünknek igényelnie kell mindazt, amit ez az ígéret átfog. Krisztus szolgái útján munkálkodik, és általuk akarja gyógyító hatalmát is gyakorolni. A mi feladatunk, hogy a betegek és szenvedők ügyét hitben Isten elé tárjuk. Tanítsuk meg őket hinni a nagy Orvosban!

Az Üdvözítő általunk akarja arra bátorítani a betegeket, a csüggedteket, a lesújtottakat, hogy ragadják meg az Ő erejét. Hit és ima által Bétellé válhat a betegszoba. Orvosok és ápolók szavaikkal és tetteikkel félreérthetetlenül kifejezhetik, hogy "az Úr van ezen a helyen", de nem azért, hogy pusztítson, hanem hogy megmentsen. Krisztus szeretné éreztetni jelenlétét a betegszobában úgy, hogy az orvosok és ápolók szívét betölti szeretetének melegével. Ha a betegápoló személyek élete olyan, hogy Krisztus elkísérheti őket a betegágyhoz, a betegben tudatosul az, hogy a könyörületes Megváltó jelen van, és ez a tudat nagymértékben elősegíti mind a lélek, mind a test gyógyulását.

Isten hallja az imát. Krisztus így szólt: "Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt" (Jn 14:14). Ezt is mondja: "Aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya" (Jn 12:26). Ha Isten Igéje szerint élünk, minden drága ígéretét beteljesíti életünkben. Krisztus elfogad bennünket, ha átadjuk magunkat neki, bár nem vagyunk méltók kegyelmére. Isten azokért és azok által munkálkodik, akik követik Őt.

Ám csak akkor tarthatunk igényt ígéretei teljesítésére, ha engedelmeskedünk Igéjének. A zsoltáros mondja: "Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram" (Zsolt 66:18). Ha csupán részben, félszívvel engedelmeskedünk neki, ígéretei nem teljesednek be rajtunk.

Isten Igéjéből eligazítást kapunk arra, hogy milyen a betegek gyógyulásáért mondott különleges ima. Az ilyen ima nagyon ünnepélyes cselekmény, és alapos megfontolásnak kell azt megelőznie. Sokszor az, amit hitnek nevezünk a betegekért mondott imánál, nem más, mint elbizakodottság.

Sokan saját maguk okozzák betegségüket mértéktelen életmódjukkal. Nem a természet törvénye, sem a szigorú tisztaság alapelvei szerint élnek. Mások pedig az evésben, ivásban, öltözködésben és munkában kialakított szokásaikkal hágják át az egészség törvényeit. Sokszor valamilyen bűn az értelem vagy a test gyengeségének az oka. Ha az egészség áldásában részesülnének, sokan közülük továbbra is ugyanolyan meggondolatlanul áthágnák a természet és a lelki élet törvényeit úgy okoskodva, hogyha Isten imájukra válaszként meggyógyítja őket, nyugodtan gyakorolhatják tovább egészségtelen szokásaikat, és korlátlanul kielégíthetik romlott vágyaikat. Isten a gyógyulásuk érdekében művelt csodával bátorítaná őket a vétkezésre.

Kárba veszett munka az, amely csak arra tanítja az embereket, hogy Istentől várják gyógyulásukat, de arra nem, hogy hagyják el egészségtelen szokásaikat. Ahhoz, hogy imára válaszként Istentől áldást kapjanak, szakítaniuk kell a bűnnel, és meg kell tanulniuk helyesen cselekedni. Környezetük legyen tiszta, életmódjuk helyes! Éljenek összhangban Istennek mind a természeti, mind a lelki törvényével!

Akik azt kívánják, hogy imádkozzunk gyógyulásukért, azok előtt világossá kell tenni, hogy Isten törvényének - a természetinek és a lelkinek is - áthágása bűn, amelynek megvallása és elhagyása nélkül nem részesülhetnek áldásaiban.

A Szentírás erre szólít fel: "Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok" (Jak 5:16). Mondjuk el az imánkat igénylőnek: "Mi nem tudunk a szívben olvasni, sem nem ismerjük életed titkait. Ezeket rajtad kívül csak Isten ismeri. Ha megbántad bűneidet, azokat meg is kell vallani." A magánjellegű bűnt Krisztusnak kell megvallani, aki az egyedüli közbenjáró Isten és ember között. Mert "ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus" (1Jn 2:1). Istent minden bűn sérti. Tehát neki - Krisztus közvetítésével - minden bűnt meg kell vallani. Minden nyilvános bűnt pedig ugyanolyan nyilvánosan kell megvallanunk. Az embertársunk elleni bűnt a sértett féllel kell rendeznünk. Ha a gyógyulást kereső csúnyán beszélt; ha családjában, a szomszédságban vagy a gyülekezetben a viszály magvát hintve elidegenedést és nézeteltérést okozott; ha bármilyen rossz szokással másokat bűnbe vitt, mindezt meg kell vallania Istennek és azoknak, akik ellen vétkezett. "Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól" (1Jn 1:9).

