A test és a lélek között nagyon szoros kapcsolat van. Amikor az egyiket valamilyen hatás éri, a másik is megérzi. A lélek állapota sokkal nagyobb hatással van az egészségre, mint ahogy azt sokan gondolják. Számos betegség depresszió következménye. Bánat, aggódás, elégedetlenség, bűntudat, bűnös állapot, gyanakvás - mind őrli az életerőt, és kaput nyit az összeomlásnak és a halálnak.

Képzelődésünkkel néha előidézzük és gyakran nagyon is súlyosbítjuk a betegséget. Sokan betegen élik le egész életüket, pedig egészségesek lehetnének, ha elhinnék, hogy egészségesek. Sokan azt képzelik, hogy minden apró viszontagság betegséget okoz; pedig azért lesznek betegek, mert számítanak rá. Sokan haltak meg már olyan betegségben, amelyet csupán kényszerképzet okozott.

Bátorság, remény, hit, rokonszenv, szeretet előmozdítja az egészséget, meghosszabbítja az életet. Az elégedettség és vidámság gyógyír a testnek, erő a léleknek. "A vidám (az örvendező) elme jó orvosságul szolgál" (Péld 17:22).

A betegek kezelésénél nem szabad a lelki hatást figyelmen kívül hagyni. Helyesen alkalmazva a betegség elleni küzdelem egyik leghatásosabb eszközévé válik.

Van azonban a lelki betegségek kezelésének olyan formája is, amely igen hatékony eszköz a gonoszság szolgálatában. Ezzel az ún. tudománnyal az egyik ember olyannyira hatalmába keríti a másik ember akaratát, hogy a határozatlanabb személy egyénisége beleolvad az erősebb akaratú személy egyéniségébe. Az egyik ember véghezviszi egy másik akaratát. E "tudomány" állítása szerint az ember gondolatmenete megváltoztatható, életadó impulzusok továbbíthatók, és a betegeket a betegségekkel szemben ellenállóvá, és azok legyőzésére alkalmassá lehet tenni.

Ezt a gyógymódot olyan emberek alkalmazzák, akik nem ismerik annak valódi jellegét és kimenetelét; és akik azt hiszik, hogy a betegnek jót tesznek vele. Ám ez az úgynevezett tudomány téves elveken alapszik. Ez a gyógymód Krisztus lényétől és szellemétől idegen és nem vezet hozzá, aki az Élet és az Üdvösség. Az az ember, aki önmagához láncol embereket, elszakítja őket erejük igazi Forrásától.

Nem Isten akarja azt, hogy egy ember egy másik ember irányítása alá helyezze értelmét és akaratát, és így passzív eszközzé váljék kezében. Senki se olvassza bele egyéniségét a másikéba! Ne tartson embert a gyógyulás forrásának! Csak egyedül Istenben bízzék! Istentől kapott emberi méltósága megkívánja, hogy ne emberi értelem, hanem Isten irányítsa.

Isten közvetlenül önmagával akarja kapcsolatba hozni az embert. Az emberrel való bánásmódjában mindig tiszteletben tartja a személyes felelősség elvét. Azt akarja tudatosítani velünk, hogy személy szerint tőle függünk, és hogy szükségünk van közvetlen irányítására. Az emberit a mennyeivel akarja egyesíteni, hogy az ember átalakulhasson Isten képmására. Sátán azonban meg akarja hiúsítani Istennek ezt a szándékát. Arra ösztönzi az embert, hogy embertől függjön. Az ember értelmét - ha elfordul Istentől - a kísértő a saját hatalmába tudja keríteni. Képes irányítani az embert.

Az akarat ember általi irányításának elméletét Sátán találta ki, hogy az ő befolyása érvényesülhessen; hogy az emberi filozófia foglalja el a mennyei filozófia helyét. A magukat keresztényeknek vallók körében is meghonosodott tévedések között nincs ennél veszélyesebb csalás; semmi sem szakít el ennél biztosabban Istentől. Bármilyen ártatlannak látszik is, a betegeken való alkalmazása romlásukat munkálja, nem pedig gyógyulásukat. Kaput nyit, amelyen Sátán belép, hogy birtokba vegye a másnak alávetett emberi akaratot, és a befolyásoló akaratát is.

