Abban a tanításban, amelyet Isten Izraelnek adott, az egészség megőrzése nagy hangsúlyt kapott. A piszkos és egészségtelen szokásokkal együtt járó rabszolgaságból jött nép a Kánaánba való belépése előtt a legszigorúbb nevelésnek volt alávetve. Megtanultak egészségügyi elveket és foganatosítottak egészségügyi törvényeket.

Nemcsak vallási szolgálatukban, de a mindennapi élet ügyeiben is különbséget tettek a tiszta és a tisztátalan között. Mindazoknak, akik ragályos betegségekkel kerültek kapcsolatba, el kellett a tábortól szigetelődniük, és ezek az emberek nem térhettek vissza addig, amíg testüket és öltözetüket alaposan meg nem tisztították. Egy ilyen fertőző betegségben szenvedő esetében a következő utasítás hangzott el:

"Minden ágy, amelyen fekszik... tisztátalan, és minden holmi is, amelyre ráül, tisztátalan lesz. Valaki azért illeti az ő ágyát, mossa meg a ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig. Az is, aki a holmira ül, amelyen (ő) ült vala... mossa meg ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig. Az is, aki illeti... testét, mossa meg a ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig... És akárki is, aki illet valamit, ami annak alatta vala, tisztátalan legyen estvéig, és aki hordozza azokat, mossa meg ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig. És mindaz, akit illet... úgy hogy kezeit le nem öblíti vízzel, mossa meg ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig. A cserépedény pedig, amelyet... illet, törettessék el, minden faedény pedig öblíttessék ki vízzel" (3Móz 15:4-12).

A leprával kapcsolatos törvény is szemlélteti azt, hogy milyen alapossággal kellett ezeknek a szabályoknak érvényt szerezni:

"Mindaddig tisztátalan legyen, amíg rajta van a fakadék (lepra)...; csak ő maga lakjék, a táboron kívül legyen az ő lakása. Hogyha pedig valami ruhán van a poklos fakadék, gyapjú ruhán vagy len ruhán, vagy lenből és gyapjúból készült fonadékon vagy szöveten; vagy bőrön, vagy valamely bőrből való készítményen... nézze meg a pap a fakadékot... Ha terjed a fakadék a ruhán vagy szöveten, vagy fonadékon vagy bőrön, és akármely készítményen, amivé a bőr feldolgoztatik: emésztő poklosság az a fakadék, tisztátalan az. Azért égesse meg azt a ruhát, vagy a gyapjúból vagy a lenből készült szövetet vagy fonadékot, vagy akármely bőrből való eszközt, amelyen a fakadék leend; mert emésztő poklosság az, tűzön égessék meg azt" (3Móz 13:46-52).

Ugyanígy ha egy ház lakhatás céljára nem volt biztonságos, azt lerombolták. A pap rontsa le "a házat köveivel együtt, és a fáit is, a háznak minden tapasztékát is; és vigyék a városon kívül tisztátalan helyre. Aki pedig bemegy a házba akármikor, amíg az zárva van, tisztátalan legyen az estvéig. És aki meghál abban a házban, mossa meg a ruháit, és aki eszik abban a házban, az is mossa meg a ruháit" (3Móz 14:45-47).

A személyes tisztaság szükségességét nagyon hatásos módon tanították. Mielőtt a Sínai-hegynél összegyűltek az Isten által kihirdetett törvény meghallgatására, a népnek meg kellett mosakodnia, és ruháit is ki kellett mosnia. Ezt a parancsot halálbüntetés terhe alatt kellett betartani. Nem volt szabad Isten jelenlétében semmilyen tisztátalanságot megtűrni.

A pusztai vándorlás alatt az izraeliták majdnem állandóan a szabad levegőn tartózkodtak, ahol a tisztátalanságnak kevésbé volt káros hatása rájuk, mint a zárt házak lakóira. De a legszigorúbban kellett odafigyelni a tisztaságra sátoron belül és kívül egyaránt. Nem volt szabad sem a táboron belül, sem a tábor körül szemetet hagyni. Az Úr ezt mondta:

"Az Úr, a te Istened a te táborodban jár, hogy megszabadítson téged, és elődbe vesse a te ellenségeidet: legyen azért a te táborod szent" (5Móz 23:14).

Az étrend minden dolgában különbséget tettek tiszta és tisztátalan között:

"Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki kiválasztottalak titeket a népek közül. Tegyetek különbséget azért a tiszta és tisztátalan barmok között, a tiszta és tisztátalan szárnyas állatok között, és ne fertőztessétek meg magatokat barommal vagy szárnyas állattal, sem semmiféle földön csúszó állattal, amelyeket megkülönböztettem előttetek, mint tisztátalanokat" (3Móz 20:24-25).

