Az egész Biblia Isten dicsőségének Krisztus általi kinyilatkoztatása. Ha elfogadjuk, hisszük és követjük, jellemünk átalakításának eszközévé lesz. Ez az a hatalmas ösztönző, kényszerítő erő, amely élénkíti testi, szellemi és lelki képességeinket, és helyes mederbe tereli az életet.

Azért lehet az ifjúságot, sőt még az érettebb korosztályt is könnyen kísértésbe és bűnbe vinni, mert nem tanulmányozzák Isten Igéjét, és nem elmélkednek felette úgy, ahogy kellene. Mivel Isten Igéjének szent tanításait semmibe veszik, életük és jellemük szilárd, biztos akaraterő hiányáról tanúskodik. Nem fordítanak komoly figyelmet arra, ami tiszta és szent gondolatokat ébreszt, és ami eltereli gondolataikat arról, ami tisztátalan és hazug. Kevesen választják a jobb részt, és kevesen ülnek le Máriához hasonlóan Jézus lábához, hogy a mennyei Tanítótól tanuljanak. Jézus szavait kevesen őrzik kincsként a szívükben, kevesen követik életük gyakorlatában.

A Biblia igazságai - ha elfogadjuk őket - csiszolják értelmünket, nemesítik lelkünket. Isten Igéjének kellő értékelése által mind fiatalok, mind idősek olyan feddhetetlenségre és elvhűségre juthatnak, hogy ellen tudnak állni a kísértéseknek.

Tanítsák meg és írják le az emberek a Szentírás becses dolgait! Gondolataikat, képességeiket, szellemi erejük legjavát szenteljék Isten gondolatainak tanulmányozására! Ne az emberi feltevésekből kialakított filozófiát tanulmányozzák, hanem annak a filozófiáját, aki az igazság! Nincs olyan irodalmi alkotás, amelynek értéke hasonlítható lenne hozzá.

A földies gondolkozású embernek nem szerez örömet az Isten Igéje feletti elmélkedés; de a Szentlélek által megújított értelem számára mennyei szépség és égi fény sugárzik a szent lapokról. Ami a földies gondolkozású embernek kietlen pusztaság, a lelki ember előtt élő vízfolyások földjévé válik.

Azt az ismeretet, amit Isten az Igében önmagáról kinyilatkoztatott, tovább kell adnunk gyermekeinknek. Mihelyt értelmük nyiladozni kezd, meg kell ismerniük Jézus nevét és életét. Legelőször azt kell megtanítani nekik, hogy Isten az Atyjuk. Az első olyan dolog, amit gyakoroltatni kell velük: a szeretetből való engedelmesség. Tisztelettel és szeretettel olvassunk és ismételgessünk nekik Isten Igéjéből számukra érthető és érdeklődésük felkeltésére alkalmas részeket. Mindenekelőtt pedig ismerjék meg Isten Krisztusban kinyilatkoztatott szeretetét, és azt a csodálatos igazságot, amire ez a szeretet tanít:

"Ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást" (1Jn 4:11).

Tegye az ifjúság Isten Szavát szellemi és lelki táplálékává! Legyen Krisztus keresztje minden nevelés tudománya, minden tanítás és tanulás súlypontja! Tegye azt a gyakorlati élet napi tapasztalatává! Így lesz a Megváltó az ifjúság mindennapi társa és barátja. Így ejti foglyul minden gondolatát, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak. Akkor Pál apostollal együtt elmondhatják:

"Ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak" (Gal 6:14).

Így hit által megismerik Istent, és ismeretük tapasztalaton alapul, mert saját maguk győződtek meg Isten Igéjének gyakorlati, és ígéreteinek igaz voltáról. Megízlelték és megtudták, hogy jó az Úr.

János, a szeretett apostol, aki saját tapasztalatából jutott erre az ismeretre, tanúsítani tudta:

"Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek igéjéről (és az élet megjelent, és láttuk és tanúbizonyságot teszünk róla, és hirdetjük néktek az örök életet, amely az Atyánál vala, és megjelent nékünk), amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, éspedig a mi közösségünk az Atyával és az Ő Fiával, a Jézus Krisztussal" (1Jn 1:1-3).

Mindenki saját tapasztalatából győződhet meg arról, "hogy az Isten igaz" (Jn 3:33). Bizonyságot tehet arról, amit ő maga látott, hallott és megérzett Krisztus hatalmából. Tanúsítani tudja:

"Segítségre volt szükségem, és azt megtaláltam Jézusban. Ő minden hiányomat pótolta, lelki éhségemet kielégítette. A Biblia számomra Krisztus kinyilatkoztatása. Hiszek Jézusban, mert Ő az én Megváltóm. Hiszek a Bibliában, mert belőle Isten szól a lelkemhez."