Félelmetes az a hatalom, amelyhez gonosz lelkű emberek ily módon jutnak. Micsoda lehetőséget nyújt ez azoknak, akik mások gyengeségének és balgaságának kihasználásából élnek! Hányan elégítik ki gyenge és beteg lelkű emberek befolyásolása útján bűnös szenvedélyüket és nyereségvágyukat!

Az embernek a másik ember általi irányításánál jó dolog az, amit tennünk kell. Tanítsa meg az orvos az embereket arra, hogy emberek helyett Istenhez forduljanak! Ne emberektől várják testi-lelki gyógyulásukat, hanem Istentől, aki minden hozzá fordulót meg tud menteni! Aki az ember agyát teremtette, tudja mire van szüksége az agynak. Isten az egyedüli gyógyító. A testi-lelki beteg lássa meg Krisztusban a helyreállítót. "Mert én élek - mondja Jézus -, ti is élni fogtok" (Jn 14:19). Ez az az élet, amit meg kell ismertetnünk a betegekkel. Mondjuk el nekik, hogy ha hisznek a gyógyító Krisztusban, ha az egészség törvényeinek engedelmeskedve és istenfélelemmel, tökéletes szentségre törekedve együttműködnek vele, Krisztus megeleveníti őket. Ha Krisztust így mutatjuk be, olyan hatalmat, olyan erőt kínálunk nekik, amelynek értéke van, mert felülről származik. Ez a test és lélek gyógyításának igazi tudománya.

Nagyon bölcsen kell eljárnunk, ha olyan betegségekkel állunk szemben, amelyek gyökere a lélek mélyén van. A fájó, beteg szívnek, a csüggedt léleknek gyengédségre van szüksége. Sokszor valami családi probléma féregként rágja az ember lelkét, és emészti életerejét. Néha pedig bűntudat ássa alá szervezetét és bontja meg lelki egyensúlyát. Az ilyen betegek gyógyszere a tapintat és az együttérzés. Az orvosnak először a betegek bizalmát kell megnyernie, azután pedig figyelmüket a nagy Gyógyítóra irányítania. Ha hitben feltekintenek az igazi Orvosra, ha bízni tudnak abban, hogy Ő vállalja gyógyításukat, lelkük megnyugszik, és sok esetben testük is meggyógyul.

Együttérzés és tapintat sokszor többet használ a betegnek, mint a hűvösen és közömbösen végzett legszakszerűbb kezelés. Az orvos határozottan árt a betegnek, ha egykedvűen, nemtörődöm módon lép a betegágyhoz, ha nem sok érdeklődéssel nézi meg a beteget, szóban és tettben azt a benyomást keltve, hogy az eset nem igényel sok figyelmet, és azután ráhagyja a betegre, hogy gondoljon azt, amit akar. A közömbössége által előidézett kétely és csüggedés gyakran semlegesíti az általa elrendelt gyógyszerek jó hatását.

Az orvosok jobban megértenék, mit érez a beteg, ha annak a letört embernek a helyébe tudnák képzelni magukat, akinek akaratát meggyöngítette a szenvedés; aki együttérző és biztató szavakra vágyik. Ha a krisztusi szeretet és együttérzés az orvos tudásával egyesül, már az orvos puszta jelenléte is áldás lesz.

