"Jaj annak, aki hamisan építi házát, felházait pedig álnokul;... aki ezt mondja: Nagy házat építek magamnak, és tágas felházakat, és ablakait kiszélesíti, és cédrusfával béleli meg, és megfesti cinóberrel. Király vagy-é azért, hogy cédrus után kívánkozol?... A te szemeid és szíved csak a te nyereségedre vágynak, és az ártatlan vérére, és ragadozásra és erőszak elkövetésére" (Jer 22:13-17).

Ez a bibliavers a szeszes italt készítők és árusítók tevékenységét ábrázolja. Amit csinálnak, az egyenlő a lopással, mert portékájuk nem éri meg azt a pénzt, amit érte kapnak. Minden forint, amivel gyarapítják nyereségüket, átkot jelent annak, aki azt a pénzt kiadja.

Isten bőkezűen árasztja áldásait az emberekre. Ha ajándékaival bölcsen bánnánk, a világ nagyon keveset tudna szegénységről és nyomorról. Az emberi gonoszság teszi Isten áldásait átokká. Nyerészkedési vágy és féktelen ínyencség miatt lesz a gabonából és gyümölcsből - amiket Isten táplálékul adott nekünk - nyomorúságot és pusztulást hozó méreg.

Évről évre millió és millió liternyi szeszes ital fogy el. Rengeteg pénzt költenek boldogtalanság, szegénység, betegség, züllöttség, kéj, bűncselekmények és halál vásárlására. Az italárus nyerészkedésből olyan árut szolgáltat áldozatainak, amely aláássa mind szellemi, mind fizikai egészségüket; az iszákos ember családját pedig szegénnyé és boldogtalanná teszi.

A szeszárus zsaroló tevékenysége akkor sem szűnik meg, amikor áldozata már meghalt. Megrabolja az özvegyet, és koldusbotra juttatja a gyermekeket. Nem habozik, ha el kell vennie a nyomorgó családtól a létfontosságú dolgokat is azért, hogy rendezhesse a férj és apa italszámláját. A szenvedő gyermekek sírása, a kétségbeesett anya könnyei csak felbőszítik. Mit számít neki, ha ezek a szenvedők éhen halnak? Mit számít neki, ha őket is nyomorba és romlásba hajszolja? Ő meggazdagszik azoknak a kolduskenyerén, akiket romlásba dönt.

A nyilvánosházak, bűnbarlangok, bűnügyi törvényszékek, börtönök, menhelyek, elmegyógyintézetek, kórházak - nagyrészt az italkereskedő tevékenysége miatt telnek meg. Mint a Jelenések könyvének titkos Babilonja, a kocsmáros is "rabokkal" és "emberek lelkeivel" kereskedik. Az italárus mögött ott áll a nagy lélekrontó, és minden tudását - amit a földön vagy pokolban ki tudnak gondolni - latba veti, hogy az embereket hatalmába kerítse. Városban és vidéken, vonatokon, hajókon, hivatali helyiségekben, szórakozóhelyeken, a gyógyszertárban, sőt még a templom szent úrvacsorai asztalán is elhelyezte csapdáit. Minden lehetőséget kiaknáz a szeszes italok utáni vágy felkeltésére és táplálására. Szinte minden sarkon nyilvános ház áll pompás fényeivel és csalogató vidámságával, tárt karokkal fogadva a dolgozó embert, a vagyonos naplopót és a gyanútlan ifjúságot.

Privát vendéglőkben és elegáns szórakozóhelyeken a hölgyeknek tetszetős nevű közkedvelt italokat szolgálnak fel, amelyek valójában részegítő italok. A beteg és elcsigázott emberek számára agyonreklámozott, jórészt alkoholt tartalmazó "gyomorkeserűk" is kaphatók.