Sok olyan élelmiszer, amit a környező pogányok szabadon ettek, az izraelitáktól el volt tiltva. Ez nem önkényes különbségtevés volt. Az eltiltott dolgok egészségtelenek voltak. Tisztátalannak nyilvánításukból az volt a tanulság, hogy az ártalmas ételek fogyasztása szennyez; hogy ami megrontja a testet, az megronthatja a lelket is. Alkalmatlanná teszi fogyasztóját az Istennel való közösségre, alkalmatlanná a magasztos és szent szolgálatra.

A helyes szokások kialakítását célzó fegyelmezés, amely már a pusztában elkezdődött, kedvezőbb körülmények között folytatódott az Ígéret Földjén. A nép nem zsúfolódott össze városokban, hanem minden családnak megvolt a saját földbirtoka, ami biztosította a természetes, romlatlan élet minden gyógyító hatású áldását.

A kananeusok kegyetlen, feslett szokásaival kapcsolatban, akiknek a földjét Izrael kisajátította, az Úr ezt mondta:

"Ne járjatok annak a népnek rendtartásai szerint, amelyet kiűzök én előletek. Mivelhogy mindezeket cselekedték, azért megútáltam őket" (3Móz 20:23). "Utálatosságot pedig ne vígy be a te házadba, hogy átokká ne légy" (5Móz 7:26).

Mindennapi életük valamennyi dolgában az izraelitáknak meg kellett tanulniuk a Szentlélek által kijelentett leckét:

"Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek? Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti" (1Kor 3:16-17).

"A vidám (jókedvű) elme jó orvosságul szolgál" (Péld 17:22). Hála, öröm, jóindulat, az Isten szeretete és gondviselése iránti bizalom - ezek az egészség legnagyobb biztosítékai. Ez volt az izraeliták számára az élet igazi vezérelve.

Az út, amit évente háromszor tettek meg Jeruzsálembe az évi ünnepek alkalmából, az egyheti sátorélet a sátoros ünnepen, lehetőséget adott a szabadban való felfrissülésre és a társas életre. Ezek az ünnepek az örvendezés alkalmai voltak, amelyeket kedvesebbé és kellemesebbé tett az idegenek, a léviták és a szegények vendégszerető fogadtatása.

"Örömet találj mindabban a jóban, amelyet ád néked az Úr, a te Istened, és a te házadnépének; te és a lévita és a jövevény, aki teközötted van" (5Móz 26:11).

Ezért évekkel később, amikor Isten törvényét felolvasták a Babilonból visszatért foglyoknak, és a nép sírt bűnei miatt, ezek a kedves szavak hangzottak el:

"Ne sírjatok... menjetek, egyetek kövért és igyatok édest és küldjetek belőle részt annak, akinek semmi nem készíttetett, mert szent e nap a mi Urunknak, és ne bánkódjatok, mert az Úrnak öröme a ti erősségtek" (Neh 8:9-10).

És szétkürtölték és kihirdették "minden városaikban és Jeruzsálemben ezt: Menjetek ki a hegyre, és hozzatok lombokat a nemes és vad olajfáról, mirtus- és pálmalombokat, szóval akármely sűrű levelű fáról lombokat, hogy csináljatok leveles színeket, amint meg van írva. Kiméne azért a nép, és hozának lombokat, és csinálának maguknak leveles színeket, kiki a maga háza tetején és pitvaraikban, továbbá az Isten háza pitvariban, a vizek kapujának piacán és Efraim kapujának piacán. Csinála pedig az egész gyülekezet, mely hazatért a fogságból, leveles színeket, és lakának a leveles színekben... és lőn felette igen nagy örömük" (Neh 8:15-17).

Isten minden olyan elvet megtanított Izraelnek, ami fontos a testi és erkölcsi egészség megőrzéséhez, és ezekkel az elvekkel kapcsolatban - akárcsak az erkölcsi törvény kapcsán - megparancsolta nekik:

"És ez igék, amelyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben, és gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz. És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra" (5Móz 6:6-9).

"Ha a te fiad megkérdez téged ezután, mondván: Mire valók e bizonyságtételek, rendelések és végzések, amelyeket az Úr, a mi Istenünk parancsolt néktek: akkor azt mondjad a te fiadnak: ...megparancsolta nékünk az Úr, hogy cselekedjünk mind e rendelések szerint, hogy féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen teljes életünkben, hogy megtartson minket az életben, mint e mai napon" (5Móz 6:20-21, 24).

