Az életben minden társulás önuralmat, türelmet és megértést igényel. Természetünk, műveltségünk, szokásaink mások, mint a másik emberé, és ezért meglátásaink is eltérőek. Különbözőképpen ítélünk. Az igazság értelmezésében, a viselkedés megítélésében nem mindig értünk egyet. Nincs két ember, akivel mindig ugyanaz történik. Az egyiknek mások a próbái, mint a másiknak. Amit az egyik ember könnyű feladatnak tart, az a másiknak mérhetetlenül nehéz és bonyolult.

Az emberi természet olyan esendő, olyan tudatlan, olyan tévedő; ezért legyen mindenki óvatos mások megítélésében! Aligha tudjuk, hogy tetteink miként hatnak másokra. Lehet, hogy annak, amit teszünk vagy szólunk, nem tulajdonítunk nagy jelentőséget, de ha szemünk megnyílna, látnánk, milyen súlyos - jó vagy rossz - következményekkel járnak tetteink és szavaink.

Sokan alig hordoznak terheket, és nem sokat tudnak lelki gyötrelemről. Oly keveset problémáztak és aggódtak másokért, hogy nem is tudják, mit jelent terhek alatt roskadozni. Semmivel sem értik azt jobban, mint a gyermek gondterhelt apjának küszködését. Még talán csodálkozik is apja aggódásán és nyugtalanságán. Szükségtelennek tartja. De ha évek múltával, amikor már neki is hordoznia kell az élet terheit, visszagondol apja életére, és megérti azt, amit valamikor olyan érthetetlennek tartott. A keserves élmények tapasztalttá teszik.

Sok teherhordozó találkozik meg nem értéssel. Fáradozását csak akkor értékelik, amikor már a sírban van. Amikor mások veszik fel az általa letett terheket, és találkoznak az általa elviselt nehézségekkel, akkor értik meg, milyen próbára lett téve hite és bátorsága. Sok esetben el is felejtik azokat a hibákat, amelyeket korábban meggondolatlanul kifogásoltak. Az élet együttérzésre tanítja őket. Isten egyes embereknek lehetőséget ad valamilyen felelős tisztség betöltésére. Amikor tévednek, Istennek hatalmában van őket megjavítani vagy félreállítani. Óvakodjunk az ítélkezéstől! Ez a munka Istenre tartozik.

Tanulságos az, ahogy Dávid Saullal viselkedett. Saul Isten parancsára kenetett fel Izrael királyává. Engedetlensége miatt azonban az Úr kijelentette, hogy el kell venni a királyságot tőle; és Dávid mégis milyen gyengéd, udvarias és türelmes volt Saullal! Saul elment a pusztába, hogy Dávid életére törjön, és kíséret nélkül ment be abba a barlangba, ahol Dávid és harcosai rejtőztek. "Akkor mondának Dávidnak az ő emberei: Ímé ez az a nap, amelyről azt mondotta az Úr néked:

Ímé kezedbe adom ellenségedet, hogy úgy cselekedjél vele, amint néked tetszik... És monda az ő embereinek: Oltalmazzon meg engem az Úr attól, hogy ily dolgot cselekedjem az én Urammal, az Úrnak felkentjével. "A Megváltó ezt parancsolja nekünk: "Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek." Gondoljatok arra, hogy életetek története nemsokára elvonul Isten előtt megvizsgálásra! Ne felejtsétek el ezt az igét sem: "Menthetetlen vagy óh ember, bárki légy, aki ítélsz... mivel ugyanazokat míveled te, aki ítélsz" (1Sám 24:5-7; Mt 7:1-2; Róm 2:1).

Nem szabad semmilyen valóságos vagy vélt sérelmünk miatt bosszankodnunk. Énünk az az ellenség, akitől leginkább kell félnünk. Nincs olyan bűn, ami rombolóbb hatással lenne a jellemre, mint a Szentlélek által meg nem fékezett emberi indulat. Semmilyen győzelem nem olyan értékes, mint az, amit énünkön aratunk.

