Vannak olyan nemes lelkű férfiak és nők, akik aggódva figyelik a szegények helyzetét, és azt nézik, hogy milyen módon lehetne terheiken könnyíteni. Hogyan lehetne segíteni a munkanélküli és hajléktalan embereknek, hogy ők is élvezhessék a gondviselő Isten áldásait, és olyan életet élhessenek, amilyet Isten mindenkinek szánt - ez olyan kérdés, amelyre sokan komolyan igyekeznek választ találni. De nem sokan vannak, még a pedagógusok és államférfiak között sem, akik tudják, milyen okok húzódnak a társadalom jelen állapota mögött. A kormány ügyeinek irányítói képtelenek megoldani a szegénység, a tömegnyomor és az elszaporodó bűncselekmények problémáit. Az üzleti tevékenységeket is eredménytelenül igyekeznek biztosabb alapokra helyezni.

Ha az emberek nagyobb figyelmet szentelnének annak, amit Isten Igéje tanít, megoldást találnának ezekre a bonyolult problémákra. Sokat lehetne tanulni az Ószövetségből a munka és a szegények ügyének dolgában.

Isten azt akarta, hogy Izraelben mindenkinek legyen otthona és a mezőgazdasági munkához elegendő földje. Így gondoskodott a hasznos, szorgalmas és önfenntartó élethez szükséges eszközökről és ösztönzésről. Soha semmilyen emberi elgondolás nem múlta felül ezt a tervet. A manapság tapasztalható szegénység és nyomorúság annak tulajdonítható, hogy a világ jórészt eltért ettől a tervtől.

Amikor Izrael letelepedett Kánaánban, a földet felosztották a nép között, csak a léviták, mint a szentély szolgái, maradtak ki az egyenlő elosztásból. A törzseket családonként vették számba, és számuknak megfelelően részesült minden család az örökségben.

Ha valaki túl is adott a birtokán, véglegesen nem vesztegethette el gyermekei örökségét. Bármikor visszaválthatta földjét, amikor módja volt rá. Minden hetedik évben elengedték az adósságokat, az ötvenedik évben, vagyis a kürtzengés esztendejében pedig minden földbirtok visszaszállt eredeti tulajdonosához.

"A földet pedig senki el ne adja örökre - volt az Úr parancsa -, mert enyém a föld; csak jövevények és zsellérek vagytok ti nálam. Azért a birtokotoknak egész földén megengedjétek, hogy a föld kiváltható legyen. Ha elszegényedik a te atyádfia, és elad valamit az ő birtokából, akkor álljon elő az ő rokona, aki közel van őhozzá, és váltsa ki, amit eladott az ő atyjafia. Ha pedig ... maga tesz szert annyira, hogy elege van annak megváltásához... és újra övé legyen az ő birtoka. Ha pedig nincsen módjában... akkor maradjon az ő eladott birtoka annál, aki megvette azt, egészen a kürtölésnek esztendejéig" (3Móz 25:23-28).

"Szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek szabadságot a földön, annak minden lakójának; kürtölésnek esztendeje legyen ez néktek, és kapja vissza kiki az ő birtokát, és térjen vissza kiki az ő nemzetségéhez" (3Móz 25:10).

Így minden családnak be volt biztosítva a birtoka; ez biztonságot nyújtott a szélsőségek - a nagy gazdagság, illetve a nagy szegénység - ellen.

Izraelben kötelező volt valamilyen szakma elsajátítása. Minden apának meg kellett tanítania fiait valamilyen hasznos mesterségre. Izraelben a legnagyobb emberek is részt vettek szakmai kiképzésben. A háziasszonyi teendőkhöz tartozó feladatokat minden asszonynak fontos volt ismernie. Az asszonyoknak e feladatban való gyakorlottságát a legnagyobb tisztelet övezte.

A prófétaiskolákban különböző szakmákat tanítottak, és számos tanuló fizikai munkával tartotta el magát.