Az orvos őszintesége bizalmat ébreszt a betegben, és fontos segítségnek bizonyul a gyógyulásban. Vannak orvosok, akik szerint bölcs dolog eltitkolni a beteg elől betegsége mivoltát és okát. Sokan attól félve, hogy az igazság megmondásával felizgatják vagy elcsüggesztik a beteget, a gyógyulás hamis reményét táplálják benne, és hagyják, hogy a veszélyről mit sem tudva szálljon sírba. Ez azonban nem bölcs dolog. Nem mindig a legjobb és kockázatmentes módszer a betegnek a maga teljességében feltárni, hogy milyen veszély fenyegeti. Ez megrémítheti, gyógyulását késleltetheti, sőt talán meg is gátolja. Azoknak sem lehet megmondani minden esetben a teljes igazságot, akiknek a gyengélkedése jórészt képzeletbeli. Sokan közülük nem elég józanok, és nem szokták meg az önuralmat. Sajátos elképzeléseik vannak, és sok téves dolgot gondolnak magukról és másokról. Számukra ezek a dolgok valóságnak tűnnek, és gondozóiknak mindig kedvesen, fáradhatatlanul, türelmesen és tapintatosan kell bánniuk velük. Ha őszintén megmondanák nekik az igazságot, egyesek megharagudnának, mások elcsüggednének. Krisztus ezt mondta tanítványainak: "Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok" (Jn 16:12). Bár nem minden esetben lehet a teljes igazságot megmondani, sohasem kell - és nem is jogos - a beteget félrevezetni. Az orvosnak vagy az ápolónak sohasem szabad addig süllyednie, hogy mellébeszél. Aki ezt teszi, olyan helyzetbe hozza saját magát, ahol Isten nem tud együttműködni vele; és eljátszva betegeinek bizalmát, elveti gyógyulásuk egyik leghatékonyabb emberi segítségét.

Az akarat erejét nem értékeljük kellőképpen. Tartsuk ébren akaraterőnket, és irányítsuk helyesen! Ez élénkíti egész lényünket és csodálatos segítséget nyújt egészségünk megőrzéséhez. Nagy hatalom a gyógyításban is. Helyesen használva szabályozza képzeletünket, és döntő szerepe van a lelki és testi betegségekkel szembeni küzdelemben és győzelemben. Ha a betegek akaraterejükkel helyesen viszonyulnak az élethez, nagymértékben hozzájárulhatnak ahhoz a munkához, amit az orvos gyógyulásuk érdekében végez. Emberek ezrei gyógyulhatnak meg, ha akarnak. Az Úr nem akarja, hogy betegek legyenek. Azt szeretné, ha egészségesek és boldogok lennének. El kell határozniuk, hogy egészségesek lesznek. Sok esetben a törékeny emberek pusztán azért tudnak ellenállni a betegségnek, mert nem hagyják el és nem szoktatják tétlenséghez magukat. A fájdalom és szenvedés fölé emelkedve foglalják el magukat erejükhöz mért hasznos munkával! Sok legyengült, megrokkant ember visszanyerheti egészségét és erejét, ha így elfoglalja magát, és ha sokat tartózkodik a szabad levegőn és a napfényen.

A Szentírás így tanítja azokat, akik szeretnék visszanyerni, illetve megőrizni egészségüket: "Meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szentlélekkel" (Ef 5:18). Testünk és lelkünk igazi gyógyulása és felüdülése nem természetellenes és egészségtelen doppingszerek kínálta izgalmi állapotban vagy feledtetésben található meg, sem pedig az alacsonyabb rendű vágyak és szenvedélyek kielégítésében. Sok beteg Isten és reménység nélkül él. Kielégítetlen vágyaik, zavaros szenvedélyeik miatt és saját lelkiismeretük kárhoztatása következtében szenvednek; lassan nem köti már őket semmi ehhez az élethez, és nem reménykednek az elkövetkezendő életben sem. Ne gondolja a betegeket kiszolgáló személyzet, hogy jót tesz ezeknek a betegeknek, ha léha, izgató szórakozásokról gondoskodik részükre! Hiszen ezek rontották meg az életüket! Az éhes, szomjas lélek továbbra is éhezik és szomjúhozik, ameddig ezekben keres kielégülést. Csalódik az, aki önző élvezetek forrásából merít. Összetéveszti a vigasságot az erővel, és amikor az izgalom megszűnik, nincs mi lelkesítse, és megmarad a kielégítetlenség és a csüggedés.