Ne legyünk sértődékenyek! Ne érzéseink igazolása és hírnevünk őrzése, hanem a lelkek megmentése legyen az életcélunk! Mihelyt érdekelni fog bennünket mások üdvössége, elfeledkezünk azokról az apró ellentétekről, amelyek oly sokszor jelentkeznek emberi kapcsolatainkban. Gondoljanak rólunk vagy tegyenek velünk bármit, de ez ne zavarja meg Krisztussal való egységünket és a Lélekkel való közösségünket! "Micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök? De ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél" (1Pt 2:20).

Ne légy bosszúálló! Amennyire csak teheted, számolj fel minden olyan dolgot, ami félreértésre adhatna okot! Kerüld a gonoszságnak még a látszatát is! Tégy meg a békességért mindent, amit elveid feladása nélkül megtehetsz! "Ha a te ajándékodat az oltárra viszed, és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened: Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat" (Mt 5:23-24).

Türelmetlen szavakra sohase válaszolj türelmetlenül! Gondolj arra, hogy "az engedelmes felelet elfordítja a haragot" (Péld 15:1). A hallgatásban csodálatos erő van. A mérges embert a kapott válasz néha csak felbőszíti. De a harag, ha a tapintatos, türelmes ember hallgatásába ütközik, hamar elcsitul.

Amikor éles, gáncsoskodó szavak záporoznak reád, tartsd magad Isten Igéjéhez! Raktározd el agyadba és szívedbe Isten ígéreteit! Durva bánásmódra, igazságtalan vádakra való dühös válasz helyett mondd el magadnak e drága ígéreteket:

"Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg" (Róm 12:21)!

"Hagyjad az Úrra a te utadat, és bízzál benne, majd Ő teljesíti. Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet" (Zsolt 37:5-6).

"Nincs oly rejtett dolog, mely napfényre ne jőne; és oly titok, mely ki ne tudódnék" (Lk 12:2).

"Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre" (Zsolt 66:12).

Hajlamosak vagyunk arra, hogy inkább embertársainknál keressünk megértést és gyógyulást, mintsem Jézusnál. Az irgalmas és hűséges Isten azonban sokszor megengedi, hogy cserbenhagyjanak azok, akikben bíztunk, hogy megtanuljuk, milyen hiábavaló dolog emberben bízni és embert tenni erősségünkké. Bízzunk teljesen, alázatosan, önzetlenül Istenben! Ő tudja, mi fáj a lelkünk mélyén, de amit kifejezni nem tudunk. Amikor minden sötétnek és titokzatosnak tűnik, gondoljunk Krisztus szavaira: "Amit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted" (Jn 13:7).

Tanulmányozd József és Dániel történetét! Az Úr nem hiúsította meg a nekik ártani akarók cselszövéseit, de azokat a próbák és küzdelmek között is bízó és kitartó szolgái javára fordította.

Ameddig ezen a földön élünk, áldatlan hatásoknak vagyunk kitéve. Bosszúságok teszik próbára idegeinket. De ha jó lelkülettel viseljük el őket, jellemünkben keresztény vonások fejlődnek ki. Ha Krisztus bennünk lakik, türelmesek, kedvesek és elnézőek leszünk; vidámak a bosszantások és ingerlések között is. Miközben napról napra és évről évre énünket legyőzzük, nemes lelkű hősökké formálódunk. Ezt kaptuk feladatként; de Jézus segítsége, kitartó igyekezet, rendíthetetlen elhatározás, folytonos éberség és szüntelen imádkozás nélkül ezt nem lehet megvalósítani. Mindenkinek meg kell vívnia a maga egyéni harcát. Közreműködésünk nélkül Isten sem tudja jellemünket nemessé és életünket hasznossá tenni. Akik kitérnek a harc elől, nem érzik a győzelem ízét és örömét sem.

Nem szükséges megpróbáltatásainkról, nehézségeinkről, bajainkról és fájdalmainkról nyilvántartást vezetnünk. Azok be vannak írva a könyvekbe, és a menny gondot visel róluk. Miközben a kellemetlen dolgokat számolgatjuk, sok kellemes dologról elfeledkezünk; például arról, hogy Isten minden pillanatban körülvesz minket irgalmával és jóságával, és arról az angyalok által is megcsodált szeretetről, hogy Isten halálra adta Fiát értünk. Ha úgy érzed, hogy Krisztus szolgájaként nagyobb gondjaid és próbáid vannak, mint másoknak, gondolj arra, hogy neked olyan békesség az osztályrészed, ami ismeretlen azoknak, akik e terhek elől kitérnek. Krisztus szolgálatában vigasz és öröm van. Lássa meg a világ, hogy Krisztussal az élet nem kudarc.