Édességekbe kevert alkohollal próbálják kisgyermekekkel megkívántatni a szeszt, és ezeket a cikkeket boltokban árulják. Az ilyen cukorkák ajándékozásával a szeszkereskedő gyermekeket csábít szórakozóhelyeire.

Napról napra, hónapról hónapra, évről évre folyik ez a munka. Apák, férjek és fivérek: a nemzet pillérei, reménységei és büszkeségei rendszeresen felkeresik az italboltot, és nyomorult roncsokként térnek onnan vissza.

De ennél is borzasztóbb az, ha az iszákosság átka a család "szívét" sújtja. Egyre több nő lesz a szeszes ital rabja. Sok családban a kicsi gyermekeket, sőt az ártatlan és tehetetlen csecsemőket is naponta veszély fenyegeti, mert ittasságtól lealjasodott anyjuk elhanyagolja és bántalmazza őket. Sok gyermek e rettenetes bűn árnyékában nő fel. Vajon mi mást várhatnak a jövőtől, mint azt, hogy még szüleiknél is mélyebbre süllyednek.

Az úgynevezett keresztény országok ezt az átkot átszármaztatták a bálványimádók közé is. A szegény, tudatlan barbárokat is rászoktatták az ivásra. De még a pogányok között is vannak értelmes emberek, akik felismerték az alkohol halálos mérgét, és tiltakoznak ellene. Hasztalan igyekeznek azonban megvédeni országukat az alkohol okozta rontástól. A civilizált népek rákényszerítik a pogány nemzetekre a dohányt, a szeszes italt és az ópiumot. A primitív embert italtól felkorbácsolt, féktelen indulatai a lealjasodás azelőtt ismeretlen mélységeibe taszítják; úgyhogy szinte reménytelen vállalkozás ezekbe az országokba misszionáriusokat küldeni.

Azokkal a népekkel való kapcsolatukon keresztül, akiknek hivatásuk lett volna Istent velük megismertetni, a pogányok egész törzsek és népfajok pusztulását okozó bűnökbe sodródtak. Emiatt a föld elmaradott területeinek lakói gyűlölik a civilizált népeket.

A szeszipar a világ egyik nagyhatalma. Érdekeit közösen képviseli ez a három erősség: a pénz, a megszokás és a kívánság. Hatalma még az egyházban is érezhető. "Rendes és köztiszteletben álló" emberek, akiknek a nevét az egyház nyilvántartja, pénzüket közvetlenül vagy közvetve az alkoholkereskedelem útján keresik meg. Sokan közülük bőkezűen adakoznak közismert, jótékony célokra. Adományaikkal támogatják az egyházat vállalkozásaiban, valamint a lelkészkar fenntartásában; és megkövetelik maguknak a pénz hatalmát "megillető" tiszteletet. Azok az egyházak, amelyek ilyen embereket vesznek fel tagjaik sorába, tulajdonképpen támogatják az alkoholkereskedelmet. A lelkésznek sokszor nincs bátorsága kiállni az igazságért. Nem tárja fel nyájának, hogy mit mondott Isten az italárus tevékenységéről. Ha nyíltan beszél, megbántja egyházát, feláldozza népszerűségét és elveszti jövedelmét.

De Isten ítélőszéke az egyház ítélőszéke felett áll. Ő, aki az első gyilkoshoz így szólt: "A te atyádfiának vére kiált énhozzám a földről" (1Móz 4:10), nem fogadja el azt az ajándékot, amelyet az italárus helyez oltárára. Haragra gerjedt azok ellen, akik megkísérlik bűnüket bőkezűséggel palástolni. Pénzüket beszennyezte a vér. Átok van rajta (Ésa 1:11-15).

"Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr...Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek,Ki kívánja azt tőletek, hogy pitvarimat tapossátok?Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot...Ha kiterjesztitek kezeiteket,Elrejtem szemeimet előletek;Sőt ha megsokasítjátok is az imádságot,Én meg nem hallgatom:Vérrel rakvák kezeitek"

(Ésa 1:11-15).