Ezek az intézkedések azonban nem számolták fel teljesen a szegénységet. Nem állt Isten szándékában, hogy a szegénység teljesen megszűnjék. Ez Isten egyik eszköze a jellem fejlesztésére. "A szegény nem fogy ki a földről - mondja -; azért én parancsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te szűkölködő és szegény atyádfiának a te földeden" (5Móz 15:11).

"Ha mégis szegénnyé lesz valaki a te atyádfiai közül valamelyikben a te kapuid közül a te földeden, amelyet az Úr, a te Istened ád néked: ne keményítsd meg a te szívedet, be se zárjad kezedet a te szegény atyádfia előtt; hanem örömest nyisd meg a te kezedet néki, és örömest adj kölcsön néki, amennyi elég az ő szükségére, ami nélkül szűkölködik" (5Móz 15:7-8).

"Ha a te atyádfia elszegényedik, és keze erőtlenné lesz melletted, segítsd meg őt, akár jövevény, akár zsellér, hogy megélhessen melletted" (3Móz 25:35).

"Mikor a ti földetek termését learatjátok, ne arasd le teljesen a te meződnek szélét" (3Móz 19:9). "Mikor learatod aratni valódat a te meződön, és kévét felejtesz a mezőn, ne térj vissza annak felvételére... Ha olajfád termését lerázod, ne szedd le, ami még utánad marad... Ha szőlődet megszeded, ne mezgeréld le, ami utánad marad; a jövevényé, árváé és az özvegyé legyen az" (5Móz 24:19-21).

Senki se féljen attól, hogy nagylelkűsége miatt szűkölködni fog. Az Isten parancsolatai iránti engedelmesség minden bizonnyal jólétet eredményez. "Mert az ilyen dologért - mondta Isten - áld meg téged az Úr, a te Istened minden munkádban, és mindenben, amire kezedet veted." "Sok népnek adsz zálogos kölcsönt, te pedig nem kérsz kölcsönt, és sok népen fogsz uralkodni, és terajtad nem uralkodnak" (5Móz 15:10, 6).

Isten Igéje nem támogat semmiféle olyan eljárást, ami az egyik osztályt egy másik sanyargatása és szenvedése árán gazdaggá tesz. Azt tanítja, hogy minden üzlet lebonyolításánál képzeljük magunkat annak helyébe, akivel dolgunk van; hogy ne csak a saját érdekeinket nézzük, hanem a másokét is. Aki más balszerencséjéből előnyt szerez magának, vagy aki hasznot akar húzni egy másik ember gyengeségéből vagy hozzá nem értéséből, az áthágja Isten Szavának elveit és előírásait.

"A jövevénynek és az árvának igazságát el ne csavard; és az özvegynek ruháját ne vedd zálogba" (5Móz 24:17). "Ha kölcsön adsz valamit a te felebarátodnak: ne menj be az ő házába, hogy magad végy zálogot tőle; kívül állj meg, és az ember, akinek kölcsönt adsz, maga vigye ki hozzád az ő zálogát. Ha szegény ember az, ne feküdjél le az ő zálogával" (5Móz 24:10-12). "Hogyha zálogba veszed a te felebarátod felső ruháját: naplemente előtt visszaadd azt néki; mert egyetlen takarója... az: miben háljon? Bizony, ha énhozzám kiált, meghallgatom; mert én irgalmas vagyok" (2Móz 22:26-27). "Ha pedig eladsz valami eladni valót a te felebarátodnak, vagy vásárolsz valamit a te felebarátodtól: egymást meg ne csaljátok" (3Móz 25:14).

"Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben, a hosszmértékben, súlymértékben és űrmértékben" (3Móz 19:35). "Ne legyen a te zsákodban kétféle font: nagyobb és kisebb. Ne legyen a te házadban kétféle éfa: nagyobb és kisebb" (5Móz 25:13-14). "Igaz mérték, igaz font, igaz éfa, és igaz hin legyen közöttetek" (3Móz 19:36).

"Aki tőled kér, adj néki; és aki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól" (Mt 5:42). "Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó" (Zsolt 37:21).