Ha nem vagy jókedvű és boldog, ne beszélj érzéseidről! Ne vess árnyat mások életére! A rideg, napfénytelen vallás egy lelket sem vonz Krisztushoz. Inkább Sátán csapdájába, a tévelygők lába elé terített hálójába űzi. Lehangoló élményeid helyett gondolj a Krisztus nevében igényelhető erőre! Képzeleted ragadja meg a láthatatlan dolgokat! Gondolataid terelődjenek Isten irántad való csodálatos szeretetének bizonyságaira! A hit képes eltűrni a próbát, ellenállni a kísértésnek, elviselni a csalódást. Jézus a szószólónk. Minden a miénk, amit közbenjárásával megszerez számunkra.

Gondolod, hogy Krisztus nem értékeli azokat, akik teljesen érte élnek? Nem gondolod, hogy felkeresi a szeretett Jánoshoz hasonló száműzötteket, akik az Ő nevében kerültek súlyos próbák közé? Isten nem hagyja egyetlen hűséges munkását sem magára, hogy egyedül küzdjön a túlerővel, és alul maradjon. Drága ékszerként őrzi azokat, akiknek az élete el van rejtve benne együtt a Krisztussal. Ezt mondja nekik: "Olyanná teszlek, mint egy pecsétgyűrű, mert téged választottalak el" (Agg 2:23).

Beszélj az ígéretekről; beszélj arról, hogy Jézus kész áldást hinteni! Egyetlen rövid pillanatra sem feledkezik meg rólunk. Ha a bántó körülmények ellenére is bizalommal megnyugszunk szeretetében, és benne rejtőzünk, jelenlétének tudata mélységes és békés boldogságot ad. Krisztus ezt mondja önmagáról: "Semmit sem cselekszem magamtól, hanem amint az Atya tanított engem, úgy szólok. És aki küldött engem, énvelem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek néki kedvesek" (Jn 8:28-29).

Krisztust az Atya jelenléte övezte, és csak az történt vele, amit a végtelen szeretet a világ áldására megengedett. Ez volt vigaszának forrása, és ez a mi vigaszunk is. Aki betöltekezik Krisztus Lelkével, az Krisztusban marad. Bármi éri, minden a Megváltótól jön, aki körülfogja jelenlétével; és csak az érheti, amit az Úr megenged. Minden szenvedésünk és fájdalmunk, minden megkísértetésünk és próbánk, minden bánatunk és bajunk, minden üldözés és nélkülözés - egyszóval minden - javunkra van. Minden élmény és körülmény Isten szolgája, amelyet javunkra felhasznál.

Ha felfognánk, hogy Isten milyen türelmes velünk, nem ítélgetnénk és vádolnánk másokat. Krisztus földi életében mennyire megdöbbentette volna környezetét, ha - miután megismerték Őt - egyetlen vádaskodó, gáncsoskodó vagy türelmetlen szót hallottak volna tőle! Sohase feledkezzünk el arról, hogy azoknak, akik Krisztust szeretik, jellemükkel Őt kell képviselniük.

"Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek" (Róm 12:10). "Nem fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek" (1Pt 3:9).

Az Úr Jézus arra kötelez minket, hogy ismerjük el minden ember jogait. Figyelembe kell vennünk mások társadalmi és keresztényi jogait. Mindenkivel szépen és tapintatosan kell bánni, mint Isten fiaival és leányaival!

A kereszténység becsületessé és udvariassá teszi az embert. Krisztus még üldözőivel is udvarias volt. Hűséges követőiben ugyanez a lelkület jut kifejezésre. Figyeljük csak meg az uralkodók előtt álló Pált! Agrippa előtt mondott beszéde őszinte udvariasságot és meggyőző ékesszólást példáz. Az evangélium nem a világban szokásos merev udvariaskodásra buzdít, hanem olyanra, amilyenre igazi jóindulat késztet.