Az iszákos is képes volna pozitív cselekedetekre. Ő is kapott talentumokat, amelyekkel megdicsőíthetné Istent, és használhatna a világnak. De embertársai tőrt vetnek lelkének, és hasznot húznak lezülléséből. Ők fényűzően élnek, míg a szegény áldozatok, akiket ők fosztottak ki, nyomorognak és boldogtalanok. De Isten számadásra hívja azt, aki az iszákos pusztulását siettette. Aki uralkodik a mennyekben, nem téveszti szem elől az iszákosság első okát, sem végső következményét. Ő, aki még a kis verébről is gondot visel, és felruházza a mező füvét, nem fordul el azoktól, akiket a maga képmására alkotott, és saját vérén váltott meg; nem hagyja figyelmen kívül kiáltásukat. Isten feljegyzi mindazt a gonoszságot, amely a bűnt és a szenvedést tovább örökíti.

A világ és az egyház talán tiszteli azt az embert, aki mások lezüllesztése árán szerzett vagyont. Talán rá is mosolyognak arra, aki embereket lépésről lépésre egyre lejjebb visz a szégyen és a züllés útján. Ám Isten mindezt megjegyzi, és igazságosan ítélkezik. A világ talán jó kereskedőnek tartja az italárust; de az Úr ezt mondja: "Jaj annak!". Őt vádolja mindaz a csüggedtség, nyomorúság és szenvedés, amelyet az alkoholkereskedelem zúdít a világra. Felelnie kell majd éhező, ruhátlan, hajléktalan anyák és gyermekek szenvedéséért, akik minden reményt és örömet eltemettek. Felelnie kell majd azokért a lelkekért, akik őmiatta lépték át készületlenül az örökkévalóság küszöbét. Az italárus munkájának támogatói pedig osztoznak bűnösségében. Isten ezt mondja nekik: "Vérrel rakvák kezeitek" (Ésa 1:15).

Sokan helyeslik, hogy az italt csak engedéllyel lehet árusítani, mondván, hogy így határt lehet szabni az ital okozta bajoknak. E kötöttséggel azonban az italmérés a törvény védelme alá kerül. Az állam jóváhagyja létezését, és így támogatja azt a bűnt, amelynek - állítása szerint - határt szab. A törvény védelme alatt az egész országban sörfőzdéket, szeszfőzdéket és borászati üzemeket létesítenek. Az italárus pedig szomszédságunkban űzi mesterségét.

Sokszor kimondták, hogy nem szabad részegítő italt ittas embernek vagy megrögzött iszákosként ismert embernek kiszolgálni; de az a munka egyre folyik, amely az ifjúságot iszákossá teszi. Az italkereskedés egész léte az ifjúság ital utáni vágyának felkeltésén múlik. Egyik lépést követi a többi, mígnem az ifjúság alkoholistává lesz, és szomjúsága minden áron kielégítést követel. Kisebb volna a kár, ha inkább a megrögzött alkoholistának szolgálnának ki italt, akinek a pusztulását többnyire már amúgy sem lehet megakadályozni, mintsem hagyni, hogy fiataljaink színe-javát ez a rettenetes szokás romlásba döntse!

Az engedélyezett italárusítás állandó kísértésnek teszi ki azokat, akik próbálnak megjavulni. Intézmények születtek, ahol az iszákosság áldozatai segítséget kapnak alkoholszomjuk leküzdéséhez. Ez nemes munka. Mindaddig azonban, amíg az italmérést szentesíti a törvény, az iszákosnak nem sok haszna van az alkoholisták gyógyintézeteiből. Nem maradhat mindig ott. Újra el kell foglalnia helyét a társadalomban. Az ital utáni vágya mérséklődik ugyan, de nem szűnik meg teljesen, és a kísértésnek, ami mindenfelől fenyegeti, nagyon sok esetben könnyű prédaként esik áldozatul.