"Adj tanácsot, tarts ítéletet; tegyed árnyékodat délben olyanná, mint az éjszaka, rejtsd el a kiűzötteket, és a bujdosót ne add ki!" "Lakozzanak benned menekültjeim... te légy oltalom a pusztító ellen!" (Ésa 16:3-4).

Azt az életformát, amelyet Isten Izraelnek szánt, szemléltető oktatásként adta az egész emberiség számára. Milyen más hely volna ez a világ, ha követné ezeket az elveket!

A természet tág határain belül még mindig van hely, ahol a szenvedők és szűkölködők otthont találhatnának maguknak. A természet ölén elég tartalék van ahhoz, hogy ellássa őket élelemmel. A föld mélyén áldások rejtőznek mindazok számára, akikben van elég bátorság és kitartás ahhoz, hogy összegyűjtsék kincseit.

A földművelés, az a foglalkozás, amelyet Isten az Édenben kijelölt, lehetőséget kínál tömegeknek arra, hogy biztosítsák létfenntartásukat.

"Bízzál az Úrban, és jót cselekedjél;E földön lakozzál és hűséggel élj"

(Zsolt 37:3).

Ezrek és tízezrek művelhetnék a földet, olyanok, akik a nagyvárosokba zsúfolódva lesik az alkalmat, hogy mikor juthatnak egy csekélyke keresethez. Sok esetben ezt a csekélykét nem kenyérre költik, hanem az italboltos kasszájába teszik, hogy megszerezzék azt, ami rombolja a lelket és a testet.

Sokan a munkát robotolásnak tekintik, és fárasztó, de becsületes munka helyett fondorkodással próbálnak megélhetéshez jutni. A munka nélküli megélhetés vágya szinte akadálytalanul nyit ajtót a boldogtalansághoz, az erkölcstelenséghez és a bűncselekményekhez.

A nagyvárosokban tömegek élnek, olyanok, akik még a néma állatoknál is kevesebb törődést és figyelmet kapnak. Gondolj a szánalmas bérkaszárnyákban, sőt még sötét, nyirkosságtól és szennytől bűzlő alagsorokban is összeterelt családokra. Ezeken a nyomorúságos helyeken gyermekek születnek, nőnek fel és halnak meg. Semmit sem látnak a természet csodálatos dolgaiból, amelyeket Isten az érzékek gyönyörűségére és a lélek felemelésére teremtett. Rongyosan és kiéhezetten erkölcstelen és züllött környezetben élnek. Jellemüket az őket körülvevő nyomorúság és bűn formálja. A gyermekek Isten nevét csak káromkodásban hallják. Csak mocskos beszéd, átkozódás és gyalázkodás jut el a fülükhöz. A szesz- és dohányszag, az émelyítő bűzök, az erkölcsi lealacsonyodás torzítja érzékeiket. Tömegeket nevelnek így bűnözőkké, a társadalom ellenségeivé, amely nyomorúságukban és züllöttségükben magukra hagyta őket.

A nagyvárosi nyomornegyedek nem minden szegénye tartozik ebbe a kategóriába. Betegség és balszerencse, sokszor pedig az embertársaikon élősködők becstelen cselszövése istenfélő férfiakat és nőket taszít a szegénység mélységeibe. Sok becsületes és jó szándékú ember szegényedik el szakmai képzettség hiányában. Tudatlanságuk miatt alkalmatlanok az élet nehézségeivel való megbirkózásra. A nagyvárosokba sodródva gyakran nem tudnak álláshoz jutni. Az erkölcstelenség látványával és hangjaival körülvéve rettenetes kísértéseknek vannak kitéve. Romlott és züllött emberekkel összeterelve, és gyakran közéjük sorolva, csak emberfeletti küzdelem, több mint emberi erő őrzi meg őket attól, hogy ugyanolyan mélyre süllyedjenek. Sokan kitartóan igyekeznek becsületesek maradni, inkább a szenvedést választva, mint a bűnt. Ez a réteg különösen igényli a segítséget, az együttérzést és a bátorítást.