A maradandó békének, a lélek igazi nyugalmának csak egy Forrása van. Erről beszélt Krisztus, amikor így szólt: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket" (Mt 11:28). "Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja" (Jn 14:27). Ez a békesség nem olyasvalami, amit Krisztus önmaga nélkül ad. Ez a békesség Krisztusban rejlik, és csak akkor kaphatjuk meg, ha magát Krisztust is elfogadjuk.

Krisztus az élet kútforrása. Jobban megismerni Őt - erre van szükségük az embereknek. Türelmesen, szelíden és mégis határozottan kell tanítani őket arra, hogyan tárhatják ki egész lényüket a menny gyógyító hatásainak. Ha Isten szeretetének napsugara fénnyel árasztja el a lélek homályos zugait, akkor eltűnik a nyugtalanság, kimerültség, elégedetlenség, és megelégedett öröm eleveníti meg a lelket, erősíti és gyógyítja a testet.

A mi világunk a szenvedés világa. A mennyei hazánk felé vezető úton véges-végig nehézségek, próbák és gyötrelmek várnak reánk. Sokan az élet terheinek súlyát megkétszerezik azzal, hogy állandóan valamilyen nehézségtől tartanak. Ha azután csapás vagy csalódás éri őket, úgy érzik, hogy minden összeomlik; hogy olyan nehéz sorsa senkinek sincs, mint nekik; hogy biztosan nyomorba jutnak. Ezzel szerencsétlenné teszik saját magukat, és árnyat vetnek mindenkire, aki környezetükben él. Az élet teher lesz számukra. Pedig nem kellene, hogy így legyen. Gondolatmenetük megváltoztatása céltudatos erőfeszítésbe kerül. De lehet változtatni. Boldogságuk - a jelenlegi és az eljövendő - azon múlik, hogy tekintetüket kellemes dolgokra függesztik-e. Forduljanak el a sötét képektől! Azok csak a képzelet szüleményei. Lássák meg azokat az áldásokat, amelyeket Isten hint útjukra; és azokon túl lássák meg a láthatatlant és az örökkévalót!

Isten minden próbában gondoskodik segítségről. Amikor Izrael a pusztában Mára keserű vizéhez érkezett, Mózes az Úrhoz kiáltott. Az Úr nem valami új gyógyszert kínált: arra hívta fel a figyelmet, ami kéznél volt. Egy cserjét, amit Ő teremtett, kellett a forrásvízbe dobni, hogy a vizet megtisztítsa és megédesítse. Amikor ez megtörtént, a nép ivott a vízből, és felfrissült. Krisztus minden próbában segítséget nyújt, ha kérjük. Szemeink megnyílnak, és meglátjuk az Igében feljegyzett ígéreteket: a gyógyítás ígéreteit. A Szentlélek megtanít arra, hogyan hasznosítsunk minden áldást, hogy azok a bajok ellenszerévé legyenek. Minden keserű pohárra, amely ajkunkhoz ér, találhatunk egy-egy gyógyító ágat.

Ne engedjük, hogy a jövő a maga súlyos problémáival és nyugtalanító kilátástalanságával elcsüggessze szívünket, remegővé tegye térdünket, kezünket pedig erőtlenné! "Fogja meg erősségemet - mondja a mindenható Isten -, kössön békét velem, békét kössön velem" (Ésa 27:5). Akik Isten vezetésére bízzák és szolgálatára szentelik életüket, sohasem kerülhetnek olyan helyzetbe, ami Isten gondviselésén kívül esik. Bármilyen legyen is a helyzetünk, ha Igéjének cselekvői vagyunk, van Vezetőnk, aki igazgatja utunkat; bármilyen bonyolult is a problémánk, biztos Tanácsadónk van; bármi a bánatunk, veszteségünk, vagy bármilyen elhagyatottak vagyunk is, együttérző Barátunk van.

