A tudományos kutatásokkal és vizsgálódásokkal járó egyik legnagyobb bűn, ha az emberi érvelésnek nagyobb értéket és jelentőséget tulajdonítunk, mint amit érdemel. Sokan megkísérlik a Teremtőt és műveit a saját tökéletlen tudományos ismeretük szerint megítélni. Isten természetét, tulajdonságait és kiváltságait próbálják meghatározni, és az Örökkévalóról alkotott spekulatív elméletekkel tetszelegnek maguknak. Azok, akik ilyen tanulmányt folytatnak, tiltott területre lépnek. Kutatásuk nem hoz értékes eredményeket, és csak lelkük veszélyére cselekszik azt.

Ősszüleink olyan tudásra vágytak, amit Isten visszatartott tőlük, és ez a vágyuk vitte őket bűnbe. E tudás megszerzésére törekedve elvesztettek mindent, amit érdemes volt birtokolni. Ha Ádám és Éva sohasem érintette volna a tiltott fát, Isten megismertette volna őket olyan dolgokkal, amelyek nem hordták magukon a bűn átkát; olyan dolgokkal, amelyek örökké tartó örömet adtak volna nekik. Azzal, hogy hallgattak a kísértőre, csak annyit nyertek, hogy megismerték a bűnt és a bűn következményeit. Engedetlensége miatt az emberiség elidegenedett Istentől, és a föld elszakadt a mennytől.

A tanulságot már mi magunk vonhatjuk le. Sátán olyan helyzetbe sodorta ősszüleinket, amire ma is csábítja az embert. Elárasztja tetszetős mesékkel a világot. Minden eszközzel, ami csak rendelkezésére áll, arra kísérti az embert, hogy találgatásokba bocsátkozzék Istenről. Így akarja megakadályozni az embert az üdvösséget hozó ismeret megszerzésében.

Oktatási intézmények és egyházak ma olyan spiritiszta tanításokat honosítanak meg, amelyek aláássák az Isten és Igéje iránti hitet. Azt az elméletet, hogy Isten az egész természetet betöltő valóság, sok olyan ember is elfogadja, aki vallja, hogy hisz a Szentírásban. De bármilyen gyönyörű ruhába is öltöztessék, ez az elmélet mérhetetlenül veszélyes csalás. Hamis színben tünteti fel Istent, és meggyalázza hatalmas és fenséges voltát. Ez az elmélet nemcsak félrevezeti, de le is alacsonyítja az embert. Sötétség az éltető eleme, érzékiség a hatóköre. Aki elfogadja, az elszakad Istentől, és ez a bukott emberi természetnek pusztulást jelent.

Állapotunk a bűn miatt természetellenes, és annak a hatalomnak pedig, amely helyreállít bennünket, természtfelettinek kell lennie, különben semmit sem ér. Csak egy olyan hatalom van, amely a bűn vasmarkából ki tudja szabadítani az emberek szívét. Ez a hatalom Isten hatalma Jézus Krisztusban. Csak a Megfeszített vére által lehet a bűntől megtisztulni. Egyedül az Ő kegyelme tesz képessé a bukott természet hajlamainak elutasítására és legyőzésére. Az Istenről alkotott spiritiszta elméletek Isten kegyelmét hatástalanítják. Ha Isten az egész természetet átható valóság, akkor Ő minden emberben lakik; és a szentség elnyerése érdekében az embernek csak növelnie kell az önmagában rejlő erőt.

Ebből logikusan az következik, hogy ezek az elméletek elsöprik az egész keresztény üdvrendet. Tagadják az engesztelés szükségességét, és az embert saját maga megváltójává teszik. Ezek az Istennel kapcsolatos elméletek hatástalanítják az Igét, és azok, akik elfogadják őket, abba a nagy veszélybe kerülnek, hogy végül az egész Bibliát mesének tekintik. Lehet, hogy az erényt jobbnak tartják, mint a vétket, de mivel Isten korlátlan uralmát kétségbe vonják, emberi erőben bíznak, ami Isten nélkül semmit sem ér. A pusztán emberi akaratban nincs igazi erő a bűn elvetésére és legyőzésére. A lélek védőbástyái leomlanak, és az embert semmi sem védi a bűnnel szemben. Ha egyszer Isten szavának és Lelkének korlátozásait elutasítják, nem tudni, hogy milyen mélyre süllyedhetnek.