Ha a nagyvárosokba zsúfolódott szegények otthonra találnának vidéken, nemcsak mindennapi betevőjüket keresnék meg, hanem addig ismeretlen egészségre és boldogságra lelnének. Kemény munka, egyszerű ellátás, nagy takarékosság, gyakran nehézség és szűkölködés lenne a sorsuk. De micsoda áldást hozna, ha a vidék csendjéért és tisztaságáért cserébe elhagynák a várost bűnre való csábításaival, kavargásával és bűntetteivel, nyomorúságával és szennyezettségével együtt.

Sok városlakó - akinek a lába zöld füvön nem pihenhet, aki évről évre piszkos udvarokra és keskeny sikátorokra lát, téglafalakat, járdákat, por és füst takarta eget láthat - ha zöld mezőkkel, erdőséggel, dombokkal és patakokkal, a vidék friss, tiszta levegőjével körülvett tanyavilágba költözhetne, olyan volna ez számára, mint a menny.

Az emberi kapcsolatoktól és függőségtől jórészt elvágva, a világ romlott életfelfogásától, szokásaitól és izgalmaitól elválasztva közelebb kerülnének a természethez. Isten jelenléte valóságosabb lenne számukra. Sokan megtanulnák, mit jelent Istenre támaszkodni. A természeten keresztül meghallanák Isten hangját, aki békét és szeretetet hirdet nekik, és értelmük, lelkük és testük érzékelné gyógyító, életadó hatalmát.

Ahhoz, hogy valaha is szorgalmasak és önfenntartóak legyenek, sokukat kell segíteni, bátorítani és tanítani. Tömegesen vannak szegény családok, akikért a legnagyobb missziómunkát akkor végeznénk, ha segítenénk őket a vidéken való letelepedésben és annak elsajátításában, hogy miként tegyék a földet termővé és megélhetésük forrásává.

Az ilyen segítségre és eligazításra nemcsak a városokban van szükség. Még vidéken is, a jobb életforma minden lehetősége ellenére, szegények tömegei élnek szűkösen. Egész lakóközösségek nélkülözik a szakmai és az egészségügyi oktatást. Családok laknak gyéren bebútorozott viskókban, csekély ruházattal, szerszámok és könyvek nélkül, megfosztva minden kényelemtől és a kultúra eszközeitől. Eldurvult lelkek, gyenge és deformálódott testek mutatják a végzetes örökség és rossz szokások következményeit. Az embereket az alapoktól kezdve kell tanítani. Lusta, tétlen, romlott élethez szoktak; gyakoroltatni kell velük a helyes szokásokat.

Hogyan lehet őket ráébreszteni az előmenetel szükségességére? Hogyan lehet őket elvezetni a magasabb szintű élet eszményéhez? Hogyan lehet felemelkedéshez segíteni őket? Mit lehet tenni ott, ahol túlsúlyban van a szegénység, és minden lépésnél meg kell küzdeni vele? Ez a munka minden bizonnyal nehéz. A szükséges reformáció sohasem valósítható meg úgy, hogyha az embereket nem segíti kívülről egy hatalom. Isten célja, hogy a gazdagokat és szegényeket szorosan kössék össze az együttérzés és segítőkészség szálai. Akiknek vannak képességeik, lehetőségeik és anyagi eszközeik, azok használják ezeket az ajándékokat embertársaik áldására.

Keresztény gazdálkodók igazi missziómunkát végezhetnek azzal, ha segítenek a szegényeknek otthont találni vidéken, és megtanítják őket arra, hogyan műveljék a földet, és tegyék azt termékennyé. Tanítsátok meg őket, hogyan használják a mezőgazdaság eszközeit, hogyan termesszenek különböző növényeket, hogyan ültessék el és gondozzák a gyümölcsösöket!

Sokan, akik a földet művelik, hanyagságuk miatt nem jutnak elegendő terméshez. Nem gondozzák megfelelően gyümölcsösüket, nem vetik el időben a magvakat, és csak felszínesen művelik meg a talajt. Sikertelenségüket a föld terméketlenségének tulajdonítják. Gyakran tanúskodnak hamisan, amikor megbírálnak olyan földet, amely helyes művelés esetén gazdag termést hozna. A nem megfelelő tervezés, a kevés erőfeszítés, a legjobb módszerek tanulmányozásának hiánya sürgős reformot kíván.