Az illemszabályok szigorú betartása sem elég az ingerlékenység, a kíméletlen ítélkezés és a modortalanság megfékezésére. Addig, amíg az "én" foglalja el az első helyet, nem nyilvánulhat meg igazi jól neveltség. Szeretetnek kell a szívben lakoznia. Egy ízig-vérig keresztény a Mestere iránti mélységes szeretetéből meríti tettei indítékait. Ebből a szeretetből sarjad testvérei iránti önzetlen érdeklődése is. A szeretet kedvessé, jó modorúvá, illedelmessé teszi az embert; arcát derűssé, hangját szelíddé és egész lényét finommá és emelkedetté alakítja.

Az élet nemcsak nagy áldozatokból és rendkívüli teljesítményekből tevődik össze, hanem főként apró dolgokból. Többnyire a figyelemre sem méltó kicsi dolgok termik meg életünkben a nagy eredményeket és a nagy bajokat is. A kis próbákban vallott kudarcok alakítják az ember szokásait, és torzítják el a jellemét; és amikor a nagy próbák jönnek, azok készületlenül találják őt. Csak akkor lesz erőnk szilárdan és hűen megállni a legveszélyesebb és legnehezebb helyzetekben is, ha elvhűek vagyunk a mindennapi élet próbáiban.

Sohasem vagyunk egyedül. Akár akarjuk, akár nem, van egy társunk. Ne felejtsd el, hogy bárhol vagy és bármit csinálsz, Isten jelen van! Egyetlen szó, cselekedet vagy gondolat sem kerüli el figyelmét. Minden szavadnak és tettednek tanúja van - a szent, bűngyűlölő Isten. Mielőtt megszólalsz vagy cselekszel, gondolj erre! Mint keresztény a királyi család tagja vagy, a mennyei Király gyermeke. Semmi olyant ne szólj, ne tégy, ami meggyalázná "azt a szép nevet, amelyről neveztettek" (Jak 2:7).

Tanulmányozd figyelmesen az Istenember jellemét, és mindig tedd fel a kérdést: "Mit tenne Jézus a helyemben?" Ez legyen mindenben a mérce. Ne keresd szükségtelenül azok társaságát, akik mesterkedésükkel gyengítenék jóra való törekvésedet, és lelkiismereteden foltot ejtenének! Semmi olyant ne tegyél idegenek között, az utcán, a járműveken vagy otthon, ami a gonoszság legcsekélyebb látszatát is keltheti! Tégy mindennap valami olyant, ami jobbá, szebbé és nemesebbé teszi azt az életet, amelyet Krisztus saját vérén vásárolt meg!

Mindig elvből cselekedj, sohasem az érzések sugallatára! Alázattal és szelídséggel mérsékeld ösztönös heveskedésedet! Ne légy felelőtlen és felszínes! Ne hagyja el ajkadat közönséges szellemeskedés! Még a gondolataidat se engedd zabolátlanul csapongani! Meg kell fékezni őket, és foglyul ejteni, hogy engedelmeskedjenek Krisztusnak. Foglalkozzanak szent dolgokkal, és akkor Krisztus kegyelméből tiszták és igazak lesznek!

A tiszta gondolatok nemesítő hatását állandóan érzékelnünk kell. A lélek egyetlen védelme a helyes gondolkozás. "Amint gondolkodik az ember magában, olyan ő" (Péld 23:7 - King James ford.). Az önuralom gyakorlással erősödik. Ami először nehéznek látszik, folytonos ismételgetéssel könnyűvé válik, mígnem a helyes gondolkozás és cselekvés szokássá lesz. Ha akarjuk, el tudunk fordulni mindentől, ami értéktelen és hitvány, és magas szintet érhetünk el; az emberek tisztelni fognak, és Isten kedveltjei leszünk.

Legyen szokásod másokról jót mondani! Hangoztasd társaid jó tulajdonságait, és lásd meg a lehető legkevesebbet hibáikból és gyarlóságaikból! Amikor szívesen kifogásolnád azt, amit valaki mondott vagy cselekedett, dicsérj meg valamit az életéből vagy jelleméből! Gyakorold a hálát! Dicsőítsd Istent azért a csodálatos szeretetért, hogy Krisztust halálra adta értünk! Nem kifizetődő sérelmeinkre gondolni. Isten arra szólít fel bennünket, hogy gondoljunk irgalmára és páratlan szeretetére; ami által dicsőítésre buzdulunk.