„Az Istennek teljes beszéde igen tiszta,És pajzs az ahhoz folyamodóknak.Ne tégy az ő beszédéhez;Hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy.”

„A maga álnokságai fogják meg az istentelent,És a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg”

(Péld 30:5-6; 5:22).

"A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig miénk és a mi fiainké mindörökké" (5Móz 29:29). Azt kell tanulmányoznunk és megértenünk, amit Isten önmagáról Igéjében kinyilatkoztatott. De azon túl nem szabad keresgélnünk. A legnagyobb koponya addig terhelheti magát, amíg belefárad az Isten természetével kapcsolatos találgatásokba, de igyekezete nem jár eredménnyel. Ezt a problémát nem feladatunk megoldani. Egyetlen emberi értelem sem képes Istent felfogni. Senki se bocsátkozzék Isten természetével kapcsolatos spekulációkba. A hallgatás itt ékesszólás. A mindentudó Isten vitán felül áll.

Még az angyalok sem vehettek részt az Atya és a Fiú közötti tanácskozásban a megváltás tervének lefektetésekor. Emberi lények nem hatolhatnak a Magasságos Isten titkaiba. Mi olyan keveset tudunk Istenről, mint a kicsi gyermekek, de gyermeki módon szerethetjük Istent és engedelmeskedhetünk neki. A természetéről vagy előjogairól való találgatás helyett ügyeljünk azokra a szavakra, amelyeket Ő mondott:

„Az Isten mélységét elérheted-é?Avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?Magasabb az égnél; mit teszel tehát?Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg?Hosszabb annak mértéke a földnél,És szélesebb a tengernél.”„A bölcsesség hol található,És az értelemnek hol van a helye?Halandó a hozzá vivő utat nem ismeri,Az élők földén az nem található.A mélység azt mondja: Nincsen az bennem;A tenger azt mondja: én nálam sincsen.Színaranyért meg nem szerezhető,Ára ezüsttel meg nem fizethető.Nem mérhető össze Ofir aranyával,Nem drága oniksszal, sem zafirral.Nem ér fel vele az arany és gyémánt,Aranyedényekért be nem cserélhető.Korall és kristály említni sem való;A bölcsesség ára drágább a gyöngyöknél.Nem ér fel vele Kúsnak topáza,Színarannyal sem mérhető össze.A bölcsesség honnan jő tehát,És hol van helye az értelemnek?...A pokol és halál azt mondják:Csak hírét hallottuk füleinkkel!Isten tudja annak útját,Ő ismeri annak helyét.Mert ő ellát a föld határira,Ő lát mindent az ég alatt...Mikor az esőnek határt szabott,És a mennydörgő villámoknak utat:Akkor látta és kijelentette azt,Megalapította és meg is vizsgálta azt.Az embernek pedig mondá:Ímé az Úrnak félelme: az a bölcsesség,És az értelem: a gonosztól való eltávozás”

(Jób 11:7-9; 28:12-28).

Sem a föld zugainak kutatásával nem leszünk okosabbak, sem azzal, hogy megpróbálunk Isten lényének titkaiba behatolni. A bölcsesség inkább Isten kinyilatkoztatásainak alázatos elfogadásában és az Ő akarata szerinti életben található.

A legértelmesebb emberek sem értik meg Jahve titkait, ahogy ezeket a természetben kinyilatkoztatta. Az ihletett Ige sok olyan kérdést vet fel, amit a legnagyobb tudós sem tud megválaszolni. Ezek a kérdések nem azért hangzottak el, hogy megválaszoljuk őket, hanem hogy felhívják figyelmünket Isten mélységes titkaira, és megtanítsanak bennünket arra, hogy bölcsességünknek határa van; hogy mindennapi életünk körül sok, halandó lények felfogóképességét meghaladó dolog van.