Aki személyes tapasztalatból ismerte meg Istent és Igéjét, az felkészült a természettudomány tanulmányozására. Krisztusról ezt olvassuk: "Őbenne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága" (Jn 1:4). A bűnbeesés előtt Ádámot és Évát az Édenben tiszta és csodálatosan szép fény vette körül - Isten világossága. Ez a világosság fénnyel árasztott el mindent, amihez közeledtek. Nem volt homályos az a kép, amit Isten jelleméről és műveiről kaptak. De amikor engedtek a kísértőnek, a fény eltávozott tőlük. Amikor elvesztették a szentség öltözékét, elvesztették azt a fényt is, amely megvilágította a természetet. Többé nem tudtak belőle helyesen olvasni. Nem ismerték fel Isten jellemét a műveiből. Így ma sem tudja az ember magától megfejteni azt, amit a természet tanít. Az isteni bölcsesség irányítása nélkül a természet Istene fölé magasztalja a természetet és a természet törvényeit. Ez az oka annak, hogy a tudománnyal kapcsolatos emberi elgondolások olyan sokszor ellentmondanak Isten Igéje tanításainak. De azoknak, akik befogadják Krisztus életének fényét, a természet ismét fénybe öltözik. A keresztről sugárzó fényben helyesen tudjuk értelmezni azt, amire a természet tanít.

Aki személyes tapasztalatból ismeri Istent és Igéjét, az szilárdan hisz a Szentírás isteni eredetében. Megbizonyosodott arról, hogy Isten Igéje igazság, és tudja, hogy az igazság sohasem mondhat ellent önmagának. Nem teszi a Bibliát próbára a tudomány emberi fogalmai szerint; ezeket a fogalmakat méri a csalhatatlan mércéhez. Tudja, hogy az igazi tudományban semmi sem lehet ellentétben az Ige tanításával. Ha mindkettőt jól értjük, összhangot találunk közöttük, mivel mindkettőnek ugyanaz a Szerzője. Ami az úgynevezett tudomány tanításában Isten Szava bizonyságtevésének ellentmond, az csupán emberi feltevés.

Az ilyen tanulónak a tudományos kutatások a gondolkozás és tájékozódás roppant terét nyitják meg. Amikor a természet dolgait szemléli, az igazságot új megvilágításban látja. A természet könyve és az írott ige fényt vet egymásra. Isten jelleméről és a műveiben alkalmazott törvényekről adott tanításában mindkettő jobban megismerteti Istennel.

A zsoltáríró tapasztalata mindenkinek a tapasztalata is lehet, ha felfogja a természet és a kinyilatkoztatás által küldött mennyei üzenetet. A zsoltáros ezt mondja:

„Megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel,A te kezednek műveiben örvendezem.”„Uram, az égig ér a te kegyelmességed;A te hűséged a felhőkig!Igazságod, mint Isten hegyei;Ítéleteid, mint a nagy mélységek...”

„Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességedAz embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékábamenekülnek...Megitatod őket gyönyörűséged folyóvizéből.Mert nálad van az életnek forrása;A te világosságod által látunk világosságot.”

„Boldogok, akiknek útjok feddhetetlen,Akik az Úr törvényében járnak,Boldogok, akik megőrzik az ő bizonyságait,És teljes szívből keresik őt.”

„Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő utát,Ha nem a te beszédednek megtartása által?”„Az igazság útját választottam;A te ítéleteid forognak előttem.”„Szívembe rejtettem a te beszédedet,Hogy ne vétkezzem ellened.”„És tágas téren járok,Mert a te határozataidat keresem.”

„Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljemA te törvényednek csodálatos voltát.”„A te bizonyságaid én gyönyörűségem,És én tanácsadóim.”„A te szádnak törvénye jobb nékem,Mint sok ezer arany és ezüst.”

„Mely igen szeretem a te törvényedet,Egész napestig arról gondolkodom!”„Csodálatosak a te bizonyságaid,Azért az én lelkem megőrzi azokat.”„Ének volt rám nézve minden parancsolatodBujdosásomnak hajlékában.”

„Felettébb tiszta a te beszéded,És a te szolgád szereti azt.”

„A te igédnek summája igazság,És a te igazságod ítélete mind örökkévaló.”

„Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged,És a te ítéleteid segítsenek rajtam!”„A te törvényed kedvelőinek nagy békességök van,És nincs bántódásuk.”