Mindenkinek, aki kész tanulni, meg kell tanítani a helyes módszereket. Ha valaki nem akar hallani a haladó ötletekről, akkor szavak nélkül kell megtanítani nekik a leckéket. Tartsátok rendben a saját földeteket! Ejtsetek el egy-két szót szomszédaitoknak, amikor csak lehetséges, és hadd bizonyítsa a föld termése ékesen a helyes módszer eredményeit. Mutassátok be, mire képes a föld, ha megfelelően művelik!

Figyelmet kell szentelni a különböző iparágak bevezetésének azért, hogy szegény családok állást találhassanak. Ácsok, kovácsok és mindenki, aki ért valamilyen hasznos munkához, tartsa feladatának, hogy tanítsa és segítse a tudatlanokat és a munkanélkülieket.

A szegények megsegítésében épp olyan tág tere van a nők szolgálatának, mint a férfiakénak. A jó szakácsnő, a háziasszony, a varrónő, az ápolónő - mindegyiknek a segítségére szükség van. A szegény családok tagjait meg kell tanítani főzni, saját ruházatukat megjavítani, a betegeket ápolni, otthonukat megfelelően gondozni. Tanítsátok meg a fiúkat és lányokat valamilyen hasznos mesterségre vagy foglalatosságra!

Szükség van arra, hogy misszionárius családok parlagon hagyott helyeken telepedjenek le. Gazdálkodók, pénzügyi szakemberek, építőmesterek és különböző művészetekben és szakmákban jártas emberek menjenek el elhagyatott területekre, hogy feljavítsák a talajt, iparágakat létesítsenek, egyszerű otthonokat építsenek maguknak, és segítsenek szomszédaiknak.

A természet hepehupás helyeit, a zord helyeket Isten kellemessé tette azzal, hogy gyönyörű dolgokat helyezett a legvisszatetszőbb környezetbe is. Ez az a munka, amire hivatottak vagyunk. Még a föld kietlen helyei is, ahol a kilátások vészjóslóknak tűnnek, olyanokká válhatnak, mint az Isten kertje. "Meghallják ama napon a siketek az írás beszédeit,És a homályból és sötétből a vakoknak szemei látni fognak.És nagy örömük lesz a szenvedőknek az Úrban,És a szegény emberek vigadnak Izrael Szentjében" (Ésa 29:18-19).

Sokszor gyakorlati dolgok megtanításával segítünk a leghatékonyabban a szegényeken. Általában azok, akiket nem tanítottak meg dolgozni, nem szokták meg a szorgalmat, kitartást, takarékosságot és önmegtagadást. Nem tudnak intézkedni. Sokszor a gondosság és ítélőképesség hiánya miatt elpocsékolódik az, ami gondos és gazdaságos felhasználás esetén megőrizte volna családjuk tisztességét és kényelmét. "Bő étele lesz a szegényeknek az új törésen; de van olyan, aki igazságtalansága által vész el" (Péld 13:23).

Segítségnyújtással árthatunk is a szegényeknek, mivel ezzel arra neveljük őket, hogy támaszkodjanak másokra. Ez gyakran lustasághoz, tékozláshoz és iszákossághoz vezet. Senkinek sincs joga másokra támaszkodni, aki meg tudja keresni a saját megélhetését. A közmondásban: "A világ köteles eltartani engem" - lényegében valótlanság, ámítás, és rablás van. A világ senkit sem köteles eltartani, aki tud dolgozni és meg tudja keresni a kenyerét.