A lelkiismeretes munkásoknak nincs idejük mások hibáin töprengeni. Nem jó mások hibáinak és gyarlóságainak polyvájából élni. A rágalmazás kettős átok, ami a rágalmazóra súlyosabban nehezedik, mint a hallgatóra. Aki a széthúzás és viszály magvait hinti, saját lelkében aratja halálos gyümölcseit. A másokban rosszat kereső ember e puszta keresgélésével gonoszságot alakít ki magában. Mások hibáinak firtatásával mi is az ő hasonlatosságukra formálódunk. De ha Jézust szemléljük, ha szeretetéről és jellemének tökéletességéről beszélünk, akkor az Ő hasonlatosságára alakulunk át. Az általa példázott magasztos eszményképről gondolkodva, tiszta és szent légkörbe, Isten közelébe emelkedünk. És ha ott is maradunk, világosság árad belőlünk, amely fényt hint mindazokra, akikkel érintkezünk.

Mások bírálgatása és elmarasztalása helyett szólj inkább ilyenképpen: "Törekednem kell a saját üdvösségemre. Ha vele, aki üdvözíteni akar, együtt munkálkodom, akkor nagyon kell figyelnem magamat. El kell távolítanom minden bűnt az életemből. Le kell győznöm minden hibámat. Krisztusban új teremtéssé kell lennem. Akkor a bűn ellen küzdők gyöngítése helyett, bátorító szavakkal erősíteni tudom őket." Nagyon közömbösek vagyunk egymással szemben. Túl gyakran elfeledkezünk arról, hogy munkatársainknak erősítésre és bátorításra volna szükségük. Biztosítsd őket érdeklődésedről és együttérzésedről! Segíts nekik imáiddal, és mondd is meg nekik, hogy imádkozol értük!

Nem mindenki igaz tanítvány, aki Krisztus munkásának vallja magát. A Krisztus nevét viselők között, sőt azok között is, akik az Ő munkásainak számítanak, vannak olyanok, akik nem képviselik jellemét. Nem az Ő elvei szerint járnak el. Ezek a személyek gyakran megzavarják és elcsüggesztik azokat a munkatársaikat, akiknek még nem sok tapasztalatuk van a keresztény életben. De senki se hagyja magát megtéveszteni. Krisztus tökéletes példát mutatott, és arra szólít fel minket, hogy kövessük Őt.

Az idők végéig lesz konkoly a búza között. Amikor a szolgák a gazda iránti megbecsülésből engedélyt kértek a konkoly kiirtására, a gazda ezt mondta: "Nem. Mert amikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok. Hagyjátok, hogy együtt nőjön mind a kettő az aratásig" (Mt 13:29-30).

Az irgalmas és hosszútűrő Isten türelmes és elnéző az eltévelyedett, sőt még a kétszínű emberrel is. Krisztus választott apostolai között volt Júdás, az áruló. Meg kell-e lepődnünk, vagy el kell-e csüggednünk azon, hogy munkásai között ma is vannak kétszínű emberek? Ha Ő, aki olvas a szívben, türelmes volt azzal, akiről tudta, hogy el fogja árulni, milyen türelemmel kell viseltetnünk nekünk a vétkezők iránt!

De nem mindenki olyan, mint Júdás, még az sem, aki a legrosszabbnak tűnik. A lobbanékony, hirtelen és magabízó Péter gyakran sokkal kedvezőtlenebb megvilágításba került, mint Júdás. Őt többször dorgálta meg a Megváltó. De micsoda szolgáló és áldozatos élet volt az övé! Milyen bizonyságot tesz ez Isten kegyelmének erejéről! Képességeinkhez mérten legyünk azok másoknak, ami Jézus volt tanítványainak, amikor a földön járt és beszélt velük.