A hibák rendezése után a beteg baját hittel, nyugodtan az Úr elé tárhatjuk, ahogyan Lelke jelzi. Isten név szerint ismer mindenkit, és mindenkivel úgy törődik, mintha a földön egyedül csak érte adta volna szeretett Fiát. Isten ilyen végtelen, ilyen kiapadhatatlan szeretetének tudatában bátorítsuk a betegeket arra, hogy bízzanak benne, és legyenek vidámak! Az aggodalmaskodás elgyengít és beteggé tesz. De ha a csüggedés és lehangoltság fölé emelkednek, nagyobb kilátásuk van a gyógyulásra; "mert az Úr szemmel tartja... az Ő kegyelmében bízókat" (Zsolt 33:18).

Amikor a betegekért imádkozunk, ne felejtsük el, hogy "amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk" (Róm 8:26). Nem tudjuk, hogy az áldás, amit kívánnak, jó lesz-e nekik vagy nem. Ezért imánkba ezt is foglaljuk bele: "Uram, te a lélek minden titkát ismered. Ezeket a személyeket is ismered. Pártfogójuk, Jézus, életét adta értük. Ő jobban szereti őket, mint ahogy mi egyáltalán szeretni tudunk. Ezért ha gyógyulásuk a Te dicsőségedet és a betegek javát szolgálja, Jézus nevében kérünk, gyógyítsd meg őket! Ha pedig gyógyulásuk nem egyezik meg akaratoddal, kérünk, hogy kegyelmeddel vigasztald meg őket, és jelenléteddel segíts nekik elviselni szenvedésüket."

Isten ismeri kezdettől fogva a véget. Tudja, mit rejt az emberi szív. Olvas a lélek minden titkában. Tudja, hogy ha azok, akikért imádkozunk, életben maradnak, képesek lesznek-e elviselni a próbákat. Tudja, hogy életük áldás lesz-e vagy átok önmaguk és a világ számára. Ez az egyik oka annak, hogy kérésünkhöz ezt is hozzá kell fűzni: "Mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!" (Lk 22:42). Jézus e szavakkal hódolt meg az Atya bölcsessége és akarata előtt Gecsemáné-kerti könyörgésében: "Atyám! Ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár" (Mt 26:39). És ha Isten Fiához illettek e szavak, mennyivel inkább illő a véges, tévedő halandónak így szólnia!

Mondjuk el kívánságainkat mindentudó, bölcs, mennyei Atyánknak, és azután teljes hittel mindent bízzunk reá! Így lehet kiegyensúlyozott életet élni. Tudjuk, hogy Isten meghallgat, ha akarata szerint kérünk. De nem helyes alázatosság hiányában követelőzni. Imánk ne parancsadás, hanem közbenjárás legyen!

Vannak esetek, amikor Isten mennyei hatalmánál fogva meggyógyít betegeket, de nem gyógyít meg minden beteget. Sokan elalszanak Jézusban. Jézus ezt íratta Jánossal Pátmosz szigetén: "Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket" (Jel 14:13). Ebből láthatjuk, hogy ha valaki nem gyógyul meg, nem szabad azért kishitűséggel vádolni őt.

Mindnyájan szeretnénk imánkra határozott választ kapni, mégpedig azonnal, és könnyen elcsüggedünk, ha a válasz késik, vagy nem úgy kapjuk azt, ahogy vártuk. De Isten túl bölcs és túl jó ahhoz, mintsem hogy mindig akkor és úgy válaszoljon imáinkra, ahogyan mi szeretnénk. Isten többet és jobbat tesz értünk, mint amit kérünk. S mivel bízhatunk bölcsességében és szeretetében, ne kérjük arra, hogy engedjen akaratunknak, hanem igyekezzünk megérteni és megvalósítani az Ő szándékát! Kívánságaink és érdekeink olvadjanak bele az Ő akaratába! Azok a tapasztalatok, amelyek próbára teszik hitünket, áldást rejtenek magukban részünkre. Általuk lesz nyilvánvalóvá, hogy vajon hitünk őszinte és valódi-e; egyedül Isten szavára támaszkodik-e, vagy bizonytalan és ingatag - a körülmények függvénye. A hit gyakorlással erősödik. Engedjük, hogy a béketűrés elvégezze a maga tökéletes munkáját! Ne felejtsük el, hogy a Szentírás drága dolgokat ígér azoknak, akik az Úrra várnak.