Ha tudatlanságunkban hibát követünk el, a Megváltó nem hagy cserben minket. Sohasem kell egyedül éreznünk magunkat. Angyalok a társaink. A Krisztus nevében ígért és küldött Vigasztaló velünk lakozik. Az Isten városába vezető úton nincsenek olyan nehézségek, amelyeket a benne bízók le ne küzdhetnének. Nincsenek olyan veszélyek, amelyekből ki ne menekedhetnének. Nincs olyan bánat, nincs olyan sérelem, nincs olyan emberi gyengeség, amelyre Krisztusnál ne lenne orvosság.

Senkinek sem kell elcsüggednie, sem kétségbeesnie! Lehet, hogy Sátán kegyetlenül megkísért. Ezt mondja: "Reménytelen eset vagy; téged nem lehet megmenteni". De Krisztusnál van remény számodra! Isten nem azt parancsolja, hogy saját erőnkkel győzzünk, hanem arra kér, hogy húzódjunk közel hozzá. Bármilyen nehézségek között dolgozzunk is, bármilyen teher alatt roskadozik is testünk és lelkünk, ő szabadulást kínál.

Ő, aki magára vette az emberi természetet, tudja, hogyan fejezze ki, hogy együttérez az ember szenvedéseivel. Krisztus nemcsak ismer minden egyes embert, sajátos szükségleteivel és próbáival együtt, de ismeri azokat a körülményeket is, amelyek bántják és megzavarják lelkét. Szánó szeretettel nyúl minden szenvedő gyermeke felé. Aki nagyon szenved, azt nagyon szánja, és mélységesen együttérez vele. Megindul gyengeségünkön, és szeretné, ha kétségeinket, bajainkat letennénk lábaihoz, és ott is hagynánk.

Nem bölcs dolog önmagunkat figyelni és érzéseinket elemezgetni. Ha ezt tesszük, az ellenség olyan nehézségeket és kísértéseket támaszt, amelyek gyengítik hitünket, és elbátortalanítanak bennünket. Érzelmeink vizsgálgatásával és szabadjára engedésével kaput tárunk a kétely előtt, és elveszítjük tisztánlátásunkat. Ne önmagunkra tekintsünk, hanem Jézusra!

Ha kísértések ostromolnak, ha elborít a gond, a kétség és a sötétség, tekints arrafelé, ahol utoljára láttad a fényt! Nyugtasson meg az a tudat, hogy Krisztus szeret és megoltalmaz! Amikor a bűn erőt akar venni a szíveden, amikor gyötör a bűntudat, és furdal a lelkiismeret, amikor kétely üli meg a lelked, gondolj arra, hogy Krisztus kegyelme elég a bűn legyőzéséhez, a sötétség eloszlatásához! A Megváltóval közösségbe lépve a béke birodalmába lépünk.

„Az Úr kimenti az ő szolgái lelkét,És senki meg nem lakol, aki őbenne bízik”

(Zsolt 34:23).

„Az Úrnak félelmében erős a bizodalom,És az ő fiainak lesz menedéke”

(Péld 14:26).

„És szól Sion: Elhagyott az Úr engem,És rólam elfeledkezett az Úr!Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről,Hogy ne könyörüljön méhe fián?És ha elfeledkeznének is ezek:Én terólad el nem feledkezem.Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged”

(Ésa 49:14-16).

„Ne félj, mert én veled vagyok;Ne csüggedj, mert én vagyok Istened;Megerősítelek, sőt megsegítlek,És igazságom jobbjával támogatlak”

(Ésa 41:10).

„...Ti, akiket születésetek óta hordozok,Világra jöveteletek óta viszlek:Vénségetekig ugyanaz maradok,Ősz korotokig én hordozlak!Én alkottalak, én viszlek,Én hordozlak, én mentelek meg”

(Ésa 46:3-4 - új prot. ford.).