Az igazi irgalmasság segít az embernek önmagán segíteni. Ha valaki az ajtónkhoz jön és enni kér, ne küldjük el őt éhesen; szegénysége lehet balszerencse következménye is. De az igazi jótékonyság többet jelent, mint pusztán ajándékozást. Az mások jóléte iránti őszinte érdeklődés. Igyekeznünk kell megérteni a szegények és ínségesek szükségleteit, és olyan segítséget nyújtani nekik, ami leginkább hasznukra van. Sokkal nagyobb áldozatba kerül időt odaszánni, figyelmességgel és személyes erőfeszítéssel szolgálni, mint tisztán pénzt adni. De az a legigazibb jótékonyság.

Azok, akiket megtanítunk megdolgozni azért, amit kapnak, könnyebben megtanulják azt, hogy a megszerzett dolgokat hogyan lehet a legjobban hasznosítani. Az önállóság megtanulásával elsajátítják azt a képességet, ami nemcsak önfenntartókká, hanem mások megsegítésére is alkalmassá teszi őket. Tanítsd meg az élet feladatainak fontosságát azoknak, akik elszalasztják az alkalmaikat. Mutasd ki nekik, hogy a Biblia vallása sohasem teszi tétlenekké az embereket. Krisztus mindig szorgalomra buzdított. "Miért álltok itt egész napon át, hivalkodván?" - mondta a tétleneknek. Nékem cselekednem kell... amíg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik" (Jn 9:4).

Családi életével, szokásaival, tevékenységével és rendességével mindenki bebizonyíthatja a világnak, hogy mit tehet az evangélium azokért, akik engedelmeskednek neki. Krisztus azért jött világunkba, hogy bemutassa, mivé lehetünk. Ő elvárja követőitől, hogy az élet minden vonatkozásában a becsületesség mintaképei legyenek.

Saját otthonunk, környezetünk legyen példakép! Példakép, amely megmutatja, milyen úton-módon lehet eljutni oda, hogy szorgalom, tisztaság, jó ízlés, jó modor foglalja el a tétlenség, tisztátalanság, tapintatlanság és rendetlenség helyét. Életünkkel és példamutatásunkkal segíthetünk másoknak abban, hogy meglássák jellemükben vagy környezetükben azt, ami visszataszító, és keresztény udvariassággal buzdíthatunk fejlődésre. Amint érdeklődést tanúsítunk irántuk, alkalmat találunk arra, hogy megtanítsuk őket, hogyan használják képességeiket a legjobban.

Bátorság és kitartás nélkül semmit sem tudunk megtenni. Öntsetek bátorságot és reményt a szegényekbe és elcsüggedtekbe. Amikor válságos helyzetbe jutnak, kézzelfogható segítséggel bizonyítsátok be nekik - ha szükséges -, hogy érdekel titeket a sorsuk. Akik sok előnyt élveznek, ne felejtsék el, hogy ők maguk is még sok dologban hibáznak, és nekik is fáj, amikor rámutatnak hibáikra, és arra, hogy miként kellene viselkedniük. Gondoljatok arra, hogy kedvességgel többet lehet elérni, mint dorgálással. Amikor megpróbáltok másokat tanítani, éreztessétek meg velük, hogy azt szeretnétek, ha a legmagasabb fokra jutnának, és hogy készek vagytok nekik segíteni. Ha néha mulasztást követnek el, ne siessetek elítélni őket.

Az egyszerűséget, önmegtagadást, takarékosságot, amelyeket oly fontos a szegényeknek megtanulniuk, sokszor nehéz és kellemetlen leckének tartják. A világ példája és szelleme állandóan önteltségre, a hivalkodás szeretetére, mértéktelenségre, tékozlásra és tétlenségre sarkall. Ezek a bűnök ezreket kergetnek nyomorba, és ezreket gátolnak meg a lealázottságból és nyomorból való kiemelkedésben. A keresztényeknek bátorítaniuk kell a szegényeket az ezekkel a hatásokkal szembeni ellenállásra.

Jézus szerény körülmények között jött e világra. Szegény születésű volt. A menny Fensége, a dicsőség Királya, az egész angyalsereg Parancsnoka megalázva magát fogadta el emberi mivoltát, és a szegénységet és a megalázottságot választotta. Nem voltak olyan lehetőségei, amelyeket a szegények nem élvezhetnek. Fárasztó munka, nehézségek és nélkülözés között élte mindennapjait. "A rókáknak barlangjuk van - mondta -, és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania" (Lk 9:58).