Az ország törvényei felelőssé teszik a veszedelmes állat által okozott bajért az állat tulajdonosát, aki ismeri a jószágának természetét, és mégis szabadon engedi. Az Úr Izraelnek adott törvényeiben kimondja, hogy ha egy harapósnak tudott állat megöl valakit, tulajdonosa életével fizet vigyázatlanságáért, illetve rosszindulatáért. Ugyanennek az elvnek alapján az italkereskedelmet engedélyező hatóságot is felelőssé kellene tenni ennek az ügyletnek a következményeiért. És ha halálra méltó bűncselekmény szabadon engedni egy veszedelmes állatot, mennyivel nagyobb bűntett szentesíteni az italkereskedelmet!

Az ital árusítására azzal az ürüggyel adnak engedélyt, hogy az bevételt jelent a közpénztárnak. De mi ez a bevétel ahhoz a mérhetetlen összeghez képest, amibe az italkereskedés áldozatai: a bűnözők, az elmebetegek, a nincstelenek kerülnek! Ha egy ember alkoholos befolyásoltság alatt elkövet egy bűntettet, a törvény elé kerül, és az ügylet törvényesítőinek kell foglalkozniuk saját tettük következményével. Engedélyt adtak olyan ügyletre, amely normális emberből őrültet csinál; és most nekik kell azt az embert börtönre vagy bitófára ítélniük, míg sok esetben a feleség és a gyermekek teljes nyomorba jutnak, tehertétel gyanánt annak a közösségnek, amelyben élnek.

Ha a problémának csupán az anyagi oldalát nézzük: milyen oktalanság eltűrni egy ilyen üzleti vállalkozást! Milyen bevétel kárpótolhatná az embert elveszített józan eszéért, Isten képmásának eltorzulásáért és megrontásáért, gyermekek tönkretevéséért, koldusbotra jutásáért, lealjasodásáért, iszákos apjuk bűnös hajlamainak továbbörökítéséért?!

Kétségbeejtő helyzetben van az az ember, aki rászokott a szeszes italra. Az agya beteg, akaratereje meggyengült. Ital utáni vágyának saját erejéből nem tud ellenállni. Nem lehet érvekkel meggyőzni, sem rábírni arra, hogy tagadja meg magát. Ha valaki, aki elhatározta, hogy felhagy az itallal, a bűn vermébe csábulva újra megragadja a poharat, amint megérzi az ital ízét, minden jó szándéka semmivé lesz. Egy korty az őrjítő italból, és már nem is gondol a következményekre. Elfelejti vérző szívű feleségét. A züllött apa nem törődik többé gyermekei éhezésével és ruhátlanságával. Ennek az üzletnek a legalizálásával a törvény jóváhagyja a lélek e csapdáját, és nem hajlandó azt a kereskedést betiltani, amely bajjal árasztja el a világot.

Ez mindig így lesz? Kell-e az embernek a kísértés szélesre tárult ajtajával szemben állandóan harcolnia a győzelemért? Örök csapásként telepszik az iszákosság átka a civilizált világra? Emésztő tűzként fog továbbra is évről évre végigsöpörni boldog otthonok ezrein? Amikor egy hajó partközelben zátonyra fut, az emberek nem bámulnak tétlenül a partról, hanem életüket kockáztatva igyekeznek kimenteni az embereket a hullámsírból. Mennyivel inkább kellene igyekezni arra, hogy megmentsük őket az iszákosok sorsától!

Nemcsak az iszákost és családját veszélyezteti az italárus tevékenysége. Nem is az adóteher a fő baj, amellyel ez az üzlet sújtja a társadalmat. Mindnyájan egymáshoz vagyunk szőve az emberiség szövedékében. Az a rossz, ami a nagy emberi testvériség bármely részét éri, veszélybe sodor mindenkit.