A test és lélek gyógyítására a hálás és dicsőítő lelkületnél nincs jobb orvosság. Éppoly kötelességünk leküzdeni a búskomorságot, az elégedetlen gondolatokat és érzéseket, mint imádkozni. Ha úton vagyunk a menny felé - Atyánk háza felé -, hogyan járhatunk egész úton sóhajtozva, panaszkodva, siránkozva, mint egy gyászmenet?!

Azok az állítólagos keresztények, akik állandóan panaszkodnak, és akik a jókedvet és vidámságot bűnnek tartják, nem tudják, mi az igazi vallás. Akik élvezettel sajnálkoznak minden miatt, ami a természet világában lehangoló, akik nem a gyönyörű élő virágokat szedik, hanem a halott leveleket nézik, akik nem látnak szépséget a fenséges hegycsúcsokban és az élénk zöld völgyekben, akik nem hallják meg a természet vidám hangjait, a nyitott fül számára kedves zenét, azok nem Krisztuséi. Homályt és sötétséget gyűjtenek, pedig fényben járhatnának, sőt szívükben felragyoghatnának az Igazság Napjának gyógyító sugarai.

Sokszor fájdalom felhője borul a lelkedre. Ilyenkor ne tépelődj! Azt tudod, hogy Jézus szeret. Megérti gyengeségedet. Akaratát cselekedheted már azzal is, ha csupán megpihensz karjában.

Lényünk törvénye az, hogy gondolataink és érzéseink elmélyülnek és nagyobb súlyt kapnak, ha kifejezzük őket. Míg a szavak gondolatokat fejeznek ki, a gondolatokat szavak követik. Ha többet beszélnénk hitünkről, ha jobban örvendeznénk a nyilvánvalóan minket érintő áldásoknak - Isten nagy kegyelmének és szeretetének -, akkor mélyebben hinnénk és boldogabbak lennénk. Emberi nyelv képtelen kifejezni, véges elme nem tudja felfogni, hogy milyen áldások származnak Isten jóságának és szeretetének értékeléséből. Már itt a földön is soha ki nem apadó forráshoz hasonlíthatna örömünk, mert az a folyam táplálja, amely Isten trónjától árad.

Akkor hát neveljük szívünket és nyelvünket Isten páratlan szeretetének dicsőítésére! Szoktassuk lelkünket bizakodásra, és maradjunk mindig a Golgota keresztjéről sugárzó fényben! Sohase feledkezzünk meg arról, hogy a mennyei Király gyermekei vagyunk, a seregek Urának fiai és leányai! Nála mindig megpihenhetünk.

"Az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben... és háládatosak legyetek" (Kol 3:15). Terheinket, bajainkat elfeledve dicsőítsük Istent, amiért nevének dicsőségére élhetünk. Minden új nap új áldásai indítsák dicsőítésre szívünket szerető gondviselésének ezekért a jeleiért! Amikor reggel kinyitod a szemed, köszönd meg Istennek, hogy megőrzött az éjszaka! Köszönd meg, hogy béke van szívedben! Reggel, délben, este áldozati füstként szálljon fel hálád a menny felé!

Amikor valaki hogyléted felől érdeklődik, ne próbáld valami szomorú dologgal sajnáltatni magad! Ne beszélj hited kicsiségéről, fájdalmaidról és szenvedéseidről! A kísértő gyönyörködik az ilyen szavakban; a lehangoló dolgok említésével őt dicsőíted. Ne mondogassuk, hogy Sátán nagy hatalmával le fog győzni minket! Sokszor kiszolgáltatjuk neki magunkat azzal, hogy hatalmát hangoztatjuk. Inkább Isten nagy hatalmáról beszéljünk, hogy érdekeink összefonódhassanak az Ő érdekeivel. Hirdessük Krisztus páratlan hatalmát, és beszéljünk dicsőségéről! Az egész mennyet érdekli üdvösségünk. Isten megbízta angyalait: ezerszer ezret és tízezerszer tízezret, hogy szolgáljanak az üdvösség örököseinek. Ők óvnak bennünket a gonosztól, és visszaszorítják a sötétség hatalmait, amelyek elpusztításunkra törekszenek. Nincs-e minden pillanatban okunk a hálára, még ha viszontagságos is az utunk?