„Várom a te szabadításodat, oh Uram!És a te parancsolataidat cselekszem.Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat,És azokat igen szeretem.”

„A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad,És oktatja az együgyűeket.”„Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engema te parancsolataiddal.Mert mindenkor velem vannak azok.Minden tanítómnál értelmesebb lettem,Mert a te bizonyságaid az én gondolataim.Előrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek,Mert vigyázok a te határozataidra.”„A te határozataidból leszek értelmes,Gyűlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.”„A te bizonyságaid az én örökségem mindenha,Mert szívemnek örömei azok”

(Zsolt 92:5; 36:6-7; 36:8-10; 119:1-2, 9, 30, 11, 45, 18, 24, 72, 97, 129, 54, 140, 160, 175, 165-167, 130, 98-100, 104, 111).

Az a kiváltságunk, hogy egyre világosabb kinyilatkoztatást kérhetünk és kaphatunk Isten jelleméről. Amikor Mózes így imádkozott: "Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsőségedet", az Úr nem dorgálta meg, hanem meghallgatta imáját. Ezt mondta szolgájának: "Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orcád előtt menjen el, és kiáltom előtted az Úr nevét" (2Móz 33:18-19).

A bűn az, ami elhomályosítja értelmünket, és ami csökkenti tisztánlátásunkat. Amikor szívünk megtisztul a bűntől, Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán felragyogva megvilágítja az Igét, és miközben visszaverődik a természet arcáról, egyre jobban megmutatja, hogy Ő "irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú" (2Móz 34:6).

Az Ő fényében meglátjuk a világosságot, és értelmünk, szívünk és lelkünk az Ő szentségének hasonlatosságára formálódik.

Csodálatos lehetőségeik vannak azoknak, akik megragadják az Isten Igéjében feltáruló mennyei ígéreteket. Az igazság végtelen terei és hatalmas erőforrások nyílnak meg előttük. Dicsőséges dolgok várnak kinyilatkoztatásra. Nem is sejtett kiváltságokat és kötelességeket ismernek meg a Bibliából. Akik az alázatos engedelmesség útján járva betöltik Isten szándékát, azok egyre jobban megismerik Isten titkait.

Tekintse a tanuló a Bibliát kalauzának, és képviselje szilárdan elveit, akkor a lehető legmagasabbra tűzheti a célt! Minden emberi filozófia, amelyben Isten nem minden mindenekben, zűrzavarhoz és szégyenhez vezet. De az a drága hit, amelyre Isten ihlet, erőt ad és nemes jellemet terem. Miközben Isten jóságáról, irgalmáról és szeretetéről elmélkedünk, mindjobban megértjük az igazságot, és még inkább vágyunk a szentségre és szívünk és gondolatvilágunk tisztaságára. És lelkünket, ha szent gondolatok tiszta légkörében él, átformálja az igekutatás - az Istennel való kapcsolat által. Az igazság olyan mérhetetlen és messzeható, olyan mély és széles, hogy az ént szem elől veszítjük. Szívünk elcsendesül, és megtanulunk alázatosak, kedvesek lenni és szeretni.

A szentség és az engedelmesség gyarapítja természetes képességeinket. Az élet Igéjének kutatása elmélyíti, serkenti és nemesíti a tanulók gondolkodását. Ha Dánielhez hasonlóan Isten Igéjének hallgatói és cselekvői lesznek, akkor a tudomány minden ágában fejlődhetnek. Tiszta lelkűek lévén erős lelkűekké is válnak. Minden értelmi képességük megélénkül. Olyan műveltségre és fegyelmezettségre tesznek szert, hogy mindenki, aki hatáskörükben van, megláthatja, mivé lehet és mire képes az ember, ha a bölcsesség és hatalom Istenével közösségben van.

Földi életünk felkészülés az örök életre. Az itt elkezdődött tanulás nem fejeződik be ebben az életben, hanem az egész örökkévalóságon át tart - mindig folyik, és soha nem lesz vége. Egyre jobban kitárulkozik a megváltás tervében rejlő isteni bölcsesség és szeretet. A Megváltó, miközben gyermekeit az élő vizek forrásaihoz vezeti, az ismeret bőséges tárházát nyitja meg. Isten csodálatos művei, a világegyetem teremtésében és fenntartásában megmutatkozó hatalma napról napra új szépségben tárul fel. Az Isten trónjáról sugárzó fényben titkok tűnnek el, és az ember elcsodálkozik azoknak a dolgoknak egyszerűségén, amelyeket soha azelőtt nem értett meg.

Most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretünk, akkor pedig úgy fogunk ismerni, ahogyan minket is megismert az Isten.