Sokan, akik nyereségvágyból és kényelemszeretetből semmit sem tesznek az italkereskedelem megfékezésére, túl későn ismerik fel, hogy ez az üzlet őket sem hagyja érintetlenül. Saját gyermekeiket látják italtól elbutítva és tönkretéve. A törvénytelenség zavargáshoz vezet. A tulajdon veszélybe kerül. Az élet nem biztonságos. Megsokszorozódnak a balesetek tengeren és szárazföldön. A piszokban és nyomorban tenyésző betegségek utat találnak a nagyúri és fényűző otthonokba is. A kicsapongó és bűnöző gyermekek erkölcstelen viselkedése megmételyezi a csiszolt és kulturált családok fiait és leányait is.

Nincs olyan ember, akinek a szeszkereskedés ne veszélyeztetné érdekeit. Nincs olyan ember, akinek saját biztonsága érdekében ne kellene fellépni ennek az üzletágnak a megsemmisítéséért.

Minden más olyan helyet megelőzően, amelyeknek csupán evilági érdekekkel van dolguk, a törvényhozó és igazságszolgáltató testületeknek kellene az iszákosság átkától menteseknek lenniük. Kormányzóknak, szenátoroknak, képviselőknek, bíráknak - akik hozzák és végrehajtják egy nemzet törvényeit; akik kezükben tartják embertársaik életét, becsületét, javait - a szigorú mértékletesség híveinek kellene lenniük. Csak így lehet tiszta a fejük, csak így tudnak különbséget tenni jó és rossz között. Csak így lehetnek szilárd elveik; csak így tudnak bölcsen igazságot szolgáltatni és irgalmat gyakorolni. De mit mutatnak a tények? Közülük hánynak homályosította el az agyát, zavarta meg a jóról és rosszról alkotott fogalmait a tömény szesz? Mennyi zsarnoki törvény született! Az iszákos törvényhozók, tanúk, esküdtek, jogtudósok, sőt bírák igazságtalanságai miatt hány ártatlan embernek kellett meghalnia! Sokan vannak, "akik hősök borivásban" és "híresek részegítő ital vegyítésében", "akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak", "akik a gonoszt ajándékért igaznak mondják, és az igazak igazságát elfordítják tőlük". Az ilyenekről Isten ezt mondja:

"Jaj azoknak.""Mint a polyvát megemészti a tűznek nyelve,És az égő széna összeomlik:Gyökerök megrothad,Virágjok mint a por elszáll,Mert a seregek Urának törvényét megvetették,És Izrael szentjének beszédét megútálták"

(Ésa 5:22-24).

Isten dicsősége, a nemzet fennmaradása, a közösség, a család és az egyén jóléte megkívánja, hogy minden lehető módon igyekezzünk az emberek figyelmét felhívni az iszákosság veszedelmére. Nemsokára úgy fogjuk látni e rettenetes bűn következményét, ahogy most még nem. Ki kész eltökélt erőfeszítéssel fáradozni a pusztítás feltartóztatásán? A harc még épp hogy csak megkezdődött. Álljunk csatasorba a részegítő, az ember eszét elvevő italok árusításának megállításáért! Mutassuk ki világosan, milyen veszély származik ebből az üzletágból, és hassunk oda, hogy a közvélemény követelje a szesztilalmat! Hadd legyen az italtól megtébolyultaknak lehetőségük e rabságtól való szabadulásra! Szavát felemelve követelje meg a nemzet a törvényhozóktól e gyalázatos kereskedés megszüntetését!

"Mentsd meg azokat, akiket halálra visznek,És ne fordulj el azoktól,Akiket a vesztőhelyre hurcolnak!Ha azt mondanád, hogy erről nem tudunk,Az, aki a szíveket vizsgálja, beléd lát,És az, aki lelkedet őrzi, ismer."És "mit mondasz, hogy ha megfenyít téged?"

(Péld 24:11-12 - új prot. ford.; Jer 13:21)