Adjunk énekben hálát és dicsőséget Istennek! Amikor Sátán megkísért, ne adjunk hangot érzéseinknek! Inkább énekeljünk hittel hálaadó éneket Istennek!

Ím áldunk, nagy Úr, a mi Megváltónkért,Aki meghalt és feltámadt bűnösökért.

Ím áldunk, nagy Úr, a te Szentlelkedért,Aki Jézushoz vezet és gyújt bennünk fényt.

Ím dicséret zeng néked, égi Bárány,Aki eltörléd bűnünket ott fenn a fán.

Ím dicséret zeng a te kegyelmedért,Azzal bennünket bűnünktől megmentettél.

Kelts új életre, tölts be szerelmeddel,Hogy ma minden szív teljék meg Szentlelkeddel!

Kar: Zengjen hála minden ajkon.Zengjen alleluja;Zengjen ének, hála néked,Ó! egek Ura.

Az ének az a fegyver, amelyet mindig használhatunk a csüggedés ellen. Amikor kitárjuk szívünket a Megváltó jelenlétéből áradó napfény előtt, egészség és áldás lesz az osztályrészünk.

„Magasztaljátok az Urat, mert jó,Mert örökkévaló az ő kegyelme.Ezt mondják az Úrnak megváltottai,Akiket megváltott a szorongatónak kezéből.”

„Énekeljetek néki, zengedezzetek néki,Beszéljétek el minden ő csodatételét.Dicsekedjetek az ő szent nevével;Örvendezzen azoknak szívök,Akik keresik az Urat.”

„Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket,És az éhező lelket betölté jóval!Akik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek,Megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal...De az Úrhoz kiáltának szorultságukban,Sanyarúságukból kiszabadítá őket.Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából,Köteleiket pedig elszaggatá.Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért,És az emberek fiai iránt való csodadolgaiért.”

„Miért csüggedsz el lelkem,És miért nyughatatlankodol bennem?Bízzál Istenben,Mert még hálát adok én néki,Az én szabadítómnakÉs Istenemnek”

(Zsolt 107:1-2; 105:2-3; 107:9-15; 42:12).

"Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által tihozzátok" (1Thessz 5:18). Ez a parancs egyben biztosíték is. Szavatolja, hogy még a látszólag ellenünk szóló dolgok is javunkra szolgálnak. Isten nem kéri, hogy legyünk hálásak azért, ami árt nekünk.

„Az Úr az én világosságom és üdvösségem:Kitől féljek?Az Úr az én életemnek erőssége:Kitől remegjek?”„Bizony elrejt engem az ő hajlékában a veszedelem napján;Eltakar engem sátrának rejtekében...És én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom,Énekelek és zengedezek az Úrnak.”

„Várván vártam az Urat,És hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat.És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből,És sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet.És új éneket adott szájamba,A mi Istenünknek dicséretét.”„Az Úr az én erőm és pajzsom;Őbenne bízott szívem és megsegíttettem;Örvend szívem, és énekemmel dicsérem őt”

(Zsolt 27:1, 5-6; 40:2-4; 28:7).

A beteg gyógyulásának egyik legbiztosabb akadálya az énközpontúság. Sok megrokkant ember tart igényt mások sajnálkozására és segítségére, pedig az segítené őket igazán, ha nem önmagukkal, hanem másokkal törődnének.