Nem mindenki érti meg ezeket az elveket. Sokan, akik az Úr gyógyító kegyelmét kérik, azt vélik, hogy egyenes és azonnali választ kell kapniuk, különben hitük fogyatékos. Ezért a betegségtől legyengült embereket bölcs tanáccsal józan cselekvéshez kell segíteni. Nem szabad figyelmen kívül hagyniuk az őket talán túlélő barátaik iránti kötelességüket, sem pedig mellőzniük az egészség helyreállítását szolgáló, természet kínálta eszközöket.

Ebben a dologban sokszor fennáll a tévedés veszélye. Abban a hitben, hogy imájukra válaszként meggyógyulnak, egyesek félnek bármi olyat is tenni, ami kishitűségre vallhatna. De ügyeiket úgy kell elrendezniük, ahogy szeretnék azokat haláluk esetén hátrahagyni. Se ne féljenek kimondani azokat a bátorító szavakat és tanácsokat, amelyeket a búcsú órájában szeretteiknek kívánnának mondani.

Azoknak, akik ima által akarnak meggyógyulni, nem szabad figyelmen kívül hagyniuk a rendelkezésükre álló gyógyító eszközöket. Nem jelenti a hit megtagadását azoknak a gyógyszereknek az alkalmazása, amelyeket Isten adott a fájdalom enyhítésére és a természet regeneráló munkájának támogatására. Azzal nem tagadják meg hitüket, ha együttműködnek Istennel, és gyógyulásukhoz a legelőnyösebb feltételeket teremtik meg maguknak. Isten lehetőséget ad az élet törvényeinek megismerésére. Ez az ismeret megszerezhető és hasznosítható. Igénybe kell vennünk minden eszközt egészségünk helyreállítására, miközben a természet törvényeivel összhangban minden lehetőséget kihasználunk. Ha imádkoztunk a beteg gyógyulásáért, tegyünk még nagyobb erőfeszítéseket érte, megköszönve Istennek azt a kiváltságot, hogy együttműködhetünk vele, áldását kérve azokra az eszközökre, amelyeket Ő maga adott.

Isten Igéje jóváhagyja a gyógyító eszközök alkalmazását. Ezékiás, Izrael királya beteg volt, és Isten azt üzente neki prófétája által, hogy meg fog halni. Ezékiás az Úrhoz kiáltott, és az Úr meghallgatta szolgáját; azt üzente neki, hogy még tizenöt évig fog élni. Ezékiás Isten egyetlen szavára azonnal meggyógyulhatott volna; de Isten valami különös utasítást adott: "Vegyenek egy fügekalácsot, és dörzsöljék rá a fekélyre, hogy meggyógyuljon" (Ésa 38:21).

Egy alkalommal Krisztus bekente egy vak ember szemét sárral, és ezt parancsolta neki: "Menj el, mosakodjál meg a Siloám tavában... Elméne azért és megmosakodék, és megjöve látva" (Jn 9:7). A gyógyulás csak a nagy Gyógyító hatalma által történhetett meg. Jézus mégis használta a természet egyszerű eszközeit. Habár nem helyeselte a gyógyszerek alkalmazását, jóváhagyta az egyszerű természetes gyógymódokat.

Ha imádkoztunk a betegért, bármi is történjék vele, ne veszítsük el Istenbe vetett hitünket! Ha veszteséget kell is elviselnünk, fogadjuk el a keserű poharat, hiszen Atyánk keze tartja azt ajkunkhoz! Ha pedig a beteg meggyógyul, nem szabad elfelejteni, hogy aki e gyógyító kegyelemből részesült, e gyógyulás megújította a Teremtő iránti kötelességeit. Amikor a tíz bélpoklos megtisztult, csak az egyik jött vissza Jézushoz, és adott dicsőséget neki. Egyikünk se hasonlítson a figyelmetlen kilenchez, akiket nem érintett meg Isten könyörületessége. "Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás vagy változásnak árnyéka" (Jak 1:17).