Ha az izraeliták engedelmeskedtek volna ennek a rendelkezésnek, és okultak volna belőle, ők lettek volna a világ előtt az egészség és jólét példaképei. Ha mint nép az Úr terve szerint éltek volna, védve lettek volna a más nemzeteket sújtó betegségektől. Minden más népnél erősebbek lettek volna fizikailag és élénkebbek szellemileg. Ők lettek volna a föld leghatalmasabb népe. Isten ezt mondta:

"Áldottabb lészesz minden népnél" (5Móz 7:14).

"Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, amiképpen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod, hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, amelyeket teremtett, dicséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, amint megmondta vala" (5Móz 26:18-19).

"És reád szállanak mind ez áldások, és megteljesednek rajtad, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára. Áldott leszesz a városban, és áldott leszel a mezőben. Áldott lesz a te méhednek gyümölcse és a te földednek gyümölcse, és a te barmodnak gyümölcse, a te teheneidnek fajzása és a te juhaidnak ellése. Áldott lesz a te kosarad és a te sütő tekenőd. Áldott leszesz bejöttödben, és áldott leszesz kimentedben" (5Móz 28:2-6).

"Áldást parancsol melléd az Úr a te csűreidben és mindenben, amire ráteszed kezedet; és megáld téged azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád néked. Az Úr felkészít téged magának szent néppé, amiképpen megesküdt néked, ha megtartod az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, és az ő utain jársz. És megérti majd a földnek minden népe, hogy az Úrnak nevéről neveztetel, és félnek tőled. És bővölködővé tesz téged az Úr minden jóban: a te méhednek gyümölcsében..., azon a földön, amely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, hogy néked adja azt. Megnyitja néked az Úr az ő drága kincsesházát, az eget, hogy esőt adjon a te földednek alkalmas időben, és megáldja kezednek minden munkáját... És fejjé tesz téged az Úr és nem farkká, és mindinkább feljebbvaló leszesz és nem alábbvaló, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek parancsolataira, amelyeket én parancsolok ma néked, hogy tartsd meg és teljesítsd azokat" (5Móz 28:8-13).

Áront, a főpapot és fiait az Úr így utasította:

"Így áldjátok meg Izrael fiait, mondván nékik:

„Áldjon meg tégedet az Úr, és őrizzen meg tégedet.Világosítsa meg az Úr az ő orcáját terajtad,És könyörüljön terajtad.Fordítsa az Úr az ő orcáját tereád,És adjon békességet néked.Így tegyék az én nevemet Izrael fiaira,Hogy én megáldjam őket.”

„Élteden át tartson erőd.Nincs olyan, mint a Jesurum Istene!Az egeken száguld segítségedre,És fenségében a felhőkön.Hajlék az örökkévaló Isten,Alant vannak örökkévaló karjai...Bátorságban lakozik Izrael,Egymaga lesz Jákób forrása.”

„A gabona és a bor földén,És az ő egei harmatot csepegnek.Boldog vagy Izrael!Kicsoda olyan mint te?Nép, akit az Úr véd,A te segítségednek pajzsa,És aki a te dicsőségednek fegyvere!”

(4Móz 6:23, 24-27; 5Móz 33:25-29)..

Az izraeliták nem töltötték be Isten szándékát, és ezért nem nyerték el azokat az áldásokat, amelyeket megkaphattak volna. De Józsefben és Dánielben, Mózesben és Elizeusban és sok más emberben a helyes életmód eredményeinek nemes példáit láthatjuk. Hasonló lelkiismeretesség ma is hasonló eredményeket fog hozni. Az Ige így szól hozzánk:

"Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket" (1Pt 2:9).

„Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik,És akinek bizodalma az Úr.”„Az igaz virágzik, mint a pálmafa,Növekedik, mint a cédrus a Libanonon.Plánták ők az Úrnak házában;A mi Istenünknek tornácaiban virágzanak.Még a vén korban is gyümölcsöznek.”„Ott virulnak Istenünk udvarain.”

„Az én parancsolatimat megőrizze a te elméd;Mert napoknak hosszú voltát, és sok esztendős életet,És békességet hoznak néked bőven..."Akkor bátorsággal járod a te utadat,És a te lábadat meg nem ütöd.Mikor lefekszel, nem rettegsz;Hanem lefekszel és gyönyörűséges lesz a te álmod.Ne félj a hirtelen való félelemtől,És a gonoszok pusztításától, ha eljő;Mert az Úr lesz a te bizodalmadÉs megőrzi a te lábadat a fogságtól”

(Jer 17:7; Zsolt 92: 13-15; Zsolt 92:14 - új prot. ford. Péld 3:1-2, 23-26).