Kétkedő emberek azért nem hisznek Istenben, mert nem tudják felfogni azt a végtelen hatalmat, amely által kinyilatkoztatja magát. Istent azonban épp úgy kell elfogadni abból, amit nem nyilatkoztatott ki önmagáról, mint abból, ami a korlátolt megértésünk számára is megnyílt. Mind az isteni kinyilatkoztatásban, mind a természetben Isten adott olyan titkokat, amelyek hitünket igénylik. Ennek így kell lennie. Örökké kutathatunk, örökké érdeklődhetünk, mindig tanulhatunk, a végtelenség mégis megmarad.

Ki mérte meg markával a vizeket,És ki mértéklé az egeket arasszal,A föld porát ki foglalá mércébe,És a hegyeket ki tette körtefontra,És a halmokat a mérlegserpenyőbe?Kicsoda igazgatta az Úr Lelkét,És ki oktatta Őt, mint tanácsosa?...Ím a népek, mint egy csöpp a vederben,És mint egy porszem a mérlegserpenyőben,Olyanoknak tekintetnek:Ímé a szigeteket mint kis port emeli föl!És a Libánon nem elég a tűzre,És vada sem elég az áldozatra.Minden népek semmik Őelőtte,A semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja.

És kihez hasonlítjátok az Istent,És minő képet készítetek Őróla?...Hát nem tudjátokÉs nem hallottátok-é,Hát nem hirdettetett néktek eleitől fogva,Hát nem értettétek-é meg a föld fundamentomait?Ki ül a föld kereksége fölött,Amelynek lakói mint sáskák előtte,Ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot,És kifeszíti, mint a sátort, lakásra...Kihez hasonlíttok hát engem?...Szól a Szent.Emeljétek föl a magasba szemeiteket,És lássátok meg, ki teremté azokat?Ő, aki kihozza seregöket szám szerint,Mindnyáját nevén szólítja;Nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen.

Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izrael:Elrejtetett az én utam az Úrtól,És ügyemmel nem gondol Istenem?!Hát nem tudod-é?És nem hallottad-é?Hogy örökkévaló Isten az Úr,Aki teremté a föld határait?Nem fárad és nem lankad el;Végére mehetetlen bölcsessége!"

(Ésa 40:12-28)

Azokból az ábrázolásokból, amelyeket a Szentlélek adott a prófétáknak, tanuljuk meg, mily nagy is a mi Istenünk! Ésaiás próféta ezt írja:

"Uzzijá király halála évében láttam az Urat, magasra emelt trónon ülve. Palástja betöltötte a templomot. Szeráfok álltak mellette, hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel arcát takarta el, kettővel lábát fedte be, kettővel pedig repült. Így kiáltott egyik a másiknak: Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet! A hangos kiáltástól megremegtek a küszöbök eresztékei, és a templom megtelt füsttel.

Ekkor megszólaltam: Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim.

És hozzám repült az egyik szeráf, kezében parázs volt, amelyet fogóval vett le az oltárról. Számhoz érintette, és ezt mondta: Íme, ez megérintette ajkadat, bűnöd el van véve" (Ésa 6:1-7 - új prot. ford.).

"Nincs hozzád hasonló, Uram!Nagy vagy és nagy a te nevedA te hatalmadért!Ki ne félne tőled, nemzetek királya?""Te ismered ülésemet és felkelésemet,Messziről érted gondolatomat.Járásomra és fekvésemre ügyelsz,Minden utamat jól tudod.Mikor még nyelvemen sincs a szó,Immár egészen érted azt, Uram!Elől és hátul körülzártál engem,És fölöttem tartod kezedet.Csodálatos előttem e tudás,Magasságos, nem érthetem azt"

(Jer 10:6-7; Zsolt 139:1-6).

"Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcsességének nincsen határa" (Zsolt 147:5).