Tekintsétek magatokat misszionáriusoknak, elsősorban munkatársaitok között. Sokszor rengeteg időbe és munkába kerül, míg egyetlen lelket megnyerünk Krisztusnak. És amikor egy lélek a bűntől az igazsághoz tér, öröm van az angyalok között. Gondoljátok, hogy a szolgáló angyalok, akik e lelkek felett őrködnek, örömmel látják, milyen közömbösen bánnak velük egyesek, akik kereszténynek vallják magukat? Bánjék-e velünk Jézus úgy, ahogy nagyon sokszor mi bánunk egymással, az üdvösség várományosaival?

Ne felejtsétek el, hogy ti nem tudtok olvasni a szívekben. Nem tudjátok, milyen indítékok húzódnak az általatok rossznak tartott cselekedetek mögött. Sokan nem részesültek megfelelő nevelésben; torzult jelleműek, nehéz természetűek, faragatlanok, nem egyenesek. De Krisztus kegyelme átformálhatja őket. Soha ne írjátok le őket, soha ne hajszoljátok csüggedésbe vagy kétségbeesésbe őket ezt mondván: "Csalódást okoztál nekem, nem próbálok segíteni rajtad." Felizgatott lelkiállapotban mondott néhány elhamarkodott szó - csak az, amit véleményünk szerint megérdemelnek -, elvághatja befolyásunknak azt a fonalát, amely szívüket a mi szívünkhöz köthette volna.

A következetes élet, az elnéző türelem, az ingerléssel szemben is nyugodt lelkület mindig a legmeggyőzőbb érv és a legkomolyabb vonzerő. Ha olyan alkalmaitok és előnyeitek vannak, amelyek másoknak nem jutottak osztályrészül, vegyétek ezt figyelembe, és legyetek mindig bölcs, figyelmes és kedves tanítók.

Ahhoz, hogy a pecsét lenyomata tisztán, élesen kirajzolódjék a viaszban, ne vágjátok rá gyors, heves mozdulattal a pecsétet, hanem óvatosan helyezzétek a képlékeny viaszra, és nyugodtan, egyenletesen nyomjátok mindaddig, amíg a rajzolat megkeményedik. Hasonlóképpen bánjatok az emberi lelkekkel. A keresztény befolyás erejének titka a folyamatosság, és ez Krisztus jellemének következetes bemutatásán múlik. Saját tapasztalataitok elmondásával segítsetek a tévelygőknek. Mondjátok el, hogy amikor súlyos hibákat követtetek el, munkatársaitok kedvessége és segítőkészsége hogyan adott bátorságot és reménységet nektek.

Az ítéletig nem fogjátok megtudni, milyen befolyása volt a következetlenek, oktalanok, érdemtelenek iránti kedves, tapintatos viselkedésnek. Amikor hálátlansággal és a szent feladatok elárulásával találkozunk, megvetésünknek vagy felháborodásunknak adunk hangot. Ezt a vétkesek el is várják. Felkészültek rá. De a kedves türelem meglepi őket; gyakran megszólaltatja jobbik énjüket, és egy nemesebb élet utáni vágyat ébreszt bennük.

"Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is. Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét" (Gal 6:1-2).

Ne felejtsék el a magukat Isten gyermekeinek vallók, hogy misszió-szolgálatuk során különböző emberekkel jutnak kapcsolatba! Vannak csiszolt és durva emberek; alázatosak és gőgösek; vallásosak és kétkedők; műveltek és tudatlanok; gazdagok és szegények. Nem lehet különböző gondolkozású emberekkel azonos módon bánni; de mindenki igényli a kedvességet és a megértést. A kölcsönös kapcsolat által kell csiszolódunk és művelődnünk. Egymástól függünk, és az emberi testvériség kötelékei szorosan egymáshoz fűznek bennünket.

A kereszténység a társas kapcsolatok útján lép érintkezésbe a világgal. Mindazoknak, akik mennyei világosságot kaptak, fényt kell árasztaniuk a jobbik utat nem ismerők sötét ösvényére. A Krisztus Lelke által megszentelt közösségi befolyásunkat fel kell használnunk arra, hogy embereket Krisztushoz vezessünk. Nem szabad Krisztust sóvárgott, szent és drága kincsként szívünkbe rejteni, és e kincsnek csak egymagunk örülni. Krisztusnak azzá kell lennie bennünk, mint az a forrás, amelyből az örök élet vize fakad, hogy felüdítse mindazokat, akikkel érintkezünk!