Sokszor kérnek bennünket, hogy imádkozzunk a szenvedőkért, a szomorkodókért, a csüggedtekért; és ez helyes is. Imádkoznunk kell azért, hogy Isten árasszon fényt a szomorú lélekbe, és vigasztalja meg azt, akinek fáj a szíve. De Isten csak az azokért mondott imát hallgatja meg, akik áldásai előtt kitárják szívüket. De miközben imádkozunk e fájó szívűekért, buzdítsuk is őket arra, hogy igyekezzenek segíteni a még náluk is nyomorultabbakon! Szívükből elszáll a homály, miközben másokon segítenek. Amikor másokat bátorítunk azzal a vigasztalással, amelytől mi is megvigasztalódtunk, az áldás visszaszáll reánk.

Ésaiás könyvének 58. fejezete recept a testi és lelki betegségek gyógyítására. Ha gyógyulásra és az élet igazi örömeire vágyunk, akkor követnünk kell az Ige által előírt szabályokat. Ezt mondja az Úr a neki tetsző szolgálatról és e szolgálat áldásairól:

"Nem az-é (a böjt), hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet,És a szegény bujdosókat házadba bevigyed,Ha meztelent látsz, felruházzad,És tested előtt el ne rejtsd magadat?Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod,És meggyógyulásod gyorsan kivirágzik,És igazságod előtted jár;Az Úr dicsősége követ.Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat,Jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok.Ha elvetended közüled az igát,És megszűnsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni;Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek,És az elepedt lelkűt megelégíted:Feltámad a setétségben világosságod,És homályosságod olyan lesz, mint a dél.És vezérel téged az Úr szüntelen,Megelégíti lelkedet nagy szárazságban is,És csontjaidat megerősíti,És olyan leszel, mint a megöntözött kert,És mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy"

(Ésa 58:7-11).

A jótétemény kettős áldás. Segít azon, aki gyakorolja, és azon is, aki részesül benne. Az a tudat, hogy jót tettünk, a beteg test és lélek egyik legjobb gyógyszere. Az a tudat, hogy jól végeztük el feladatunkat, és örömet szereztünk másoknak, felszabadulttá és boldoggá teszi lelkünket, és új életre kelti egész lényünket.

Az együttérzés állandó igénylése helyett igyekezzék a beteg együttérzést tanúsítani. Saját gyengeséged, bánatod és fájdalmad terhét vesd a könyörülő Megváltóra. Tárd ki szívedet szeretete előtt, és áradjon ez a szeretet másokra is. Ne felejtsd el, hogy mindenkinek vannak nehezen elviselhető próbái és nehezen leküzdhető kísértései. Talán tehetsz valamit e terhek könnyítésére. Fejezd ki háládat a kapott áldásokért, és méltányold, ha figyelmességet tapasztalsz. Legyen szíved állandóan telve Isten drága ígéreteivel, hogy ebből a kincstárból vigaszt és erőt nyújtó szavakat hozhass elő másoknak. Ez olyan légkörrel vesz téged körül, amely segít és felemel. Tűzd ki célul, hogy áldás leszel a körülötted levőknek, és módot fogsz találni saját családod tagjainak és másoknak is a megsegítésére.

Ha a betegségben szenvedőkkel a másokért való szolgálat elfeledtetné önmagukat, ha az Úr parancsát követve a náluk nyomorultabbaknak szolgálnának, akkor megtapasztalnák, hogy mennyire igaz a prófétai ígéret: "Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik" (Ésa 58:8).

Tudom és érzem, Jézus enyém,Boldogság, béke árad felém;Megtisztít vére, Lelke vezet,Tudom és érzem, nagyon szeret.

Refr.:Megváltott engem, az üdv enyém,Dicsérem Jézust boldogan én,Megváltott engem, az üdv enyém,Dicsérem Jézust boldogan én.

Boldog a szívem, hogy rá talált,Örömmel zengem e szent csodát;Lehajolt értem a kegyelem,Amíg csak élek, énekelem:

Megtartja Jézus életemet,Békesség lakja a szívemet;Hirdetem híven üzenetét,Őrködve várom jövetelét.