Jézus nem hajszolta az emberek csodálatát és dicséretét. Ő nem parancsolt semmilyen hadseregnek. Nem uralkodott földi birodalmon. Nem kereste a gazdagok és a világ által megbecsültek kegyét. Nem igényelt helyet a nemzet vezetői között. Egyszerű emberek között élt. Semmibe vette a társadalom mesterkélt megkülönböztetéseit. Az arisztokrata születést, a gazdagságot, talentumot, tanultságot, rangot figyelmen kívül hagyta.

Ő volt a menny Fejedelme, tanítványait mégsem a tanult jogtudósok, a vezetők, az írástudók és farizeusok közül választotta. Mellőzte őket, mert kérkedtek tudásukkal és rangjukkal. Görcsösen ragaszkodtak hagyományaikhoz és babonáikhoz. Ő, aki minden szívben olvasni tudott, egyszerű halászokat választott, akik hajlandóak voltak tanulni. Együtt evett a vámszedőkkel és bűnösökkel, és az egyszerű emberek közé vegyült, nem azért, hogy lealacsonyodjék hozzájuk és világias legyen, hanem hogy tanítás és példa által megmutassa nekik a helyes elveket, és hogy kiemelje őket földhözkötöttségükből és romlottságukból.

Jézus igyekezett helyre tenni azt a hamis mércét, amellyel a világ az emberek értékét méri. A szegények mellett foglalt helyet, hogy levegye a szegénységről a világ által rásütött bélyeget. Egyszer s mindenkorra megszabadította a megvetéstől és a gyalázattól azzal, hogy megáldotta a szegényeket, Isten országának örököseit. Jézus megmutatja nekünk azt az utat, amelyet Ő is taposott: "Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye föl az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem" (Lk 9:23).

A keresztény munkások ott találkozzanak az emberekkel, ahol vannak, és ne a kérkedésre, hanem jellemük építésére neveljék őket! Tanítsátok meg nekik azt, hogy miként munkálkodott Krisztus, és hogyan tagadta meg önmagát. Segítsetek nekik megtanulni tőle az önmegtagadás és áldozat leckéit. Tanítsátok meg nekik, hogy ne tetszelegjenek maguknak a divathoz való igazodással. Az élet tele van komoly, szent kötelezettségekkel, és sokkal értékesebb annál, mintsem hogy a magunk tetszésére eltékozoljuk.

Az ember aligha érti igazán az élet célját. Az vonzza őt, ami csillog és látványos. Világi kiválóságra vágyik. Erre áldozza fel az élet igazi céljait. Az élet legjobb dolgai - egyszerűség, becsületesség, megbízhatóság, erkölcsi tisztaság, tisztesség - meg nem vehetők és el nem adhatók. Ezeket éppúgy megszerezheti a tudatlan, mint a művelt, az egyszerű munkás, mint a köztiszteletben álló államférfi. Isten mindenki számára gondoskodott olyan örömökről, amelyeket a gazdag és a szegény egyaránt élvezhet - a gondolatok tisztaságában és a cselekedetek önzetlenségében talált öröm, az együttérző szavakból és kedves cselekedetekből fakadó öröm. Azoktól, akik ilyen szolgálatot teljesítenek, Krisztus világossága fénylik, hogy megvilágítsa az árnyaktól elsötétült életeket.

Miközben mulandó dolgokban segítetek a szegényeknek, mindig tartsátok szem előtt lelki szükségleteiket. Saját életetek tegyen bizonyságot a Megváltó megtartó hatalmáról. Jellemetek mutassa meg, milyen magas az a mérce, amelyet mindenki megüthet. Tanítsátok az evangéliumot egyszerű példákkal. Mindaz, amivel dolgotok van, legyen tanítás a jellemépítésre.