"Az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli" (Péld 5:21).

"Ő jelenti meg a mély és elrejtett dolgokat, tudja, mi van a setétségben; és világosság lakozik vele" (Dán 2:22).

"Tudja az Isten öröktől fogva minden ő cselekedeteit." "Kicsoda ismerte meg az Úr értelmét? vagy kicsoda volt néki tanácsosa? Avagy kicsoda adott előbb néki, hogy annak visszafizesse azt? Mert őtőle, őáltala és őreá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké" (ApCsel 15:18 Róm 11:34-36).

"Az örökkévaló királynak pedig", aki "halhatatlan, láthatatlan" "kié egyedül a halhatatlanság, aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik; akit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: akinek tisztesség és örökkévaló hatalom" (1Tim 1:17; 6:16).

„Az ő fensége nem rettent-é meg titeket?A tőle való félelem nem száll-é rátok?”„Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek?És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!”„Van-é száma az ő sereginek,És kire nem kél fel az ő világossága?”„Nagy dolgokat cselekszik,Úgy hogy nem érthetjük.Mert azt mondja a hónak:Essél le a földre!És a zápor-esőnekÉs a zuhogó zápornak: Szakadjatok!Minden ember kezét lepecsétli,Hogy megismerje minden halandó,Hogy az ő műve...S áttöri a borulatot az ő villáma.És az köröskörül forog az ő vezetése alatt,Hogy mindazt megtegyék, amit parancsol nékik,A föld kerekségének színén.Vagy ostorul, ha földjének úgy kell,Vagy áldásul juttatja azt.Vedd ezt füledbe...Állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.Megtudod-é, mikor rendeli azt rájuk az Isten,Hogy villanjon az ő felhőjének villáma?Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők,Vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?...Vele együtt terjesztetted-é ki az eget,Amely szilárd, mint az acéltükör?Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki?A sötétség miatt semmit sem kezdhetünk...Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog;De szél fut át rajta és kiderül.Észak felől aranyszínű világosság támad,Isten körül félelmetes dicsőség.Mindenható! Nem foghatjuk meg őt;Nagy az ő hatalma és ítélő ereje...Azért rettegjék őt az emberek.”

„Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz,Aki a magasságban lakozik?Aki magát megalázva, tekint szét mennyen ésföldön;”

„Szélvészben és viharban van az Úrnak útja,És lábainak pora a felhő.”

„Nagy az Úr és igen dicséretes,És az ő nagysága megfoghatatlan.Nemzedék nemzedéknek dicséri műveidet,S jelentgeti a te hatalmasságodat.A te méltóságod dicső fényéről,És csodálatos dolgaidról elmélkedem.Rettenetes voltod hatalmát beszélik,És én a te nagyságos dolgaidat hirdetem.A te nagy jóságod emlékeiről áradoznak,És a te igazságodnak örvendeznek...”

„Dicsér téged, Uram, minden teremtményed,És áldanak téged a te kegyeltjeid.Országodnak dicsőségéről szólnak,És a te hatalmadat beszélik.Hogy tudtul adják az ember fiainak az ő hatalmát,És az ő országának fényes dicsőségét.A te országod örökre fennálló ország,És a te uralkodásod nemzedékről nemzedékre...Az Úr dicséretét beszélje ajkam,És az ő szent nevét áldja minden testörökkön örökké”

(Jób 13:11; 22:12; 25:3; 37:4-23; Zsolt 113:5-6; Náh 1:3; Zsolt 145:3-21).

Ahogy egyre többet megtudunk Istenről, és arról, amik az Ő szemében vagyunk, félünk és remegünk Őelőtte. Tanuljon a ma embere azoknak a sorsából, akik az ősi időkben merészelték közzé tenni azt, amit Isten szentnek nyilvánított. Amikor az izraeliták ki merték nyitni a frigyládát Filiszteából való visszatérésekor, tiszteletlen vakmerőségükért Isten látványosan megbüntette őket.