A kemény munka egyhangú körforgásában a leggyengébb, a legegyszerűbb emberek Isten munkatársai lehetnek, részesülhetnek jelenlétének vigaszában és fenntartó kegyelmében. Ne merítsék ki magukat lázas aggodalmaskodással és szükségtelen óvatossággal! Dolgozzanak napról napra, és végezzék el lelkiismeretesen azt a feladatot, amelyet a gondviselő Isten nekik kijelölt! És Ő gondot fog viselni róluk. Ezt mondja:

"Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban" (Fil 4:6-7).

Az Úr gondot visel minden teremtményéről. Szereti mindnyájukat, és nem tesz különbséget, kivéve, hogy azok iránt viseltetik a leggyengédebb szánalommal, akiknek az élet legsúlyosabb terheit kell hordaniuk. Isten gyermekeinek nehézségekkel és próbákkal kell megküzdeniük. De fogadják el sorsukat jókedvvel! Gondoljanak arra, hogy amit a világ elmulaszt nekik megadni, azért maga Isten fogja őket a legkedvezőbben kárpótolni.

Amikor nehéz körülmények közé kerülünk, Ő alázatos imánkra válaszként megmutatja hatalmát és bölcsességét. Bízzál benne, mint imát meghallgató és imára válaszoló Istenben. Ő olyan Istenként fogja kinyilatkoztatni magát neked, aki segíteni tud minden válságos helyzetben. Ő, aki az embert teremtette, Ő aki csodálatos testi, szellemi és lelki képességeket adott neki, nem tartja vissza azt, ami szükséges annak az életnek a fenntartásához, amelyet Ő adott. Ő, aki Igéjét - az élet fájának leveleit - adta nekünk, képessé tesz bennünket arra, hogy ellássuk nincstelen gyermekeit élelemmel.

Hogyan kaphat bölcsességet az az ember, aki tartja az ekét és hajtja az ökröket? - Úgy, hogy keresi azt, mint ezüstöt, és kutatja, mint elrejtett kincset. "Így szoktatá őt rendre és tanítá Istene" (Ésa 28:26). "Ez is a seregek Urától származott: Ő ád csodás tanácsot és nagyságos bölcsességet!" (Ésa 28:29).

Ő, aki az Édenben Ádámot és Évát megtanította, hogyan gondozzák a kertet, ma is szeretné tanítani az embert. Van bölcsesség annak a részére, aki hajtja az ekét és veti a magot. A benne bízók és neki engedelmeskedők előtt Isten utat nyit a fejlődésre. Lépjenek bátran előre, bízva abban, hogy kielégíti szükségleteiket az Ő jóságának gazdagsága szerint!

Ő, aki öt kenyérrel és két kis hallal táplálta a sokaságot, meg tudja ma is adni munkánk gyümölcsét. Ő, aki a galileai halászoknak ezt mondta: "Vessétek ki hálóitokat fogásra", és aki - amikor engedelmeskedtek - szakadásig megtöltötte hálóikat, azt akarja, hogy népének ez bizonyság legyen arra, hogy mit fog értünk tenni ma. Az az Isten, aki Izrael gyermekeinek mennyei mannát adott a pusztában, még él és uralkodik. Ő vezetni fogja népét, és ügyességet és értelmet ad abban a munkában, amelynek elvégzésére hivatottak. Bölcsességet ad azoknak, akik igyekeznek lelkiismeretesen és értelmesen elvégezni feladatukat. Ő, akié a világ, bővölködik anyagi eszközökben, és megáldja mindazokat, akik áldásul akarnak lenni másoknak.

Nézzünk hittel az ég felé! Ne csüggedjünk el a látszólagos kudarcok miatt, és ne kedvetlenítsen el minket a késedelem. Dolgozzunk jókedvvel, reménnyel, hálásan, és higgyük, hogy a föld gazdag, begyűjtésre kész kincseket tartogat kebelében a lelkiismeretes munkásoknak, és aranynál és ezüstnél értékesebb dolgokat tárol. A hegyek és dombok változnak; a föld elöregszik, mint a ruha; de Isten áldása, amely a pusztában asztalt terít népének, soha el nem múlik.