Gondolkozzunk el az Uzzát sújtó büntetésen! Amikor Dávid uralkodása alatt a frigyládát Jeruzsálembe vitték, Uzza kinyújtotta kezét, hogy a frigyládát a helyén tartsa. Mivel érinteni merte Isten jelenlétének szimbólumát, azonnali halállal lakolt.

Amikor az égő bokornál Mózes nem ismerte fel, hogy Isten van jelen, és odament, hogy megnézze a csodálatos látványt, ezt a parancsot kapta:

"Ne jöjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, amelyen állasz, szent föld... Mózes pedig elrejté az ő orcáját, mert félt vala az Istenre tekinteni" (2Móz 3:5-6).

"Jákób pedig kiindula Beérsebából, és Hárán felé tartott. És juta egy helyre, holott meghála, mivelhogy a nap lement vala: és vőn annak a helynek kövei közül, és feje alá tevé; és lefeküvék azon a helyen.

És álmot láta: Ímé egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon. És ímé az Úr áll vala azon és szóla:

Én vagyok az Úr, Ábrahámnak, a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt a földet, amelyen fekszel, néked adom és a te magodnak... És ímé én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahova menéndesz, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem, amit néked mondtam.

Jákób pedig felébredvén álmából, monda: Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam. Megrémüle annakokáért és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja" (1Móz 28:10-17).

Abban a pusztai sátorban és abban a templomban, amelyek Isten lakóhelyének szimbólumai voltak, egy helyiség Isten jelenlétének szentségét őrizte. A bejáratnál lévő, kérub-mintákkal átszőtt függönyt egyvalakinek a kivételével senkinek sem volt szabad felemelnie. A függöny felemelése és a szentek szentje szent titkába való hívatlan behatolás halált jelentett, mert a frigyládát betakaró fedél felett fénylett a Legszentebb Lény dicsősége, és meghalt az, aki arra a dicsőségre rátekintett. Az év egyetlen napján, a szentek szentjében végzendő szolgálatra kijelölt napon, a főpap remegve lépett Isten elé, miközben tömjénfüst takarta el szeme elől a dicsőséget. A templom egész területén minden hang elnémult. Egy pap sem szolgált az oltároknál. A hívek serege néma áhítatban meghajolva könyörgött Isten irgalmáért.

"Mindezek pedig példaképpen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett" (1Kor 10:11).

„Az Úr az ő szent templomában,Hallgasson előtte az egész föld!”

„Az Úr uralkodik, reszkessenek a népek;Kérubokon ül, remegjen a föld!Nagy az Úr a Sionon,És magasságos ő minden nép felett.Tiszteljék a te nagy és rettenetes nevedet,- Szent az!”

„Az Úr trónja az egekben;Az ő szemei látják, szemöldökei megpróbáljákaz emberek fiait.”„Alátekintett az ő szentségénekmagaslatáról.”„Székhelyéről lenéz a föld mindenlakosára.Ő alkotta mindnyájok szívét,És jól tudja minden tettöket.”„Féljen az Úrtól mind az egész föld,Rettegjen tőle minden földi lakó”

(Hab 2:20; Zsolt 99:1-3; 11:4; 102:20; 33:14-15; 8).

Az ember kutatással nem találja meg Istent. Senki se próbálja vakmerően felemelni azt a függönyt, amely eltakarja Isten dicsőségét. "Kikutathatatlanok az ő ítéletei, és kinyomozhatatlanok az ő utai!" (Róm 11:33). Irgalmának egyik bizonyítéka, hogy hatalmának rejteke van; mert annak a függönynek a felemelése, amely Isten jelenlétét rejti, egyenlő a halállal. Egy halandó ember sem hatolhat be abba a titokba, amelyben Isten lakik és cselekszik. Csak azt foghatjuk fel róla, amit Ő jónak lát kinyilatkoztatni. Az észnek tudomásul kell vennie, hogy van egy nála nagyobb tekintély. A szívnek és értelemnek meg kell hajolnia a nagy VAGYOK előtt.